DR. PETŐ IVÁN
DR. PETŐ IVÁN
DR. PETŐ IVÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Valóban megrendültem az elmúlt nyolc percben. Azt hittem, hogy hiába maradtam itt, mert a Szilvásy miniszter úr érdemeinek megörökítéséről szóló törvényjavaslatot tárgyalunk (Derültség az MSZP soraiban.), vagy a titkosszolgálatok szervezetéről és működéséről szóló törvényjavaslatot tárgyalunk. Én a minősített adatok védelméről szóló törvényjavaslat tárgyalására maradtam itt. Elnök úr figyelmeztetése után boldog lettem, hogy akkor nem ültem itt hiába.
Tehát érdemben, mint a kormányt állítólag hátulról titokban támogató párt képviselője mondanám el álláspontunkat a minősített adatokról szóló törvényjavaslatról.
Magyarországra két állítás egyszerre igaz. Az elévült, még jórészt az előző rendszerből örökölt szabályok szerint rengeteg a hivatali titok, mégis gyakran kerülnek nyilvánosságra olyan információk, amelyeket feltehetően vagy nyilvánvalóan titoknak minősítettek. Mindeközben a közérdekű információk érdemi része megmarad titoknak sokszor, ha a mindenkori hatalmon lévők, illetve az államapparátus érdeke úgy kívánja, és persze ennek a másik oldala is, sokszor kerülnek nyilvánosságra olyan esetben, amikor nem kellene, de pillanatnyi érdekek esetleg ezt diktálják. E tervezet tárgyalásakor én sem tehetem meg, hogy nem térek ki azokra, akiknek különös felelőssége van a törvények betartásáért, és sokszor tudatosan szegnek törvényt, hagynak figyelmen kívül normákat.
Ha nagyon óvatosan utalunk az éppen futó úgynevezett megfigyelési ügyre, akkor is a legkevesebb, ami mondható, hogy három parlamenti párt és állami hivatalnokok gyanúsítják egymást, miszerint - a jelen tervezet szóhasználatával élve - minősített adatokhoz, információkhoz vagy jogosulatlanul jutottak vagy próbáltak hozzájutni, vagy jogosulatlanul tettek közzé, illetve használtak fel ilyen információkat. Márpedig, ha van hajlam ilyesmire, akkor ezen önmagában egy jó minősített adatokról szóló törvény sem segít.
A látható szereplők miatt - ahogy ezt már mások is elmondták korábban ma - durvább ez az ügy, mint amit szinte már megszoktunk. Titkok, titkos dokumentumok véletlenül, szánt szándékkal kiszivárognak, néha szinte kiömlenek, kukában, út szélén hevernek, szinte napi rendszerességgel landolnak postaládákban titkos hangfelvételek. S mindezzel áll szemben, hogy állami szervek alapállásból, rutinszerűen zárkóznak el olyan adatok nyilvánosságra hozatalától, amelyek közérdekű adatnak minősülnek, továbbá bevádolnak újságírókat, ha kötelességüknek eleget téve titoknak minősített közérdekű információkat hoznak nyilvánosságra.
Egy megfelelő törvény tehát önmagában nem oldja meg a közérdekű információk nyilvánosságának, illetve a minősített adatok kezelésének mai problémáit, de ettől még kell az új törvény; a törvényjavaslat indoklása erre jócskán kitért, és ezt el is fogadom.
Mások mellett az új törvény indokoltságát igazolja egy, a múlt héten született legfelsőbb bírósági ítélet is, amely hatályon kívül helyezte a fővárosi ítélőtábla jogerős ítéletét, miszerint a titkosszolgálatoknak nyilatkozni kell a titkos minősítés alól feloldott iratokról, ezek bizonyos információiról. Egy civil szervezet kért ilyen információkat a visszaminősített iratokról. Az elsőfokú ítélet az ügyben megegyezett a Legfelsőbb Bíróság ítéletével, majd a Fővárosi Ítélőtábla ennek az ellenkezőjét mondta ki, vagyis hogy a titkosszolgálatnak a kért adatokat meg kell adnia. A Legfelsőbb Bíróság egyebek között arra hivatkozott ítéletében, hogy a közérdekű adatszolgáltatás nemzetbiztonsági érdeket veszélyeztetne.
Ha az említett bírósági fórumok egymásnak homlokegyenest ellentmondva értelmezik a hatályos jogot, az önmagában is indokolja, hogy újraszabályozandó a minősített adatok védelme. Tegyük hozzá - hogy most már közelebb jussunk a törvényjavaslathoz -, a kezünkben lévő javaslat éppen e konkrét problémára nem kínál igazi megoldást, hiszen azt mondja, hogy az érvényességi idő elteltével az adat minősített jellege megszűnik. Ha nincs további szabály - márpedig a tervezetben ez ügyben nincs -, akkor továbbra is a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról törvény azon rendelkezése, pontosan a 19. § (3) bekezdése marad érvényben, amely a mostani szabályozástól függetlenül teszi lehetővé, hogy a minősítés megszűnte után az állami szervek titkosként kezelhessék adataikat. Márpedig, ha ez a helyzet, akkor annak érdekes következményei vannak.
Az SZDSZ megalakulása óta harcol az információáramlás szabadságáért. A mindenkori hatalom túlzott titkosítási szándékával, valamint a keletkezett információkkal való esetleges visszaélésekkel szemben kellő garanciákat kívánunk adni, és ezeket kívánjuk védeni a köztársaság polgárainak érdekében e tervezet kapcsán is.
Amikor az előző ciklusban - ahogy erről már itt esett szó -, 2005 decemberében a kormány benyújtotta a minősített adatok védelméről szóló javaslatát, akkor még kormánypártként világosan megfogalmaztuk aggályainkat, és ennek fontos szerepe volt abban, hogy 2006 májusában a törvényjavaslatot az előterjesztő visszavonta.
A parlamentnek most benyújtott, tárgyalás alatt álló, a minősített adatok védelméről szóló törvényjavaslat tartalmát tekintve összehasonlíthatatlanul korszerűbb elődjénél. Az előkészítés során az SZDSZ-nek még kormánypártként módjában állt véleményezni a javaslatot, és a tárgyalások során több lényeges szempontunkat is figyelembe vették.
(19.50)
Néhány igen fontos kívánságunkat, észrevételünket azonban nem vették figyelembe. Céljaink voltak, amelyek a törvényjavaslat szövegében tükröződnek, a következők egyebek között. Csak akkor lehessen titkosítani adatot, ha a titkosításhoz fűződő érdek nagyobb, mint a nyilvánosságra kerüléshez fűződő érdek. Ne automatikusan, valamely végtelen hosszúságú lista alapján történjen a titkosítás, hanem megfelelő mérlegelés után, szigorú feltételekkel lehessen csak ezt az eljárást lefolytatni. Bárki bírósághoz fordulhasson a minősítés felülvizsgálatát kezdeményezve. A bíróság érdemben vizsgálhassa felül a minősítést. Az adatvédelmi biztos éves beszámolója tartalmazza a minősített adatokkal kapcsolatos eljárásának tapasztalatait is. Rövidüljenek a minősítési időtartamok a korábbiakhoz képest. Ezek voltak tehát azok a főbb javaslatok, amelyeket a jelen tervezet figyelembe vett.
Maradtak azonban jócskán kifogásaink, ezek közül most csak a négy legfontosabbnak tűnőt emelem ki. Ezek átfogó oka, úgy tűnik számunkra, az, hogy a tervezet csak részben teszi magáévá a kívánatos szemléletváltozást, miszerint a közérdekű adatok nyilvánossága a főszabály, a titkosítás a szűkre szabott kivétel, vagyis a közérdekű adatok nyilvánosságát szabályozó törvényhez kell alkalmazkodni a minősített adatokról szóló szabályozásnak, és nem fordítva.
A négy kifogást sorolva, az első, amiről már említést tettem: ha nem változik az adatvédelmi törvény korábban hivatkozott része, a jelen szabályozás sok tekintetben értelmetlen, hiszen a minősítési rendszertől függetlenül és az említett ellenőrzési lehetőségektől, fórumoktól függetlenül továbbra is szinte hozzáférhetetlenek és kontrollálhatatlanok maradnak elzárt iratok.
A második kifogás: adatot titkosítani ugyan már nem végtelen hosszúságú titokköri lista alapján lehet, hanem a törvény a minősíthető érdekek körét tartalmazza, megítélésünk szerint azonban az érdekkörök listája annyira elnagyolt, általános, hogy emiatt továbbra is fennáll a túltitkosítás lehetősége és így persze veszélye is.
A harmadik kifogás az érvényességi idő, tehát amennyi időre titkosítani lehet az adatokat. Ugyan lényegesen lecsökkent a korábbiakhoz képest, 30, illetve 15 évre, de nem értünk egyet azzal a szabállyal, hogy ez az idő akár kétszer is meghosszabbítható. Az új törvény is lehetővé teszi, hogy egy adat akár 90 évig titokban maradjon - most is ez a maximum -, de még a bizalmas vagy korlátozott terjesztésű adatnál is a meghosszabbításokkal 45 év lehet a minősítés érvényességi ideje.
A negyedik észrevételünk vagy kifogásunk: a törvény a jelenlegi szabályozáshoz hasonlóan államtitok kiszivárogtatása esetén ugyan a civilek gondatlan titoksértését megkülönbözteti a szándékostól, az előbbit, a gondatlan titoksértést nem szankcionálná, azonban továbbra is nemcsak a titok őrzésére hivatott titokgazdát büntetné, hanem azt is, aki az eshetőleges szándékkal vagy éppen a nyilvánossághoz fűződő túlnyomó közérdek okán megsérti a titkot. Hiányzik a törvényjavaslatból véleményünk szerint, a mi álláspontunk szerint az is, hogy ha bíróság megállapítja egy minősített adat nyilvánosságra kerülése esetén, hogy a nyilvánossághoz fűződő közérdek erősebb volt, mint a titkosításhoz fűződő, akkor az érintett titokfelelős cselekménye se minősülhessen bűncselekménynek, mert így például a korrupciót feltáró közhivatalnok nem kaphat megfelelő védelmet.
Az első három kifogás talán magáért beszél, illetve ezekről részben beszéltem; az utolsóként említettről bővebben most. Az elmúlt években több esetben is előfordult, hogy újságírókat azért állítottak bíróság elé, mert államtitkokat hoztak nyilvánosságra. Így járt a Népszava és a Heti Világgazdaság munkatársa is. Egyik büntetőügyben sem került azonban sor az adat biztonságáért felelős titokgazda felelősségre vonására. Mindkét ügyben eleve szándékossággal vádolták az újságírót, minden alap nélkül, mint az többé-kevésbé egyértelműen utólag kiderült, s ez jelzi, hogy a tervezett szabályozás esetén is ilyesmivel kell számolni, tehát valószínűleg a szándékossággal vádolnák a civileket.
A civilek büntethetőségét - és azért ezt sem szabad elfelejteni - a kommunista korszak vezette be, az ötvenes évek eleje óta szerepel a jogrendünkben, az '51. évi 21. törvényerejű rendelet vezette be a magyar jogrendbe az államtitok és a hivatali titok büntetőjogi védelmét. Rendszerváltási kérdés, ha kicsit emelkedettebben akarok fogalmazni, hogy túllépjünk ezen a helyzeten. Álláspontunk szerint az államtitoksértés tipikusan hivatali bűncselekmény, csak azokra vonatkoztatható vagy lenne vonatkoztatható, akik a titoktartásra állami esküt tesznek, szerződés és a fizetés is kötelezi őket, hogy fogadalmukat betartsák.
Mi elfogadjuk, hogy a polgárok a titoktartás büntetőjogi felelőssége tudatában lépjenek alkalmazotti jogviszonyba az állammal, hogy titoksértésért is büntessék azokat a civileket, újságírókat, akik felbujtói, bűntársai voltak a tulajdonképpeni szivárogtatónak, vagy egyéb bűncselekményt követnek el a titoksértéssel. Nem zárjuk ki továbbá a civileket tekintve a polgári perlés lehetőségét például a tudatos károkozás esetén a titoksértéssel kapcsolatban. Azonban a szólásszabadság, a korrupció elleni fellépési szándék üres szó marad, ha a szerkesztők egy állami pecsét alapján kötelesek eldönteni, hogy mi közölhető és mi nem közölhető. Gyakorlatilag nem hoz helyzetet a gondatlanok büntetlensége, ha a szándékosnak mondott civil cselekmény továbbra is büntethető marad, hiszen a rendelkezés sajtószabadságot megszorító, félelemkeltő hatása semmivel sem kisebb attól, hogy esetleg később a perben bizonyítottság hiányában felmentik a megvádoltat. A való életben ez üres megkülönböztetés, amit bizonyít az említett tény: a rendszerváltás óta a titoksértéssel kapcsolatos, civileket érintő pert a szándékosság vádjával indították mindig, s ez a meghurcolási lehetőség továbbra is fennáll az új szabály bevezetése esetén.
Hamisnak tűnik az az érvelés, amely szerint a NATO és egyéb külső titoktartási kötelmek miatt kell továbbra is fenntartani a civilek eddigi fenyegetettségét. Ellenkezőleg: nemzetközi emberi jogi vállalásaink, a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság gyakorlata a nyilvánosság jogainak ad elsőbbséget. Az SZDSZ tehát - összefoglalva - partner abban, hogy a valódi államtitkok biztonságban legyenek, nem asszisztálunk viszont ahhoz, hogy miközben minősített adatok hatósági közreműködéssel, politikai megfontolásból az elmúlt 18 évben folyamatosan kerültek nyilvánosságra, a közérdekű információkat nyilvánosságra hozó, nem hivatalos személyeket börtön fenyegesse.
Az elmondottakból következik, hogy módosító indítványokat kívánunk benyújtani a törvényjavaslathoz, bár az előttem felszólaló két képviselő úr megszólalása után csekély esélyt látunk arra, mondhatni, nem látunk esélyt arra, hogy a szükséges szabályozás bármilyen kompromisszumok árán is megszülessen.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)
