DR. VITÁNYI ISTVÁN
DR. VITÁNYI ISTVÁN
DR. VITÁNYI ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Egyetértek az előttem szóló képviselőtársammal, és azt hiszem, az egyetértés ezen a ponton be is fejeződött köztünk, hogy nagy horderejű törvényjavaslatot tárgyal a tisztelt Ház. Hiszen az alkotmány, a büntető törvénykönyv és a polgári törvénykönyv az, amely egy állam formáját, berendezkedését, jogrendszerét meghatározza.
Magyarországon már volt kísérlet a magánjogi törvény megalkotására, az első világháború előtt kezdődött, majd különböző kodifikációs munkák végeztével 1928-ban került az Országgyűlés elé, amely azt nem szavazta meg. Tehát nem példa nélküli az, hogy egy beterjesztett nagy horderejű törvényjavaslatot az Országgyűlés nem szavaz meg. 1952-ben készült el a családjogi törvény, majd ezt követően került sor az 1953-tól 1959-ig tartó kodifikációs munkára, amelynek eredményeképpen megszületett a jelenleg hatályos 1959. évi IV. törvény, a polgári törvénykönyv, vagy ahogy szakberkekben hívják, a Ptk. Ez a törvény ugyan természetesen magán viseli a diktatúra politikai megrendelésének nyomait, de a kódex védelmében hozzá kell tenni, hogy nagyon sok mindent meg tudott őrizni a régi római jogi alapokból.
Tisztelt Ház! 1997-ben, mint ahogy a képviselőtársam is említette, a Horn-kormány utolsó napjaiban elindult egy folyamat, amelynek az volt a célja, hogy a helyenként már elavult Ptk. javítgatása helyett újat alkossanak. A 19 tagú, Vékás Lajos professzor által vezetett kodifikációs bizottságot a hazai jogászértelmiség kiemelkedő alakjai alkották, amely tehát egy megkérdőjelezhetetlen kompetenciájú tudományos grémium volt. 2007 szeptemberében az IRM civilisztikai szakállamtitkára a kormánykabinet döntésére hivatkozva közölte Vékás professzorral, hogy a bizottság vitatervezete alapján a kormánynak benyújtani kívánt tervezetet az IRM készíti el.
A minisztérium szakértőinek munkája nyomán az eredeti előterjesztéstől sok tekintetben eltérő, egészen más irányultságú, koncepciójú javaslat kerül most a parlament elé. További érdekessége, hogy a kodifikációs szerkesztőbizottság szakértői javaslatát a Complex Kiadó - idézőjelbe téve - egy “ellen-Ptk.”-ban tette le az asztalra. E könyv létrejöttét dr. Welmann György, a Legfelsőbb Bíróság kollégiumvezetője szerint ugyanis valójában a kodifikáció menetében bekövetkezett különös fordulat váltotta ki, nevezetesen az, hogy a kodifikációs szerkesztőbizottság által készített és szakmai vitára bocsátott vitatervezetnek a beérkezett észrevételek alapján történő átdolgozását a kormánykabinet döntése alapján 2007. szeptember elejétől már nem a szerkesztőbizottság végezhette el, hanem a kódex előkészítésének a folytatását az igazságügyi tárca vette át.
A Vékás-féle kodifikációs bizottság javaslata körül számos szakmai vita bontakozott ki, több cikk, tanulmány jelent meg. E viták során azonban azt senki sem vitatta, hogy egy színvonalas, koherens, tudományos értékű javaslatot tett le a bizottság az asztalra, amelyet a tiszta szakmaiság jellemzett. Miután az IRM magához vonta a kódex továbbdolgozását, a tervezet véleményünk szerint csak veszített szakmai értékéből. A javaslat egyes elemeit meghagyták, más elemeit elhagyták, átdolgozták, végeredményben egy egységes logikán alapuló tervezet helyett a kormány egy változó, finoman fogalmazva: hullámzó színvonalú tervezetet terjesztett az Országgyűlés elé.
A szakmai kérdéseken túlmenően olyan kritikák kísérték a kormányt, hogy megfelelő előkészítettség nélkül terjeszti be a tervezetet, anélkül, hogy egyes szakmai viták lezárultak volna. Az sem megnyugtató, hogy fontos koncepcionális kérdések alkotmányosságának a megítélése az Alkotmánybíróság döntésére vár, például a bejegyzett élettársi kapcsolaté.
Szakmai szervezetek attól is tartanak, hogy amennyiben a kormány előterjesztése nyomán az Országgyűlés csak egyéves felkészülési időt hagy az új Ptk. hatálybalépésére, ez kevés lesz az új kódex szabályainak széles körű megismerésére, megismertetésére. Gyakorló bírákkal beszélgetve, két évben jelölik meg a hatálybalépés határidejét, amely idő alatt fel lehet készülni az új kódex alkalmazására, nem beszélve arról is, hogy nagyon sok kapcsolódó jogszabály is módosításra kerül, amelynek a megismerése szintén több időt igényel.
Tisztelt Ház! Tekintettel arra, hogy a törvényjavaslat általános vitájáról van szó, néhány dolgot emelnék csak ki a tervezetből példálózó jelleggel, amelyek alátámasztják nemleges álláspontunkat. Az IRM álláspontja az, hogy az úgynevezett gyűlöletbeszéd szabályozása kerüljön be az új kódexbe, függetlenül attól, hogy a Ptk. ezzel kapcsolatos korábbi módosítását, amelyet az Országgyűlés 2007. október 29-én fogadott el, az Alkotmánybíróság 2008. július 3-án megsemmisítette. A tervezet szerint a bíróságnak a jövőben nemcsak a tényállás megvalósulását, faji, nemzeti vagy etnikai hovatartozással összefüggő, az emberi méltóságot súlyosan sértő magatartást kell vizsgálnia akkor is, ha az nem irányul közvetlenül és felismerhetően meghatározott személy ellen, hanem a jogalkalmazó mérlegelési kötelezettsége lenne a jogsértés megállapításának a véleménynyilvánítási szabadság alapjogával való összevetése is.
A kormány nem tartja magát az Alkotmánybíróság többször kifejtett álláspontjához, amely szerint - és itt idézem -: “A véleménynyilvánítás szabadságának kitüntetett szerepe van az alapjogok között, ami meglehetősen szűkíti a törvényi korlátozás lehetőségeit. A véleménynyilvánítás szabadságának valójában igen kevés joggal szemben kell csak engednie, azaz a véleménynyilvánítás szabadságát korlátozó törvényeket megszorítóan kell értelmezni.”
Tisztelt Ház! A benyújtott tervezet szerint megszűnne a különálló családjogi kódex, és rendelkezései beolvadnának a Ptk.-ba, amely egyébként helyes megoldásnak tűnik. Ugyanakkor a gazdasági társaságokra vonatkozó szabályozás kimaradna az új kódexből. Ez utóbbi kérdés során ugyanannyi érv szól ellene és mellette is.
(10.30)
A Vékás-féle szakértői javaslat újdonsága, hogy 228 szakasz terjedelemben beépíti a személyek könyvébe a gazdasági társaságok szabályozását. A szakértői javaslatban új önálló részben kapott helyet a szerzői jog- és az iparjogvédelem. E résznek a törvényjavaslatba való átvétele mellett szintén több érv szólna. Az előterjesztésben ugyancsak nem kerül sor a telekkönyvi jog megfelelő kodifikálására. A Vékás-féle szakértői javaslat is azon az állásponton van, hogy az ingatlan-nyilvántartás alapvető anyagi jogi szabályai, mint amelyek a polgári jog szerves és elválaszthatatlan részei, felvételre kerüljenek a hivatalos tervezetbe. Sajnos azonban a téma nincs napirenden, és a törvényjavaslatban nyoma sincs annak, hogy ezt a megoldást a törvényjavaslat meg akarná valósítani. Márpedig mi lehetne alkalmasabb ennek az évek óta felmerülő égető kérdésnek a rendezésére, mint az, amikor a magánjogunkat kodifikáljuk.
Tisztelt Ház! A bejegyzett élettársi kapcsolat fennállását elismerné a szabályozás az azonos és a különböző nemű emberek esetében egyaránt. Ezzel kapcsolatban ismert, hogy 2008 áprilisában a KDNP-frakció képviselői utólagos normakontrollt kértek az Alkotmánybíróságtól. Kívánatos lenne az Ab-döntést bevárni a szabályozással. Aggályosnak tartjuk, hogy a családjogi törvény módosítása, amely tartalmazza a bejegyzett élettársi kapcsolatot, még nem lépett hatályba, az Alkotmánybíróság nem döntött a jogintézmény alkotmányosságáról, ugyanakkor a kormány a bejegyzett élettársi kapcsolattal összefüggő szabályok polgári jogba való beépítését végre kívánja hajtani, és nemcsak a polgári jogban, hanem például a büntető törvénykönyvben, és keresztül akarja vezetni az egész jogrendszeren.
A javaslat szerint a törvény alapelvei közül kikerülne a házasság és a család védelmének elve. Az alkotmány 15. §-a védi a házasság és a család intézményét, a házasságra alapozott családot, amit egy férfi és egy nő közös elhatározásából köt meg. Ennek ellenére a törvénytervezet nem nevesítené ezt az alapelvet. Emellett az előterjesztés nem tartalmazza a házassági hűség fogalmát, amit pedig még a Rákosi-korszak legvadabb éveiben készült, az 1952. évi családjogi törvény is ismert, és amelyhez egy bontóperben igen sok következmény fűződik, gondoljunk csak például a gyermekelhelyezésre. A házasságkötés előtti időszakról, a jegyességről a törvénytervezet nem beszél, holott ez például a német polgári törvénykönyv fontos jogkövetkeztető eleme.
Kimaradna a törvényből a házasságkötést megelőző úgynevezett 30 napos várakozási idő, amely a hatályos családjogi törvényben szerepel. Ennélfogva a tervezet értelmében így azonnal házasságot lehetne kötni. Az intézmény, mármint a 30 napos várakozási idő bevezetésének célja a felelős döntés kialakításának, a házasság komolyságának megalapozása volt. Nem tudjuk, milyen érvek szólnak a várakozási idő eltörlése mellett.
Újdonság, hogy a házasságot bizonyos feltételek fennállása esetén a közjegyző is felbonthatja, amely álláspontunk szerint szintén a házasság intézményének bomlasztása, társadalmi tekintélyének rombolása irányába hat. Ez egy olyan újítás egyébként, amelyre Európában alig vagy nincs is példa. A házasság felbontásának közjegyző elé utalása azon polgári jogi alapelvet is sérti, miszerint egy szerződés, a házassági szerződés felbontása ugyanolyan formában történhet, illetőleg ugyanolyan szabályokat kell alkalmazni, mint amelyeket a létrehozásakor alkalmaztak. Márpedig abban az esetben, ha a házasság létrehozása állami aktus volt az anyakönyvvezető előtt, korábban szintén állami aktusként a bíróság előtt került felbontásra, amit a tervezet a közjegyzők hatáskörébe utal bizonyos esetekben.
Amikor aggályunkat e vonatkozásban kifejtettük, erre az volt a válasz, hogy az úgynevezett közös megegyezéses válások esetén annak közjegyzői hatáskörbe való utalásával a bíróságok munkaterhei csökkennek. Tisztelt Ház! Ez az érv hamis, ugyanis a közös megegyezéses válások a bíróság előtt is hamar befejeződnek, és halkan mondom, nem mellékesen javították egyes bírók ügybefejezési statisztikáját is. Nem beszélve továbbá arról, hogy néhány esetben ilyenkor sem úszható meg a bírósági út, ugyanis a közjegyzői határozat ellen bírósághoz lehet fordulni. Említhetném továbbá azt is álláspontom igazolása mellett, hogy a közjegyzői hatáskörbe utalt házasságfelbontás többe fog kerülni a jogkereső állampolgároknak, mivel a közjegyzői eljárásban ismeretlen a költségmentesség engedélyezése, annak lehetősége, míg a bírósági eljárásban erre lehetőség van. Erre is figyelemmel kellene lennie a tisztelt előterjesztőnek.
Tisztelt Ház! Komoly változást hoz a tervezet a cselekvőképesség vonatkozásában is. A javaslat eddig ismeretlen intézményt vezetne be a magyar jogba, “a nagykorú személy döntéshozatalának segítése” címmel, amely három különböző jogintézményt tartalmaz: az előzetes jognyilatkozatot, a támogatott döntéshozatalt és a cselekvőképességet korlátozó gondnokságot. Ezzel kapcsolatban is több aggály merül fel, például az újonnan bevezetni tervezett támogatott döntéshozatal táptalajt nyújthat az ingatlanmaffia és más bűncselekmények számára.
A javaslat kapcsán sok mindenről lehetne beszélni, és talán még egyet szeretnék megemlíteni, ez pedig a nem vagyoni kártérítés helyett bevezetni kívánt sérelemdíj, a személyhez fűződő jogok megsértésének szubjektív, azaz a felróhatóságra tekintettel lévő szankciója. Ezzel egyet is érthetünk, de a személyhez fűződő jog sérelmét jelenti a fogyatékos személyek törvényben biztosított jogainak megsértése, így az akadálymentesítés elmaradása sérelemdíj fizetésével szankcionálhatóvá válik. Ha és amennyiben a tervezet 2010-ben hatályba lépne, vajon addig megoldódik majd az akadálymentesítés országos problémája? Úgy gondolom, aligha. Ez esetben az amúgy is elszegényedett, kivéreztetett önkormányzatok miből fogják a büntetést kifizetni?
Tisztelt Ház! A Vékás-féle szerkesztőbizottság és az IRM tervezete között a személyek részben 6, a családjogi részben 2, a dologi jogi részben 10, a kötelmi jogi részben 28, az öröklési részben 2 témakörben van érdemi különbség. Jelenleg tehát két polgári törvénykönyv létezik, a könyv formájában publikált és a magántervezetnek számító szakértői javaslat, amely egy lezárt, befejezett mű, míg a másik a hivatalos tárcajavaslat. Ez a két tervezet nem független egymástól. A szakértői javaslat egy koherens alkotás, amelyet a tiszta szakmaiság jellemez. A hivatalos tervezetben azonban különböző lobbi- és tárcaérdekek is érvényre jutottak. Mindezekből az is következik, hogy a két szöveg változatának, mint azt a már hivatkozott dr. Wellmann György is írja, össze kell nőnie, és egységes egészet kell alkotnia.
Ezért mondjuk azt, hogy további egyeztetésre, szakmai vitákra, érvek ütköztetésére van szükség, hogy az Országgyűlés nagy többsége által is elfogadható új polgári törvénykönyvünk legyen. Ehhez azonban időre, több időre van szükség, mint amennyit a kormány előreláthatólag erre szán. A korábban ismertetett aggályainkra, valamint a most felsorolt érdemi különbségre is tekintettel a polgári törvénykönyvről szóló törvényjavaslatot a Fidesz frakciója nem tudja támogatni.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
