DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! 2006. november 16-án terjesztette be Veres János a 2007. év költségvetését, amit most értékelünk. Akkor Veres János három hívószó köré építette a mondandóját: egyensúly, reformok és fejlesztések. Az egyensúly kapcsán akkor kívánalomként fogalmazta meg, hogy a 2007-es költségvetés nem csupán az egyensúly felé való elmozdulást fogja jelenteni, hanem egyben megalapozza valamifajta gyors ütemű felzárkóztatásnak a lehetőségét is. Reformok kapcsán többek között azt mondta, hogy a választások előtt folyt a száz lépés politikája. Ez egyébként akkor is egy nagyon beszédes cím volt, ebből az ember nagyon jól tudta, hogy fogalmunk sincs, hogy hová menjünk, ezért lépünk százat valamilyen irányba. De hogy ezeknek a lépéseknek iránya van-e, az már akkor is kérdéses volt. És most, a választások után - fogalmazott Veres János -, most jönnek az igazi nagy lépések. A fejlesztéseket pedig európai uniós forrásokra építették. Szép szavak is elhangzottak akkor, mindenkinek lehetőséget fog adni ez a költségvetés, és büszke európai uniós polgárokról vizionált a miniszter. Erre azért emlékszem ilyen határozottan, mert ma délelőtt megnéztem újra a parlamenti laptopon Veres János megszólalását.
Akkor a pénzügyminiszter úr túl volt persze már a 2006. év végi nagy adóemeléseken, valamilyen magabiztosságot érezhetett. Ma, itt a pulpituson egy főkönyvelőt láttam, amint értékeli a 2007. évi költségvetését. És főkönyvelőként, azt gondolom, hogy jól is vizsgázott a miniszter úr, mert a 2007. évi költségvetésről tényleg elmondhatjuk azt, hogy a költségvetésben és más törvényekben foglaltaknak ez a beterjesztett törvény megfelel. “A kormány beszámolója pénzügyileg és költségvetés-technikailag megfelel a vonatkozó jogszabályoknak - idézem az Állami Számvevőszék elnökét -, egészében is megbízható.”
Azért sem volt ilyen szempontból nehéz dolga ma a miniszternek, mert már a 2007. évi költségvetés beterjesztése kapcsán az Állami Számvevőszék elnöke akkor is megállapította, hogy a könyvelő már akkor is jól dolgozott. Ezzel akkor azt mondta az Állami Számvevőszék elnöke, hogy gyakorlatilag a 2007. évi költségvetés volt az első költségvetés, ahol a számok a helyükön voltak, könyvelési szempontból minden rendben volt. Ezzel persze azt is mondta, nem mondta ki, de azt is mondta, hogy a korábbi évek tudatos félretervezése megszűnt, és 2007-ben ilyen szempontból egy reális költségvetés volt beterjesztve.
Igen ám, hogyha csak ezeket a megállapításokat akarnánk megtenni, akkor itt be is fejezhetném az expozémat, de parlamenti képviselőként és főleg ellenzéki képviselőként azt is tudjuk, hogy a zárszámadás a kormány ellenőrzéséről is szól. Nézzük meg azt, hogy azok a társadalompolitikai víziók, amit a 2007. évi költségvetés felvázolt, most, a zárszámadás kapcsán mit mondhatunk ezeknek a teljesüléséről.
Kezdjük az egyensúllyal, amivel annak idején Veres János is kezdte. Az egyensúlyteremtés kapcsán kétségtelen, hogy biztató mondatokat fogalmazhatunk meg, hisz a hiányt 2006 végén 6,8 százalékra tervezték, és ez 5,5 százalékra teljesült. A központi költségvetés hiánya 1398,1 milliárd, a társadalombiztosítás valamivel több mint 27 milliárdos többlettel zárt, az elkülönült állami pénzalapoknak valamivel több mint 62 milliárd, majdnem 63 milliárd forint volt a többlete, a helyi önkormányzatok hiánya 53,9 milliárd volt. Így összességében az államháztartás pénzforgalmi hiánya 1361,5 milliárd, a GDP 5,4 százalékában teljesült. Ilyen szempontból boldogok is lehetünk, mert végre valami jól alakul - de azt is meg kell nézni, mi ennek az ára, hogy ez így teljesült.
Ennek oka nyilvánvalóan, ezeknek a pozitív folyamatoknak az eredője az, hogy 2006 őszétől érvényesült egy nagyarányú adó- és járulékemelés, és négy új adónem bevezetése is megtörtént. Akkor is tudtuk, ezt a kormány is érezte, az Állami Számvevőszék akkor a jelentésében ezt rögzítette is, hogy félő, hogy ennek meglesznek a növekedési áldozatai is. 2,2 százalék, optimisták szerint majd' 2,3 százaléknyi GDP-növekedést várt az ország 2007-ben, ez 1,3 százalékra teljesült. Természetesen a terheket a lakosság és a vállalkozók vitték - ki más vihette volna? -, visszaestek a beruházások. A tervezettnél ugyan alacsonyabban alakultak a kamatkiadások, ez is kedvezett annak, hogy a hiány a tervezettnél jobban alakul. Azt fogalmazza meg az Állami Számvevőszék a jelentésében, hogy kevesebb uniós forrást tudtunk sajnos csak igénybe venni. Hozzáteszi azt is, hogy persze többet, mint amit befizettünk; enélkül még tragikusabb lenne a képlet.
A fejlesztések kapcsán, az egyik hívószó kapcsán azt mondhatom, hogy mivel kevés uniós forrást tudtunk igénybe venni, ezért a 2007. évben olyan nagy fejlesztési diadaljelentésekről nem is lehetne számot adni. Ha ez egyébként nem így lenne, akkor ezt a pénzügyminiszter úr megtette volna, de erről keveset hallottunk. Az Állami Számvevőszék azt is mondja, hogy a fejlesztések előkészítése lassú, szervezési, koordinációs hiányosságokról beszél. Csak egy dolgot említek önöknek: Baranyában a megyei közgyűlés elnökeként jól látom, hogy mi zajlik az európai kulturális főváros előkészítése kapcsán, amit egyébként az Állami Számvevőszék is vizsgált. Nehogy azt higgyék, tisztelt képviselőtársaim, hogy Pécsen a városvezetésnek elment a józan esze. Ami ott zajlik, az a tragikomédia, az egy kormányzati tragikomédia, hisz Pécs városának érdemben döntési lehetősége nincs, minden kézi vezérléssel történik a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségen keresztül. Tehát akkor, amikor a beruházások ott egyéves csúszást szenvedtek eddig legalább, ha nem többet, akkor ez nem egyszerűen a pécsi városvezetés tragédiája, akit innen is meg kell védenem, hanem ez egyszerűen egy kormányzati tragédia. És erről beszél az Állami Számvevőszék, amikor azt mondja, hogy a fejlesztések előkészítése lassú.
Az államadósság növekedési üteme, felfoghatatlan szám, amit mondanom kell, ugyan lassult ez a növekedési ütem, de ez még mindig 900 milliárddal haladja meg a korábbi évet. A központi költségvetés felé fennálló tartozások, elsősorban adótartozások nőnek. Akkor, amikor növekszik az adóprés, nem is lehet másra számítani. Ma Magyarországon a normális vállalkozó kénytelen azon elgondolkodni, hogy teljesíti-e az adófizetési kötelezettségeit. Bár teljesíteni tudná! Vagy ha teljesíti, akkor egyszerűen azért, mert áldozik az államnak, azért megy tönkre. Hihetetlen számokról beszél az Állami Számvevőszék. Megismétlem őket, itt az expozéjában Kovács Árpád is elmondta: egy akkora összegről beszélünk, amit nem tud behajtani az állam, ami fedezné az államadósság kamattartozásait. Egy akkora összegről van szó, amit nem tudunk behajtani, ami az éves egészségügyi kiadások fele. Egy akkora összegről van szó, ami a nyugdíjkiadások harmada. Egy akkora összegről beszélünk, ami a családi pótlék kiadásának kétszerese. Világosan jelzik ezek a számok azt, hogy az az út, amit a kormány eddig folytatott, és tartok tőle, hogy folytatni fog majd a következő évi költségvetés tervezése kapcsán, az járhatatlan - mert tervezni lehet, de ezek a bevételek nem fognak befolyni.
Az infláció a tervezettnél nagyobb arányban növekedett, mintegy 8 százalékkal 2007-ben. A háztartások fogyasztása 1,9 százalékkal csökkent. A nettó keresetek 2,8 százalékkal nőttek. Ez önmagában semmit sem mond, beszédesebb az, hogy a reálkeresetek 4,8 százalékkal csökkentek. A közszférában - ezt egyébként én eredménynek könyvelem el - több mint 13 ezer ember veszítette el a munkáját. Azért mondom, hogy eredménynek könyvelem el, mert egyetértek azzal, hogy a közszférát szűkíteni kell ebben az országban.
(15.00)
Az Állami Számvevőszék anyagai és a beterjesztett költségvetés szerint ez 75 milliárd forint tartós megtakarítást eredményezett. Ezek a számok felemásak, amiket elmondtam. Összességében el kell mondanom - és ennek örülök -, hogy az egyensúly irányában mozdult el a 2007. évi költségvetés, mert a hiány nagyon nagy mértékben csökkent.
Nézzük meg, hogy mi történt a reformok oldalán, mert ha a reformok oldalán nem tudunk eredményről számot adni, akkor félő, hogy igaza lesz a Magyar Európai Üzleti Tanács jelentésének. Ezt Ékes József képviselőtársam a megszólalásom előtt nyomta a kezembe, ez a jelentés többek között így fogalmaz: “A konvergenciaprogram megvalósít ugyan egyfajta deficitcsökkentést, de konzerválja egyben a költségvetés kiadási szerkezetét, amely hosszú távon ismét hiányt generál.” Ahhoz, hogy ez ne így történjen, a reformok terén kellene valamit produkálnia a kormánynak. Veres János akkor reformokat vizionált, azt mondta, hogy az igazi reformok 2007-ben jönnek. Négy területen akart a kormány reformértékű lépéseket tenni, az egyik az egészségügy volt. Tudjuk jól, hogy ezt elsősorban a vizitdíjra és a kórházi napidíjra építette. A népszavazás eredménye óta tudjuk, hogy a reform ilyen szempontból a zéróval egyenlő.
Valami történt, azonban ezt sem tekintem reformnak - s ez az önkormányzatok helyzetével függ össze -, a kormány bevezette a teljesítményvolumen-korlátot. Ez azt jelenti, hogy azokat a műtéteket, amelyeket a megyei kórházakban és más városi kórházakban elvégeznek, azokat pénz nélkül végzik el, mert a kormány úgy döntött, hogy egy idő után már nem fizeti azok költségeit. Ilyen szempontból persze megtakarításokat lehet elérni - mint ahogy el is ért a kormány megtakarításokat, a társadalombiztosítás kasszája először válik pozitívvá -, de az önkormányzati kórházak hiánya és ezzel az önkormányzati hiány drasztikusan növekedik. Eredménynek tekintem az egészségügy terén azt, hogy a potyautasokat valamilyen módon sikerült felszámolni, tehát ma többen vannak biztosítottak a rendszerben, mint voltak korábban.
Közoktatás. Milyen reformjellegű lépések történtek, ha történtek egyáltalán? 2007. a kisiskolák felszámolásának éve, ami persze 2008-ban is folytatódik. Ha ez reform, akkor ez a reform megvalósult. Semmi más nem történt, mint forráskivonás a közoktatásból. Az Állami Számvevőszék elnöke az expozéjában burkoltan feltette a kérdést, hogy ha ez a tudástársadalom irányába jelent elmozdulást, akkor biztosan jó elmozdulás, de hogy ennek eredményei vannak-e vagy lesznek-e, az nagyon kérdéses.
A nyugdíjrendszer kapcsán szintén reformokat ígért a kormány. Nyugodtan rögzíthetjük azt, hogy itt érdemben semmi nem történt. Továbbra is igaz az az állítás, hogy tizenhárom havi nyugdíjat fizetünk ki a nyugdíjasainknak, és erre nyolc-kilenc havi fedezettel rendelkezik a nyugdíjalap, az összes többit a költségvetésnek kell kipótolnia.
A közszférában milyen reformjellegű lépéseket kísérelt meg a kormány? A létszámleépítésről már beszéltem - amely valamilyen mértékben meghaladta a 13 ezer főt -, aminek 75 milliárd forint tartós megtakarítása van.
Továbbra is zajlik egy alkotmányellenes regionalizáció. Ennek ékes példája a közigazgatási hivatalok erőszakkal történő átszervezése. Amikor az Alkotmánybíróság azt mondja, hogy ezt nem lehet megtenni egy 50 százalékos törvényben, akkor mit csinál a kormány? Hát akkor egy kormányrendeletben csinálja meg. Igaz, hogy kétharmados törvényben kellene, de a kormány ezt kormányrendelettel oldja meg.
2007-ben folytatódott a kistérségi rendszer erősítése. Ez önmagában nem lenne baj olyan tekintetben, hogy a kistelepülési önkormányzatok összefogását ösztönzi; a baj az, hogy ez is alkotmányellenesen történik, mert egyszerűen a pénzügyi kényszereken keresztül hajtják össze ezeket a településeket. De ez csak egy jogi aggály, az igazi nagy baj az, hogy sajnos olyan egységeket hoznak létre, amelyekből soha nem lesznek önkormányzati egységek, mert ahhoz túl nagyok. Ilyen szempontból tehát a kistérségi rendszer is egy elhibázott irány.
(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Az ÁSZ a jelentésében azt mondja, hogy a kormány több szálon is megindította a változtatásokat. Esetenként ezek szervezeti átalakítással járó változtatások is voltak, nem volt azonban átfogó reformprogramja a kormánynak, és nem volt fejlesztési stratégiája. A rövid távú bevételnövelő, konszolidációt előmozdító lépések összekeveredtek reformjellegű lépésekkel. Hozzáteszem, nem is lehetett mást várni, ugyanis az alapkérdés tisztázatlan volt és azóta is tisztázatlan, az állam semmilyen mértékben nem döntötte el azt, hogy az elkövetkezendő időszakban milyen közfeladatokat fog ellátni, azoknak mi lesz a terjedelme. Ezek semmilyen módon nem voltak körbehatárolva, ezért igazából nem tudtuk, hogy azok a reformnak szándékozott lépések, amelyek gyakorlatilag nem tudtak megtörténni, milyen végcél irányába haladtak volna.
Szólnom kell röviden az önkormányzatok helyzetéről is. Az Állami Számvevőszék - nem tudom, hány képviselőtársam vette a fáradságot, hogy átnézze - egy átfogó jelentést tett le a 2007. év gazdálkodási ellenőrzéséről és szabályszerűségi ellenőrzéséről is. Megyei önkormányzati vezetőként megjegyzem, hogy azok szerint a grafikonok szerint, amiket itt látok - amelyek a fővárosi és kerületi önkormányzatokat, a megyéket, a megyei jogú városokat, a városokat és községeket mérik -, amikor szabályszerűségről vagy gazdálkodási pontosságról beszélünk, messze a megyei önkormányzatok mutatói a legjobbak. Ez persze nem az ottani politikusok munkáját dicséri, hanem annak a szakapparátusnak a teljesítményét, amely a megyei önkormányzatok mint testületek mögött ott van.
A legbeszédesebb szám, amit Lóránt Zoltán a költségvetési bizottságban is említett, hogy egyre romlik az önkormányzatok likviditási helyzete. Erre utal a kötvénykibocsátások növekedése is, 2005-ben 4,5 milliárd forint értékben nyúltak ehhez a lehetőséghez az önkormányzatok, 2006-ban már 24,7 milliárd, 2007-ben pedig 180 milliárd forint értékben, és a prímet itt is a megyei önkormányzatok viszik. Mi mást tehetnének a megyei önkormányzatok! A megyei önkormányzatok feladatai növekednek, hisz a városok az önkormányzati ciklus elején megszabadulnak feladataiktól, és azokat a törvényi lehetőségeknek megfelelően átadják a megyei önkormányzatoknak. A megyei önkormányzatoknak el kell látniuk ezeket a feladatokat, akik forrásokat próbálnak szerezni a fejlesztéseikhez, hogy ez majd kihasson a működésükre is.
Érdekes módon regionalizációról beszélünk. Nincs ebben konszenzus, de ezt erőlteti a kormány. Senkinek a fejében meg nem fordul, hogy miért nem lehetne Budapesten a 24 önkormányzatból egy működőképes várost csinálni, mert a budapesti pazarlás nagyságrendekkel nagyobb, mint amit mi a megyei önkormányzatokban a régiók hiányában elképzelni tudunk. Ezzel a kérdéssel persze nem néz szembe a kormány, s ennek jól láthatóan politikai okai vannak.
Még egy utolsó gondolatsor azért, hogy Latorcai János képviselőtársamnak is legyen megszólalási lehetősége. Amikor a délelőtt folyamán a mai délutánra készültem, a Pénzügyi Szemlét is a kezembe vettem. Bár ne tettem volna! A 2008. évi 3. számban nagyon beszédes cikkeket találtam. Most csak egyre utalok, Kutasi Gábor írására, amelynek a címe: Az EU 8+2 országok költségvetési versenyképessége. Arról szól ez a blikkfangos cím, hogy az EU 8-ak azok a közép-kelet-európai országok, amelyek velünk együtt lettek az Unió tagjai, és azóta másik két közép-kelet-európai ország, Bulgária és Románia is csatlakozott. Tíz ország költségvetési versenyképességét veszi számba ez az írás, és mondanom sem kell, államtitkár úr, hogy mi az előkelő tizedik helyen vagyunk, mert csak tíz országot vizsgáltak. Tehát van honnan fejlődnünk! A 2007. évi költségvetést persze ez a vizsgálat már kevésbé érinti, és az egyensúlytól való elmozdulás miatt ma már nyilvánvalóan nem ilyen tragikus a költségvetés versenyképességi mutatója, de meggyőződésem, hogy még mindig utolsók vagyunk, ezért van mit meghaladnunk. A 2007. évi költségvetésen is túl kellene lépnünk, és főleg azon a kormányon, amelyik ezt a versenyképtelen költségvetést évek alatt beterjesztette nekünk.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.)
