DR. DRASKOVICS TIBOR
DR. DRASKOVICS TIBOR
DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszter, a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az új polgári törvénykönyv Barátai! Vannak kulcsszavak és kulcskifejezések, amelyeket szeretünk. Szeretjük őket, mert azt gondoljuk róluk, hogy tömörségük ellenére is jól kifejeznek egy gondolatot, egy ideát, jól ragadják meg adott esetben egy összetett program lényegét; valamit, amiben hiszünk, amiről másokat meggyőzni szeretnénk. De gyakran megesik, hogy ezeket a szavakat, kifejezéseket olyan rutinszerűen használjuk, hogy tartalmuk szinte elvész, már nem is igazán tudjuk, hogy mit gondoltunk mögötte; közhellyé válnak.
Az expozéban egy ilyen, hitem szerint valamennyiünk számára fontos kifejezés - persze, ha emögé nézünk, egy idea, egy gondolat - köré szeretném szervezni a mondanivalómat. És ez a munka, az új polgári törvénykönyv előkészítése, amelynek elvégzése e parlamenti beszéd apropóját adja, éppen azt a célt szolgálta, hogy ez a bizonyos kifejezés, ez az idea valódi, megélhető, kézzelfogható tartalommal töltődjön fel valamennyiünk, tízmilliónk számára.
Ez a kifejezés a polgárbarát vagy másként: a szolgáltató állam, tisztelt képviselők. Egyike azoknak a céloknak, gondolatoknak, amelyekben - reményem és hitem szerint ebben a bántóan megosztott magyar közéletben is - sokan, meggyőződésem szerint a többség, hiszünk, egyetértünk; azok is, akik pedig éppen az állam szerepéről gondolkodnak nagyon másként: baloldaliak, liberálisok, konzervatívok vagy éppen neokonzervatívok.
Mert ha az állam nagyságában, az állam által ellátandó feladatok meghatározásában van is érdemi vita közöttünk, egyvalamiben azonban - gondolom - egyetértünk. Abban, hogy az állam és a polgár viszonyának változnia kell, és e változás kedvezményezettje nem lehet más, mint maga a polgár. A polgár, aki társat választ magának az életben, aki tulajdona gyarapításán dolgozik, hogy legyen mit szeretteire hagynia, a polgár, aki vállalkozik, munkahelyet teremt, aki a kölcsönös előny, a kölcsönös gyarapodás szándékával, annak reményében szerződik egy másik polgárral vagy annak vállalkozásával.
(9.50)
Neki kell lennie e változás nyertesének: a tisztességgel boldogulni akaró, a teljesítményeire és méltóságára büszke, a jogait bátran érvényesítő polgárnak. Annak és azoknak, akik e pillanatokban is dolgoznak, tanulnak, üzletet kötnek, adnak-vesznek, gyarapodnak, gyarapítani próbálják vagyonukat vagy éppen másokat, nem utolsósorban hazájukat. Akik működésben tartják ezt az országot.
És mi itt, az ország házában, bár sokfélét gondolunk az államról, remélem, mégis közösen tudunk hinni egy olyan államban, amely gyökeresen és az élet minden területén megújítja viszonyát polgáraival. Olyan területeken is, ahol ez a viszony majd' két évtizeddel a rendszerváltás után sem újult meg teljesen. Ami részben nem is csoda: állam és polgárának legalább fél évszázados, de inkább több évszázados, szigorúan egyenlőtlen, atyáskodó viszonyát kell megváltoztatnunk lépésről lépésre, évről évre, hozzáteszem, talán nemzedékről nemzedékre. Egyenrangúvá, partnerré, együttműködő társsá téve őket, államot és polgárt, polgárt és államot.
Hölgyeim és Uraim! Meggyőződésem, hogy Magyarország civil polgárai és Magyarország vállalkozó polgárai új polgári törvénykönyvet érdemelnek. Olyat, amely beteljesíti a rendszerváltást az alapvető társadalmi viszonyok szabályozásában, olyat, amelyet nemcsak hozzáigazítottak sok-sok módosítás révén a demokratikus jogállam és a piacgazdaság követelményeihez, de annak testére szabták. A magánjogi, ahogy ma inkább mondjuk, a polgári jogi jogalkotás története hűen követi a magyar polgári fejlődés megkésettségét, fejlődésének történelmi viharok által kikényszerített ellentmondásos voltát.
Jól jellemzi ezt, hogy sok elvetélt kísérletet követően éppen 1959-ben, egy polgárinak semmiképpen sem nevezhető korszakban születik meg az első civiljogi kódex Magyarországon. Az új polgári törvénykönyv megalkotása tehát meggyőződésem szerint több, mint egy újabb törvény elfogadása. Jelképe a modern, magabiztos, igazán európai Magyarország létrejöttének. Jelképe és bizonyítéka, hogyan kell és lehet a hagyományokra és a tapasztalatokra is építve megújulni és megújítani. A javaslat ugyanis ezt teszi. Megőrzi a magánjog sokszor Rómáig is visszanyúló alapértékeit, intézményeit, és változtat ott, ahol ezt a ma, és hozzáteszem, a holnap igénye megköveteli.
A hatályos szabályozás megőrzendő elemei, a joggyakorlat bevált megoldásai és az új szabályok együttesen teszik szemléletében újjá és egységessé ezt a kódexet. Ez a kódex pedig így - az előkészítők szándéka szerint - jól illeszkedik az Európai Unió jogfejlődésébe is.
Én, aki azt hiszem magamról, hogy kevés ambícióm van a nagy szavak iránt, most mégis szívesen mondom ki: abban, hogy az új polgári jogi kódex 50 év után elkészülhetett, és önöknek köszönhetően javaslatunk szerint 2010 januárjától a hétköznapokban is érvényesítheti majd hatását, benne van Magyarország tágan értelmezett versenyképességének nemcsak záloga, de egyben bizonyítéka is. A megújulás, az alkalmazkodás, a haladás képessége. És mindez nemcsak annak bizonyítéka, hogy ennek a kormánynak az élet, az állami működés minden területére nézve határozott programja volt, és hogy a munka tekintélyes részét a politikai - elnézést a kifejezésért, de talán nem alaptalanul használom - pankráció hátterében minden ellenkező híresztelés és szándék dacára el is végezte, és nem is csak annak bizonysága, hogy - bár ezt sokan vitatják - van világos víziónk az államról, hozzáteszem, a polgárok államáról, hanem ennél többről van szó. Többről, mert nemcsak egy kormány, a kormány teljesítményéről, arról, hogy vállaltuk, elvégeztük, beszéltünk róla, letettük az asztalra, hanem a politikán túli és a politika feletti összefogásról is szól.
Mint sokan tudják, tíz éve kezdődött meg az új magánjogi kódex előkészítése. Ebben a tíz évben több munkacsoportban, szerkesztő- és kodifikációs bizottságban számos kiváló elméleti és gyakorlati szakember, jogtudós, ügyvéd, ügyész, bíró, közjegyző, jogtanácsos dolgozott azon, hogy jogi hagyományainknak megfelelő, de a XXI. század igényeit is kielégítő polgári törvénykönyv jöjjön létre. Ebben a tíz esztendőben - és talán ez jelképes - hat miniszter váltotta egymást az igazságügyi tárca élén. De valamennyien támogatták, támogattuk ezt a folyamatot.
Engedjék meg, hogy ezúton is köszönetet mondjak Vastagh Pálnak, aki elindította ezt a folyamatot, Dávid Ibolyának, Bárándy Péternek, Petrétei Józsefnek és Takács Albertnek, akik pedig folytatták ezt a munkát.
Tisztelt Országgyűlés! Új törvénykönyvre értelemszerűen akkor van szükség, ha az világos értékválasztást képes felmutatni. Olyan értékválasztást, amely egyértelművé teszi, hogy mi az a társadalompolitikai felfogás, ami a jogalkotót irányítja. Ha határozott társadalompolitikai, gazdaságpolitikai mondanivalója van a kódexnek, akkor van értelme újat alkotni. Közel 1200 paragrafus, öt könyvre tagolva. Hatalmas terjedelem, nagy munka. E munka mögött azonban végig ott munkáltak azok az elvek és értékek, amelyekért hitem szerint érdemes volt belevágni ebbe a munkába. Az egyén, az egyén autonómiájának és méltóságának tisztelete. A magántulajdon és általában a tulajdon védelme. A szerződéses szabadság érvényesítése. Az egyenlő felek egyenlő jogai és a gyengébb felek fokozott védelme. A jogbiztonság megerősítése. Ezekre az elvekre és értékekre támaszkodva készült az új polgári törvénykönyv, ezek bázisán alakultak ki azok a célok, amelyeket a javaslat szolgálni kíván.
Melyek ezek, melyek a legfontosabbak? A versenyképességet, a gazdaság eredményesebb működésének célját emelném ki elsőként. A piacgazdaság működésének elősegítése érdekében a törvénykönyv a vállalkozások versenyképességének javítását kívánja támogatni a megújuló polgári jogi szabályozással. E cél elérése érdekében a kódex erősíti a szerződéses szabadság alkotmányos jogának érvényesítését, bővíti a vállalkozások mozgásterét. Ez elsősorban abban jelenik meg, hogy szabályozási szemléletének kiindulópontja, hogy az eltérést nem engedő kógens szabályok megalkotása kizárólag akkor indokolt, ha annak létjogosultsága előzetesen bizonyítást nyer, ha valami olyan közérdek áll fenn, ami miatt nem bízható a felekre, hogy maguk megalkossák kapcsolatuk megbízható szabályozását.
Ennek megfelelően a hatályos jogból a javaslat nem veszi át automatikusan a megszokott kötelező szabályokat. Ez a kritikus, már a hatályos szabályozással szembeni kritikus szemlélet eredményezi azt, hogy számos helyen kikerülnek a javaslatból az indokolatlan korlátozások. Más esetekben pedig a korábbi rendelkezések megmaradnak ugyan, de a felek eltérési lehetőséget kaptak, így ha akarnak, eltérhetnek a törvényi főszabálytól.
Jól példázza ezt a közös tulajdon szabályozása. Változatlanul az a főszabály, hogy valamennyi tulajdonostárs egyhangú határozata kell a rendes gazdálkodás körét meghaladó döntésekhez és a dolog egésze feletti rendelkezési jog gyakorlásához. Vagyis például eladáshoz, megterheléshez.
Az életben rengeteg olyan eset lehetséges azonban, amikor ez több gondot okoz, mint haszonnal jár. A hatályos szabályozásnál nagyobb döntési szabadságot ad ezért a javaslat a tulajdonosoknak akkor, amikor lehetővé teszi, hogy a tulajdonostársak - egyébként itt egyhangúlag - úgy dönthessenek, természetesen megfelelő formai követelmények betartása mellett, hogy bizonyos esetekben eltérnek az egyhangúság követelményétől.
(10.00)
Egy másik példa. A szerződéses szabadság biztosítása érdekében a javaslat főszabályként megszünteti a vételi jog törvényben maximált időhöz kötöttségét. Itt is nagyobb mozgásteret kíván a szerződés alanyainak adni a javaslat.
Ugyancsak mellőzi a javaslat a hatályos szabályozásnak azt az elemét, amely szerint a körülmények megváltozására tekintettel a bíróság mentesítheti a vételi jog kötelezettjét az őt terhelő kötelezettségek alól. Piaci viszonyok között nincs indok arra, hogy a felek által tudatosan létrehozott kötelezettség alól a kötelezett bírósági segédlettel menekülhessen, és ezzel bizonytalanná tegye a jog érvényesülését. A fejlődés irányát jelzi, hogy a tőkepiaci törvény a tőzsdei termékekre vonatkozó opcióval kapcsolatban a bírósági mentesítés lehetőségét már korábban kifejezetten kizárta.
De ebbe a sorba illeszkedik például az az új jogintézmény, ami a szerződésátruházást komplexen, minden elemével együtt teszi lehetővé a jövőben. Jól tudjuk, az üzleti életben erre komoly igény mutatkozott. Hasonlóképpen megnyitja az új törvénykönyv annak a lehetőségét, hogy a szerződésen alapuló haszonélvezeti jogot át lehessen ruházni.
A szerződés alanyainak, egyéneknek, vállalkozásoknak az autonómiáját bővítő rendelkezéseken túl, amelyek meggyőződésünk szerint a versenyképességet szolgálják, a másik kitüntetett cél a kiszolgáltatott helyzetben lévők jogi pozíciójának erősítése. Az esélyegyenlőség biztosítása, a kiszolgáltatott helyzetben lévő emberek, hozzáteszem, vállalkozások és csoportjaik érdekeinek szem előtt tartása, a laikus fogyasztók és mikrovállalkozások pozíciójának védelme és javítása érdekében a kódex a piacgazdasági vonások mellett, az európai mintákkal egyébként teljes összhangban, a fogyasztóvédelmi és szociális szempontok érvényre juttatását is célul tűzte ki.
Milyen példákat találhatunk erre a javaslatban? Az új törvénykönyv a fogyatékos emberek cselekvőképességének korlátozására irányadó szabályok terén teljes paradigmaváltásra tesz javaslatot. Az előzetes jognyilatkozat és a támogatott döntéshozatal intézményének bevezetésével, a gondnokság szabályainak megújításával a kódex az emberi jogokat a szükséges legkisebb mértékben korlátozó, de az érintettek érdekeit hatékonyan védő új rendszert alakít ki. Arról van tehát szó, hogy azt a kiszolgáltatottságot, amibe ma azok az emberek, akiknek belátási képességük korlátozott, kerülhetnek, hozzáteszem, hatósági döntések nyomán, olyan hatósági döntések nyomán, amelyeknek kereteit persze a törvény határozza meg, nos, ehelyett olyan rendszert szeretnénk kialakítani, ami az egyedi, egyéni körülményekhez jobban igazodóan, nem általában, hanem csak azokra a területekre korlátozva állapít meg cselekvőképtelenséget, helyez gondnokság alá, vagy ad éppen támogatást és segítséget az érintetteknek, ahol az egyéni élethelyzet ezt feltétlenül indokolja.
A támogatott döntéshozatal ebben a körben éppen azt szolgálja, hogy az, akinek belátási képessége korlátozott ugyan, de megfelelő támogatással, információval mégis képes önálló döntések meghozatalára, ne fosszuk meg őt ettől a lehetőségtől, hanem adjunk számára megfelelő segítséget, természetesen hatósági eljárás keretében, ott kijelölt támogató segítségével.
De nézzünk egy másik példát a kiszolgáltatott helyzetben lévők segítésére a gazdaság területéről. Az itt létrejövő ügyletek sajátossága, hogy jellemzően szabványszerződések, blankettaszerződések, standardizált szerződési feltételek érvényesülnek, különösen a tömeges forgalomban úgy, hogy meglehetősen nagy információs aszimmetria érvényesül az eladó, a szolgáltatást nyújtó, illetve a vevő, fogyasztó, a szolgáltatás igénybe vevője között. Alapelv az európai jogfejlődésben, és ezt veszi át a javaslat is, hogy az információs aszimmetria egyik, hátrányosabb oldalán álló szerződési alanyt segíteni, védeni, fokozott védelemben részesíteni kell. Ennek megfelelő új szabályokat tartalmaz a javaslat. Mai Ptk.-nk is tartalmaz már ennek megfelelőt, de például az ügyfelek fokozottabb előzetes tájékoztatására nézve határoz meg új követelményeket, például az általános szerződési feltételek alkalmazási követelményévé válik az, hogy azokat előzetesen az interneten megfelelő határidő mellett közzé kell tenni.
A fogyasztóvédelmi szabályok területén jelentős változás annak az elvi tételnek a rögzítése, hogy fogyasztónak az adott területen, élettípusban, élethelyzetben laikusnak tekinthető ember tekintendő, aki egy hozzá képest jobban felkészült, professzionális szereplővel találkozik, köt vele szerződést. Ha ez az elv érvényesül, akkor ennek nemcsak a magánemberek és a hozzájuk képest nagyon nagy vállalkozások viszonyában kell érvényesülnie, hanem - és ezt teszi a javaslat - a védelmet ki kell terjeszteni az egyesületekre, az alapítványokra, a társasházakra, és hozzáteszem, az egyéni vállalkozókra és mikrovállalkozásokra is. Igen, tisztelt képviselők, mindazokra, akiknek ismerete, felkészültsége szükségképpen korlátozottabb, mint szerződéses partnerüké. Ez igazi segítség lesz például a hazai kisvállalkozásoknak.
Ehhez a célkitűzéshez kapcsolódó utolsó példaként vegyünk egy másik területről egy új szabályt. A törvénykönyv tervezete rögzíti, hogy a személyhez fűződő jog sérelmét jelenti például a mozgássérültek törvényben biztosított jogainak megsértése. Így a törvényben előírt akadálymentesítés jogsértő elmaradása sérelemdíj fizetésével válik majd szankcionálhatóvá. Ez megint hathatós védelem azoknak, akik valamilyen szempontból hátrányos helyzetben vannak, és természetesen ez egyidejűleg többletkötelezettséget ró államra, önkormányzatra, mindazokra, akiknek éppen az akadálymentesítés területén dolguk van.
A harmadik fő célkitűzés az volt, hogy a gyakorlat, a gazdasági élet változásai által igényelt új jogintézmények bekerüljenek a polgári törvénykönyvbe, illetve a meglévők a gyakorlat igényeinek megfelelően korszerűsödjenek. Természetes követelmény volt az új Ptk. kidolgozása során, hogy használjon, használjunk fel mindent, ami bevált, ami akár évezredes, akár néhány évtizedes joggyakorlat, amit jogalkotók, jogalkalmazók egyaránt fontosnak, hasznosnak, beváltnak tekintenek. E mellé kellett beemelni az új jogintézményeket annyiban, amennyiben azok a jogbiztonságot nem sértik, illeszkednek, hozzáteszem, szervesen illeszkednek a Ptk. rendszerébe, de új mozgásformákat teremtenek elsősorban a gazdaság szereplői számára.
Ennek jegyében az egyéni autonómia erősítése érdekében a bejegyzett élettársi kapcsolatra vonatkozó, nemrégiben elfogadott és majd 2009. január 1-jén hatályba lépő új törvényi rendelkezéseket a javaslat beemeli a Ptk. rendszerébe, hiszen a Ptk. immár, hasonlóan egyébként a nemzetközi szokásokhoz, a családjogot is abszorbeálja, megszünteti annak önálló jogági jellegét, megszünteti annak elkülönült szabályozását. Ez a szabályozás - már a bejegyzett élettársi kapcsolatra vonatkozó - egyértelművé teszi, hogy mi vonatkozik a háromféle együttélési kapcsolatban lévőkre, a házastársakra, a bejegyzett élettársakra és az élettársként bejegyzés nélkül együtt élők jogviszonyaira, annak keletkezésére, megszűnésére, vagyoni viszonyaikra és természetesen a kapcsolódó kérdésekre, lakáshasználatra, örökségre.
(10.10)
Ugyanazokat az elveket viszi tovább a javaslat, mint amiket az Országgyűlés által korábban már e tárgyban elfogadott törvény is tartalmaz.
Közismert, hogy az Alkotmánybíróság előtt van éppen az egyik parlamenti párt kezdeményezése nyomán is több indítvány, amely kétségbe vonja ennek az új jogintézménynek az alkotmányosságát. Felvetődött, hogy vajon célszerű, lehetséges-e az új Ptk.-t addig tárgyalni, amíg az Alkotmánybíróság álláspontja ebben a kérdésben nem ismert. A kormány álláspontja ez ügyben világos, és ezt magam is határozottan osztom. Semmi ésszerű indoka nincs annak, hogy az Országgyűlés ne folytassa le az új polgári törvénykönyv vitáját. Bízunk abban, hogy az Alkotmánybíróság döntése ebben a fontos kérdésben hamar, olyan időpontban, amikor az az Országgyűlésben folyó vitában érvényesíthetővé teszi az Alkotmánybíróság döntését, megszületik. Ha pedig ez később történik meg - hiszen az időpont ismeretlen -, akkor a szükséges korrekciót el lehet, el is kell végezni, annál is inkább, hiszen a Ptk. legkorábban javaslatunk szerint csak 2010. január 1-jén lép majd hatályba. Meggyőződésem egyébként, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolatra vonatkozó szabályozás nemcsak alkotmányos, hanem jelentős társadalmi igényt is kielégít.
Az örökbefogadási feltételek újraszabályozása megint csak egy olyan terület, ahol új jogintézményeket, új megoldásokat a gyakorlat igényeinek megfelelően hoz a javaslat. Egyes ügyekben méltányosabb megoldás alkalmazását teszi majd lehetővé. A mai, túl részletező, helyenként kazuisztikus szabályozás helyett kibővíti a jogalkalmazói mérlegelés lehetőségét, leginkább azért, hogy megint csak az egyéni élethelyzetekhez lehessen igazítani a megoldásokat. Így például, ha rokon vagy a szülő házastársa az örökbefogadó, a gyámhatóság a gyermek érdekében eltekinthet a korkülönbségre vonatkozó szabályok alkalmazásától vagy a felkészítő tanfolyamon való részvételtől.
A gazdasági életben ezt a célt, már az új, a gyakorlat által követelt jogintézmények bevezetését szolgálja például a faktoringra és lízingre vonatkozó szabályok beépítése a polgári törvénykönyvbe, megint csak azzal, hogy ezek a szabályok akkor élnek, ha a felek mást, ettől eltérőt nem kívánnak saját szerződéseikben rögzíteni. Egyébként a törvényjavaslatba e tárgyban beépített megoldások éppen az elmúlt évtized szerződéses gyakorlata, jogfejlődése alapján kerültek kialakításra, a legáltalánosabban alkalmazott megoldást vette át a javaslat. Ennyiben ez a jogbiztonságot szolgálja, de megadja a feleknek az autonómia, az eltérés lehetőségét.
Új intézményként került a javaslatba például az első ajánlat joga, amelynek lényege, hogy a tulajdonos kötelezettséget vállalhat arra, hogy ha a tulajdonát a jövőben el akarja adni, akkor először a jogosult számára tesz majd eladási ajánlatot, vagy éppen tőle vár vételi ajánlatot. Ha a jogosult a törvény által megszabott határidőben nem él ezzel a lehetőséggel, akkor természetesen a tulajdonosnak módja van másoktól ajánlatot kérni, illetve másoknak ajánlatot tenni. Használhatják ezt a jogi lehetőséget nemcsak az ingatlantulajdonosok, hanem például egy részvénytársaság részvényesei vagy egy kft. üzletrész-tulajdonosai is.
Hasonlóképpen új mozgásformát kíván teremteni a javaslat azzal, hogy a versenyeztetés általános szabályait beemeli az új Ptk.-ba, magyarán, amikor nem közbeszerzésről vagy más, törvény által szabályozottan bonyolított versenyről van szó, de mégis valaki, jellemzően persze egy vállalkozás, szeretné valamilyen verseny nyomán kiválasztani a számára legelőnyösebb szerződési partnert, akkor ad számára egy mintát, egy sorvezetőt a javaslat. Ettől persze szintén el lehet térni, de segítséget nyújt mindazoknak, akik szeretnék a legjobb szerződési feltételeket egy versenyszituációban a maguk számára kialakítani.
Talán szokatlan a polgári jog kapcsán, de a kiemelt célok között kell említeni, hogy használjuk és kihasználjuk a polgári jog területén is a XXI. század nyújtotta technikai, technológiai lehetőségeket. Itt elsősorban arról van szó, hogy a korszerű informatika által biztosított lehetőségeket felhasználva magas szintű szolgáltatást, könnyű, kényelmes hozzáférést kell biztosítani mindazoknak, akiknek valamilyen közcélú nyilvántartás kell ahhoz, hogy ügyeiket el tudják intézni, szerződéseiket megalapozottan tudják megkötni. Ehhez szükség van helyenként új, közhiteles nyilvántartások kialakítására, illetve a meglévők átalakítására, például az alapítványok nyilvántartása, a házassági vagyonjogi szerződések, az élettársi vagyonjogi szerződések vagy éppen az ingókat terhelő zálogjogi szerződések nyilvántartása kapcsán.
Azt is figyelembe kell vennie a javaslatnak - és tartalmaz is erre vonatkozóan rendelkezést -, hogy a szerződéses kapcsolatokban is egyre inkább terjed, és meggyőződésem szerint kell is terjednie az informatikai megoldások, elektronikus kommunikáció használatának. A polgári jog bármennyire is a hagyományokra épít, nem zárkózhat el ez elől, hanem ellenkezőleg: mozgásformát kell nyújtania ezeknek az igényeknek a kielégítéséhez.
Ezeknek a követelményeknek az érvényesítése konkrétan azt jelenti, hogy biztosítani kell a nyilvántartásokból - az említettekből meg más okból is - az online módon történő lekérdezés lehetőségét, az alapinformációkhoz történő egyszerű és ingyenes hozzáférés lehetőségét. Az alapítványok nyilvántartásba vétele során az elektronikus cégeljárás tapasztalatainak, modelljének felhasználására törekszünk, azoknak a szabályoknak a megalkotására, amik lehetővé teszik, hogy a hagyományos formájú szerződéskötés, kommunikáció során kialakított elvek megfelelő garanciák mellett érvényesülhessenek akkor, ha ugyanezeket a lépéseket elektronikusan teszik meg a felek.
Természetesen a technikai részleteket nem a Ptk. tartalmazza majd. Ezt a rövidesen az Országgyűlés elé kerülő elektronikus közszolgáltatási és elektronikus kézbesítési törvények tartalmazzák, szabályozzák majd. A Ptk., ahogy eddig sem, a jövőben sem áll meg magában, rengeteg kapcsolódó jogszabályt, jogterületet érint. Ahogyan már annak idején, '59-ben is egy Ptké., az életbelépéséről szóló jogszabály rendezte ezeket a kapcsolódásokat, hasonlóra készülünk az új Ptk. kapcsán is.
Ugyanakkor meggyőződésem, hogy az új Ptk. megszületése kényszerítő körülményként ugyan, de esélyt ad, hogy a kapcsolódó jogszabályokban is érdemi felülvizsgálatot, ahol szükséges, deregulációt, új megközelítések, megoldások alkalmazását vigyük véghez. Külön törvény, esetleg törvények rendelkeznek majd ezekről a kapcsolódó jogszabály-módosításokról, és tartalmazzák majd az átmeneti rendelkezéseket, felhatalmazásokat. Ennek a jogszabálynak az előkészítése is az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium szervezésében természetesen megkezdődött, azzal, hogy ezt lezárni csak a Ptk. végleges szövegének megállapítása után lesz lehetséges. Szándékaink szerint tavasszal kerülne az Országgyűlés elé, azért, hogy a megfelelő felkészülési idő ezekben is rendelkezésre álljon.
Hol látunk szükségesnek kapcsolódó jogalkotást? Csak példaként: indokolt a termékszavatossághoz kapcsolódó osztálykereset, a class action részletes szabályainak törvényi rögzítése annak érdekében - és ez megint a modern gazdaság számára jelent majd lehetőséget, illetve a fogyasztók számára védelmet -, hogy a termék- vagy szolgáltatáshibával kapcsolatos tömegperek valamennyi érintettjének egyidejű perben állása nélkül is érdemi eredménnyel lehessen fellépni azokkal szemben, akik termékfelelősségüknek nem tettek eleget.
Másik példaként: a már említett gondnoksághoz kapcsolódó támogató döntéshozatal, előzetes jognyilatkozat kérdésében is további, a Ptk.-n túli jogi szabályozásra is lehetőség, sőt szükség lesz.
(10.20)
Módosítani kell természetesen a polgári perrendtartás bizonyos szabályait, a környezetvédelmi törvényt, a csődjogi szabályozás egyes elemeit.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az eddigiekben a Ptk. alapelveiről és az újrakodifikáció legfontosabb céljairól beszéltünk. Engedjék meg, hogy néhány példa kapcsán áttekintsük azt, vajon kiállja-e a gyakorlat próbáját, várhatóan kiállja-e a gyakorlat próbáját az új törvény, ezek a célok, elvek, követelmények megfelelően érvényesülnek-e a javaslatban.
Talán érdemes - mintegy jogi tanulmányainkra emlékezve - egy-egy eset kapcsán elvégezni ezt a fajta elemzést. Az első ilyen jogesetünk az lehet - és erre már részben utaltam -, hogy mi történik akkor, ha valakinek belátási képessége így vagy úgy, betegség vagy időskor miatt korlátozottá válik. A mai, meglehetősen mechanikus, uniformizált szabályozás helyett éppen az emberi méltóság tisztelete, az egyéni autonómia messzemenő védelme érdekében differenciált és sokféle eltérésre lehetőséget adó szabályozást gondoltunk kialakítani, olyat, ami nemcsak tiszteletben tartja a beteg vagy idős ember méltóságát, nemcsak figyelembe veszi azoknak az érdekeit, akik vele üzleti kapcsolatba, szerződéses kapcsolatba akarnak lépni, de egyidejűleg megfelelő biztosítékokat ad - bírósági eljárásban, szélesebb hatáskört adva a bíróságnak -, támaszkodva egyébként a már 2001-ben bevezetett új szabályokra annak érdekében, hogy senki - egyébként kihasználva a rugalmasabb szabályozás lehetőségét - ne tudjon visszaélni más nehéz helyzetével, belátási képességének korlátozott voltával.
Ennek az új szabályozásnak, gondolatmenetnek a nagyon fontos kifejeződése az, hogy a jövőben a cselekvőképtelenséget a javaslat szerint nem általában az ember tevékenységének valamennyi területére, hanem csak ügycsoportok szerint differenciáltan lehet majd megállapítani, megadva a szabad döntés lehetőségét ott, ahol a belátási képesség fennáll, és korlátozva azt ott, ahol ez a belátási képesség nincsen meg, vagy éppen nagyon korlátozottá vált.
Ennek megfelelően a bíróság senkit sem helyezhet teljes, mindenre kiterjedő, cselekvőképességet kizáró gondnokság alá, hanem csak differenciált módon meghatározott döntései tekintetében, és ennek más területen való megnyilvánulása az, hogy az ilyen bírói döntés nem végleges, egész életre szóló, hanem meghatározott időközönként azt felül kell vizsgálni.
Talán másik példa az elvek, célok érvényesüléséről az lehet, ha megnézzük az adományozásra, alapítványrendelésre vonatkozó szabályok átalakítását. A mai szabályok, tudjuk persze, a nyolcvanas években tapasztalatok és előzmények nélkül - hiszen az ilyenfajta magánkezdeményezésnek a szocializmusban nemigen volt tere - születtek meg. Egy sor olyan korlátozó feltételt tartalmaztak - közcélúság, tartósság - aminek, lássuk be, a gyakorlatban nem igazán volt létjogosultsága. Miért ne lehetne alapítványt rendelni egy meghatározott célra, egy szobor felépítésére, egy beteg gyermek meggyógyítására, és miért kell feltétlenül az alapítványrendelésnek valami teljesen elvont közcélt szolgálnia, miért nem lehet megengedni azt, hogy ez a magánérdeket is kifejezésre juttassa? A bírói gyakorlat láthatóan érdemben kitágította a hatályos Ptk. szabályozását. A javaslat átveszi ezt a jogfejlődést, de ezen még egy kicsit túl is megy, és világosan rögzíti, hogy ezeket a korlátozásokat a jövőben nem kell érvényesíteni, azzal persze, hogy az állam más jogszabályokban - ahogy ezt meg is teszi - fűzhet adójogi és egyéb kedvezményeket akkor, ha például egy alapítvány bizonyos közcélokat szolgál, de ez nem egy polgári jogi, hanem például adózási kérdés.
A harmadik példánk lehetne az emberi méltóságot érő sérelmek esetén a reparáció, a helyreállítás feltételeinek az eddiginél hatékonyabb biztosítása. A mai helyzetben van mód a nem vagyoni kárigények érvényesítésére, de ha belegondolunk, hogyan is történik ez, akkor azt látjuk, hogy bizony a hatályos Ptk. meglehetősen méltánytalan helyzetet teremt, azt követeli ugyanis attól, aki elszenvedett valamilyen sérelmet, hogy bizonyítsa be, mennyi a vagyoni értéke annak a nem vagyoni típusú sérelemnek, ami őt érte. Meglehetősen nehézkes ennek a bizonyítása. A bírói gyakorlat meglehetősen bizonytalan is volt e tekintetben nagyon sokszor, azt hiszem, az esetek többségében nem találta meg az igazán jó módját annak, hogyan lehetne anyagi eszközökkel jóvá tetetni a sérelmet okozóval a tipikus nem vagyoni kárt.
A javaslat - elővéve egyébként egy korábbi, régi fogalmat, a sérelemdíj fogalmát és intézményét - új helyzetet kíván ebben is teremteni. Anélkül teszi majd lehetővé az ilyen jellegű sérelmek anyagi jóvátételét, hogy bizonyítani kellene azt, hogy mennyit is ért, mondjuk, egy szem elvesztése miatti lelki sérülés. Nyilván ez anyagilag nem bizonyítható, a bíróságnak széles körű mérlegelési lehetőséget biztosítva teszi majd lehetővé a kódex, hogy újabb védelmi eszközt adjunk azoknak a kezébe, akiknek a méltóságát valamilyen súlyos sérelem érte.
Ennek kapcsán kell utalnom arra, hogy az emberi méltóság - és hozzáteszem, a közösségek méltóságának - védelme érdekében a javaslat átvette az elmúlt esztendőben született, az Országgyűlés által elfogadott Ptk.-módosítás megoldását. Már a javaslat benyújtását követően született az Alkotmánybíróságnak egy döntése, amely újra kijelölte, pontosította a polgári jogi védelem, eszközrendszer felhasználásának lehetőségeit ebben az esetben, hatályon kívül helyezte az Országgyűlés által korábban elfogadott törvényt. Ennek megfelelően a parlamenti vita során ezt értelemszerűen a javaslatból is ki kell majd emelni. Erre procedurális okokból - hiszen már a parlament előtt volt a kormány javaslata - nem volt módunk a javaslatban, de a parlamenti vitában ez természetesen megtehető. Ez nem akadályozza a törvényjavaslat parlamenti vitáját. Egyébként tájékoztatom önöket, hogy a kormány az elmúlt hét végén benyújtotta az Alkotmánybíróság határozatában megfogalmazott követelményekkel meggyőződésem szerint teljes összhangban álló új javaslatát, amely az úgynevezett gyűlöletbeszéd kapcsán az eddiginél hathatósabb polgári jogi védelmi eszközöket kíván biztosítani.
A polgári jog, mint mindnyájan tudjuk, akik a gyakorlatban is foglalkoztunk, foglalkozunk ezzel, egyszerre szabályoz nagyon bonyolult, átfogó kérdéseket, és a mindennapi élet problémáira is keres, meggyőződésem szerint a legtöbb esetben nyújt is kielégítő választ. De a hatályos törvény bizonyos kérdésekre, bizonyos problémákra nem tudott megnyugtató választ adni. Nos, a javaslat kísérletet tesz legalább ezeknek egy részére új szabályozás alkotásával megnyugtató válaszokat adni. Ilyen például a szomszédjogokra vonatkozó klasszikus, kiérlelt, évszázadok, évezredek alatt kiérlelt szabályozás kiegészítése bizonyos pontokkal, így például azzal, hogy a jogszabályoknak, hatósági határozatoknak megfelelően végrehajtott építéssel is lehet olyan sérelmet okozni például a szomszédoknak, amit bizony kártérítéssel kell reparálni.
(10.30)
A jogszerű károkozó, már abban az értelemben jogszerű, hogy az építés megfelelt a jogszabályoknak és az építési engedélyeknek is, kártérítésre kötelezhető bizonyos esetekben. Hasonlóképpen megerősíti az építtető felelősségét a javaslat akkor, ha a közreműködői, vállalkozói okoztak kárt a szomszédoknak.
Fontos tapasztalat, hogy nagyon sokszor a jog bizony “kárt” is, de legalábbis gondot tud okozni akkor, ha hosszú ideig ragaszkodik olyan kiüresedett, idejétmúlt megoldásokhoz, ami a gyakorlati életben már nem alkalmazható. Jellemző példája ennek a Ptk. “dolog” fogalma, amelyet bizony a rendszerváltás utáni üzleti élet követelményeihez nagyon nehéz volt hozzáigazítani. Gondoljunk például egy kft. üzletrészére vagy éppen egy dematerializált részvényre. Azért kell ezeket a példákat mondani, mert a joggyakorlat a részvény dolog voltát elismerte, a kft.-üzletrész dolog voltát azonban nem. Világosan látható, hogy itt olyan ellentmondás van, amit fel kell oldani. A javaslat ezt megfelelően meg is teszi.
Tovább bővíti a tulajdonosok, szerződést kötők autonómiáját, egyben a gyakorlat igényeinek kíván teret engedni akkor a javaslat, amikor a vételi jog mintájára az eladási jogot is rögzíti akkor, amikor a vételi jog, az opció számára törvényben meghatározott, nagyon merev határidőket a jövőben már nem teszi feltétlenül alkalmazandóvá, megnyitja itt is az eltérés lehetőségét.
Hasonlóképpen idejétmúlt szabályozás, hozzáteszem, nem is érthető, kifejezetten méltánytalan az a szabályozás, ami például a tartásdíjak, életjáradékok esetében 6 hónapban korlátozza az igényérvényesítés határidejét. Különösen a nehéz helyzetben lévők, jogaikat az átlagosnál nehezebben érvényesítők számára teremthet anyagilag is nagyon nehéz helyzetet az, hogy ezért vagy azért kifutván ebből a határidőből nem tudtak hozzájutni ahhoz, ami megilleti őket. Világosan rögzíti az új javaslat, hogy itt az általános ötéves elévülési idővel kell a jövőben számolni.
Ugyanebbe a gondolatkörbe, a gyakorlat támasztotta új igények kielégítésének körébe tartozik az a lehetőség, hogy az új Ptk. megengedné azt, hogy akinek vagyona van, az ezt a vagyont rábízhatja valakire, akinek megfelelő szakértelme van, aki az ő nevében és megbízásából gondoskodik ennek a vagyonnak a működtetéséről, gyarapításáról. Nem egyszerű megbízásról van itt szó, hanem sajátos élethelyzetek megoldásáról. Akkor, amikor például egy gyermek az örökös, aki azonban nyilvánvalóan nem tud ezzel a vagyonnal gazdálkodni, lehetőséget kell adni arra, hogy ne egy hozzá nem értő másik családtag, hanem egy hozzáértő, egy profi kezelje ezt a vagyont. Ugyanakkor lehetőséget kell adni arra is, ha valakinek például egy büntetőeljárás során zár alá vették a vagyonát, ami nyilván megfelelő felügyelet és döntéshozatal hiányában inkább veszít az értékéből, mint gyarapszik, hogy a bíróság által kijelölt profi megbízott vagyonkezelő irányítása alatt akkor is tovább tudjon működni, biztosítsa az alkalmazottak foglalkoztatását, és járuljon hozzá az ország gyarapításához, ha a tulajdonos ezért vagy azért korlátozva van jogaiban.
Van ennek összefüggése egyébként a politikával is. Miért ne lehetne megengedni, hogy valaki, aki olyan pozíciót tölt be, amelyben a gazdasági életben való aktív részvétel vagy jogszabállyal kizárt, vagy erkölcsileg lenne aggályos, egy ilyen bizalmi kézre bízza a vagyon működtetését, és amikor azt az összeférhetetlen pozíciót már nem tölti be, visszavegye tulajdonosi jogait. Minderre az angol trust intézményének értelmes, ésszerű átvételével megoldást kínál az új javaslat.
Megint csak a gyakorlat által feltett kérdésre kíván választ adni az új Ptk. akkor, amikor az öröklési szabályokban új lehetőségeket nyit. Gyakorló jogászok jól tudják, hogy bizony a túlélő házastárs haszonélvezeti joga akkor, ha vannak más örökösök, elsősorban persze gyermekek, nagyon sok gyakorlati problémára vezetett. Ezt is megoldja a javaslat egy új intézmény bevezetésével. És hosszan-hosszan lehetne sorolni ezeket a példákat. Megítélésem szerint a parlamenti vitában jó alkalom lesz ezek részleteit majd kitárgyalni.
Engedjék meg, hogy expozém végén külön szóljak, és köszönettel, hálával szóljak azokról, akik közvetlenül részt vettek az új Ptk. előkészítésében. Itt, az Országgyűlés plénumán szeretnék köszönetet mondani a szerkesztőbizottság tagjainak. Nagyon örülök, hogy jó néhányan közülük helyet foglalnak itt a széksorokban. Elsősorban Vékás Lajosnak, aki vezette a szerkesztőbizottságot, és tagjainak, Boytha Györgynek, Lábady Tamásnak, Petrik Ferencnek, Sárközy Tamásnak, Weiss Emíliának, Zlinszky Jánosnak és a bizottságok tudományos titkárainak, Kisfaludy Andrásnak és Sáriné Simkó Ágnesnek. Köszönetet szeretnék mondani tovább mindazon tudományos szervezeteknek, szakmai szervezeteknek, érdekképviseleteknek, amelyek sok-sok menetben véleményükkel, javaslataikkal segítették az előkészítő munkát.
Az új Ptk. meggyőződésem szerint közös munka, az oly sokszor hiányzó együttműködés és összefogás eredménye. Közös érdem, természetesen nem a kormány érdeme, elfogadása pedig meggyőződésem szerint közös érdek. Azáltal, hogy magánjogi viszonyainkban több szabadságot ad nekünk, polgároknak, jobban alkalmazkodik igényeinkhez, rugalmasabbá, emberszabásúbbá, ha úgy tetszik, polgárbarátabbá teszi Magyarországot, és ezzel érdemben járul hozzá az új Magyarország működéséhez. Óriási munka, közös erőfeszítés gyümölcse ez. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy ehhez illő méltósággal és alapossággal vitassa meg, a vitát, a megfelelő korrekciót követően pedig fogadja el a javaslatot.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
