HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Az új polgári törvénykönyvről szóló törvényjavaslat nem vitásan a rendszerváltoztatás óta eltelt időszak egyik legjelentősebb jogalkotási munkája. Jelentősége vetekszik a rendszerváltó törvényekével. Még 1989-től a napjainkig is a hatályos polgári törvénykönyv közel félszáz alkalommal módosult. Önmagában a változások mennyisége és gyakorisága még nem minősíti egy jogszabály használhatóságát, de a gyakorlat azt mutatja, nagy a valószínűsége annak, hogy egy törvény többszörös módosítása előbb-utóbb a jogalkalmazói követhetőség és a jogalkotásbeli egység rovására megy vagy mehet.
Ha visszatekintünk az elmúlt két évtizedre, akkor az is látható, hogy a módosítások legnagyobb csoportját azok alkotják, amelyek nem a Ptk. tudatos továbbfejlesztésén alapultak, hanem csak követték egy-egy közjogi vagy civilisztikai terület változásait. Ennek ellenére is megállapíthatjuk, hogy a Ptk. betöltötte a szerepét a mindennapokban, a tulajdonviszonyok területén, a szerződéses kapcsolatokban. Ugyanakkor nem vitás, hogy nem volt halogatható a törvény átfogó, teljes körű korszerűsítésére irányuló munka megkezdése.
Tisztelt Országgyűlés! Elsődlegesen arról szeretnék szólni, hogy a törvényjavaslatnak számos előremutató eleme van. Nagy jelentőségűnek tartjuk, hogy a javaslat előrelép a jogvédelem területén, fokozottabban jelennek meg benne az egyént, a vállalkozásokat, a szerződéses kapcsolatokat védő szabályok. Támogathatónak tartjuk, hogy a szerződéses kapcsolatok szabadsága, a felek rendelkezésének elve a jelenleginél is jobban teljesedne ki a tervezet szerint. Támogatható és fontos módosítás, hogy a családjog szabályai a törvény keretei közé kerülnek át. Előremutató a törvényjavaslat a versenyképesség erősítése és az informatika szerepe, térhódítása által diktált követelmények vonatkozásában. Fontosnak tartjuk, hogy a tervezetben számos ponton megjelennek a bírói gyakorlat által lassan öt évtized alatt kiérlelt gyakorlati megállapítások immár jogszabályi rendelkezésként is.
De, tisztelt képviselőtársaim, engedjék meg, hogy tegyek néhány olyan megállapítást is a tervezet egyes elemeiről, amelyek, őszintén szólva, nemhogy nemtetszést, de akár megrökönyödést is váltottak ki bennünk, de legalábbis komoly hiányérzetünk maradt a tervezet áttanulmányozása után. Ezeket a problémákat jelentős részben az előttem szólók már részletesen is felhozták, kifejtették, itt csak röviden utalnék néhány, általunk fontosnak tartott kérdéskörre, hiányosságra.
A törvényjavaslat változatlan formában tartalmazza a gyűlöletbeszéddel kapcsolatos tényállást, amit az Alkotmánybíróság időközben alkotmányellenesnek minősített. Ez nyilvánvalóan - ahogy előttem szinte minden felszólaló elmondta - elfogadhatatlan, korrigálni kell a tervezetben.
Ahogy Hankó Faragó Miklós elmondta, nem történt érdemi előrelépés az ingatlan-nyilvántartással, a telekkönyvi joggal összefüggő szabályok területén.
(11.50)
Fontosnak tartottuk volna, hogy ebben a manapság olyannyira gyakori, a mindennapi szerződéses kapcsolatokban talán leggyakrabban előforduló területen átgondolásra kerüljenek a hatályos jogszabályok, adott esetben az ingatlan-nyilvántartás jogi szabályozása is a törvény keretei között nyerjen elhelyezést. Megfontolandónak tartottuk volna az ingatlan-nyilvántartás bírói felügyelet alá helyezését, és azt is, hogy az ingatlanokkal összefüggő jogügyletekhez kapcsolódó pénzügyi, banki szerződések is egységes, a gyakorlatot egységesítő jogi szabályozást nyerjenek.
Hasonlóan problematikus területnek érezzük az alapítványokkal kapcsolatos szabályozást is. Jelenleg az alapítványok és más közérdekű szervek nyilvántartására, illetőleg gazdálkodására vonatkozó szabályok a jogrendben szétszórtan, az egységes szemléletet nélkülözve jelennek meg. E tekintetben szükséges lett volna annak az egységes elvi alapokon nyugvó átfogó szabályozásnak a kimunkálása, különös figyelemmel annak megnyugtató rendezésére is, hogy e szervek megszűnése, megszüntetése esetén milyen eljárási és anyagi szabályok legyenek irányadóak.
A törvény hatálybalépése kapcsán ugyancsak nem látjuk a garanciákat arra nézve, hogy a törvény zökkenőmentes hatálybalépése egy év alatt biztosítható lenne. A hatályos Ptk. a legszélesebb körben érinti a személyek mindennapi egyéni, gazdasági, szerződéses kapcsolatait. Több évtizedes életviszonyok kapcsán vagy hosszú távú szerződéses kapcsolatok vonatkozásában ez a hatálybalépési idő kevés lehet. Jobbnak tartottuk volna, ha a hatálybalépésre két-három év áll rendelkezésre. Ne feledjük, a teljes magyar jogalkalmazói körnek el kell sajátítania az új rendelkezéseket. Elfogadhatatlannak tartjuk azt is, hogy a kormány még az őszi ülésszakon el akarja fogadtatni a törvényjavaslatot. A korábbi elképzelések még úgy szóltak a megvitatás időtartamát illetően, hogy azt a kormány a 2008. év elején nyújtja be az Országgyűléshez. Az általános vitára a tavaszi ülésszakon, a részletes vitára és az elfogadásra pedig a mostani ülésszakon került volna sor. Helyesnek gondoltuk, hogy az Országgyűlésnek közel egy éve lett volna arra, hogy egy kiérlelt javaslatot fogadjon el. Ehhez képest a benyújtás féléves csúszást szenvedett, a késedelmet pedig a kormány most az Országgyűlésen kívánja behozni. Most azt látjuk, hogy ennek a valóban jelentős törvényjavaslatnak az általános vitája három hét alatt fog lezajlani az Országgyűlésben, és az október 6-ával kezdődő héten, illetve ezen az ülésen le is zárul.
Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Demokrata Fórum álláspontja szerint ezek a hiányosságok korrigálhatók, ha a kormányoldal pártjában is megvan az erre irányuló jó szándék, ugyanakkor a legfontosabb probléma a törvényjavaslattal kapcsolatban a következő. Eddig kevés szó esett róla, de a magyar polgári törvénykönyv átfogó felülvizsgálatára, újraalkotására először 1989-ben állított fel kodifikációs bizottságot az Igazságügyi Minisztérium. E bizottság 1990 után Harmathy Attila és Vékás Lajos, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának polgári jogi tanszékén oktató professzorok, akadémikusok társelnöksége alatt azonban csak egy rövid ideig működött.
A munka újra 1998-ban kezdődött meg, amikor a kormány határozatot hozott a polgári jog újragondolásának szükségességéről és az erre irányuló munka megindításáról. 2007 szeptemberéig a kodifikációt a kormány által megbízott polgári jogi kodifikációs főbizottság, illetve a polgári jogi kodifikációs szerkesztőbizottság irányította Vékás Lajos egyetemi tanár vezetésével. E helyütt szeretnénk köszönetünket kifejezni mind a főbizottság, mind a szerkesztőbizottság tagjainak korszakalkotó évtizedes munkájukért.
Tisztelt Országgyűlés! Az említett szakmai testületek létrehozásának elsődleges indoka volt, egyúttal alapelvként jelentkezett, hogy a Ptk.-felülvizsgálat döntés-előkészítő, megalapozó és kodifikációs munkálataiba az érintett szakterületek képviselőinek minél szélesebb körű bevonása szükséges. Ezenkívül a munkálatokba be kívánták kapcsolni a jogalkalmazás területén nagy tapasztalattal rendelkező intézményeket, érdek-képviseleti szerveket, köztestületeket is. Hangsúlyosan érvényesült az a szempont is, hogy a polgári jogi kodifikáció során kiemelt figyelmet kell fordítani a Ptk.-nak az alkotmánnyal való összhangjára, az Alkotmánybíróság eddig vonatkozó határozataira, továbbá az európai integrációból és a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatokból levonható követelményekre. Hozzátehetjük, hogy számos ponton ugyanezen követelményeknek kellett érvényesülniük több mint négy évtized bírósági gyakorlata kapcsán is. Egyúttal meg kellett szüntetni azokat a szabályokat, amelyek alkotmányosan nem indokolható módon kedvezményezett helyzetbe hozzák az államot az egyénnel, a magántulajdonnal szemben.
Mindebből az látható, hogy a törekvés egy széles körű szakmai konszenzuson alapuló tervezet kidolgozására irányult. Ez a szándék az előző kormányok és valamennyi korábbi tárcavezető részéről maradéktalanul érvényesült egészen a kodifikáció legutolsó időszakáig.
Tisztelt Országgyűlés! A szerkesztőbizottság 2002-ben közzétette az új polgári törvénykönyv koncepcióját, majd 2003-ban annak a beérkezett észrevételek alapján átdolgozott változatát, amit utóbb “Az új polgári törvénykönyv koncepciója és tematikája” címen jelentetett meg, illetve hozott nyilvánosságra. A szerkesztőbizottság a 2006. esztendő folyamán az Egészségügyi Minisztérium honlapján folyamatosan könyvenként közzétette az új polgári törvénykönyv szövegének indokolt… (Dr. Avarkeszi Dezső: Igazságügyi Minisztérium.) - az Igazságügyi Minisztérium! (Dr. Avarkeszi Dezső: Mert egészségügyit mondtál.) -, az Igazságügyi Minisztérium honlapján folyamatosan közzétette az új polgári törvénykönyv szövegének indokolt tervezetét. A szerkesztőbizottság arra készült, hogy a beérkezett észrevételek alapján 2007 végére második, átdolgozott tervezetet ad át az Igazságügyi Minisztériumnak. 2007 szeptemberében azonban az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium érdemi indoklás nélkül magához vonta az első tervezet átdolgozásának feladatát. Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium, nem várva be a második, átdolgozott szerkesztőbizottsági tervezet elkészültét, 2007 októberében közzétette a szerkesztőbizottsági tervezet átdolgozott változatát.
Ez a változat komoly szakmai vitát váltott ki. A Legfelsőbb Bíróság, amely maga is tagja volt a főbizottságnak és a szerkesztőbizottságnak, nyílt levélben adott hangot észrevételeinek a kodifikáció állásáról, illetve erről a nem várt fordulatról. Idézem a Legfelsőbb Bíróság véleményét. “A Legfelsőbb Bíróság sajnálattal tapasztalja, hogy az új polgári törvénykönyv hosszú évek óta folyó kodifikációja ez év szeptemberében - előttünk pontosan nem ismert okból - kedvezőtlen fordulatot vett. Korábban a kodifikációs szerkesztőbizottság által készített és a szakmai, társadalmi vitára bocsátott javaslatnak az igen jelentős számú és súlyú szakmai észrevételek alapján történő átdolgozását ugyanis már nem a kodifikációs bizottságok, a főbizottság és a szerkesztőbizottság, hanem az igazságügyi tárca munkatársai végezték el.” A Legfelsőbb Bíróság közzétett véleményében sérelmezi: “Az igazságügyi tárca - valamely közelebbről meg nem jelölt kormánykabinet állásfoglalása alapján - teljes egészében átvette a kódex további előkészítését. A közigazgatási egyeztetésre bocsátott átdolgozott tervezet ily módon nemcsak a szakmai, társadalmi vita során tett észrevételek figyelembevétele folytán tér el a korábbi szakértői javaslattól, hanem azért is, mert abban megjelenik az igazságügyi tárca saját álláspontja is. Ennek következtében ez az új javaslat számos olyan új elemet tartalmaz, amelyről korábban szakmai vita nem folyt, és amely nincs összhangban a kormány által jóváhagyott koncepcióval sem. A javaslathoz mellékelt összefoglaló olyan célkitűzéseket fogalmaz meg az új Ptk.-val kapcsolatban, amelyek közül nem egynek nyoma sem volt a koncepcióban.” Majd a Legfelsőbb Bíróság úgy összegzi véleményét, hogy “mindezek miatt a Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint a közigazgatási egyeztetésre bocsátott tervezet mögül hiányzik a szükséges széles körű szakmai konszenzus, a szakmai legitimáció, ezért azt nem tartjuk alkalmasnak a kormányhoz, majd pedig az Országgyűléshez való benyújtásra”. A Legfelsőbb Bíróság abban látná a kodifikáció eredményes befejezésének egyedüli garanciáját, ha az IRM a kormány által felállított és tudomásunk szerint mindeddig meg nem szüntetett kodifikációs főbizottsággal és szerkesztőbizottsággal ismét együttműködve, e bizottságok szakmai kontrolljának igénybevételével készítené el azt a végleges törvényjavaslatot, amely már valóban alkalmas lenne arra, hogy azt előbb a kormány, majd pedig az Országgyűlés elfogadja. Lehet, hogy ez két-három hónap csúszást eredményezne, egy közel egy évtizede folyó kodifikációnál azonban ez csak jelentéktelen mértékű időeltolódás.
(12.00)
Az időtényezőnek nem lehet olyan meghatározó jelentősége, hogy amiatt érdemes lenne veszélyeztetni az elkészülő kódex szakmai színvonalát.
Tisztelt Országgyűlés! Hogy ne tűnjön úgy, mintha ez a bizottság egyik tagjának véleménye lenne, ezért ez ügyben további igen lényeges momentum, hogy ezt követően megjelent az új polgári törvénykönyv tervezetéhez készített szakértői javaslat könyv formájában. A kiadványt 2008 márciusában mutatták be. Vékás Lajos akadémikus, a polgári kodifikációs főbizottság elnöke, “A szakértői javaslat az új polgári törvénykönyv tervezetéhez” című kiadvány szerkesztője előszavában kifejtette: “A magántervezetnek számító javaslat közzétételének legfőbb célja, hogy minél több kérdésben jótékonyan befolyásolja a törvényhozás menetét.” A Legfelsőbb Bíróság kollégiumvezetője rendhagyónak nevezte a kiadványt, mert az nem egy kommentár, és őt idézem, hanem “magának az új kódexnek a szerzők által javasolt tervezete, valamint annak igen részletes indoklása, a mű a gyakorlat számára íródott a legmagasabb szintű tudományos igényességgel”.
Tisztelt Országgyűlés! A fentiekből látható, hogy az új Ptk. meglehetősen alapos szakmai előkészítése az utolsó időszakban nem várt fordulatot vett. A kodifikációs bizottság szakmai résztvevőinek véleményét jól foglalja össze a Legfelsőbb Bíróság idézett álláspontja. Az úgyszintén rendhagyó, hogy a kodifikációs bizottság szakmai vezetői véleményüket, észrevételeiket külön könyv formájában hozzák nyilvánosságra azzal a nem titkolt szándékkal, hogy minél több kérdésben jótékonyan befolyásolják a törvényhozás menetét. Egyúttal azt is nyilvánvalóvá teszik, hogy a kormány javaslatával szemben a könyv nem egy kommentár, hanem magának az új kódexnek a szerzők által javasolt tervezete. Egyúttal a benyújtott törvényjavaslat sem vitatja, hogy a legutolsó változat, amit közigazgatási egyeztetésre bocsátottak, végső soron az igazságügyi tárca álláspontja alapján készült el.
A bizottsági viták során elmondtuk, elfogadhatatlannak tartjuk ezt az eljárást a kormány és a szaktárca részéről. Igazán értékelhető választ nem kaptunk azokra a kérdéseinkre, hogy: 1. Miért volt szükség a kodifikáció kialakult, majd’ évtizedes menetének megváltoztatására az utolsó időszakban, egyúttal abból a korábbi szakmai résztvevőket miért rekesztették ki? 2. Mit tervez a kormány a kiadott szakértői könyv megállapításaival, figyelembe veszi-e azokat a törvényjavaslat véglegesítése során? 3. Átvette-e a kormány az Országgyűléshez benyújtott törvényjavaslatba a szerzők észrevételeit?
Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondoljuk, hogy ez az eljárás egy tízéves jogalkotási munka megcsúfolása. Továbbra is fenntartjuk korábbi álláspontunkat arról, hogy az egyetlen elfogadható megoldásnak azt tartanánk, ha a kormány a törvényjavaslatot visszavonná, és azt olyan formában terjesztené elő újra, ami már bír egyfajta széles körű szakmai konszenzust, szakmai legitimációt. A jelenlegi tervezetről ez nem mondható el. A miniszter úr - és sajnálom, hogy nem ő van itt - a napokban nyilatkozott a kérdésről, és három fontos, ugyanakkor számunkra elfogadhatatlan megállapítást tett.
Az első szerint szó sem lehet arról, hogy a kormány a maga törvény-előkészítő felelősségét átruházza szakértőkre. A szakértőknek a döntés-előkészítés a dolguk, a javaslatokat pedig a kormány apparátusa korrigálta, például azért, mert bírák, jogalkalmazók nem tudták elfogadni a szakértők javaslatát. Hát, tisztelt távol lévő miniszter úr, ezzel kapcsolatban engedjen meg néhány észrevételt! A kormány tíz évvel ezelőtt jogszabályban ruházta át a maga törvény-előkészítő felelősségét a szakértői testületekre, egyébként nagyon helyesen, mivel egy ilyen horderejű jogalkotási kérdésben teljesen természetes az, ha a jogterület legavatottabb szakértői végzik el a jogszabály-előkészítést.
Egyébiránt a szakértői bizottság tagja volt a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter, az igazságügyi és rendészeti miniszter, továbbá az Igazságügyi Minisztérium magánjogi kodifikációs irodájának, később polgári jogi kodifikációs főosztályának vezetője, aki a főbizottság titkári tisztségét töltötte be.
A kormány apparátusa tehát kezdettől fogva részese volt az előkészítő munkának. Nem arról volt tehát szó, hogy önök tavaly októberben készen kaptak egy tervezetet. Az pedig szintén elfogadhatatlan, hogy arra hivatkozik miniszter úr, hogy a bírák és a jogalkalmazók nem tudták elfogadni a szakértők javaslatát. Hiszen a bizottságnak tagja volt a Legfelsőbb Bíróság, az ő véleményüket épp az előbb ismertettem, továbbá számos jogalkalmazó szerv, köztestület képviselője, a Magyar Ügyvédi Kamara, a Magyar Közjegyzői Kamara, a Magyar Jogász Egylet és több egyetemi tanár. De ha el is fogadnánk azt, amit miniszter úr állít, akkor szívesen hallanánk azokról a kérdésekről, amelyek komoly szakmai vitákat váltottak ki, esetleg konkrétan azokról a szervezetekről is, amelyek a tervezetet támadták, illetve konkrétan miért támadták.
Ezen információk birtokában talán választ kaphatnánk arra is, hogy voltak-e, és ha igen, milyen lobbiérdekek, amelyek a minisztérium álláspontját megváltoztatták, és a szakértői bizottság tízéves munkáját partvonalra tették. Arra is választ adhatna miniszter úr, hogy a tervezet átdolgozása során milyen szakmai indokok motiválták önöket, amikor a szakértői testület javaslatával szemben más szempontokat vettek figyelembe, és eltérő szövegjavaslatokat emeltek a tervezetbe. Sajnálatos, hogy a miniszteri expozéban nem jutott idő arra, hogy ezekről a körülményekről is beszámoljon.
Miniszter úr második fontos állítása az volt, hogy itt a szakmai kérdések már politikai mezt öltenek. Miniszter úr egyfajta nemkívánatos politikai vitára céloz a tervezettel kapcsolatban, úgy beállítva az ellenzéki álláspontokat, mintha azok politikai okokból próbálnák ennek a törvényjavaslatnak az elfogadását megakadályozni. Idézem: “Megbomlani látszik a Ptk. előkészítését eddig övező politikai egyetértés, nem tartalmi viták tekintetében, hanem inkább formai kérdésekben, és azt hiszem, azzal a céllal, hogy az ellenzék szeretné megakadályozni, hogy megszülessen egy nagy fontosságú törvény.”
Szeretném miniszter urat és államtitkár urat biztosítani arról, hogy a Magyar Demokrata Fórum frakciója a szakmailag elfogadható javaslatokat támogatni szokta, és támogatni fogja. Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy ezzel nemegyszer vívtuk ki az ellenzéki oldal más pártjainak ellenszenvét. Ez a javaslat azonban szakmailag nem támogatható, mert ahogy a fentiekben idéztem, hiányzik a szakmai legitimációja. Az pedig, hogy ez most egy politikai vitának látszik, az önök döntésének köszönhető, amivel a törvényjavaslat előkészítését az utolsó pillanatban kivették a szakmai testületek kezéből.
Miniszter úr harmadik állítása talán a legkevésbé elfogadható, eszerint “semmi akadálya nincs annak, hogy a parlamenti vitában bárki, aki a szakértői bizottság javaslatainak bizonyos elemeit vissza akarja hozni, azt módosító indítványként terjessze be, azokat érdemben meg lehet vitatni”. Ez a kijelentés a miniszter úr részéről a szakértői testület tízéves munkájának abszolút leértékelése. Ugyanis azt javasolja, hogy azt a számos szakértői javaslatot, ami a törvényjavaslatból kimaradt, bízzuk az éppen aktuális parlamenti többség belátására és döntésére. Azok vagy megkapják a bizottsági, majd a parlamenti támogatottságot, vagy nem.
Tisztelt Országgyűlés! Túl azon, hogy országgyűlési képviselőként nehezen vennénk magunknak a bátorságot, hogy akadémikus professzorok és kiemelkedő tudósok által megalkotott normaszövegekbe “belenyúljunk”, úgy érezzük, hogy ez az eljárás méltatlan a tervezet kidolgozóihoz, méltatlan szakmai tudásukhoz és évtizedes munkájukhoz. Úgy véljük, az egyedüli megoldás az lehetne, ha a kormány visszavonná a törvényjavaslatot, ismét életre hívná a kodifikációt végző szakmai testületeket, és lefolytatná a szükséges egyeztetéseket. Nem túlzás azt mondani, hogy egy ilyen horderejű kódexet jó esetben száz évben egyszer alkot egy ország. Nem tartanánk jónak, és támogatni sem tudnánk, ha ebből a kormány presztízskérdést csinálna, és áterőltetne egy olyan törvényjavaslatot, ami nem rendelkezik kellő szakmai legitimációval, ami nem bírja éppen azok egyetértését, akik megfellebbezhetetlen szakmai tudásukat és hozzáértésüket arra áldozták az elmúlt tíz esztendőben, hogy ezt a javaslatot elkészítsék.
Erre figyelemmel arra kérjük a tisztelt kormányoldalt, fontolja meg érveinket. A jelenlegi formájában ugyanis a törvényjavaslatot nem tartjuk általános vitára alkalmasnak, annak visszavonását javasoljuk. Egyúttal kérjük, hogy a kodifikációt végző szakmai testületek újbóli életre hívásával teremtsék meg a javaslat jelenleg hiányzó szakmai legitimációját. Befejezésképpen hadd toldjam meg azt, amit Hankó Faragó Miklós mondott első mondataiban. Azt mondta képviselőtársam, hogy bizony egy ilyen törvény megalkotása nagy tisztesség és nagyon nagy felelősség. Még egy fogalmat, még egy tulajdonságot rendelnék mellé: ez a munka nagyon nagy alázatot igényel az előterjesztőtől, a parlamenttől és mindenkitől, nem egymás, hanem a vállalt feladat iránt.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
(12.10)
