DR. KÓKA JÁNOS
DR. KÓKA JÁNOS
DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Ház! Röviden szólva a szabad demokrata képviselőcsoport egyhangú szavazással úgy döntött, hogy nem támogatja a parlament feloszlatására vonatkozó MDF-es javaslatot, azért, mert az nem szolgálja az ország érdekeit. (Moraj, közbeszólások a Fidesz soraiban.)
Kicsit részletesebben kifejteném, ha megengedik. Nem támogatjuk egyrészt, mert megoldások helyett holnaptól egy kampányt zúdítana az ország nyakába, beindulnának a kampánygépezetek, s nem az ország problémáinak megoldásáról, hanem arról szólna a következő hónapok időszaka, hogy ki tudja megkaparintani az ország vezetését. Nem támogatjuk, mert választani ilyen körülmények között és bármilyen körülmények között csak programok között lehet, Magyarországon pedig épp az a probléma, hogy egyik jelentős támogatottsággal bíró nagy politikai oldal sem rendelkezik megfelelő programmal. Programokból tehát elég rosszul állunk.
Nézzük először a miniszterelnök úr, a szocialisták programját! A Megegyezés című programot nem tudjuk támogatni. Nem tudjuk támogatni, mert nem értünk egyet miniszterelnök úrral nemcsak az arányokban, hanem az irányokban sem. Nem tudjuk támogatni, mert nem tudjuk támogatni azt az államközpontú logikát, ami ebben a dolgozatban megjelenik. Nem tudjuk támogatni az olyan mondatokat, melyek szerint meg kell haladni azt a paradigmát, hogy a munkahelyeket a gazdaság teremti, és most már 50-60 ezres állami munkahelyteremtésről van szó.
Nem tudjuk támogatni sem az abban foglalt ötleteket, sem az azóta fogantakat, így például a Robin Hood-adó ötletét, amely nagyon röviden szólva arról szól, hogy azoktól a cégektől, amelyek profitot termelnek, vegyük el a profitot, hogy utána odaadhassuk ezt a pénzt azoknak, akik jobban rászorulnak. Ez, tisztelt miniszterelnök úr, tisztelt képviselőtársaim, nem piacpárti logika. A piacgazdaság körülményei között ezzel a logikával nem lehet segíteni az ország gazdaságának, növekedésének problémáin.
Nem támogatjuk ennek az anyagnak azokat az elemeit sem, amelyek úgy próbálnak az adócsökkentési kényszerre választ adni, hogy nem mutatják be azt, hogyan csökkenthető ennek a túlterjeszkedő, drága és bürokratikus államnak a súlya. Van itt egy valódi vita meg van itt egy álvita, és miniszterelnök úr szavaiban ennek az álvitának egy bizonyos szegmensét ismerhettük meg. Ő nem arról beszél, hogy miért van szükség Magyarországon annyi minisztériumra és annyi miniszterre, hogy lassan már a parlamenti patkóban el sem férnek. Nem tesszük föl azt a kérdést - mert valami miatt folyamatosan elkerüljük -, hogy miért van megannyi párhuzamosság, megannyi fölösleges sallang az állami hivatalok között, hogy miért nem tudja valamikor valaki elvégezni azt a munkát, hogy megnézzük, hogy a körülbelül kilencezer állami feladatot hogyan lehetne takarékosabban ellátni.
Nem tesszük föl azt a kérdést, hogy hogyan lehetne a minisztériumokat takarékosabb gazdálkodásra szorítani. Nem tesszük föl azt a kérdést sem, miniszterelnök úr, hogy ha évente közel 400 milliárd forintot költünk az országos Munkaerő-piaci Alap keretében a foglalkoztatás bővítésére, és közben egyáltalán nem bővül a foglalkoztatás, akkor jól költjük-e el az adófizetők pénzét. Azokat a kérdéseket sem tesszük föl, hogy miért van szükség arra, hogy Magyarországon a legmagasabb jövedelműek is megkaphassák adómentesen a családi pótlékot ahelyett, hogy a szociális juttatások, a jóléti juttatások nagyobb részét azok kapják meg, akik igazán rászorulnak. Nem tesszük föl magunknak azokat a kérdéseket, hogy hogyan lehetne Magyarországon úrrá lenni azon a helyzeten, hogy az ország a nemzeti össztermékének körülbelül 10 százalékával többet költ az állami költségvetésben az adófizetők pénzéből, mint amennyit a fejlettsége indokolna.
Amikor felmerül az adócsökkentés kérdése, a miniszterelnök általában arról beszél, hogy honnan vehetünk el több pénzt, miközben arról kellene beszélni, és arról kellene meggyőzni a választóinkat, hogy ha kevesebb az állam kiadása, tehát kevesebb adófizetői pénzből jön ki a magyar állam, akkor több pénzt hagyhatunk ott az ország adófizetőinél, több pénzt hagyhatunk ott az embereknél, több pénzt hagyhatunk ott a vállalkozásoknál. Az adócsökkentés, az állami kiadások csökkentése tehát nem arról szól, hogy hogyan vegyünk el több pénzt az emberektől, hanem hogy hogyan hagyhatunk ott több pénzt náluk. Ennyit a Megegyezés programról, a szocialisták programjáról.
Szívesen beszélnék a másik oldal, a Fidesz programjáról is, csak hát nem tudok; vagy azért, mert nincsen előttünk ilyen program, vagy azért, mert amiket látunk programelemekként, azok közül nagyon sokféle volt. Annak idején volt egy kívánságlista a Fidesz aláírásával, arról szólt, hogy hogyan építenének erős Magyarországot. Hiányoztak belőle a számok. Hiányoztak belőle a számok, márpedig gazdaságról, gazdaságpolitikáról, adócsökkentésről, növekedésről számok nélkül rendkívül nehéz beszélni.
Azt követően nyilvánosságot látott nagyon sokféle dolgozat a Fidesz műhelyeiből, a Fidesz különféle platformjainak gazdaságpolitikai megközelítését láthattuk, hallhattunk Orbán Viktor beszédéből különféle kiszivárgott részleteket, de egyszer sem láthattuk világosan, hogy mit is kezdenének a túlterjeszkedő állammal, honnan szednék össze az általuk is kívánatosnak tartott adó- és járulékcsökkentés különféle költségelemeit. Nagyon fontos ezt megismernünk, mert ha Magyarország egyszer csak odaér, hogy választhat, és a választás egyik, valljuk meg, elég valószínű esélyese a Fidesz, akkor az ország megérdemelné, hogy megtudja, hogy a Fidesz mik, milyen értékek mellett is állna ki. (Közbeszólások.)
Összességében tehát, tisztelt képviselőtársaim, azt tudom mondani, hogy nincsen érv amellett, hogy az SZDSZ támogassa az MDF javaslatát. Nem támogatjuk tehát, mert stabilitás helyett a destabilizációt segíti.
Tisztelt Képviselők! Hadd beszéljek még valamiről, ami miatt úgy gondolom, hogy ez a mai parlamenti határozattervezet nem támogatható. Azért nem támogatható ugyanis, mert úgy gondolom, hogy nem őszinte. Úgy gondolom, hogy valamiféle politikai színjátéknak vagyunk a tanúi, és picit bontsuk ki, hogy miben is áll ez a politikai színjáték.
Miért van az, hogy Dávid Ibolya pártja éppen most nyújt segédkezet Gyurcsány Ferenc látszólagos parlamenti megerősítéséhez? Hiszen pontosan tudja, mert felmérhette az előzetes pártnyilatkozatokból, hogy mi lesz ennek a vége, konzultálhatott, mégis, ennek ellenére végigviszi a procedúrát, amiből látszólag Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr kerül majd ki győztesen. Ahogy az elmúlt fél évben számos alkalommal, most is annak lehetünk majd tanúi, hogy az MDF előterjesztése nyomán éppen az MDF segíti ki a kisebbségi kormányt. (Szórványos taps és derültség a Fidesz soraiban. - Közbeszólások.) Hiszen ha egy MDF-es törvényjavaslatra másnap Gyurcsány Ferenc miniszterelnök az MSZP elnökeként rácsatlakozik, akkor attól kezdve, tisztelt képviselőtársaim, egy MDF-MSZP közös javaslatról beszélhetünk.
(16.30)
Ha az MDF az MSZP segítségével egy ilyen csapdahelyzetet állított a Fidesznek, és a Fidesz ebbe belesétál, attól még, tisztelt képviselők, az SZDSZ nem fog belesétálni.
Köszönjük megtisztelő figyelmüket. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nana! - Taps az SZDSZ padsoraiban.)
