CZERVÁN GYÖRGY
CZERVÁN GYÖRGY
CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Komolyan kezdtem fontolgatni, hogy a normál felszólalásomat szétszedem kétpercesekre, hogy előbb kerüljek sorra, illetve a felszólalási statisztikám is javulna ezáltal, de végül is önuralmat tartottam. Engedjék meg, hogy néhány gondolattal kiegészítsem a vitát.
Én örülök annak, meg várható volt, hogy tulajdonképpen egy agrárvita este alakult ki, hiszen ritkán van erre alkalmunk, meg azért vagyunk itt, másfelől pedig, amíg a vita tart, addig is a módosító javaslatokat be lehet nyújtani, és erre a törvényjavaslatra ráférnek a módosító javaslatok, úgyhogy végül is, úgy gondolom, hasznosan töltjük az időt.
Engedjék meg, hogy rosszallásomat fejezzem ki a házbizottság irányába! Megszoktuk már, hogy az agrártéma mindig utolsó napirendi pont, bár most korábban kezdődött, mint ahogy az várható volt. Én úgy gondolom, ez a téma megérdemelte volna azt - biztos nagyon fontos a polgári törvénykönyv meg a zárszámadás is -, hogy tévéidőben folyjon le. Nem azért, mert én vagy önök közül akárki szeret sokat szerepelni a tévében, hanem azért, ami itt már előjött több fölszólalásból, hogy a közvélemény bizony nagyon tájékozatlan ebben a témában. Ezt bizonyította egyébként az az agrár nyílt vitanap is, amit Herbály képviselőtársam említett, hiszen talán azt hiszem, Font elnök úr mondta azt, hogy soha ekkora érdeklődés még nem volt az újkori parlament történetében nyílt vitanapra. Ez is azt mondja, hogy nemcsak a tudósok, nemcsak a szakemberek, nemcsak a politikusok között van hatalmas tájékozatlanság, hanem az érintettek között is. Ez a téma mindenkit érint, nemcsak a földtulajdonosokat, nemcsak a termelőket, hanem mindannyiunkat, hiszen valamennyien élelmiszer-fogyasztók is vagyunk.
Én két szempontból próbálom megközelíteni a témát. Az egyik az, hogy milyen érvek, illetve ellenérvek szólnak az SPS-rendszer, illetve a jelenleg működő támogatási rendszer mellett, illetve ellene. A másik, hogy ha már meggyőztük egymást - erre most nem nagyon látok esélyt -, hogy áttérjünk az új rendszerre vagy sem, akkor a bevezetés időpontjának a tervezett 2009. január 1-je a helyes, vagy esetleg más időpont lenne.
Én ebben, mármint az SPS melletti érvek kapcsán az FVM álláspontját ebből a bizonyos szakanyagból gyűjtöttem ki, és ez alapján próbálok a teljesség igénye nélkül végigmenni. Azt hiszem, azzal mindenki egyetérthet, hogy nem kevesebbet céloz meg az új rendszer az állítás szerint, hogy a termelők, a fogyasztók és a földtulajdonosok érdekeit szem előtt tartva az egész társadalom és a gazdaság profitáljon az átállásból.
(17.50)
Nézzük a konkrét érveket az SPS-rendszer mellett az FVM szerint! Támogatja a fennálló üzemgazdasági rendet, ezért előnyös annak a 200 ezer üzemnek, amelyek a közvetlen támogatási rendszerben - SAPS top up - támogatást igényeltek. Előnyös számukra azért, mert középtávra kiszámíthatóvá teszi a támogatások alakulását, finanszírozását, és stabilizálja az üzemeket. Erről a bizonyos stabilizációról itt sok szó volt már, nyugodtan lehetne azt a szót is használni, hogy konzerválja. Konzerválja a fennálló birtokviszonyokat, amelyről lehet vitatkozni, hogy jó vagy nem jó, mindenesetre tény, hogy megmerevíti az egész rendszert. Nyilván van, akinek ez jó, van, akinek meg nem jó. Én ezt nem kisüzemre és nagyüzemre szedném szét, bár azzal lehet velem vitatkozni, hogy mit tartunk kisüzemnek és nagyüzemnek, de nem ez a lényeg. Szerintem annak rossz ez a merevítés, konzerválás, aki fejleszteni akar, fejlődni akar, mert nehézzé teszi az előrelépést, aki meg nem akar, annak ez persze nem jelenthet hátrányt. Nyilvánvalóan elsősorban a kisebb üzemek vagy a családi gazdaságok azok, amelyek a fejlődésre igényt tartanak, vagy fejlődni szeretnének. Ilyen szempontból a vonalat itt húznám meg, hogy most mit merevít be - a jelenlegi birtokszerkezetet merevíti be. Mondom, ez van, akinek jó, van, akinek nem jó.
Az FVM érve az SPS-rendszer mellett, hogy a rendszer működése egyszerű. Na ez az, amit még nem tudunk, mert még soha nem csináltuk ezt a rendszert. Az üzem az év egy meghatározott részében egy összegben kapja meg a számára kiszámított támogatást. Pont a nyílt napon talán Margitai Miklós mondta azt, hogy ugyanúgy, ahogy eddig a SPS-rendszerben, ezután is két alkalommal kerül kifizetésre, az egyik támogatás év végén, a másik pedig a következő év elején. A gazdálkodásban ezzel az összeggel biztosan számolhat az illető. Biztosan számolhat, de itt hajlamosak megfeledkezni valamiről: amennyiben teljesíti azt a bizonyos 19+20 pontot - majd beszélek még erről. A kölcsönös megfeleltetésre gondolok, illetve a helyes gazdálkodási gyakorlatra.
A következő érv az SPS mellett az FVM szerint, hogy hozzájárul a magyar mezőgazdaság európai szintű versenyképességéhez. Szerintem attól nem leszünk versenyképesebbek, hogy a SAPS-ról átállunk az SPS-re. Annak teljesen más feltételei vannak. Szerintem annak a technikai fejlődés lehet az alapja, vagy hogy a feldolgozóipar vagy a kereskedelem Magyarországon sajnos nem a termelők kezében van, tehát a versenyképességünket ez igazából nem befolyásolja.
Szintén érvként hangzott el az FVM részéről, hogy fogyasztói társadalmi érdekeket szolgál - mármint az SPS-rendszer - a biztonságos élelmiszer-ellátás megteremtésére, az olcsóbb magyar élelmiszerek ellátására irányulnak a támogatások. Most nem? Most nem törekszünk az élelmiszer-biztonságra? Ez a minimum. Erről beszélünk. A miniszter úr is erről beszél állandóan. Tehát hogy a SPS-re át akarunk térni, már elnézést, megenné a fene, ha csak ekkor lehetne élelmiszer-biztonságról beszélni. Ugye tudjuk azt, hogy ez a 19 kölcsönös megfeleltetés így is, úgy is bevezetésre kerülne, egy része 2009-ben, a másik része 2011-ben, az a bizonyos 20 gazdálkodási gyakorlati feltétel pedig már a csatlakozás óta, 2004 óta működik. Tehát ha csak ezen múlna az élelmiszer-biztonságunk, akkor nagyon nagy baj lenne.
Ami pedig a szociális, társadalmi kérdéseket illeti, az új rendszer komoly társadalmi feszültséget gerjeszthet, hiszen mint tudjuk, hazánkban speciális helyzet alakult ki a kárpótlással, rengeteg, több mint 1 millió földtulajdonos van. Ezek most kényszerhelyzetbe kerülnek az SPS-rendszerrel, mivel aki nem képes művelni a földjét, az nem fogja megszerezni a támogatási jogosultságot. Ennek hiányában földjeik értéke csökkenni fog, ezért sok kisbirtokos földje nyomott áron történő eladására kényszerül. A rendszer beindít egy tulajdonosi koncentrációt a most meglévő művelési koncentráció mellett.
A következő érv az FVM részéről az SPS mellett: jövedelemkiegészítést biztosít mintegy 1 millió magyar földtulajdonosnak, akik nem kívánnak termelni. Ennek eszköze a földbérleti díj. Ez így volt a SAPS-rendszerben is, tehát ebben semmi újdonság nincsen. Az SPS magasabb bérleti díjakat tesz lehetővé az FVM szerint, mint a SAPS-rendszer. Szerintem a földbérleti díj kialakulását vagy annak a mértékét nem hiszem, hogy egyik támogatási formáról a másikra való támogatási formára való áttérés határozza meg. Annak millió más egy összetevője van, mondjuk, az árviszonyok, a piaci viszonyok. Az egy dolog, hogy a támogatások működtetése a jövedelemviszonyokra visszahat, de önmagában nem ezen múlik a földbérleti díj mértéke, hanem azon, hogy az ágazat támogatással vagy támogatás nélkül jövedelmező-e vagy sem. Szerintem ez megint nem meggyőző érv.
Még néhány fontos észrevételt szeretnék tenni - ez az állattenyésztés kérdése. Na, itt van az a pont, hogy a sertésről és a baromfiról az Agrárgazdasági Kutató Intézet vezetője egyértelműen elmondta, hogy igazából nincs hatással, a másik legnagyobb komoly termelő ágazat a bizonyos tejtermelés. Ezen valóban érdemes elgondolkozni, ha azt akarjuk, hogy az állattenyésztés javuljon, illetve az állattenyésztés és a növénytermesztés aránya a mostanihoz képest kedvezőbbé változzon. Ezt meg lehet nézni, de megkérdezem a következőt. Az uniós jogszabálynak van ez a bizonyos 69. cikkelye - amire már utaltak előttem -, hogy ezzel a kiegészítéssel ezt a kérdést vajon meg lehet-e oldani vagy sem.
Ezek után úgy tűnhet, hogy nem vagyok feltétlen híve az SPS-rendszer bevezetésének, de igazából ugyanúgy, mint ahogy sok mindenkiben, bennem is nagyon sok kérdés, kétely és aggódás van, hogy most mi a helyes megoldás. Pontosan az az oka, hogy nagyon kevés az igazi komoly elemzés, a konkrét adat, hatástanulmány, és ahogy a legelején mondtam, nagyon nagy a tájékozatlanság. Széles társadalmi és szakmai konszenzus nem tapasztalható, a politikai konszenzust, illetve annak hiányát pedig most világosan lehet látni.
Éppen ezért nem értem, hogy miért van ez a nagy sietség, hogy 2009. január 1-jétől be kell vezetni. Van egy olyan indoklás, hogy 2010-ben lesznek a választások. Ez tulajdonképpen nem érdekes, mert ha 2009-ben lesznek, márpedig erre van esély, akkor most ne vezessük be jövőre? Ilyen közel még soha nem voltunk előrehozott választásokhoz. De ugyanez lenne 2010-ben is. Szerintem ez nem lehet probléma, ha egyszer ténylegesen felkészülünk.
Érdemes szem előtt tartani, hogy a nemzeti támogatás, a top up csak 2011-től kezd elfogyni, tehát emiatt sem kellene feltétlenül 2009-ben átállni. A konkrét számok, a top up elvesztése miatti jövedelemkiesés valós mértéke itt sem ismert, és a már említett 69. cikkely milyen mozgásteret biztosít a jelenlegi rendszerben a kormánynak ennek a pótlására.
A következő érv: az Unió a kötelező bevezetést 2011-ről 2013-ra tolta ki, és 2014-től várhatóan egy új rendszerre térnek át. Itt nyilván majd az év végéig vélhetően a francia elnökség alatt lezajlik az egészségügyi átvilágítás - szándékosan nem használom az angol kifejezéseket, valaki mondta ezen a nyílt napon, hogy jó lenne ezekre egészséges magyar megfelelőket találni -, és majd ezt figyelembe veszik a 2013 utáni változásoknál. Vannak itt belső ügyeink is - gondolok itt az alkotmánybírósági várható döntésekre.
A bázisévről már beszéltek előttem, hogy szerencsés-e egy évet kiragadni, vagy az Unióban is gyakorlat volt korábban, hogy több év átlagát vették. Mindenféleképpen igazságosabb lenne, még ha tudomásul is veszem, hogy újabb problémákat gerjesztene, de a spekulációs dolgokat, amelyek felmerültek, talán minden oldalról enyhítené.
A kiszámíthatóság kapcsán annyit szeretnék megjegyezni, hogy ha bevezetjük, amit be kell vezetni, a 19 pontos keresztmegfelelési dolgot, plusz van ez a 20 gazdálkodási gyakorlat, nyilván várható, hogy az ellenőrzés még inkább erőteljes lesz, hiszen az agrártámogatások odaítélésének feltétele nem a termelés, hanem ez a kölcsönös megfeleltetési rendszer. Ez pedig banki szempontból a kiszámíthatóságot és az előfinanszírozás biztonságának a kockázatát rejti magában.
Még annyit szeretnék elmondani: az SPS-rendszer lényege - néhány kivételtől eltekintve - az, hogy a közvetlen termelői támogatásokat elválasztja a termeléstől, és egy nagyon-nagyon gyakran visszatérő érv van itt. Azt mondják, hogy a termelők nem a támogatásokra mennek rá, nem a támogatásokra hajtanak, hanem a piacra. Jó lenne, ha ez így lenne, de nézzük csak meg ezt a piacot! Tudom, hogy nem az idei év a legjobb példa, de a búzának gyakorlatilag - legalábbis az átlag minőségű búzának - nincsen piaca. A napraforgó, repce ára csökkent. Most szándékosan szántóföldi növénytermesztési, öntözés nélküli ágazatokat emelek ki, hiszen a szántóföld legnagyobb területén ezek vannak ma Magyarországon. A kukoricára egyszerűen nincsen vevő. A napraforgó ára csökkent, sőt olyanokat rebesgetnek, hogy a felvásárlók még a megkötött szerződéseket is felbontják. Ilyen körülmények között hogy lehet a piacra termelni? Itt vannak termesztéstechnikai szabályok, amelyeket gyakorlatilag lefed ez a 20 gazdálkodási gyakorlati feltétel, azon kívül milyen mozgástere van? Az, hogy egy kicsivel több kukoricát termelek a napraforgó helyett? Ugyanott van, ahol a part szakad.
(18.00)
Attól, hogy a banán vagy a narancs jövedelmezőségi pozíciója javul, én még nem tudok Magyarországon banánt vagy narancsot termelni! Az tehát, hogy a piaci igényeknek megfelelően termelek, szerintem erőltetett magyarázat. Itt elsősorban természeti adottságok vannak, szakmai adottságok és különböző szakmai követelmények.
Ezenkívül ne felejtsük el, hogy az SPS-rendszert akkor találták ki, amikor túltermelés volt, azaz elsősorban a termelés csökkentésére találták ki, és azóta az élelmiszerek iránti kereslet mint világtendencia némileg megfordult.
Szintén gyakori érv, hogy a régebbi uniós országok benne vannak ebben a rendszerben, ezért ez biztonságosabb nekünk is. S most itt visszautalok az uniós csatlakozásra, de ezen utólag felesleges elmélkedni és vitatkozni. Egy azonban biztos: nem ezt vártuk. Nem ezt vártuk, nem a 25 százalékot vártuk, nem a meg nem adott 30 százalékos kiegészítést vártuk, nem vártuk azt, hogy hozzányúlnak az intervenciós rendszerhez, nem vártuk a cukorreformot - azt aztán nagyon nem -, és lehetne sorolni tovább. Úgyhogy jó néhány kellemetlen meglepetést okoztak már, és meggyőződésem, hogy ha ki akarnak tolni velünk, akkor ezután is megteszik, ha benne vagyunk az ő rendszerükben, ha nem.
Még egy dolgot szeretnék mondani befejezésül. A támogatásnak a termeléstől való különválasztása szerintem nagyon veszélyes dolog. Nagyon könnyű összeugrasztani ez alapján a vidéket a várossal, a gazdálkodót a nem gazdálkodóval, a fogyasztóval, mert gyakorlatilag bármikor odavághatja - csak egy kis demagógia kell hozzá -, hogy a gazda úgy kapja a nagy támogatást, hogy nem is termel semmit. Ez egy veszélyes irány. Tudjuk, hogy az Unió GDP-jének a töredékét kitevő mezőgazdaság kapja az összes uniós adófizető pénzének a 40 százalékát. Tehát abba az irányba haladni, hogy a támogatások minél nagyobb mértékben leválasztásra kerüljenek, véleményem szerint nagyon veszélyes dolog.
Úgy gondolom, hogy még sokkal több aggály fog képviselőtársaim részéről megfogalmazódni például az osztatlan tulajdon vagy a támogatási jogosultság kapcsán. Azt hiszem, hogy még nagyon sokat kellene foglalkoznunk ezzel a kérdéssel, aztán majd meglátjuk, hogy a módosító indítványokkal mit lehet majd javítani a benyújtott törvényjavaslaton.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)
