DR. SZABÓ ÉVA
DR. SZABÓ ÉVA
DR. SZABÓ ÉVA, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Úgy vélem, hogy a polgári törvénykönyvről szóló törvényjavaslat, amelynek parlamenti vitáját a mai nappal megkezdtük, a jelen országgyűlési ciklus talán legfontosabb, legnagyobb horderejű törvényjavaslata, de talán a polgári jogviszonyok területén a rendszerváltás óta a legjelentősebb törvényjavaslat. Bátran kijelenthetjük, hogy ha a parlament elfogadja ezt a törvényt, akkor felteszi a koronát a modern polgári Magyarország jogrendszerére.
(10.40)
Az Országgyűlés alkotmányügyi bizottsága mint első helyen kijelölt bizottság szeptember 9-i ülésén tárgyalta a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát, ahol a kormány álláspontját Draskovics Tibor miniszter úr képviselte. Örülünk, hogy a kormány álláspontját közvetlenül az előterjesztő minisztertől hallhatta a bizottság, és így lehetőség nyílt a bizottsági vitában koncepcionális jellegű kérdések felvetésére és megvitatására is. Azt hiszem, a szokatlanul hosszú, több mint másfél órás bizottsági vita előrevetíti a parlamenti vita várható időtartamát is. Továbbá az, hogy az általános vitára való alkalmasságról szóló döntés során a koncepcionális kérdéseken túlmenően nagyon sok részletszabály is nagyító alá került, jelzi a téma fontosságát, a fokozott érdeklődést.
Miniszter úr bizottsági ülésen elmondott bevezetőjében kiemelte, hogy ez a törvényjavaslat értékeket közvetít, a mainál egyértelműbben juttatja kifejezésre az ember, a polgár autonómiáját, személyiségének és tulajdonának védelmét. Az államot arra a körre szorítja, ahol az állam jelenléte, cselekvése valóban indokolt. A bizottság többsége egyetértett a javaslatban megjelenő értékválasztással, alapelvekkel. A bizottság többségi álláspontja szerint a kódex erősíti a jogbiztonságot azzal, hogy az állampolgárok számára segíti az önkéntes jogkövetést és megkönnyíti az eligazodást a magánjogi szabályok között mindazok számára, akik a jogban járatlanok, továbbá biztosítja az új Ptk. és a hatályos jogrendszer közötti koherenciát.
Az előzőekben felsoroltakat segíti elő az is, hogy egy teljesen más szerkezetű kódexszel állunk szemben, mint a jelenleg hatályos Ptk. A javaslat könyvekre tagolódik, ezáltal könnyebb az eligazodás a több mint ezer paragrafus között. Szerkezete áttekinthető, követhető, logikus felépítésű. Jellemzően elmondható, hogy a kódex átfogja a magánszemélyeknek, a közélet és a vagyoni forgalom professzionális szereplőinek, így az üzleti világnak a magánjogi jogviszonyait. Kimondhatjuk, hogy javítja a vállalkozások versenyképességi feltételeit a megújuló polgári jogi szabályozás nyújtotta eszközök alkalmazásával, javítja a természetes személyek és a mikrovállalkozások esélyegyenlőségi feltételeit is. Azaz egy szociális elemekkel átszőtt, alkotmányosan védett piacgazdaság magánjogi feltételeit teremti meg.
A bizottság tagjai az új Ptk.-t alapvetően szakmai, az ország gazdasági fejlődését, a polgárok életét hosszú távra meghatározó javaslatnak tekintik. A javaslat felhasználja mindazokat a tapasztalatokat, amelyek az elmúlt évtizedekben felhalmozódtak a jogalkalmazásban, és olyan új szabályozási területekkel is kiegészül, amelyeket maga a gazdasági fejlődés hozott. Ilyen például a miniszter úr által is említett faktoring és lízing. Ezeknél a jogintézményeknél a gyakorlatban kialakult és a legáltalánosabban alkalmazott megoldásokat vették alapul.
Nagyon fontos felhívni a figyelmet arra a törekvésre, amely több új jogintézménynél tetten érhető és a régi jogintézmények módosítása kapcsán is fellelhető, hogy a kiszolgáltatott helyzetben lévők jogi pozícióját egyértelműen erősíti a javaslat. Így például az életjáradéki tartási szerződés alapján eltartottak, baleset esetén járadékot kapó, mozgássérült vagy mentálisan károsodott fogyatékos személyek védelme érdekében módosult a korábbi szabályozás. Itt csak példaként került említésre az elévülés szabályainak módosítása, köztük a járadékszerű követelések kapcsán az a módosítás, amely szerint visszamenőlegesen nemcsak hat hónapra, hanem öt évre lehetne érvényesíteni az életjáradék-, balesetijáradék- és tartásidíj-igényeket.
Egy teljesen új irányt láthatunk a kódex első és második könyvében, akár a cselekvőképességgel kapcsolatban, akár a gondnokság alá helyezési szabályok megújításában, de ugyanígy említhetjük például a szerződésen alapuló haszonélvezeti jog átruházását is. A szabályozást az arányosság, a differenciált megközelítés, a legkevésbé korlátozó alternatíva, a cselekvőképesség védelmének elve figyelembevételével alakították ki. Az előterjesztő által középpontba állított értékekkel, a magánautonómia kiteljesedésével összhangban állónak találjuk és üdvözöljük a végrendeleti végrehajtó jogintézményének beemelését az új Ptk.-ba.
A bizottság többsége a törvényjavaslat általános vitára való alkalmassága kapcsán egyetértett abban, hogy az újraszabályozás szükséges, hisz a Ptk. 1959 és 1990 között is többször módosult, de a rendszerváltás alapvető gazdasági és társadalmi változásai következtében szükségessé váló alapvető rendelkezések módosítása több mint félszázra tehető. A törvényjavaslat benyújtását komoly szakmai előkészítés előzte meg, amely - be kell vallani - nem volt minden esetben vitáktól mentes. Tekintettel azonban arra, hogy az előkészítő munka során a polgári jogi jogviszonyok teljes rendszere felülvizsgálatra került, és a benyújtott javaslat a polgári jogviszonyok csaknem teljes területét felöleli, természetesnek fogadhatjuk el a szakmai viták felmerülését, a különböző álláspontok megjelenését.
A bizottsági ülés során is felmerült a törvénytervezetet előkészítő szakmai bizottság tervezete és az előttünk lévő törvényjavaslat különbözősége a tekintetben, hogy például a gazdasági jog, az ingatlan-nyilvántartásra vonatkozó szabályok, a szellemi alkotások joga, a cselekvőképesség szabályozása eltérő bennük. Mi azonban nem azon folytatnánk a hitvitát, hogy eltérőek-e a szövegek, hanem azt vizsgáljuk, hogy szem előtt tartva azt az igényt, hogy a szabályozás a jogalkalmazókat, a polgárokat kell hogy szolgálja, az ő érdekükben áll-e, az ő javukra szolgál-e a normaszöveg végső megfogalmazása.
A bizottsági ülésen különös vita alakult ki a gyűlöletbeszéddel kapcsolatos rendelkezésekről. Azonban mind az előterjesztő, mind a bizottság kormánypárti és ellenzéki képviselői egyetértettek abban, hogy az Alkotmánybíróságnak a hatályos polgári törvénykönyvnek a gyűlöletbeszéddel kapcsolatos módosítása tárgyában hozott júniusi döntése nyomán módosítani szükséges a törvényjavaslat e tárgyú rendelkezéseit, hisz ezeket az előterjesztő az alkotmánybírósági döntés megszületése előtt fogalmazta meg és nyújtotta be az Országgyűlésnek.
A bizottság nagy többsége köszönetét fejezte ki a kormánynak azért, hogy a törvényjavaslatot a nyár elején már benyújtotta, kellő időt hagyott a felkészülésre, lehetővé tette ennek a terjedelmes joganyagnak az alapos áttanulmányozását.
Tisztelt Országgyűlés! Összefoglalóan azt mondhatom, hogy mind a szükségesség, mind a célok, a megoldások tekintetében általános vitára alkalmasnak tartotta az alkotmányügyi bizottság a törvényjavaslatot, támogatta a javaslatban megjelenő új jogintézmények bevezetését. A bizottság 17 igen, 13 nem szavazattal a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartotta.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
