BEBES ISTVÁN
BEBES ISTVÁN
BEBES ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Már egy jó idő eltelt azóta, amióta a vezérszónoklatok a tavasszal elhangzottak, és én azt gondolom, felelevenítve az addigi vezérszónoklatokat, néhány gondolatot szeretnék elmondani a vasúti közlekedésről szóló 2005. évi CLXXXIII. törvény módosításával kapcsolatosan. Azt gondolom, fontos néhány, a magyar vasúttal kapcsolatos vélemény megfogalmazása.
Úgy gondolom, az itt lévő képviselők közül senki sem vitatja, hogy a vasút a gazdaság működésének egyik meghatározó eleme. Ezt a tényt a környező országok már felismerték, és természetesen meghatározták a fejlesztés irányait. Talán az is megállapítható, hogy a vasúti szállítás náluk a reneszánszát éli. Mi a helyzet nálunk, Magyarországon? Fordítunk-e elegendő pénzt, forrást a költségvetésből a vasúti fejlesztésekre? Növekedett-e az elmúlt időszakban a vasút műszaki színvonala Magyarországon? Javult-e a szolgáltatás színvonala az elmúlt időszakban? Úgy gondolom, ha valamennyien végiggondoljuk ezeket a kérdéseket, és megpróbálunk választ találni rájuk, akkor valószínű, könnyű lenne valamennyiünk részéről esetleg nemmel is válaszolni, azonban én azt hiszem, a kérdésre nem ilyen egyszerű a válasz.
Kijelenthető azonban az is, hogy a szolgáltatásra és annak fejlesztésére óriási szükség lenne, főként azért, mert még mindig jelentős szerepet vállal a vasút mind az utazóközönség kiszolgálásában, mind pedig az áruszállításban. Éppen ezért fontos feladata a Magyar Országgyűlésnek, hogy a vasút jövőjével, működésével kapcsolatos szabályokat helyesen határozza meg.
Tisztelt Képviselőtársaim! Én inkább a térségi vagy regionális vasutak problémáival kapcsolatosan szeretnék néhány gondolatot megfogalmazni, és először talán azt szeretném kérdésként feltenni valamennyiünknek, hogy a vasúti szárnyvonalak bezárása hozott-e változást, segítette-e, előmozdította-e a vasút műszaki állapotának javulását, a szolgáltatás színvonala emelkedett-e ezáltal. Az, hogy időközben nagyon sok vasúti dolgozót elbocsátottak az állományból, hozott-e változást? Biztosított-e lehetőséget a vasút számára a felemelkedésre? Azt gondolom, ez egy fontos része, hiszen nem vesszük észre, és nem tapasztaltuk, hogy az ezzel kapcsolatos változások valamilyen fontos és jó dolgot hoztak volna valamennyiünk számára.
Tehát - mint mondtam - a törvénytervezet foglalkozik a térségi vagy regionális vasutak problémáival. Ez közép- és hosszú távú szakmai célként elképzelhető, persze csak megfelelő szakmai és pénzügyi háttér biztosításával. Feltehetnénk a kérdést, hogy azok az önkormányzatok, amelyek még a kötelező feladataik ellátásához sem kapnak megfelelő állami finanszírozást, hogyan vállaljanak önként feladatokat például a vasúti közlekedés finanszírozásával kapcsolatosan, amikor a kötelező feladataikat sem tudják mindig problémamentesen ellátni, és bizony a költségvetésükből nagyon keményen és keservesen tudják a megfelelő pénzösszegeket előteremteni.
Én azt gondolom, az önkormányzatok nem kényszeríthetők arra, hogy ebben az eléggé bizonytalan helyzetben egy olyan önként vállalt feladatot vállaljanak magukra, amiben mind a működtetéshez, mind pedig a fejlesztéshez nagyon kemény és súlyos összegeket kellene a költségvetésükben mozgósítani. Persze, ez nem jelenti azt, hogy ne vonjunk be regionális elképzeléseket a magyar vasút jövőjébe. Például jól működik, és nyilvánvalóan az önkormányzatok igyekeznek is részt venni a menetrendek kialakításában és a személyszállítási igények kijelölésében. De én azt gondolom, hogy az önkormányzatok nem tudják megoldani a vasút problémáit.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, ahhoz, hogy ezek a problémák rendeződjenek, és akár a regionális vagy a térségi vasutak működtetésében az önkormányzatok hatékonyan tudjanak részt venni, néhány fogalom tisztázására szükség van, többek között a közszolgáltatás fogalmának a tisztázására. A közszolgáltatás jelenleg az, amire a szaktárca a pénzügyminiszter egyetértésével közszolgáltatási szerződést köt. Nos, én azt gondolom, hogy az éves költségvetésből mindig csak annyi kerül a szerződésekre, ami éppenséggel marad, vagy éppenséggel ki lehet alkudni a költségvetés tárgyalása során. Tehát én nem hiszem, hogy nem lehetne pontosítani a közszolgáltatást mint fogalmat annak érdekében, hogy a mindig aktuális kormány a költségvetésben állni tudja ennek az ellentételezését.
A másik a finanszírozás kérdése. Azt gondolom, azokban a nyugat-európai államokban, ahol jól működik ez a közszolgáltatási tevékenység, meghatározott összeg erejéig, körülbelül 70 százalékig finanszírozzák támogatásként közszolgáltatási szerződés keretében ennek a vásárlásnak az ellenértékét. Azt gondolom, nálunk is ezt pontosítani kellene, és meg kellene határozni annak érdekében, hogy mindig kiszámítható legyen a vasút működtetése. Azt hiszem, ha ezek mind pontosítva lennének, akkor az önkormányzatok is ennek a problémának a kezelésében könnyebben részt tudnának venni, hiszen a költségvetésükben ezt pontosan meg lehetne fogalmazni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt gondolom, hogy a magyar törvényhozásnak fontos felelőssége foglalkozni ezzel a nagyon fontos ágazattal. Én bízom benne, hogy egy olyan, közszolgáltatási feladatok ellátására alkalmas intézményt fogunk majd az elkövetkezendő időszakban megvalósítani, ami alkalmas arra, hogy mind a személyszállítás, mind az áruszállítás feltételeit ki tudja szolgálni.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)
(16.20)
