DR. PÓSÁN LÁSZLÓ
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Itt meglepődve hallgattam Göndör úr öntömjénező szavait. Képviselő úr, szerintem itt valami probléma van az emlékezettel. Ön most azt mondja, hogy mondták, állították, hogy lesz reáljövedelem-csökkenés. Én emlékszem, hogy országszerte hirdették azt, Gyurcsány Ferenc képével, hogy “nem kell félni, nem fog fájni.” Hogy is van ez, meg mint van, de mégiscsak ilyenek voltak!
Vagy ön azt mondja, hogy az államnak nincsen jövedelme. Erre azt mondom, hogy van, csak egyre kevesebb, mert önök a privatizáció során a nagy részét már eladták. Még mindig vannak egyébként olyan állami vagyontárgyak, amelyek jövedelmet termelnek. Tehát azt állítani, hogy az államnak nincsen jövedelme, az megint csak nem felel meg a valóságnak.
Azt mondja, hogy a vállalati beruházás nő. Azért itt is óvatosabban kellene fogalmazni. Kétségtelen, hogy a Hankooknak, amelynek odaadták azt a támogatási összeget, amit a magyar kis- és középvállalkozók együttesen nem kapnak meg, ott valóban nő, de azért ez egy ilyen általánosítással mégiscsak egy meredek dolog.
Ha ön azt mondja, hogy jó úton járnak, azért engedtessék meg, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy 2002-ben Magyarország a gazdasága és egyáltalán az összes mutatója alapján az akkor csatlakozott vagy csatlakozásra váró országok között nem ott állt, mint manapság. Most sereghajtók vagyunk. Ha önöknek ez a jó út, akkor azt gondolom, hogy ebből talán nem kellene kérni.
A hiánycsökkentést pozitívumként értékeli. Arról nem szólt, hogy ez egyébként nagyon sok területen milyen komoly problémákat, szenvedést okozott, hogy gyerekektől vettek el pénzt, fogyatékosoktól, öregektől és így tovább. Arról kellett volna inkább szólni, képviselő úr, hogy a másik oldalon a kormányzati túlköltekezést például miért nem fogták meg.
Azért emlékezhetünk, hogy volt itt kormányzati negyeddel kapcsolatos mindenféle terv, egy csomó pénzt kifizettek a semmire. Emlékezhetünk arra, hogy kommunikációra mind a mai napig hihetetlenül sokat költ a kormány; ez valahogy a hiánycsökkentés kategóriájába, mit ad Isten, nem fér bele. Ahogyan az sem, hogy állami garanciákat adnak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), pénzügyminisztériumi garanciát nyíregyházi magáncégnek. Bocsánat, elnök úr - tehát itt valami nem stimmel, képviselő úr.
Köszönöm szépen.
