HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! (Zaj. - Az elnök csenget.) Kevesen vannak ma Magyarországon, akik nem látják, hogy árokba borult a szekér, és talán még kevesebben, akik ne gondolnák, hogy ki kell húzni onnan, hiszen a szekér dolga az, hogy haladjon, legfeljebb olyan hajtót kell keresni, aki képes a lovakat az úton tartani. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Veres Péter ezt jobban tudta.)
De hogy ne képben szóljak, azt is mondhatnám, hogy változásra van szükség, és egyetértve miniszterelnök úrral, valóban megegyezésre van szükség. Ezt kívánja az ország helyzete és a magyar emberek többsége is.
(16.10)
Ehhez viszont egy nagy legitimációval rendelkező, cselekvőképes kormányzat kell, aki partnerként jelenik meg, és képes az együttműködésre. A kérdés az, hogy vajon a jelenlegi kormány képes-e erre, milyen a társadalmi támogatottsága - jelentősen alatta van annak, ami a választások idején volt -, és milyen az együttműködési készsége.
Amit ma hallottunk itt a parlamentben egy óra után, az egy megdöbbentő színjáték volt. Az nem az együttműködési… (Moraj, közbeszólások az MSZP soraiban. - Az elnök csenget.) Tehát az együttműködési készségről van szó. Hadd idézzem ismét miniszterelnök urat. Ne kommunikációs csatákat vívjunk - mondja ezt ő, akiről el kell ismerni, hogy egy dologban utolérhetetlen: a kommunikációs csatákban és a manipulációs szándékban.
És mindez abban a parlamentben történik - ha nem is a fizikai falak között, de ebben az intézményben -, ahol Kossuth és Széchenyi vívta egymással a nemes küzdelmét, és bármennyire is nem értettek egyet, senki nem vonta kétségbe az ő hazaszeretetüket. (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) És ebben a parlamentben Deákra, Eötvösre, vagy gondoljanak csak a nagy miniszterelnökökre abból az időből, amikor az ország nemcsak nehéz, de tragikus helyzetben volt, Telekire vagy Bethlenre; és ezen hagyományok után egy színjátéknak vagyunk a tanúi a mai magyar parlamentben.
De ha túllépünk a falakon, akkor sem látunk jobbat. Egy hatéves leépülés képét látjuk. (Moraj az MSZP soraiban.) Önök nagyon jól tudják, hogy az államadósság növekedése nagyobb ütemű volt, mint a Kádár-korszakban, és ezzel együtt a gazdasági növekedés a térségben az utolsó lett. Azt is tudják, hogy egy sikertelen, kudarcos, egészségügyi reformnak nevezett intézkedéssorozat után vagyunk. És az is nyilvánvaló, hogy mi volt ennek az oka: az az egyszempontúság, amely kizárólag a finanszírozási problémákat próbálta kezelni egy átfogó koncepció nélkül.
De nézzék az oktatás helyzetét: semmi mást nem mondok, csak a kisiskolák megszüntetését. Kizárólag gazdaságossági szempontot érvényesítenek ott, ahol sokkal fontosabb közösségépítő szempontoknak kell megjelenni. Vagy a közigazgatás állapotát - kaotikus sok helyen; a szociális helyzetet; a tavalyi reálbér-, illetve reálnyugdíj-csökkenést. Nézzük a foglalkoztatást! Szintén tavaly jelentősen csökkent az amúgy is alacsony foglalkoztatás; a munkanélküliség növekedése, és az a reményvesztés, ami a magyar társadalmat átitatja.
Ma a lakosság többsége, 70 százaléka úgy látja, hogy rossz irányban mennek a dolgok, és ez a közeljövőben nem is fog változni. Ilyen helyzetben azt hiszem, egyértelmű, hogy egyetlen megoldásként az előrehozott választásokat kell tartani. Bízzuk a magyar választópolgárokra a döntést!
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
