DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmányügyi bizottságban a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség és a Kereszténydemokrata Néppárt tagjai fogalmaztak meg a többségi állásponttól eltérő véleményt.
Abban teljes volt az egyetértés a bizottságban, hogy időszerű és szükséges egy új polgári törvénykönyv megalkotása, az 1959-es Ptk. felett ugyanis valóban eljárt az idő. Nemcsak arról van szó, hogy az 1959. évi IV. törvény eredeti formájában a diktatúra korszakának terméke volt, ami önmagában különböző okok folytán ma már nem is lenne igazán probléma, a rendszerváltozást követően ugyanis folyamatosan sor került a törvény minden olyan módosítására, amelyet a jogállamiság biztosítása, illetve a magántulajdonára épülő piacgazdaság követelményei szükségessé tettek. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy bár ez a törvény annak idején magán viselte az akkori hatalom politikai megrendelésének jegyeit, de már az eredeti kodifikáció során is sikerült a civilisztika alapjait képező római jogi gyökerekből sok mindent átmenteni.
A rendszerváltozás következtében létrejött új gazdasági és társadalmi viszonyok tükrében azonban ez a Ptk., szűkre szabott szabályozási területe folytán, továbbá szerkezetében, egyes jogintézményeiben, jogi megoldásaiban, helyenként szövegezésében is elavulttá vált. Ezen túlmenően a polgári jogi viszonyok átfogó újraszabályozása jó lehetőséget nyújthat az elmúlt 50 év joggyakorlata során szerzett tapasztalatok újragondolására, a magánjogi viszonyok szabályozásának tökéletesítésére. Véleményünk kialakításánál nem kis mértékben esett latba annak mérlegelése, hogy mennyiben tud az előttünk fekvő javaslat a célkitűzéseknek megfelelni.
A civilisztika területe a jognak az a világa, amely más jogterületekhez képest a leginkább kapcsolódik a régi gyökerekhez. Közhely, de igaz, hogy a polgári jog jogintézményei alapvetően a római jogban gyökereznek. Ezek az intézmények és meghatározó szabályaik legalább másfél ezer éves, de még inkább kétezer éves múltra tekinthetnek vissza. Szabályozásuk, ha egyes részleteket illetően mutatnak is eltéréseket a mai szabályokhoz képest, a jogintézmények karakterét tekintve hosszú időn át formálódott és kikristályosodott, majd történelmi korokon lényegében változatlanul átívelő szabályokként léteztek és működtek. Ez a jogi világ nem tűri a politika vagy a fantázia ötletszerű beavatkozását, kellően meg nem alapozott rögtönzéseit.
Az új polgári törvénykönyv kidolgozása különösen elmélyült és gondos, magas szintű tudományos, szakmai munkát kíván. E nagyívű feladatnak az elvégzésére a Vékás Lajos akadémikus professzor vezette, kiemelkedő tudósokból és bírákból álló bizottság kapott megbízást. Ez a bizottság tíz éven át munkálkodott a törvénytervezeten, tevékenységük több kormány hivatali idején is átívelt. Nem titkoljuk, hogy amikor a kormány által beterjesztett, előttünk fekvő törvényjavaslatot a kezünkbe vettük, számunkra az volt az első kérdés, hogy mennyire felel meg a kormány előterjesztése a nagy tekintélyű kodifikációs bizottság szakértői javaslatának.
Egy: a római jog alapjaira építkező, megkérdőjelezhetetlen szakmai legitimitású törvényjavaslattal szemben azok a törvényhozók, akiknek az ügy természetéből adódóan tudása, ismeretei, tapasztalatai nem versenyezhetnek a törvényjavaslatot kidolgozó szakmai grémium kvalitásaival és lehetőségeivel, csak nagy visszafogottsággal és szerénységgel fogalmazhatják meg észrevételeiket.
A Vékás Lajos vezette kodifikációs bizottság megbízatását a kormány egy évvel ezelőtt minden elfogadható magyarázat nélkül megszüntette. Az előttünk fekvő tervezet végső formáját az igazságügyi tárca alakította ki. Miután a bizottság a tízéves munkájának eredményét ez év tavaszán “A polgári törvénykönyv szakértői javaslata” címmel megjelentette, lehetőségünk nyílt ennek és a kormány javaslatának összevetésére. Ebből egyértelműen látható, hogy a kormány - pestiesen szólva - alaposan beletenyerelt a kodifikációs bizottság munkájába. A törvényjavaslat a kodifikációs bizottság megoldásaitól számos ponton eltér, és a változások meglehetősen lényegesek. Már önmagában is kérdéses, hogy elfogadható-e egy tízéves, kiérlelt munka eredményének ilyenformán történő kezelése és átalakítása.
Összevetve a kodifikációs bizottság szakértői javaslatát a kormány által előterjesztett törvényjavaslattal, komoly aggályok merülnek fel bennünk a kormány javaslatának szakmai legitimációját illetően. Ezért úgy érezzük, indokolatlan a törvényjavaslathoz azzal a szakmai alázattal közelíteni, amely egy teljes értékű szakmai legitimációval rendelkező törvényjavaslatnak kijár.
Külön rá kell mutatnunk, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat a már korábban elfogadott Ptk.-koncepciótól is eltér. Ismeretes, hogy a kormány, mégpedig az MSZP-SZDSZ-többségű Medgyessy-kormány még 2003-ban fogadta el az új polgári törvénykönyv koncepcióját az 1003/2003. (I. 25.) számú kormányhatározattal. A Vékás Lajos vezette kodifikációs bizottság a feladatát az ebben a kormányhatározatban elfogadott koncepció szerint végezte el. Ehhez képest meglehetősen meglepő, hogy a kormány törvényjavaslata ettől a koncepciótól több ponton is eltér. Bár annak idején nem merült fel igény arra, hogy az Országgyűlés a polgári törvénykönyvről kétfordulós vitát folytasson és a koncepcióról maga határozzon, annál inkább indokolt lenne most a koncepcionális kérdésekről lefolytatandó vita megtartása, miután a kormány a törvényjavaslattal a már korábban kialakított koncepciótól eltérő törvényt akar az Országgyűléssel elfogadtatni. Mindenesetre a kormány adós annak magyarázatával, hogy mi tette szükségessé a korábbi koncepció részleges megváltoztatását.
Tisztelt Országgyűlés! A továbbiakban több olyan kérdést érintek, amelyet az alkotmányügyi bizottságban a kisebbségi véleményt megfogalmazó képviselőtársaim és köztük magam is szóba hoztam. Ezek a kérdések részben tisztán kérdésfeltevések anélkül, hogy azok egyben a törvényjavaslat adott érdemi megoldását feltétlenül opponáló vélemények lennének. Megfogalmazódtak ugyanakkor olyan ellenvélemények és fenntartások is részünkről, amelyekkel a törvényjavaslat súlyos fogyatékosságaira és hibáira hívtuk fel a figyelmet, s amely hibák akadályoznak bennünket abban, hogy a törvényjavaslatot jelen formájában támogatni tudjuk. Természetesen a bizottsági ülés keretei nem tették lehetővé, hogy felvetéseink és ellenvéleményeink, ellenvéleményt tartalmazó észrevételeink a teljesség igényével fogalmazódjanak meg. A kisebbségi álláspont előadójaként magamat is tartanom kell a példálózó jellegű megközelítéshez.
Az első kérdésünk a törvényjavaslat szabályozási körébe vont tárgykör terjedelmét érintette. Egyetértünk azzal ugyanis, hogy a polgári törvénykönyvnek a magánjogi viszonyok mind teljesebb körű kodifikációjára kell törekednie. Erre is tekintettel örömmel fogadtuk a törvényjavaslatnak azt a megoldását, hogy a családjog szabályait ismét e törvény keretei közé kívánja beemelni. Kérdés ugyanakkor, hogy mi indokolja a társasági jog szabályozásának kívül maradását. Kétségtelen, hogy ezt a kérdést a koncepció sem döntötte el, és az ügyben ellentétes vélemények is folyamatosan megfogalmazódtak, ugyanakkor európai példákat találunk a társasági jognak a polgári törvénykönyv keretében történő szabályozására.
A törvényjavaslat a szellemi alkotások jogának területét változatlanul külön törvény szabályozásában adja. Ugyanakkor nem teljesen világos a szabályozási terület és a meghozandó polgári jogi kódex kapcsolata. Úgy tűnik, hogy ez a kevés kapocs is, amely a ma hatályos Ptk. és a szellemi alkotások között fennáll, megszüntetésre kerül.
Kérdésként merült fel az is, hogy miért vetette el a kormány a bizottság szakértői javaslatának néhány, a most hatályos jogi megoldásokon túllépő, azon újító nagyon fontos javaslatát. Az alkotmányügyi bizottságban példaként egyrészt a nem tulajdonostól történő tulajdonszerzés témakörét, másrészt öröklési kérdéseket említettünk. A Vékás-féle kodifikációs bizottság a nem tulajdonostól való tulajdonszerzés jogi következményeit illetően a jóhiszemű vevő pozícióját kívánta erősíteni. Nem világosak azok a szempontok, amelyek a kormányt vezették, amikor ezt a javaslatot figyelmen kívül hagyta.
(11.00)
Hasonlóképpen lényeges és megfontolandó változást jelentene a házastárs és a szülő törvényes öröklési viszonyának újragondolása, amelyre a bizottság szakértői anyaga javaslatot tesz. Itt arról volna szó, hogy az új törvény változtasson azon a helyzeten, hogy a hagyatékot leszármazók hiányában - nem ideértve az ági vagyont - egyedül a túlélő házastárs örökölje. Ezzel szemben kétségtelen ellenvéleményként fogalmazódhat meg, hogy a javaslat eltér a magyar öröklési jog hagyományaitól; mindenesetre súlyánál fogva ez a kérdés is átgondolásra érdemes.
Ugyancsak indokolt külön megvizsgálni a leszármazó és a túlélő házastárs öröklési viszonyát, figyelemmel a túlélő házastárs özvegyi jogával kapcsolatos, az elmúlt évtizedek során a gyakorlatban is felmerült kérdésekre.
A törvényjavaslat súlyos hiányosságának tartjuk, hogy nem oldja meg a telekkönyvi joggal kapcsolatosan felmerült kérdéseket. Ez annál inkább is érthetetlen, mert a kormány által elfogadott koncepció kifejezetten rendelkezett arról, hogy az ingatlan-nyilvántartás szabályait a polgári törvénykönyvben kell elhelyezni.
(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Ezzel a kérdéssel összefüggésben lehetne megoldani egy, már hosszú ideje sürgető feladatként jelentkező kérdést, a telekkönyvezés bírósági kontroll alá helyezését. Olyan követelményről van szó, amelyben a jogásztársadalom, a szakma szinte teljesen egyöntetű, azonos véleményen van. Az ingatlan-nyilvántartás közhitelességének megerősítése, az erre szolgáló garanciák biztosítása nem halasztható tovább. Mi lehet erre alkalmasabb helyzet és lehetőség, mint az új polgári törvénykönyv megalkotása?
Több kritikus észrevétel merült fel a törvényjavaslatban megjelenő családjogi szabályozással kapcsolatban. Nem értünk egyet azzal, hogy a törvényjavaslat nem tesz említést a házasság és a család védelmének elvéről, és megelégszik ennek csupán az alkotmányban történő megjelenítésével.
Nem értünk egyet azzal sem, hogy ellentétben a hatályos szabályozással, a törvényjavaslat elhagyja a házastársak kötelességeinek köréből a hűség követelményét. Legyen szabad ezzel kapcsolatban utalnom arra, hogy hatályos jogunk jelenleg is jelentőséget tulajdonít ennek a követelménynek, hiszen a hűtlenség köznyelven szólva bontóok lehet, és kihathat a házastársi tartás, sőt még a gyermekelhelyezés elbírálására is. Az apaság vélelmének főszabálya maga is a kölcsönös hűség vélelmén alapul. Leginkább azonban ennek a követelménynek az erkölcsi tartalmát hangsúlyozzuk.
Hiányoljuk, hogy a törvényjavaslat nem vezetné be a több európai országban elfogadott jegyesség intézményét, miközben eltörölné a házasságkötés előtti várakozási idő szabályát.
Nem tudjuk támogatni azt sem, hogy a törvényjavaslat a házasság felbontását a közjegyző hatáskörébe utalja. A törvényjavaslat indokolásában ezzel kapcsolatban szereplő érv, nevezetesen, hogy egyéb vitás kérdés hiányában ezt az egyszerű eljárást lenne indokolt követni, nem meggyőző. A bíróság előtti bontóper sem húzódik el ilyen esetben, egyébként pedig a felek a közjegyző házasságot megszüntető végzésével szemben a törvényjavaslat szerint is bírósághoz fordulhatnának. Számtalan esetben fordul elő az is, hogy az úgynevezett közös megegyezéses bontóperek menet közben vitás ügyekké alakulnak, mert a megegyezés felborul.
Ezek a gyakorlati ellenérvek a törvényjavaslat megoldásával szemben, de azt is hangsúlyozni kell, hogy elvi kérdésnek tartjuk azt, hogy a házasság felbontásának aktusa a bírói hatalmat gyakorló állami szerv, a bíróság kezében maradjon. Ennek megszüntetését, ami nemzetközi összehasonlításban szinte példa nélküli, rossz üzenetnek tartjuk.
A családjogi kérdések közül végül elfogadhatatlan számunkra a bejegyzett élettársi kapcsolat jelenlegi, a törvényjavaslatba is átvett szabályozása. Ezzel kapcsolatos ellenérveinket az ezt a jogintézményt meghonosító, a polgári törvénykönyv korábbi módosítását tartalmazó törvény közelmúltbeli tárgyalása során kifejtettük. Az alkotmányügyi bizottság ülésén ezek taglalására külön nem tértünk ki, és ezért itt sem kívánok erről részletekbe bocsátkozni, csupán emlékeztetőként azt emelem ki, hogy ez az intézmény valójában az azonos neműek számára kíván burkoltan egy, a házassághoz megszólalásig hasonló jogintézményt teremteni, amely alkotmányossági problémákat is felvet. A kérdés alkotmányjogi vonatkozásairól majd később.
Problematikusnak tartjuk a cselekvőképesség szabályozására vonatkozó részeit is a törvényjavaslatnak. Úgy véljük, hogy a javaslatban szereplő szabályozás gyakorlati alkalmazása sok nehézséget és problémát fog okozni.
Nem tudjuk támogatni azt sem, hogy a törvényjavaslat a naturális obligációk, azaz a bírósági úton nem érvényesíthető követelések körét szűkíteni kívánja. Itt egy, a római jogból átvett ősi szabályozás alapvető megváltoztatásáról lenne szó, arról, hogy a törvényjavaslat lehetővé tenné a játékból és fogadásból történő követelések bíróság előtti érvényesítését, amelyre sem most, sem a római korig visszamenőleg nincs és nem is volt lehetőség. A kérdés alapvetően erkölcsi és értéktartalmú, de a jelenlegi, egyben hagyományos szabályozás fenntartása mellett praktikus érvek is szólnak. Képzeljük el azt a képtelen helyzetet, hogy például a kártyajátékokból eredő viták, illetve az ebből eredő követelések bíróság elé lennének vihetők!
A bizottság kisebbségi álláspontjának kialakításában nagy súllyal esett latba két alkotmányossági probléma. Az egyik a már bejegyzett élettársi kapcsolat kérdése. Az ezt intézményesítő, közelmúltban meghozott törvényt, mint ismeretes, az Alkotmánybíróság előtt többen is megtámadták. Az Alkotmánybíróság remélhetőleg mihamarabb dönteni fog az ügyben, mivel a megtámadott törvény 2009. január 1-jén lépne hatályba, és a jogbiztonság követelménye nyilvánvalóan ezelőtti elbírálást indokol. Ha az új Ptk.-t úgy fogadná el az Országgyűlés, hogy abban a bejegyzett élettársi kapcsolat Alkotmánybíróság előtt megtámadott szabályozása benne maradna, a szabályozás alkotmányellenességének megállapítása esetén az a helyzet állna elő, hogy ezt a nagyszabású törvényt mindjárt megalkotása után és egyben hatálybalépése előtt módosítani kellene.
(A jegyzői széket Török Zsolt foglalja el.)
Az persze csak a kisebb probléma, hogy ez pestiesen szólva így nagyon “snassz” lenne, sokkal lényegesebb azonban ennél az, hogy egy magára kicsit is adó országgyűlés nem fogadhat el olyan szabályozást, amelyben ilyen, az alkotmányellenesség gyanúját hordozó megoldás szerepel. Itt tehát nemcsak arról van szó, hogy sokunk számára értékeink iránti elkötelezettségből elfogadhatatlan az egyneműek számára biztosított kvázi házasság megoldása, hanem hogy az Országgyűlés ne menjen bele egy olyan szabályozásba, amely későbbi megváltoztatására az Alkotmánybíróság döntése az Országgyűlés egészét, az egyes képviselők értékválasztására tekintet nélkül esetlegesen kötelezni fogja. Ez a fiaskó egyébként elkerülhető lenne azzal, ha a törvényjavaslat tárgyalásával bevárnánk az Alkotmánybíróság döntését, amint azt Répássy képviselőtársam a bizottság ülésén javasolta.
Amikor azt a kérdést kellett eldöntenünk, hogy a törvényjavaslatot most, jelen állapotában általános vitára alkalmasnak tartjuk-e, akkor ez az alkotmányos probléma minden egyébtől függetlenül elegendő akadály volt ahhoz, hogy erre a kérdésre nemmel válaszoljunk.
A másik alkotmányossági probléma ennél is súlyosabb. A törvényjavaslat az úgynevezett gyűlöletbeszéd szankcionálása érdekében változatlanul azt a szabályozást tartalmazza, amit az Alkotmánybíróság a Ptk. korábbi módosításának normakontrollja eredményeként a közelmúltban alkotmányellenesnek ítélt.
Egyszerűen minősíthetetlen az az attitűd, amely az Alkotmánybíróság említett döntésének semmibevételével a kormány részéről megnyilvánul. Erre nem válasz az, amit felvetésünkre a miniszter úr a bizottsági ülésen elmondott, mármint hogy a törvényjavaslatot előbb nyújtották be az Országgyűlésnek, mielőtt az Alkotmánybíróság a döntését meghozta volna. A Házszabály az új változat benyújtásának lehetővé tételével megoldást kínál az ilyenféle helyzet elkerülésére.
Nyilvánvaló, hogy a kormány oldaláról sem vitatottan alkotmányellenes elemet tartalmazó törvényjavaslatot nem támogathatjuk.
Végül a törvényjavaslat több részletével kapcsolatosan felmerült azon kritikákról kell említést tennem, amely egyes pontokon az előttünk fekvő tervezet fogalomhasználatának pontatlanságára, vitathatóságára, sőt szövegezésének színvonalára vonatkozik. A teljesség igényére itt sem vállalkozhatom, csupán rövid utalásokra szorítkoznék. Ilyen kérdés például a dolog fogalmának korábbitól eltérő meghatározása, a fogyasztói szerződések alkalmazásával kapcsolatos szabályozás, de ilyenek egyes értelmező rendelkezések, vagy a szövegezés színvonalának kritikájára példaként a lízingszerződések és faktoringszerződések szabályozása említhető.
(11.10)
Mondanom sem kell, hogy a törvényjavaslat eme gyengeségeitől a Vékás-féle kodifikáció munkája még mentes volt.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Összegzem a kisebbségi álláspontot: az alkotmányügyi bizottság kisebbségi véleményen levő képviselői tudatában vannak annak, hogy milyen különleges vállalkozás (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) az új polgári törvénykönyv megalkotása. Ez a kódex alapvetően kihat jogrendszerünkre, és személyi, valamint vagyoni viszonyainak szabályozásán keresztül döntően befolyásolja az ország polgárainak életét. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ezért nem mindegy, hogy milyen törvénykönyvet alkotunk. Éppen a felelősség súlyát átérezve…
