DR. FODOR GÁBOR
DR. FODOR GÁBOR
DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Nyáron, amikor a Szabad Demokraták Szövetsége és a Szocialista Párt delegációja találkozott, ezen a megbeszélésen kértük azt a miniszterelnök úrtól, hogy szülessen egy program; egy cselekvési program, amelyben a kisebbségi kormány vázolja elképzeléseit az ország jövőjével kapcsolatban, amelyből kiderül, hogy a kisebbségi kormány mit kíván tenni, mi a cselekvés iránya.
Nos, ez a javaslat megszületett, “Megegyezés” címmel napvilágot látott. Először is hadd kezdjem azzal, hadd köszönjem meg, hogy megszületett önmagában ez a program! Ugyanis az országnak tudnia kell, hogy milyen irányban kíván menni a kisebbségi kormány. Ez nem a mi ügyünk, nem két párt ügye, nem három-négy-öt párt ügye; ez az ország ügye. Mindenkinek ismerni kell a szándékokat, mindenkinek látni kell, hogy mit akar a miniszterelnök tenni, mit akar a mögötte lévő párt tenni az elkövetkezendő időben.
Nos, a Szabad Demokraták Szövetsége nevében szeretném leszögezni, hogy ez a program - bár tartalmaz jó és elfogadható irányokat - számunkra nem támogatható. Hadd indokoljam meg, hogy miért ez az álláspontunk! Nos, elsősorban azért, mert a program egy alapvető problémával nem számol, nem néz szembe, azt kikerüli. Megjegyzem, a miniszterelnök úr beszéde, amiről most itt a parlamentben vitatkozunk, és amiben elmondta szóban is a programjának fontos elemeit, illetve kiegészítette azt, még inkább megerősít abban a hitemben, hogy valójában itt van a fő probléma az egész javaslattal kapcsolatban; ez pedig az állam szerepe.
Az állam szerepe, az a gondolkodás mögött meghúzódó - nevezzük így - etatizmus, amelyet mi, liberálisok aggodalommal figyelünk.
Mire gondolok elsősorban? Arra, hogy Magyarországnak számtalan gondja van, de a legfőbb problémája hosszú ideje az állami szerepvállalás túlterjeszkedése, az államháztartás túlzottan magas aránya a nemzeti össztermékhez képest. Ez, mint tudjuk, európai uniós összehasonlításban is közel 50 százalékos. Ez a gondok igazi forrása. Ez az, ami a magyar gazdaságot megfojtja hosszú évek óta. Ez az, amely visszaélésekre ad okot, ez az, amely a korrupció melegágya. Ez az igazi probléma Magyarországon hosszú ideje.
Beszélhetünk szép gondolatokról, lehetnek számunkra szimpatikus törekvések - mert nyilvánvalóan számos ilyen van, amely elhangzott itt a Házban -, semmire nem megyünk vele, írott malaszt marad mindegyik, ha erre az alapproblémára nem tudunk választ adni. Mert mi lesz ennek az eredménye? Nos, az lesz, hogy újra visszatérnek azok a ciklusok, amelyek jellemzőek Magyarországra: a “húzd meg, ereszd meg” politika; az, hogy van egy kis fellélegzés a gazdaságban, utána pedig következik a költekezés.
Ráadásul a választások előtt erre mindig nagy az inger, hiszen egyetlen kormány sem tudta kikerülni ezt. És ezt természetesen önkritikusan kell mondanom, hiszen mi - a Szabad Demokraták Szövetsége - együtt kormányoztunk az elmúlt hónapokig a Szocialista Párttal, és nagyon sok eredményre természetesen büszkék vagyunk, amit közösen értünk el, de reálisan és őszintén - mert a becsület azt kívánja - a saját hibáinkkal is szembe kell nézni. S ha volt súlyos hibánk, ez volt az, az elmúlt években: a költségvetési hiány felborítása, az állam szerepének, a túlterjeszkedésnek a megtartása és annak nem a visszaszorítása.
Mert az Európai Unió, a világ ebbe az irányba megy: a hit a piacgazdaságban, a hit az egyénben, az egyéni szabadságban - ha már miniszterelnök úr Bibót említette. Bizony, Bibó István azokban a ’46-47-48-as években pontosan ezeket a gondolatokat fogalmazta meg: hogyan építsünk a gerincét kiegyenesítő, öntudatos egyénre - a polgárra. Pont ez hiányzik. Ez az, ami nincs benne ebben a programban: az őszinte szembenézés az igazi problémánkkal.
Mert nem tudjuk megoldani az oktatás ügyeit, miniszterelnök úr, ha ezzel nem kezdünk semmit sem. Mert nem tudjuk megoldani a foglalkoztatás problémáit, ha erre nem adunk választ. Mert nincs megoldás a gazdasági növekedés problémájára, ha nem tud végre egyszer őszintén szembenézni ez az ország azzal, ami az ország érdeke, hogy hogyan tudjuk az állami szerep túlterjeszkedését megakadályozni, hogyan tudjuk visszavágni ezt arra a szintre, ahol az európai uniós országok állnak. Addig beszélhetünk mindenről. Addig felvázolhatunk nemes célokat, de nincs mögötte realitás, mint ahogy egyébként - megjegyzem - kiváló szakértők kritizálják is ezt a programot. Hiszen olvashatjuk, láthatjuk mindenfelé, ahol beszélnek róla, kiváló közgazdászok, gazdasági műhelyek mondják el azt, hogy a program nem megalapozott, hogy nem megvalósítható.
És mire megyünk ezzel, miniszterelnök úr? Mire megyünk az elkövetkezendő időben, hogyha önmagunkat csapjuk be azzal, hogy egy megalapozatlan programot terjesztünk az ország elé, hogy emögé akarunk támogatást szerezni?
Magyarország ideje ennél sokkal drágább. Mi, amikor a Szabad Demokraták Szövetsége részéről azt kezdeményeztük, hogy lássunk világosan, mit akar a kisebbségi kormány, és ha jó a program, akkor támogassuk, ha nem jó, mondjuk el őszintén a véleményünket róla, pont ebből a megfontolásból tettük; hogy legyen egyértelmű, hogy az ország érdekét kell néznünk elsősorban. Persze, természetes dolog, hogy mindenki nézi a választói érdekét, mindenki nézi a pártja érdekét - ahogy nézi a kisebbségi kormány és nézik az ellenzéki pártok is -, de elsősorban az ország érdekét nézzük.
(14.10)
Az ország érdeke az, hogy ezekre a problémákra végre kapjunk választ, hiszen az adócsökkentés is - mindannyian tudjuk - nagyon fontos az ország számára, de csak akkor értelmes, ha ezt bele tudjuk helyezni abba a rendszerbe, amiről beszéltem. Pont a mi kormányunk csinált már olyan adócsökkentést - megtettük ezt közösen -, amelyet utána vissza kellett csinálnunk, mert nem volt jó, mert nem jó irányban hatott, mert nem a gazdaság növekedését szolgálta, nem a költségvetési hiány mérséklését.
Megjegyzem: ha van támogatandó irány ebben a programban, többek között ez az. Ez az, ami mellett kiállunk, a költségvetési hiány csökkentése. Nekünk, szabad demokratáknak az ország érdekében - mert ez mindannyiunk érdeke, függetlenül attól, hogy ki szocialista, ki liberális, ki konzervatív választó - az az érdekünk, hogy ennek az országnak a költségvetési hiányát a választások közeledtével is alacsonyan tartsuk, álljunk szembe minden osztogatási hajlammal, és álljunk oda a gazdaság növekedését szolgáló program mellé.
Ezért, miniszterelnök úr, azt gondolom, az lenne a kívánatos - és mi a szabad demokraták részéről ezt is kérjük -, hogy ezt a programot terjessze ide a parlament elé. A cselekvési programról a parlamentnek állást kell foglalnia, és ki kell fejeznie a véleményét, hogy támogatja vagy nem támogatja. Legyen világos a helyzet: a parlament azt mondja-e, hogy ebbe az irányba kell haladni, vagy pedig más irányba. Mert ha nem jó az irány, akkor azt korrigálni kell, azon változtatni kell. Mi, szabad demokraták készek vagyunk arra, hogy ebben a vitában részt vegyünk. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)
Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ soraiban.)
