HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Három dologról szeretnék beszélni. Az első, hogy hogyan jutottunk idáig, a második az, hogy mit tehetnénk most, és a harmadik az, hogy ha ezt nem tesszük meg, akkor milyen következmények várhatóak.
Amikor a kisebbségi kormány megalakult, akkor abban volt egy olyan rejtett pozitív üzenet, hogy ez akár még használhat is a magyar politikai kultúrának, hiszen Európa számos országában ideig-óráig vagy akár hosszabb ideig képesek kisebbségi kormányok működni, de ennek nyilván megvannak a megfelelő politikai kulturális színvonalat érintő feltételei vagy a háttere, ami a működést biztosítja. Azt gondoltam, hogy elképzelhető, hogy ebben az új helyzetben talán megváltozik a politikai pártok magatartása, a közös feladathoz való hozzáállás minősége, és talán jobb megoldásokra jutunk.
Sajnos, nem így történt. A Magyar Demokrata Fórum tett jó néhány kísérletet arra, hogy megpróbáljon rendet teremteni ebben a rendetlenségben, és megnézni, hogy például adóügyek vonatkozásában a négy ellenzéki párt néhány kérdésben meg tud-e egyezni, vagy akár az öt parlamenti párt ebben a helyzetben egyezségre tud-e jutni.
A megegyezésnek minimális igénye, vágya vagy akarata nem volt fellelhető a tárgyaló partnerekben, ami teljességgel kudarcra ítélte ezt az egész vállalkozást, és kiderült, hogy ez így nem fog menni. Kiderült, hogy az ellenzéknek sincs olyan egységes elképzelése vagy programja az elkövetkezendő két vagy másfél esztendőre, ami a stabilitást vagy a biztonságot garantálta volna.
Most néhány szót hadd ejtsek arról a dolgozatról, amiről itt már sokan beszéltek, a Megegyezés című írásról, ami szerintem messze nem olyan rossz és olyan színvonaltalan, amilyennek minősítik, sőt vannak olyan állításai, amivel teljesen egyet lehet érteni.
Teljesen egyet tudok érteni azzal az állítással, hogy gazdasági folyamatok elemzése, értelmezése teljességgel elfogadhatatlan és elképzelhetetlen anélkül, hogy ezeket a társadalmi folyamatokkal való összefüggésbe vagy egy dimenzióba ne helyeznénk. Ez teljesen igaz. De az már nem követhető és nem várható a miniszterelnök úr részéről, hogy azokkal a következtetésekkel, ami a helyzet kialakulásához vezetett, és amilyen megoldási javaslatai vannak, egyetértsünk. Csak egy példát mondok, miniszterelnök úr, az adócsökkentés kiesési bevételeit. Az adóbehajtás szigorításával, ahogy ő fogalmazott, fizessenek többen kevesebb adót, de ehhez be kell hajtani az egész kintlévőséget vagy a be nem fizetett adók sokaságát, ezzel tulajdonképpen azt állítja, hogy ezek az adók befizethetők. Ezzel tulajdonképpen azt állítja, hogy a magyar adófizetők és a magyar polgárok sokasága született adócsaló, és csak azért nem fizette be ezeket az adókat, mert éppen nem akarta, vagy mert könnyebb volt ez alól kibújnia.
Az önök kormányának egy előző pénzügyminisztere állította, ha Magyarországon ma egy vállalkozó minden adónemet, mind az ötvenvalahányat, ami ráesik, befizeti, akkor két eset fordulhat elő: vagy tönkremegy, vagy teljességgel ingyen dolgozik, nincs motiválva. Hibás a kiindulás! Ha azt mondta volna a miniszterelnök úr, hogy egy olyan adórendszert kell elfogadnunk, és egy olyanban kell megállapodnunk, ami befizethető, ami motiválja a magyar vállalkozók sokaságát, mert tisztességesen szeretnének élni, és szeretnék befizetni azt, amit be kell fizetni, de ennek a mértéke legyen elfogadható, akkor ez egy támogatható javaslat, csak ez nem szerepel ebben a dolgozatban.
És van még egy pontja a dolognak, ez a minimálbér adómentességének a kérdése. A vállalkozók sokasága már a minimálbér létjogosultságát is megkérdőjelezi, hiszen több mint 260 ezer olyan szereplője van a munkaerőpiacnak, akik minimális végzettséggel rendelkeznek, tehát a minimálbér kitermelésére eleve képtelenek - ez az egyik.
A másik pedig, hogy a minimálbér adómentessége szinte egy szövetséget hoz létre a munkaadó és a munkavállaló között, hiszen jó ebben a státusban maradni, mert könnyen ki lehet bújni az adófizetési kötelezettség alól. Egymillió-hatszázezer minimálbéren élőnek legalább a fele valahol a zsebébe kapja a másik felét a jövedelmének adómentesen. Ráadásul most fogunk szembesülni először azzal a problémával, hogy a minimálbéren élők első része nyugdíjba megy, és ez lesz a nyugdíjalapjuk. Nem tudom, mit fogunk kezdeni velük, mert ez a minimálnyugdíj a megélhetés minimális feltételeit sem fogja biztosítani. Tehát ez egy tarthatatlan helyzet, ezzel szintén nem tudunk egyetérteni.
De nyilván ennek a mostani előterjesztésben, amelyet miniszterelnök úr úgy aposztrofált vagy úgy minősített a napirend előtti felszólalásában, hogy felelőtlen egynapos dolog, hogy a média figyelmét felhívjuk, nem csak ez volt. Ma egészen másról is döntünk, például arról, hogy lesz-e a Magyar Köztársaságnak a következő esztendőben költségvetése. Mert azt mindnyájan tudjuk, akár nemzetközi, akár hazai közgazdászok véleményére hivatkozva, hogy annál nagyobb baj, hogy egy országnak ne legyen elfogadott költségvetése, nehezen elképzelhető, hiszen a konvergenciaprogram eddigi eredményei veszélybe kerülhetnek, a megszorító intézkedések eredményei szinte eltűnhetnek.
(16.20)
Bizony, ma arról is döntünk, hogy aki támogatja ennek a kormánynak a hatalmon maradását vagy támogatja a parlament további működését, nagyon nehezen tudja majd megindokolni azt, hogy miért nem lesz költségvetése ennek az országnak a következő esztendőben.
Tehát én azt mondom, hogy amikor döntünk, és amikor majd a gombot meg kell nyomni, akkor ezeket a feltételeket vagy az általam felsoroltakat komplex módon vegyük figyelembe, és ennek eredményeképpen nyomjuk meg, én azt javaslom, hogy a “nem” gombot. És higgyék el, hogy nem felelőtlen gondolkodás van ennek a hátterében, hanem bizony a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja hosszan átgondolta és kidolgozta ezt az elképzelést. Kérem, hogy támogassák a javaslatunkat.
Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.)
