LÁSZLÓ TAMÁS
LÁSZLÓ TAMÁS
LÁSZLÓ TAMÁS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A miniszteri expozé után a családügyi bizottság kisebbségi véleményében azt vizsgáltam, milyen következményei vannak annak, hogy a házasság védelmének alapelve hiányzik a családjogról szóló kötetből. Ebben a körben, a családjogról szóló harmadik kötetből csak egyetlen elemet ragadnék ki, a negyedik címet, amely a házastársak személyi viszonyain belül, a 3.26. §-ban az együttműködési és támogatási kötelezettségről szól ekként: “A házastársak kötelesek együttműködni és egymást támogatni.” Ez a már említett 1952. évi családjogi törvény 24. §-ában a következőképpen szól: “A házastársak hűséggel tartoznak egymásnak, és egymást támogatni kötelesek.” Mi a különbség a kettő között? Teljesen világos, hogy az “együttműködési kötelezettség” került a “hűséggel tartoznak egymásnak” kifejezés helyébe.
Miről van tehát szó? Amikor a hűségről beszélünk, érdemes egy kicsit kifejteni mindezt, mert úgy gondoljuk, hogy a hűség nem valamiféle érzelmi kategória vagy valami módon a szexualitás körébe tartozó kifejezés, hanem ennél lényegesen tágabb körű, mint ahogyan a joggyakorlat is így értelmezi ezt; és egy lényegi eleme, abszolút lényegi, központi eleme a házasságnak, a családnak és a gyermekek biztonságának.
(10.40)
Az együtt megöregedés művészet, a hűség egymás mellett hallatlan biztonságot adhat a házasságnak és ezáltal a családnak, a benne növekvő gyermeknek, a páros identitás folyamatos alakulása az állandó reflexió révén a személyes életünket is észrevétlenül gazdagabbá, mind teljesebbé teheti. Mégis azt látjuk, hogy a “hűség” szót ma általában kétséggel fogadják. Ez tükröződik ebben a törvénytervezetben. Azt mondják, a hűséget ígérő embereket kihasználják, vagy azt, hogy olyan nagy dologra, mint a hűség, egyáltalán nem is képes az ember. Meg azt is, hogy a hűség rabbá tesz, megakadályozza a humánum mélyebb kialakulását, az élet kalandja puszta kötelességteljesítéssé válik. Mindennek ellenére igaz, hogy az emberek minden időben ígértek egyszer és mindenkori hűséget. Egy ilyen cselekedetnek egész sor összetevője van: a hűség az embernek abból a vágyából származik, hogy egész életét egy szóval foglalja össze, és bízva mindent arra tegyen fel, amit, akit szeret. A hűség tehát a jelen pillanatból a jövőbe nyúlik. Aki hűséget fogad, tudja, hogy nem olyan egyszerűen adja meg magát az, aki, ami miatt hűséget fogadtunk.
Ennek a következménye, hogy a hűség kapcsolatjelenség. Ez jóval több, mint kötelességteljesítés. A hűség azt ígéri, hogy az önként vállalt kötelékben megmarad és szüntelenül megújítja a szeretetet. A hűség magában foglalja azt az ígéretet is, hogy a magamban és a másikban végbemenő változások ellenére ki fogok tartani valaki vagy valami mellett. Elfogadom az embereket, akik majd megváltoznak, elfogadok valamit, ami majd a jövő homályában bontakozik ki. A családban a gyermek számára a legfontosabb alapigény a biztonság, amit a legerősebben a szülei egymás iránti szeretete, egymás iránti hűsége fejez ki. Mi a legtöbb, amit a szülők adhatnak a gyermekeiknek? Ha látják a gyermekek, hogy a szüleik szeretik egymást. A gyermekszeretetet tehát ilyen értelemben megelőzi a szülők egymás iránti szeretete.
A család az egymás iránti szolidaritás, az egymásért vállalt felelősség, így a közösségépítés első tanulási helye. A nemzedékek egymásra figyelése, együttélése, egymás segítése a család minden tagját a társadalomban helyezi el. A család a személy kibontakozásának terepe, a testi-lelki-szellemi növekedés talaja, ahol az emberi kapcsolatokat, a kötődést tanuljuk. Azt a kötődést, amely alapjában az emberi együttélésben nélkülözhetetlen erények fejlettségi szintjétől függ. Ezek: a megbízhatóság, a felelősségtudat, az együttműködési készség, a kölcsönös segítés, az egymással való törődés, a megbocsátókészség, a bizalom; mindezek a hűség szinonimái. A hűség tehát sokkal több, mint az együttműködési készség és az egymás támogatása. Ha csak ezt a két szót nézem, ez vonatkozhat egy kft.-re is. A házasság és a család pedig sokkal több, mint egy kft.
Rita Süssmuth, a német parlament korábbi elnöke éppen egy családjogi törvényről szóló vitában így vallott erről: a felsorolt erények különösen a szülői szeretet gyümölcsei, s így a gyermek, az ifjú s majd a felnőtt szeretetképességének fontos feltételei. Ebből kell a gyermeknek a számára életfontosságú dolgokat megtapasztalnia, hogy az életét akarják, a feléje irányuló szeretet megbízható és állandó, a szülők hűségesek még akkor is, ha a gyermek esetleg nem felel meg a vele szemben támasztott elvárásoknak. Ugyanez érvényes a felnőttek egymás közötti szeretetére is: elfogadom a másik életét, időt adok neki, az eltérő és idegen érdekek között érvényesülni hagyom, a másik javára visszahúzódni képes vagyok.
A tartós partneri kapcsolatoknak szükségük van a mindennapi kötöttség ilyen tapasztalataira. A kötöttség sok szempontból józan, egyszerű, megbízható. Egy kapcsolat a hétköznapokban inkább apró jelekben, mint hangzatos szavakban él: odafigyelés, hallgatás, megértés, dicséret, tapintat, ezek az éltetői. Nagyon fontos, amit Rita Süssmuth mondott: ha a kötöttség nem jön létre, lelkileg, de gyakran még testileg sem bontakozhat ki az emberi élet. Az embernek ez a kötöttségszükséglete, az igény, hogy egy másik ember tartósan hűséggel elfogadja, olyan egzisztenciális jelentőségű, hogy ebben antropológiai állandóról beszélhetünk. A kötöttség állandósága azért olyan fontos, mert a szociális és érzelmi tájékozódás, az értelmes tapasztalatszerzés feltétele. Azok az emberek, akiknek a kötöttségigényét semmibe veszik, nem képesek értékelni önmagukat. Egy kapcsolatot tartósan megélni nagy és nehezen megoldható feladat, nélküle viszont nincs értelme a szeretetnek. Ezért nem az igényt kell megszüntetni vagy zárójelbe tenni, hanem a sikeres, tartós kötöttségekért kell dolgozni. Nyilvánvaló, hogy a tartós kötöttség nem támaszkodhat csupán az érzelmi és szituációs etikára. Teherbíró visszacsatolásokra van szüksége, eszmékre és meggyőződésekre, amelyek lehetővé teszik, hogy a pillanatnyi perspektívák a jövőbe táguljanak.
Tisztelt Ház! Miről szól ez az idézet? A hűségről, amit nem csupán kár “kifelejteni” a Ptk. családjogról szóló könyvéből, hanem ez egy óriási hiánya ennek a tervezetnek. Ebből a hiányból vezethető le az, hogy a házasság, az élettársi viszony és a bejegyzett élettársi viszony, az egyneműek együttélése közé egyenlőségjelet lehet tenni, mintegy - ahogy az imént hallottuk - a választás szabadságára hivatkozva.
No de mi áll az Alkotmánybíróság 14/1995. számú határozatában? A következő: “A házasság intézménye kultúránkban és jogunkban is hagyományosan férfi és nő életközössége. Ez az életközösség tipikusan közös gyermekek születését és családban való felnevelését célozza, amellett, hogy a házastársak kölcsönös gondoskodásban és támogatásban élésének is kerete. A gyermekek nemzésére és szülésére való képesség nem fogalmi eleme és nem feltétele a házasságnak, de a házasság eredeti és tipikus rendeltetéséből folyóan a házastársak különneműsége igen. A házasság intézményét az állam arra tekintettel is részesíti alkotmányos védelemben, hogy elősegítse a házastársak számára a közös gyermekkel is rendelkező család alapítását. Ez a magyarázata annak, hogy az alkotmány 15. §-a együtt említi a védelem két tárgyát: a Magyar Köztársaság védi a házasság és a család intézményét.”
Érdekes volt a sok számadat, amit MSZP-s képviselőtársunktól hallottunk. Én is mondanék egy adatot. Ha a statisztikai adatokat nézzük, azt látjuk, hogy házasságban kétszer-háromszor annyi gyermek születik, mint élettársi kapcsolatban. Ha a bejegyzett élettársi kapcsolatot, a különneműek - jelen törvényben a házasság rangjára emelt - együttélését tekintem, ott a gyermek már csak botrányos médiahír. Ha az alapelvek között a gyermek érdekének védelmét tekintem - és talán itt van egy nagyon fontos visszacsatolás a gyermekvédelem és a hűség megjelenítése között -, teljesen világos, hogy a gyermek elsődleges érdeke a már részletezett érzelmi és tapasztalati biztonság, ami a nevelkedését alapvetően biztosítja.
Ha most azt indítványozzuk, hogy a “a házastársak hűséggel tartoznak egymásnak” megfogalmazás változatlanul bekerüljön a 3.26. §-ba, akkor az egyén - a férfi és a nő - és a gyermek alapvető igényeit is megfogalmazzuk, megerősítve azt, hogy erre a tartós családi közösségeknek, a benne élő embereknek, gyermekeknek alapvetően szükségük van. Értéket védünk ezáltal, a házasság és a család legbensőbb értékét deklaráljuk. Erre azért is óriási szükség van, mert a házasság és a család szétzilálódásának idején annak megerősítése alapvető törvényhozói szándék kellene legyen.
A házasság és a család intézményének megerősítése érdekében számos módosító indítványt fogunk tenni. Néhány példa erre az előzőeken kívül: a házasságra való felkészülésben korábban a törvényben meglévő 30 napos várakozási idő visszaállítását indítványozzuk. Ez nem valamiféle kitolás a fiatalokkal, hanem ezzel valójában megerősítjük és védjük a házasságra való felkészülésnek az érzelmi és elkötelezettségbeli megalapozását, ezzel ezen időszak, a jegyesség idejének különös értékét. Említette képviselőtársam a közjegyző előtti házasságfelbontás lehetőségének eltörlését. Ez például a Vékás-féle szakértői javaslatban nem szerepel. Itt egy különös jogalkotási innovációs termékkel van dolgunk. Úgy gondoljuk, hogy ezt a lehetőséget el kellene törölni, különösen azért, mert a feltételek között nem szerepel az ingatlanvagyon megosztásáról szóló rendelkezés.
(10.50)
Ebből az a lehetetlen helyzet következhet, hogy de jure a házasságot a közjegyző felbontottnak minősíti, de facto viszont a házasság esetleg még évtizedekig létezik az elhúzódó peres eljárás miatt.
A házasság és a család gyökere nem intézmény jellegű, hanem természetelvű organikus valóság. Ezért tartanánk fontosnak annak a kimondását és a Ptk. tervezett családjogról szóló törvényben való végigvezetését, hogy a házasság eredendően szövetség és nem szerződés jellegű kapcsolat. Természetesen nem vonjuk kétségbe azt, hogy a házassági szerződés és annak mindenféle egyéb következményei benne kell legyenek a törvényben. De az, hogy a szövetségjelleg szerepeljen, azt nagyon fontosnak tartanánk, hiszen a szerződéses kapcsolat létrehozásával a házasságot lényegi tulajdonságaitól fosztjuk meg. Lehet, hogy megkönnyítjük a válóperes bíró dolgát, de ezzel gyengítjük a házasság intézményét.
Elszomorító számunkra az, hogy a törvénytervezetben a házasság megromlásának és a család felbomlásának a biztosan bekövetkező esélyével számol a jogalkotó, és a jogalkotási innováció ebben csúcsosodik ki, ebben jelenik meg számos esetben. Ezért gyengül el és foszlik szét viszont a szemünk előtt a törvényben az értékek védelme. A tervezet erre vonatkozóan új eszközöket egyáltalán nem talál ki, holott ez volna a mai társadalmi helyzetben az egyik legfontosabb jogalkotói innovációs kötelesség.
Úgy gondoljuk, végigtekintve a házasság és a család természetes életciklusain, hogy az egymásra találástól a megözvegyülésig tartó természetes folyamat is kínál elég gondolkodnivalót a jog számára. Ez viszont végképp hiányzik a tervezetből, annyira széttöredezett társadalom alapsejtjeinek romlásával jellemezhető társadalmi valóságra irányul a jogalkotó figyelme.
Tisztelt Ház! Ezen hiányosságok miatt a törvényt általános vitára nem tartottuk alkalmasnak. Az alapvető és átfogó javítások, módosítások, kiegészítések elfogadása nélkül nem fogjuk megszavazni. A törvény jelen állapotában való bevezetése a társadalom bomlási folyamatait fel fogja erősíteni, a gyógyítás esélyét is elvéve a beteggé vált, beteggé tett magyar társadalomtól.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz padsoraiban.)
