DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Új polgári törvénykönyvet alkotni, a magánjog új kódexét létrehozni rendkívül megtisztelő feladat, de óriási felelősség is egyben. Át kell érezni annak a felelősségét, hogy az országban polgári jogi aktusok milliói lépnek hatályba napról napra, és ez a kódex ezeket a viszonyokat fogja több évtizedre szabályozni, jelentős mértékben meghatározni.
Ez a törvénykönyv bizonyos szempontból még az alkotmánynál is fontosabb, hiszen egy ember életében sokkal többször jelenik meg, többször szembesül vele, többször találkozik polgári jogi esetekkel, jogügyletekkel, sokszor tudtán kívül is, mint az alkotmány rendelkezéseivel. Nem túlzás tehát azt mondani, hogy egy korszakos jelentőségű törvénykönyvről van szó, amely komoly és hosszú távú hatást gyakorolhat az ország jogi kultúrájára is.
(11.20)
Ezért különösen fontos most, amikor oly gyakran elhangzik a jogos igény, hogy a politikai ellentéteket szorítsuk háttérbe, hogy ebben a kérdésben valóban a szakmaiság legyen a fő szempont. Az új polgári törvénykönyv ugyanis nem elsősorban politikai, hanem főleg szakmai kérdés, még akkor is, ha áttételesen rengeteg olyan ügyet érint, amelyről vitatkozunk egyébként a Parlament falain kívül és belül. Lehetnek eltérő nézeteink például a regisztrált élettársi kapcsolatot illetően, vagy mondjuk a gyűlöletbeszéd megítéléséről, vagy a szerződési szabadság kérdésében, de azt gondolom, hogy a polgári törvénykönyvet nem szabad kizárólag ezek alapján értékelni. Egy olyan átfogó törvénykönyvről van szó, amelynek a vitája során szem előtt kell tartani a koherenciát, a jogszabályon és a jogrenden belüli koherenciát egyaránt. Nem lehet ad hoc ötletekkel módosítani ezt a törvényt. A meggondolatlan módosítások nemcsak az egységet képesek súlyosan megbontani, hanem egyúttal degradálnák azoknak a kiváló szakembereknek a munkáját is, akik évekig dolgoztak az új polgári törvénykönyv tervezetén.
Egy új polgári törvénykönyv benyújtása azonban egyértelműen egy értékválasztást is jelent, tagadhatatlanul tükröz egyfajta jogfelfogást. A legtöbb vita, a legnagyobb véleményeltérés bizonyosan ezen a téren mutatható majd ki. Ezekben a kérdésekben már jóval nehezebb lesz egyezségre jutnunk. Hónapok vannak még hátra a szavazásig, ki kell használni ezt a rendelkezésre álló időt arra, hogy a szakma elfogadja a javaslatot. A legfontosabb ugyanis a jogásztársadalom teljes támogatása. Ha az új törvénykönyv nem élvezi a szakma bizalmát, akkor nem szabad megszavaznunk. Fel kell mérnünk a kifogásokat, és rugalmasnak kell lennünk, hiszen van még idő változtatni. Egyúttal azonban el kell kerülnünk az előbb említett, ötletszerű módosítgatásokat. Persze az is igaz, hogy nem találnánk két olyan neves polgári jogászt hazánkban, akik azonos tartalmú törvényt látnának szívesen a most hatályos helyett. Ezt a képtelennek látszó feladatot kell tehát teljesítenünk, amely biztosan nem lesz könnyű.
Egy új polgári törvénykönyv létrehozása tehát értékválasztást jelent. A tervezetből világosan kiderül, hogy a szakértők, a kodifikátorok, a jogalkotók mit gondolnak olyan alapvető kérdésekről, mint a szabadságjogok, az állampolgárok viszonya egymáshoz és az államhoz, a polgári törvénykönyvnek a jogrendben elfoglalt helye, és erről később még szeretnék néhány szót szólni.
Jogászi pályafutásom kezdete óta évről évre visszatérően, rendszeresen szembesülök azzal, hogy a hatályos polgári törvénykönyv korszerűtlen, az idő meghaladta azt, és feltétlenül egy új Ptk.-ra van szükség, mert a jelenlegi sok új dolognak gátja. A több mint 50 jelentős módosítás jelzi, hogy bármilyen színvonalon alkották is meg az 1959-es törvényt, a piacgazdaságra való áttérés, a gazdasági-életmódbeli változások indokolttá teszik az újítást. Egy egyszerű példát hadd említsek! Az 1959-es jogalkotók természetesen nem lehettek tekintettel például az elektronikus kereskedelem elterjedésére, hiszen ilyenről akkor még szó sem volt. A koncepció viszont azt is szabályozza, hogy az általános szerződési feltételeket az interneten közzé kell tenni. De ez csak egy persze a rengeteg változás közül, amelyek az új törvénykönyv megalkotását és életbelépését szükségessé teszik.
Felmerül persze a kérdés, hogy milyen legyen ez az új törvénykönyv. Egyes országok, például Hollandia esete azt mutatja, hogy érdemes volt újítani, érdemes volt bátran belevágni egy kezdeményezésbe, egy új törvény kidolgozásába, persze hosszú-hosszú évek során. Az bizonyosan méltányolható, hogy az előttünk fekvő javaslat - ahogyan az egyébként az indokolásában is szerepel, de tudhatjuk is - nem választott külföldi modellt az új tervezet kidolgozásakor, azaz nem egy, a német, osztrák vagy svájci modell átvételéről van szó. Ez azonban szerencsére nem jelenti azt, hogy a jogalkotó ne lett volna tekintettel a külföldi kodifikációs példákra és eredményekre vagy éppen az európai uniós jogharmonizációs törekvésekre, és ez persze így helyes. Ma már nem elszigetelten élünk Európától, a világ a globális versenyről szól, nekünk is ehhez kell alkalmazkodnunk.
A polgári jog sorsa Magyarországon az elmúlt 150 évre visszatekintve fényesnek semmiképpen nem nevezető. Ennek rövid történeti összefoglalóját az általános indokolás is tartalmazza, és természetesen itt már többek is kitértek erre. 1848-ban törvény született arról, hogy szükség van egy polgári törvénykönyvre, de az hatályos jogszabály formájában csak a most hatályos 1959. évi IV. törvény formájában öltött testet. Közel száz évnek kell eltelnie, mire az elhatározásból törvény lett.
Az előttünk fekvő javaslatban vannak valóban bátor újítások, amelyeket én mindenképpen pozitívumként értékelnék. Jó, hogy a polgári törvénykönyvbe bekerülnek többek között a sérelemdíj, a lízing, a faktoring szabályai vagy az úgynevezett első ajánlat joga, a bizalmi vagyon kezelése, és még sok-sok minden más dolog, amely mindenképpen előremutató. A szerződési szabadság értelmében persze eddig is volt kiérlelt bírói gyakorlat, mondjuk, a lízingbe adás szabályaira, de az, hogy ezek most normatív alakot öltenek, fontos lépésnek tekintendő a jogbiztonság szempontjából. Szintén a jogbiztonságot szolgálja, hogy a fogyasztói szerződés kapcsán az új meghatározás mellett sajátos szabályok is teret kapnak, így a fogyasztók számára egyértelművé válnak a rájuk vonatkozó szabályok.
A számos jó irányú változtatás közül fontos lehet talán még kiemelni azt is, hogy a személyiségi jogok kiegészülnek a fogyatékos személyek jogvédelmével, a természet védelmével és az egységes egészséges környezethez való joggal. Mindez különösen fontos nekünk, liberálisoknak. A környezetvédelemnek kötelességünk egyre nagyobb szerepet tulajdonítani. Amellett, hogy az SZDSZ azért küzd, hogy a környezettudatos gondolkodás egyre inkább beépüljön a köztudatba, fontos, hogy ez jogszabályok szintjén is megjelenjen. Másrészt a fogyatékkal élők védelme, az ő életvitelük megkönnyítése például az akadálymentesítés területén kiemelt célja a pártunknak is, és szerencsére úgy tűnik, hogy a koncepció megalkotóinak is. A kiszolgáltatott helyzetben lévők jogi pozícióinak javítása szintén támogatandó cél, és örömünkre szolgál, hogy ez megjelenik a tervezetben is.
Amit eddig elmondtam a polgári törvénykönyvről, főleg pozitívumként hozhatók fel. Belátjuk tehát, egyértelműen belátjuk, hogy egy új törvényre, egy új törvénykönyvre mindenképpen szükség van. Minden könyvnek megvan a maga sorsa - szól a közmondás -, és az új törvénykönyv esetében ez a sors meglehetősen kalandosnak nevezhető. Úgy látszik, a polgári jog hányatott sorsának magyar hagyományai kicsit most is folytatódnak.
Köztudott, hogy a hatályos Ptk.-t felülvizsgáló, Vékás Lajos professzor úr által vezetett bizottság tíz éven át aktuális kormányok támogatását élvezve működött. 1998-ban, még a Horn-kormány utolsó napjaiban vagy heteiben kezdődött ez a munka, és tartott egészen 2007 szeptemberéig. A bizottság munkájának szakmai színvonalát nem lehet megkérdőjelezni. Ennek ékes bizonyítéka az is, hogy politikai színezettől függetlenül magáénak tudhatta egy évtizeden keresztül a mindenkori kormányok támogatását. Pedig tíz év alatt hat miniszter dolgozott az igazságügyi tárcánál, így önmagában ez a tény is igazolja, hogy az előkészítő bizottság által elvégzett munka mindenképpen nagyon komoly és elismerésre méltó teljesítmény.
A Vékás-bizottság azonban meglehetősen kurtán-furcsán fejezte be a működését, és az utóbbi hónapokban a további munkát az igazságügyi tárca munkatársai végezték, így a javaslatba ekként kerülhetett bele a minisztérium álláspontja.
(11.30)
Ez önmagában még nem lenne probléma, bár hozzá kell tennem, hogy az eljárás nem tűnik feltétlenül elegánsnak, de a tárca helyenként jelentősen változtatott is az eredeti koncepción.
A két javaslat persze alapjaiban nem különbözik egymástól, hiszen a tárca felhasználta az előző bizottság munkájának eredményét, de az átírt javaslat kapcsán az a kérdés, hogy a szakma miként reagál ezekre a változásokra, egyelőre még nyitott kérdés. Erről még az általános vita során egyértelműen és hitelt érdemlő módon meg kell győződnünk. Teljes egyetértésre mindenkivel biztosan nem lehet jutni. Ezt szerintem senki nem is gondolja komolyan. De ha széles körben alapvető szakmai kifogások maradnak fenn, akkor a törvény eleve bukásra lesz ítélve. Nem hiszem, hogy a jogalkotónak az lenne a célja, hogy mondjuk, néhány évre, rövid időre lépjen hatályba egy új polgári törvénykönyv, amelyet azt követően az utódok óhatatlanul hamar megváltoztatnak. Ezért nem érdemes új polgári törvénykönyvet csinálni. Azért érdemes, ha elkészíthető egy olyan javaslat, amely hosszú időre - talán a mostanihoz hasonlóan hosszú időre vagy akár hosszabb időre is - a magánjog alapja lehet Magyarországon.
Ezért én azt szeretném javasolni, hogy a Vékás professzor úr által vezetett bizottság, az igazságügyi tárca és az alkotmányügyi bizottság hozzon létre egy vegyes bizottságot, amely a törvény lehetséges további sorsával kapcsolatban meghozza a szükséges döntéseket. Egyeztessünk - az eredeti bizottság, az igazságügyi tárca és az alkotmányügyi bizottság -, hogy ennek a törvényjavaslatnak mi lehetne a sorsa. És bár látom, hogy az államtitkár úr ingatja a fejét, én mégis azt gondolom, rendkívül fontos tudnunk, hogy a szakma támogatása a törvényjavaslat mögött ott áll-e. Nem tartom reménytelennek azt, hogy a lehetséges vitapontokban egyezségre jussunk.
Én azt gondolom, hogy ez alapvető felelősségünk. Mi politikusként mondtuk el a mondanivalónkat, mindegyikünk, nem szakértőként. A politikus más feladatot tölt be, de én azt gondolom, a szakmát kell annyira komolyan venni, hogy ezt a kötelességünket teljesítsük. Azt hiszem, lehet polgári törvénykönyv ezután, ebben a parlamenti ciklusban elfogadott polgári törvénykönyv. Ha egy kicsit az idő múlik, az még önmagában nem feltétlenül jelent bajt. Az igényesség, a minőség sokkal fontosabb követelmény.
Mindenképpen segített volna a törvényhozó helyzetén, ha a munkát az a bizottság fejezi be, amely elkezdte, és amelyik kormányok ideológiájától és színétől függetlenül mindig élvezte a mindenkori hatalom támogatását. Talán több türelemre lett volna szükség a kormány részéről. De ha kellő körültekintéssel járunk el, még születhet jó törvény. Mi, liberálisok a fentiek szerint szeretnénk majd folytatni és befejezni ezt a munkát.
Tisztelt Országgyűlés! Kérem, engedjék meg, hogy néhány koncepcionális és néhány kisebb jelentőségű kritikai észrevételt is tegyek. Ellentmondásosnak tartjuk például a javaslatban az örökbefogadás szabályozását. Azt helyesnek tartjuk, hogy a tervezet szerint egyedülállók is örökbe fogadhatnak gyermeket, azt pedig szintén támogatjuk, hogy könnyítsük az eljárások menetét a jogalkalmazói mérlegelés lehetőségével. Nem tartjuk azonban életszerűnek, hogy az örökbefogadás esetén a közös gyermekké fogadást csak a házastársak számára tenné lehetővé a törvény.
Magyarországon a hagyományos családmodell felbomlásával ma a családok igen nagy része élettársi kapcsolatban élő párokból és e párok saját vagy közös gyermekeiből áll. Vannak azonban olyan élettársak is, akiknek nem lehet közös gyermekük, és vannak szülő nélkül, családjuk által elhagyottan, állami gondozásban élő gyermekek, akik kiegyensúlyozott, boldog családban élhetnének, ha lehetővé válna, hogy az előbb említett élettársak gyermekként örökbe fogadják őket. Nem látjuk be, hogy miért ne kerülhetne erre sor, ha egyébként az élettársak minden törvényi előfeltételnek megfelelnek, és nincs esetükben kizáró ok. Mi azt szeretnénk, hogy egy megengedőbb változat szerepeljen az előterjesztésben.
A jogalkotásnál figyelembe kell venni azt, hogy a magánjogi viszonyokat, így a házasságot nem lehet ráerőltetni az emberekre. Egy jogállamban ez elképzelhetetlen, de számomra is. Nem azt kell elérnünk, hogy az emberek összeházasodjanak csak azért, mert gyermeket akarnak örökbe fogadni, hanem azt, hogy ha a gyermek megfelelő fejlődéséhez és biztonságához az élettársak a szükséges feltételeknek megfelelnek, minél könnyebben tehessék ezt meg.
De hasonló hiányosságokat figyelhetünk meg a gyűlöletbeszéd kapcsán is, amely szabályozás meglehetősen lecsupaszítva szerepel az új Ptk. tervezetében. A jelenlegi szabály megfogalmazásából hiányzik a nemi identitásra vagy a szexuális irányultságra irányuló magatartások szabályozása, de a szabályozás előnye, hogy nem szükségszerűen egyetlen emberre irányulhat a jogsértő magatartás. Itt lehet vitatkozni azon, hogy a bíróságok munkáját mennyiben lassítaná a kezdeményezés. Persze a gyűlöletbeszéd ügye olyan kérdés, amelyről rengeteget vitatkozunk és fogunk is bizonyosan a Parlament falai között és azon kívül is, de továbbra is fontosnak tartom, hogy az esetleges módosításoknál ne az aktuálpolitikai célok, hanem az alkalmazhatóság és a szakmai szempontok érvényesüljenek.
Egy másik problémakör, amely lényeges koncepcionális területet érint, és nemcsak most, az imént előttem szóló Rubovszky György képviselő úr, hanem már a Parlament falai között és kívül is évek óta sokszor és sok szempontból vitatkoztunk ár, ez az ingatlan-nyilvántartás jelenlegi szabályozásának megváltoztatása és a bírósági kontrollnak igényeink szerint már az elsőfokú eljárásban az első pillanattól történő érvényesítése kérdéskörének az elemzése - évtizedes vita. A Vékás-bizottság a saját tervezetének alapelvei között, tehát igen nagy súlyú kérdésként fogalmazta meg azt az igényt, hogy az ingatlan-nyilvántartás az FVM-től kerüljön át vagy vissza a bíróságokhoz. Célszerű kiindulni abból az alapkérdésből, hogy az ingatlanforgalom világában általában sokmilliós, néha sok száz milliós ingatlanok cserélnek gazdát, és a szerződések alapján a tulajdonosváltozás bejegyzése megtörténik. Jogi hiba esetén ma is lehetséges persze a bírói jogorvoslat, de időben és költségekben egyaránt értelmetlen többletterhet jelent a sérelmet szenvedetteknek, ha a hibát nem a szerződés benyújtása után, az elsőfokú eljárás során lehetne kiküszöbölni, hanem csak bonyolult jogorvoslati úton. Ez felesleges időveszteséget és tetemes költséget is jelent az érintetteknek.
Az előző parlamenti ciklusban az igazságügyi tárca részletesen vizsgálta ezt a kérdést - egyébként persze korábban is. Ennek a vizsgálatnak a során tanulmányoztuk az osztrák megoldást, amely osztrák jogrend és intézményrendszer mindenki által tudottan nagyon sok hasonlóságot mutat a magyar hagyományokhoz, a magyarországi jogrendhez. Imponálóan gyorsan és jól működik az osztrák ingatlan-nyilvántartási rendszer úgy, hogy közvetlen bírói kontroll alatt áll. Teljes mértékben az informatikát felhasználva, elektronizált úton működik a dolog, az ingatlanok döntő többségének a tulajdonosváltozását néhány nap alatt bejegyzik, a három hétnél hosszabb ügyekről külön jelentést kell készítenie az ügyintézőnek. Tehát alapvetően nagymértékben jól működik ez a rendszer.
A mai szabályozás jól mutatja azt a túlszabályozottságot, túlbürokratizáltságot az ingatlan-nyilvántartás terén, amelyet meg kellene szüntetni. Maga az ingatlan-nyilvántartásról szóló törvény fogalmaz úgy, hogy csak akkor alkalmas a tulajdonjog bejegyzésére az adásvételi szerződés, ha az ügyvéd az “ellenjegyzem” kifejezést írja a szerződés végére. Nesze neked, szerződési szabadság! Az ellenjegyzés egy jogilag releváns aktus, amely egy eljárást, az ügyvédi közreműködést foglalja magában. Nem a szó, nem a kifejezés odaillesztése és annak kizárólagos léte, hanem az ellenjegyzésnek mint jogi aktusnak a teljessége az, amelyre szükség van ahhoz, hogy érvényesen létrejöjjön az adásvételi szerződés. Mellesleg a javaslat erényeként szeretném megemlíteni, hogy az ingatlanok adásvételi szerződésénél érvényességi kellék lesz az ügyvédi közreműködés - ezt önmagában véve egyébként helyesnek tartom.
(11.40)
Tehát azt hiszem, itt érdemes megfontolni egy lehetséges változás szükségességét.
További komoly probléma és a leendő új Ptk.-nak a jogrendben elfoglalt helyét is alapvetően érinti az, ahogyan a jogi szakkifejezéseket, a jogilag releváns fogalmakat a hetedik könyvben a javaslat szabályozza. Minden jogalkalmazó jól ismeri a mára kialakult szörnyű helyzetet: törvények tucatjai kezdődnek vagy zárulnak azokkal a rendelkezésekkel, amelyek úgy hangoznak, hogy “e törvény alkalmazásában”, kettőspont, és utána egészen elképesztő értelmezések következnek. E rendelkezéseknek sokszor közös jellemzője, hogy többnyire az állampolgárok szerződési szabadságát csorbítják, és különösen az, hogy a hatóságok önkényes jogértelmezésének fontos forrását képezik. Mellesleg nagyon gyakran egymással ellentétes megfogalmazások találhatók, vagy legalábbis össze nem egyeztethető megfogalmazások a különböző törvényekben. Talán az egyik legjellemzőbb példa az adózás rendjéről szóló törvény, amelyben olyan fogalommeghatározásokat találhatunk például, mint az állandó lakóhely, a fióktelep, az irat, a munkaviszony vagy a vállalkozási tevékenység, és hosszasan sorolhatnám még. Más törvényekben ezek a fogalmak sokszor teljesen mást jelentenek, hogy a hétköznapi értelemben vett egyszerű nyelvtani értelmezésről már ne is beszéljünk.
Az elfogadható, hogy a hetedik könyv I. fejezetének 2. §-a a törvény szempontjából, a polgári jogi kódex szempontjából releváns fogalmak egy részét meghatározza. Például ilyen az egyéni vállalkozó vagy az élettársi kapcsolat, de feltétlenül véget kellene vetni egyszer s mindenkorra annak a káoszt és sokszor hatósági önkényt eredményező gyakorlatnak, hogy ezt más, a jogrend hierarchiájában alacsonyabb szinten álló jogszabályok megtehessék. Rengeteg értelmezési problémát jelent.
Nem értünk egyet ezért a hetedik könyv következő, 3. §-ában szereplő azon meghatározásokkal és azon módszerekkel, amelyek valójában nem fogalommeghatározások, hanem pusztán az ágazati vagy más törvényekre való utalásokat tartalmaznak. Ilyen például az építmény fogalma, amely szerint “az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvényben meghatározott építmény”. Hát azt gondolom, hogy ez egyszerűen méltatlan a kódex jelleghez. De a szakasz felvezető szavaival sem értünk egyet, amely szerint “a törvény alkalmazásában”, és utána folytatás következik.
Csak akkor lesz rend a jogrendszerünkben, ha a fogalommeghatározásokat egy külön törvény tartalmazza. Ez akár esetleg lehet a Ptké. is, amely egy jó lehetőség, de ezt semmiképpen nem szeretném én itt most egyértelműen javasolni, hogy mely törvény lenne az. De az biztos, hogy ez a káosz a fogalommeghatározások terén nagyon súlyos alkalmazási problémákat jelent, és ráadásul az alacsonyabb szintű jogszabályok tekintetében pedig visszaélést.
Az új Ptk. elfogadása egy talán soha vissza nem térő alkalom arra, hogy ezt a problémát most megoldjuk. Ha erre nem leszünk képesek, akkor nagy bajt csinálunk. Ha ezt most elmulasztjuk, önmagában is megkérdőjelezhetővé válik a törvény kódexjellege, amely nélkül nem érdemes ezt a munkát elvégezni. A megoldás véleményünk szerint méltatlan tehát a Ptk. kódexjellegéhez.
Természetesen egy vezérszónoki felszólalás nem alkalmas arra, hogy minden egyes előnyre és aggályra részletesen kitérjünk, és ezt nem is szeretném most tenni. Azt egyértelműnek gondoljuk, hogy új polgári törvénykönyvre szükség van, mint ahogy azt is, hogy tíz év kemény, kiemelkedő szakmai színvonalú munkájának semmiképpen sem szabad kárba vesznie. Ugyanakkor az is fontos, hogy ez önmagában nem lehet érv a javaslat elfogadása vagy elvetése mellett. Tudjuk, hogy egy ennyire átfogó törvénykönyvet nem lehet egyértelműen támogatni vagy minden részletében elutasítani, hiszen a több mint ezer paragrafusból vannak olyanok, amelyekkel egyetértünk, és biztosan lesznek olyanok a végére, amelyekkel semmiképpen nem fogunk tudni majd azonosulni. Azonban a piacgazdaságba való átmenet, de a megváltozott feltételek, így például a gazdasági társaságokról szóló törvény 2006-os elfogadása, vagy az internet elterjedése egyértelműen szükségessé teszik új polgári törvénykönyv elfogadását.
A legfontosabb, hogy az új törvénykönyv elfoglalja azt a helyet a magyar jogrendben, amelyet betölteni hivatott, hogy a jogászszakma elfogadja a tervezetet, hogy valóban igazodási pontként és ne a bürokráciát növelő eszközként jelenjen meg a magyar viszonyok között. A cél az kell hogy legyen, hogy a megváltozott körülményekhez igazodva segítse mindennapjainkat. Mint a magánjog kódexe, uralja a jogrend e területét, és ne legyen a túlburjánzó, értelmezhetetlen törvények sorában egy a sok közül.
A zárószavazásig még mindenképpen van időnk, és én az SZDSZ nevében szeretném kifejezni a reményemet, hogy ezt az időt a lehető leghasznosabban töltjük majd el. Ne a vélt határidő közelsége, hanem a kiérlelt döntések iránti igényesség vezéreljen bennünket a következő hónapokban, és akkor van értelme a munkának.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)
