MÁDI LÁSZLÓ
MÁDI LÁSZLÓ
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! A kormány sajnos nem találja a dinamikus fejlődéshez vezető utat, amit viszont akar, az nem oda vezet - Simor András, a Magyar Nemzeti Bank elnöke mondja ezt, és azt gondolom, hogy az adótörvények vitájában, amely adótörvények módosítása nyilvánvalóan a fiskális politika, tehát a kormányzat akaratérvényesítése szempontjából az egyik legfontosabb eszköz, ezt nagyon fontos felidéznünk.
(15.30)
Ma a világon folyamatosan kapjuk, szinte percről percre, óráról órára, hogy milyen komoly válságjelenségek vannak az amerikai piacon is és most már itt, Európában is. Magyarország ezen válságos időszakra egy rendkívül legyengült helyzetbe került. Az elmúlt évek drasztikus megszorítási intézkedései nyomán azok a tartalékok, amelyek még néhány éve esetleg szerepeltek a magyar vállalkozásoknál és rendelkeztek a magyar családok velük, ezekkel ma már nem rendelkeznek. Ilyen körülmények közepette nyilvánvalóan különös felelőssége van a kormánynak, illetve a parlamentnek és minden parlamenti képviselőnek, hogy vajon a magyar gazdaság számára a felemelkedés, a felzárkózás lehetőségét megfelelő módon tudja-e az eszközökkel segíteni.
Sajnos, a benyújtott adótörvények ebben a válságos helyzetben ezt a problémát nem képesek kezelni. Néhány elemzői véleményt olvasok fel, ugyanis ma a bizalomnak hihetetlenül fontos szerepe van, és az, hogy mit gondolnak rólunk szakmai körök itthon vagy külföldön, az a magyar gazdaság működése szempontjából, a munkahelyek megléte szempontjából, a bérek szempontjából és egyáltalán a családok mindennapjai szempontjából rendkívül jelentős hatással bír.
A Raiffeisen Bank elemzője azt mondja: “Összességében a gondot az jelenti, hogy ez a program érdemi változást nem jelent az adórendszerben. Ahhoz ez kevés, hogy olyan változások következzenek be, amelyek a növekedési ütemet és a versenyképességet hatékonyan javítják. Az adósávok eltolása és a járulékok csökkentése nem több, mint maszatolás.”
Az egyik alapkezelő befektetési igazgatója, Forián Szabó Gergely azt mondja: “Ne legyenek kétségeink, a sokak által várt adóreform helyett újabb tili-toli akcióval állunk szemben. A GDP kevesebb mint fél százalékát elérő tehercsökkenéstől sem komoly növekedési impulzust, sem pedig számottevő fehéredést nem várhatunk.” Kuti Ákos, a Cashline értékpapír-elemzője azt mondja: “Alapjában véve negatív az adóreform fogadtatása a nemzetközi befektetői körben.”
Egyfelől látjuk azt a helyzetet, hogy Magyarország számára egy új lendületet kellene adni, hiszen egy olyan, szerintem szakmailag rendkívül igénytelen, primitív stabilizációs eszköztárat működtetett a kormány, amelyen keresztül a gazdasági növekedés drasztikusan lecsökkent, nőtt a munkanélküliség, az emberek felélték a tartalékaikat, a vállalatoknál óriási körbetartozási hullám alakult ki, és Európában csődhullámban és felszámolási eljárások tekintetében is élen állunk. Ilyen körülmények közepette kellene tenni valamit.
Petschnig Mária Zita, aki egyáltalán nem vádolható azzal, hogy az ellenzék szimpatizánsa, vagy hogy az ellenzéknek megfelelő dolgokat mond, azt mondja, hogy azért tegyünk úgy, mintha csinálnánk valamit - ez a fő elv. Tehát az “azért tegyünk úgy, mintha csinálnánk valamit”, ez a fő elv, és ebből adódik a program erőtlensége. Tehát az önök lépései lényegében nem is akarnak és nem is képesek arra, hogy világos, egyértelmű irányt mutassanak a magyar gazdasági szereplők számára, és ebben a legyengült, nehéz helyzetben a megerősödés esélyét nyújtsák a magyar vállalkozók és a magyar családok számára.
Lehetne még folytatni sok-sok idézettel. Mondjuk, az egyik szakíró, egyetemi tanár azt mondja: “Az adócsomag olyan, amilyenre számítottunk: pocsék. Önfelmentés ideológiai köntösben, koncepciótlan adókavalkád.”
Erre a koncepciótlan adókavalkádra szeretnék egy mondatban kitérni, hiszen nemcsak egy ország tekintetében, hanem még egy nagyobb vállalatnál is, de még igazából egy kisebb vállalatnál is törekednek arra, hogy legyen valami stratégia; tehát nem a máról holnapra élés, nem a pillanatnyi problémák gyors lereagálása és az azokra adandó válaszok, hanem hosszú távú úgynevezett stratégiai gondolkodás. Ez kellene legyen egy felelős kormány és egy felelős kormánykoalíció - pontosabban, ilyen már nincsen; kormánykoalíció sincsen már, igazából a felelőséget sem tapasztaljuk - gondolkodásának kereszttüzében, hogy mi a stratégia, mit akarnak önök Magyarország tekintetében, hogyan tudunk ebben a térségben és Európában is kiemelkedő teljesítményt nyújtani, hiszen ez benne van a magyar emberekben, benne van a magyar családokban, benne van a magyar vállalkozásokban.
Semmilyen stratégiát ebben az adótörvénycsomagban nem találunk. Nincsen benne semmilyen koncepció, semmilyen érdemi reform. Maszatolás, tili-toli, így minősítik az elemzők. Ezt kapjuk, ezt látjuk. Ebben a helyzetben, amikor a tőzsdeárfolyamok drasztikusan csökkennek, a forint gyengül, az exportpiacainkon válság van, recesszióba hajlik Németország, recesszióba hajlik Anglia, tehát visszaesésbe, a balti államok tekintetében szintén a válság és a gazdasági visszaesés elejét látjuk, akkor a kormány széttárja a karját, és azt mondja, hogy nem tudok csinálni semmit.
Ha nem tud csinálni semmit, akkor talán adja át valaki olyannak, aki tud csinálni valamit, vagy hallgasson meg elemzőket, más véleményeket. Én még olyan véleményt nem hallottam, amelyik azt mondta volna, hogy igen, ez az adócsomag a megfelelő megoldás arra, ami a Magyarország előtt álló kihívásokra adekvát, tehát lényeges és érdemi válasz lenne. Ez se nem érdemi, se nem megfelelő, tehát egy sodródás mindennapjait látjuk akkor, amikor egy válságjelenség van, és a válságjelenség begyűrűzik Magyarországra is, láthatjuk a különböző adatokban és statisztikákban.
Ha nekem nem hisznek, vagy ezeknek az elemzőknek nem hisznek, akkor itt van például Bokros Lajos. Keller László is, azt hiszem, Bokros-csecsemők, Bokros-gyerekek néven futott… - már hogy ő szellemi követőjeként definiálta magát. Azt mondja Bokros Lajos: “Ráolvasással nem indul meg a felzárkózás és a gazdasági növekedés. A kormány által elvárt gazdasági fehéredés csak akkor indulhat meg, ha jó minőségűek lesznek a közszolgáltatások, ha az állam működése kevesebbe kerül, ha nem lopják el a pénzek olyan részét, mint az manapság történik.” Nem én mondom, Bokros Lajos mondja.
Tehát érdemi változásokra lenne szükség, világos koncepcióra, világos stratégiára lenne szükség, olyanra, amit nemcsak a parlament többsége, hanem a magyar társadalom többsége is el tud fogadni és támogatni tud. Mert nélkülük nem megy, a magyar gazdaság szereplői nélkül, a magyar családok megértése nélkül nem fog semmilyen gazdasági növekedés fellendülni. És így nemhogy nőne a munkahelyek száma, hanem csökken a munkahelyek száma, mint ahogy az elmúlt időszakban is csökkent, így nem nő a közteherviselés esélye, hanem csökken, így nem felzárkózunk, hanem leszakadunk.
Azt gondolom, hogy egy felelős kormánynak ezt a következtetést világosan le kellene vonnia, és ebből egy következtetés adódik, azt hiszem, ezt önök is tudják.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)
