DR. LATORCAI JÁNOS
DR. LATORCAI JÁNOS
DR. LATORCAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Ott folytatom, ahol Hargitai János képviselőtársam abbahagyta, de azért a tisztesség érdekében szeretném megjegyezni, hogy mindazzal a pozitív megállapítással, amit az ÁSZ az ő jelentésében a zárszámadásról tett, egyetértek.
(15.10)
Sajnos viszont rögtön meg kell említenem azt, ami kimaradt, és nagyon fontos, bár több felszólaló hangoztatta és hangot adott neki, hogy a zárszámadás sajnálatos módon áttekinthetetlen. És változatlanul igaz az is, hogy a kormány, illetve a kormányon belül az egyes tárcák kényük-kedvük szerint csoportosítgatnak, sőt az egyes előirányzatok között is megtörténnek napról napra ilyen átcsoportosítások, ami szintén alapvető probléma. Hogy ezt lefordítsam mindazok számára, akik a televízión keresztül nézve ezt a műsort nem értik, azt jelenti ez, hogy a kormány úgy lépi át a parlament által elfogadott költségvetés korlátait, ahogyan csak akarja, és ráadásul semmiféle törvényi szankciót ez nem von maga után.
De lépjünk egy kicsit közelebb a 2007. évi állami pénzügyekhez, melyekben a Hargitai János által elmondottakon túl igen fontos helyet foglal el az ÁPV Rt. tevékenységének lezárása. Sajnos azt vagyunk kénytelenek megállapítani, hogy az egyes állami vagyonelemek átadása annyira nehezen átlátható, hogy olvastam olyan kritikát, amelyikben fölvetik, hogy sürgős és azonnali intézkedésekre, felelősségre vonásra kellene hogy sor kerüljön. Ahogy itt már egy felszólalásban hallhattuk, kis hiányosság a 2007. évi költségvetés problémái között a 4-es metró építése kapcsán a mintegy 2,3 milliárd forint utalványozás nélküli elindítása különféle szerződött partnerekhez. Felelősségre vonás itt sem történt. Az Állami Számvevőszék természetesen más esetekben is rámutatott elszámolásbeli hiányosságokra. Most csak az a kérdés, hogy ebből tanul-e a kormány, mit tanul.
Tisztelt Képviselőtársaim! Mind e számok közül persze a sarokszámok a legfigyelemreméltóbbak. A kormány büszke rá, hogy a tervezett 6,9 százalékkal szemben 5,4 százalékos hiánnyal zárta az évet. Ez valóban jól hangzik, és igaz is, de magunkat csapnánk be, ha felhőtlenül örülnénk neki, és ahogy az ÁSZ elnökének bizottsági beszámolójából is hallhattuk, ebben számos olyan folyamat is közrejátszott, amelyik a kormánytól teljesen független volt.
Én azért szeretném ennek egy másik oldalát is megvilágítani. Úgy hiszem, hogy egy ilyen különbség bizonyos mértékig a rossz tervezésnek is bizonyítéka. Azt jelzi, hogy a kormány a bevételi oldalt szándékosan alultervezte, nem számolt a saját maga által éppen a költségvetés készítésekor bevezetett új adókkal, olyanokkal is, tessenek visszaemlékezni, képviselőtársaim, amelyeket az Alkotmánybíróság törölt el, és amelyek ezen a bevételi oldalon még további többletet jelentettek volna. Ez a fajta kormányzati magatartás, úgy gondolom, nem szolgálta és nem szolgálja az adófizetők érdekeit. Egyetlenegy dolgot szolgálhat csak, azt, hogy az előre kinyitott kiskapukon ki-be lehessen járni.
Most pedig néhány szó az úgynevezett reformokról. Szeretném azt megállapítani és nyomatékkal aláhúzni, hogy a pénzügyi szempontból sikeresnek tűnő lépések társadalmi szempontból sokszor kétségbeejtően rosszak tudnak lenni, azaz a társadalmi deficitjük óriási nagy. A 2007. évi zárszámadás 5,4 százaléka mögött nem feledkezhetünk el azokról az áldozatokról, melyeket a társadalom egyes rétegei, egyes régiói, és ahogy hallhattuk, az önkormányzatok szenvedtek el. Nem volna humánus, ha most úgy tennénk, mintha csak megtakarításról volna szó. Sajnálattal emlékeztetek például a közösségi szolgáltatások nagymértékű zsugorodására.
De nézhetjük az egészségügyet is. Nem vagyok benne biztos, hogy a társadalombiztosítás 2007-es többletére jó szívvel gondolhatnak mindazok, akik több-kevesebb egészségkárosodással fizettek azért, hogy a kormány örülhessen a megtakarított forintoknak. Tetejében a tb-kassza többlete nem is valódi megtakarítás, mert a megmaradt pénz kevesebb a költségvetésből a tb-kassza számára juttatott kiegészítésnél. Tehát lehet örülni ennek természetesen, de az igazsághoz ezek a megvilágítások hozzátartoznak.
Az oktatásügyön megspórolt milliárdok pedig néhány év múlva bizonyosan meg fogják bosszulni magukat, amikor a felnövekvő új korosztályok rosszabb esélyeit kell kezelni majd az akkor hivatalban lévő kormányoknak.
Társadalmi szinten ezek a megtakarítások tehát nem valós megtakarítások, sokkal inkább a jövőtől való forrásmegvonások. Az államigazgatás és a beruházások pénzein való nem tervezett megtakarítás is rázós kérdés, mert ha például központosít vagy regionalizál a kormány, mint ahogy Hargitai János ezt említette, mondjuk, valamilyen államigazgatási eljárást egy centrumba központosít, ettől az állampolgároknak hatványozottan nőhetnek a terhei, mondjuk, utazási idővel, nagyobb várakozási idővel, amelyek sajnos más rovatban jelenthetnek többletkiadást, sajnos pont az egészségügy területén elmondhatjuk, hogy nemegyszer a halálozási rovatban.
Summázva elmondhatnánk egy kicsit pikírten, hogy megint sikerült a visszájára fordítani Marx híres tézisét a bővített újratermelésről, hiszen a kormány fáradságos munkával éppen a szűkített újratermelést igyekszik megvalósítani, azaz 2010-re elérni, hogy kevesebb iskola, kevesebb kórház, kevesebb közintézmény szolgáljon ki kevesebb embert, kisebb nemzetet. Elég szomorú, hogy itt tartunk.
Szomorú makrogazdasági mutató a zárszámadásban, hogy a központi költségvetéssel szemben fennálló adótartozások 2007-ben szakadatlanul növekedtek. Ez a folyamat elsősorban annak tudható be, hogy kettészakadt a gazdaságunk csekély számú jól menő multinacionális nagyvállalkozásra és nagyszámú kínlódó magyar kis-, közép- és mikrovállalkozásra, melyek között igen sok a kényszervállalkozás. Nem véletlen tehát, hogy az egy főre jutó csőd- és felszámolási eljárások számát illetően az Európai Unióban a legrosszabb értékkel rendelkezünk, az utánunk következő Csehországban csak fele akkora ez a szám, mint nálunk. De úgy gondolom, summásan azt is megfogalmazhatjuk, hogy 2007 aztán különösen nem hozott áttörést a foglalkoztatásban, sőt sajnálatos módon a munkanélküliség növekedett is.
A Kereszténydemokrata Néppárt úgy látja, hogy sürgős kormányzati intézkedésekre lett volna szükség, amelyeket azonban még mindig meg lehet tenni. Csak két dolgot említek, hogy a kormány haladéktalanul tegyen lépéseket a körbetartozások miatti problémák megoldására, és javaslatot várunk arra is, hogy miként tervezik megszüntetni azt az abszurd helyzetet, hogy egyes vállalkozások közterhei azért nyomasztóak, mert csődbe mentek az adósaik. Ma több ezer vállalkozás működik törvénytisztelő módon, és csak azzal az adóval, járulékkal tartozik, amelyet a csődbe ment szerződéses partnere nem tudott részére átadni, biztosítani, vagy éppenséggel az önkormányzat vagy az állam.
Tisztelt Képviselőtársaim! A konvergenciaprogram egyik legfőbb célkitűzése az euró bevezetése, amihez az államadósság csökkentése alapvető. Nos, a zárszámadás alkalmas pillanat arra, hogy értésére adjuk az állampolgároknak, hogy az MSZP-SZDSZ-es kormány 2007-ben az államadósságot 900 milliárd forinttal növelte, és nem tudom, hogy az államtitkár úr meg tudná-e mondani ebben a pillanatban, hogy mennyi a tényleges államadósságunk értéke, de úgy gondolom, hogy a 18 ezer milliárd forint fölött vagyunk már. Tessék szíves lenni végiggondolni, hogy 5500 milliárdos bevételi főösszeg mellett mit jelent ez. Ha ezekhez nézzük, úgy gondolom, hogy ezek olyan összehasonlító értékek, amelyek megállásra kell hogy kényszerítsenek mindenkit.
És akkor ne feledkezzünk meg az inflációról sem! Én még emlékszem az MSZP 2006-os tavaszi kampányszlogenjére, hogy gyakorlatilag nincsen infláció.
(15.20)
S hová jutottunk? 2007-ben úgy sikerült 8 százalék fölé tornázni az inflációt, hogy a mai nap is 6 százalék fölött vagyunk. Azaz: ezek mind-mind olyan játékok, amelyek többletbevételre adnak lehetőséget. Ez számunkra elfogadhatatlan, és különösen elfogadhatatlan az, hogy a kormány különbséget tett és tesz ugyanazon közszolgálati feladatot ellátó intézmények között. Csupán az egyházi oktatási intézmények közel 4 milliárd forinttal kevesebbet kapott összegére szeretnék itt rámutatni, amely, úgy gondolom, szintén sürgős orvoslásra szoruló tétel. És akkor a családok helyzetének rosszabbodásáról vagy a szociálpolitikáról természetesen nem is szóltam. Persze, tudjuk mindnyájan, hogy az 1,3 százalékos gazdasági növekedés, melyet tavaly ez az ország produkált, mi mindenre elég. Évek óta először csökkent a reálbér, és ahogy számos tanulmányból azt megállapíthattuk, alapvetően szélesedett a szegénységben élők tábora. Nagyon sokan… (Keller László: Ez egyszerűen nem igaz!)
Drága Államtitkár Úr! Olvassa az ön ideológiájához közel álló Ferge Zsuzsa tanulmányait, és akkor úgy gondolom, hogy nagyon hamar közös nevezőre fogunk tudni jutni. (Keller László: A felméréseket olvasd el!)
Fel kell tehát tennünk a kérdést, mi olvasható ki a 2007. évi zárszámadásból a jövőre nézve. Mindenekelőtt az, amit az Állami Számvevőszék is megállapított, hogy tavaly sem volt, és máig sincsen a kormányzatnak érdemi stratégiája az állami működés reformjára, és hogy mindemellett nagymértékben nőtt az állami bürokrácia. Szintén az államtitkár urat kérdezem, nem tudom, tudja-e, hogy hány oldal pillanatnyilag a társasági adóra vonatkozó rész (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és az adózás rendjére vonatkozó rész. Ezt csak úgy mondanám azért, mert minimum tíz év alatt ezek megduplázódtak.
Hiányzik a jó kormányzás két nélkülözhetetlen ismérve: az átláthatóság és az elszámoltathatóság, hiányzik a felelősség, és sajnos hiányzik a kormányzati önmérséklet is. Súlyos deficit ez, egész demokráciánk deficitje.
Mindezekre tekintettel köszönöm a lehetőséget elnök úrnak, a Kereszténydemokrata Néppárt ezt a zárszámadást nem tudja elfogadni.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban. - Keller László: Legalább olvassa el, ha nem fogadja el!)
