DR. FÓNAGY JÁNOS
DR. FÓNAGY JÁNOS
DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az említett országgyűlési felhatalmazáshoz benyújtott módosítóm két dologra vonatkozott. Az egyik az autópálya-szakasznak legalább tervezési szakasszal való továbbvitele a határig, de erről majd a helyszínt jobban ismerő képviselőtársam szól. A másik módosító javaslatom a tervezett autópályaszakasz finanszírozására vonatkozott, a benyújtáskor és a bizottsági vita során sem titkolt azon szándékkal, hogy az úgynevezett PPP-finanszírozás helyett ezt a szakaszt az állam, ha tudja, az állami költségvetésből finanszírozza.
A módosító javaslatnak az a deklarált célja, hogy az elmúlt években minden szempontból fiaskót vallott PPP-konstrukció alkalmazását lehetőség szerint kerüljük el. A bizonytalanságot már maga az előterjesztés is mutatja, hiszen a tervezet azt mondja, hogy csak abban az esetben valósítható meg PPP-finanszírozással az építkezés, ha az gazdaságosabb, mint az építés és üzemeltetés állami finanszírozással történő együttes megvalósítása. Tehát maga a tervezetet előkészítő is él eleve a gyanúperrel, hogy azért igen valószínű, hogy valami más megoldás is lehetséges.
A PPP-megoldással, mint ahogy az általános vita során is elmondtam, több bajunk van. Elsősorban nincs hazai szabályozása. Nem véletlen, hogy a magán- és közszféra közös finanszírozásáról szóló szabályokat az ezt korábban alkalmazó nyugat-európai országok túlnyomó része magas szinten, törvényi szinten szabályozta. Ráadásul költségvetési törvényeikben nagyon komoly határt szabtak az alkalmazásának, hiszen ez a pénzügyi konstrukció igen alkalmas arra, hogy az elkövetkezendő éveket, évtizedeket eladósítsa, tehát eleve olyan kötelezettségeket vállaljon, ami 10-20-25 évre rendkívüli módon megterheli az utánunk következő nemzedékeket. Tehát felhasználásának praktikumát nem vitatva, kellő felelősséggel kell ezt használni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt három évben összesen 112 kilométer autópálya épült, mintegy 356 milliárd forintért, túlnyomórészt ilyen konstrukcióban. Ez praktikusan azt jelenti, hogy egy kilométer autópálya 3 milliárd forint volt. Ha beleszámítom ebbe a dunaújvárosi hidat, ami egy tagban jelentős összeg, ugyanakkor kilométerszáma alacsony, akkor is 2,6 milliárd forintra jön ki egy kilométer autópálya építése. Ez mindenképpen több, mint az európai átlag, és mindenképpen több, mint a korábbi 1,1-1,3 százalék inflációval felszámított értéke. Nem véletlen, hogy az Állami Számvevőszék ez év nyarán nyilvánosságra hozott jelentése is azt mondja, hogy a beruházások kivitelezési költségét érintő árképzések nem átláthatóak. Előzetes költségvetést, árkalkulációt a kivitelezés költségére a tervezőtől nem rendeltek meg. A mérnök által becsült kivitelezési költségek nem tekinthetők a beruházást megalapozó kalkulációnak, annak meghatározásának módszerét nem szabályozták s a többi.
Tehát tulajdonképpen megvan az egyik oka annak, hogy miért kerültek ennyibe. Készséggel elfogadom, hogy az elmúlt években épült autópályák költségei azért is jelentős mértékben meghaladják a nyugat-európaiakét, mert a magyar engedélyezési gyakorlat miatt a települések zsarolni tudják a tárcát, lényegesen több a műtárgy, lényegesen több a lecsatlakozás, lényegesen több az átjáró.
Az elmondottakból is láthatják képviselőtársaim, hogy nem politikai programbeszédet szeretnék tartani, hanem arra szeretném ösztönözni képviselőtársaimat, hogy ne folytassuk az elmúlt évek autópálya-építési gyakorlatát. Nem arról van szó, hogy nincs szükség autópályára. Természetesen nagy szükség van rájuk. Természetesen szükség van az M3-as továbbvitelére egészen a határig, szükség van az M7-es befejezésére, nagyon szükséges, és majd az elkövetkezendő hónapokban fogjuk csak megtapasztalni, az M0-s 11-estől a 10-esig való átvitele. Nagyon komoly bajokat fog okozni az egyébként mérnökileg gyönyörű új híd átadása.
A lényeg az, hogy ilyen költségeket egyszerűen nem bír el ez az ország. Magyarország nem engedheti meg magának, hogy az európai átlagköltségek duplájáért építsen autópályákat, és ez a pénzügyi konstrukció, amit az előttünk tárgyalt tervezet tartalmaz, alapvetően felelős ezért a puha tervezésért, alapvetően felelős azért, hogy egy 20-25-30 évre eltolt finanszírozási rendszer bizony a pénzek megtervezőit és felhasználóit ha nem is felelőtlenné, de mindenképpen könnyelművé teszi. Ezért javasoltam, hogy a módosítás során, nem vitatva az autópálya szükségességét, annak finanszírozását ne ebben az átláthatatlan, ahány projekt, annyi fajta számítási módszerrel kalkulált PPP-rendszerben tervezze a kormány és a tárca megvalósítani, hanem térjünk vissza a költségvetési finanszírozásra és a remélhetően ahhoz kötődő, sokkal szorosabb tervezési és felhasználási lehetőségekre.
Ezért kérem, hogy ezen a szemüvegen keresztül ítéljék meg képviselőtársaim a módosító javaslatot, és lehetőség szerint közösen törekedjünk arra, hogy az autópálya-finanszírozás elmúlt években tapasztalt nagyvonalú módján változtassunk. Erre lehetőséget ad, hogy új vezetése van a tárcának, akik remélhetően ezt konzekvensebben és a költségvetési realitásokat, a társadalom elkövetkezendő évtizedeinek teherbíró képességét jobban figyelembe véve fognak dönteni.
Köszönöm, hogy meghallgattak, és kérem, hogy támogassák a módosító javaslatot.
