MOLNÁR BÉLA
MOLNÁR BÉLA
MOLNÁR BÉLA (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Ahogyan az előttem szólók, én is azt gondolom, nagy jelentősége van annak, hogy ebben a témában, az e-befogadás témájában most már hónapok óta körvonalazódik az ötpárti egyetértés, de itt azért hónapok óta van egy disszonáns hang, és ez maga a lassúság, amivel ez az ügy kezelődik.
Azt lehet mondani, nemcsak ötpárti, hanem az informatikában is egységes igény van arra, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzunk, együtt foglalkozzunk a civilekkel, de ez csak az érem egyik oldala. Az érem másik oldala már tartalmaz bizonyos árnyaltabb megfogalmazást, hiszen az informatika gazdasági szereplői között már olyan verseny van, amelyben láthatóan vannak nyertesek, és vannak, akik veszteseknek érzik magukat. Ez a verseny teljesen természetes a gazdasági életben, hiszen minden vállalkozás a nyereséget kívánja realizálni, és azért az e-befogadás egy olyan téma, ahol tud nyereséget realizálni.
Éppen ezért, mivel a gazdasági szereplőknek ez a céljuk, kell, hogy legyen ebben a témában egy olyan szereplő, amelyik nem a gazdasági nyereség szempontjából érdekelt, hanem társadalmi szempontokat vesz figyelembe, és ebben a helyzetben vannak a civil szervezetek a maguk minimális hatásával a társadalomra, és a Magyar Országgyűlésnek, illetve a magyar kormánynak erőteljes és jelentős ráhatása van erre az esetre. Ezért politikailag kérdés, mit is jelent az, hogy létre fogunk hozni egy ilyen eseti bizottságot, mi lesz az eseti bizottság valódi jelentősége, mire lesz hatása, és mennyiben lesz hatása. Ha csak ülésezünk, és határozatokat hozunk, esetleg kiadunk sajtóközleményeket, azt gondolom, nem érjük el azt a célt, amit valamennyien, mind az öt párt szeretnénk.
Hol látunk most erőt és cselekvőkészséget? Természetesen az államtitkár úrnál lehet látni, hiszen az internethajón, ahol, azt hiszem, valamennyien ott voltunk, széles és nagyívű terveket vázolt föl, de kérdés - noha ez nem a kérdés helye -, vajon az államtitkár úr mennyire kíván majd támaszkodni az Országgyűlés egy eseti bizottságára, mennyire kívánja megosztani a feladatokat, gondokat, mennyire kívánja bevonni abba, hogy itt a társadalom minden részét elérő és minden részében pozitív hatású munka folyjon, akár az ő részéről, akár a mi részünkről.
(21.00)
Ezért kérdéses az, hogy mit hoz a holnap, és az az érzésem, hogy ez munkál mindenkiben, ezért tartunk ott, hogy még öt-hat hónap után sem állt föl ez a bizottság, és nem kezdtük el a munkát. De azt gondolom, hogy ha végre eljutunk oda, hogy ez a bizottság fölállhat, és a föltett kérdéseket máshol mindenki megválaszolja magának - államtitkár úr is nekünk -, még esélyünk van arra, hogy társadalmilag is jelentőset alkossunk az elkövetkezendő években, és 2010-ig ez csak egy bevezetés legyen, ahogy Márfai Péter képviselőtársunk is mondta, és igazából ez 2010 után teljesedjen majd ki.
Köszönöm szépen.
