DR. SZÉKELY TAMÁS
DR. SZÉKELY TAMÁS
DR. SZÉKELY TAMÁS egészségügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! (Zaj. - Az elnök csenget.) Mielőtt az érdemi válaszba belekezdenék, elmondanám, hogy nem söpörte el az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló törvényt a népharag, egyes-egyedül a vizitdíjról szavaztak. Az már a kormány döntése volt, hogy azt követően, hogy egypárti kormányzás alakult ki Magyarországon, hogyan döntött erről a bizonyos törvényről.
Visszatérve még a felszólalásában említettekre, a TVK-t nem az Eftv. tartalmazta, az korábban került bevezetésre. Erről egyébként, a TVK-ról az Alkotmánybíróság egy szót sem szólt a döntésében, ami egyébként szeptember 26-án 109. számmal került be a köztudatba.
Az Alkotmánybíróság tulajdonképpen nem visszamenőleges hatályú, hanem egy előremenő hatályú döntést hozott, ami gyakorlatilag arról szól, hogy az eljárási szabályok alapján kialakított egészségügyi ellátórendszert nem érintette ez a döntés, tehát az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral jelen pillanatban is szerződéssel rendelkező szolgáltatók szerződése továbbra is fennmaradt, sőt, ez az az egészségügyi ellátórendszer, amit az Egészségbiztosítási Pénztárnak mindenképpen finanszíroznia kell.
Az Alkotmánybíróság két dologban marasztalta el, hogy úgy mondjam, ezt a bizonyos törvényt. Az egyik dolog, hogy azt a szabályrendszert, ami alapján a döntéseket meghozták, véleménye szerint törvényben kell rögzíteni, ezért semmisítette meg a miniszteri rendeletet. Hozzáteszem, hogy az Alkotmánybíróság azt a szabályrendszert, ami egyébként a miniszteri rendeletben van, egy szó kritikával sem érintette, tehát ha és amennyiben, mondjuk, ez törvényi szintű szabályozás lett volna, ebben az esetben, úgy gondolom, hogy nem is vonta volna vissza ezt a jogszabályt.
Nem kifogásolta azt sem, hogy a súlyponti kórházak meghatározása egyébként törvényben történt. Egyébként szeretném elmondani, hogy nem igaz az az állítás, hogy újságokból értesülhettek az intézmények, hiszen emlékképeim szerint a 2006. évi CXXXII. törvényt a parlament december 16-án fogadta el, és december 16-ától március 30-áig állt rendelkezésre az új finanszírozási szerződések megkötésére és a tájékozódásra ebben a témakörben. Tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróság döntése ezt a mostani struktúrát fönntartotta, ezért úgy gondolom, hogy elvében nincs jogalkotási kényszer. Másfelől viszont mindenképpen jogalkotási kényszer van, hiszen azzal, hogy ezek a szabályok megszüntetésre kerültek, ezért a jelenlegi struktúrában semmiféle módosítási lehetőség nincsen. Nincs például olyan értelemben sem módosítási lehetőség, hogy a járóbeteg-szakellátási kapacitásokat a 2006. december 31-ei szinten fagyasztotta be ez az alkotmánybírósági döntés.
Szeretném elmondani, hogy az alkotmánybírósági döntést megelőzően a kormány döntése alapján a “Biztonság és partnerség” programjában már eme törvény módosításáról szóltunk. Pontosan azért kívántuk egyébként is a törvényt módosítani, hogy egy kicsit rugalmasabb legyen a struktúra a jelenlegi helyzetnél. Hiszen az alkotmánybírósági döntés kapcsán is előállt az a helyzet, hogy az intézményeknek és a regionális egyeztető tanácsoknak, amelyeknek a létét és a tevékenységét egyébként nem kérdőjelezte meg ez a döntés, jelen pillanatban nincs lehetőségük arra, hogy 10 százalékban átkonvertálják kihasználtságuk figyelembevételével, illetve a szakmai struktúra figyelembevételével a jelenlegi ellátórendszerbeli kapacitásukat, sőt, ha esetleg kihasználtság miatt megszüntettek bizonyos kapacitásokat, akkor ezeknek újbóli rendszerbe hozatalára nincs lehetőség.
Összefoglalva: a “Biztonság és partnerség” programjában javaslatot tettünk arra, hogy az Eftv.-t módosítsuk, az Alkotmánybíróság döntését a legmesszebbmenőkig figyelembe véve, természetesen megfelelő időben a parlament elé terjesztjük azt a szabályozási koncepciót, amely egyrészt az alkotmánybírósági döntésnek, másrészt a racionális struktúra kialakításához elengedhetetlenül szükséges.
Köszönöm szépen a szót. (Taps az MSZP soraiban.)
