DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI
DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI
DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Kétségtelen, hogy amikor a zárszámadásról beszélünk, akkor számokat hasonlítunk össze számokkal, de azért azt gondolom, mégiscsak fontos, hogy azért igazából megnézzük, mi van a számok mögött. Számos esetben egy program nem csupán a pénzköltés tervszerűségén múlik, hanem azon is, hogy milyen szakmai tartalom, milyen elképzelés van mögötte, hogyan jelentkeznek az eredményei. Ezek az eredmények viszont nem láthatóak azonnal. Előfordulhat esetenként, hogy csak évekkel később.
Például ilyen a szociális tárca fejezetében szereplő úgynevezett “Biztos kezdet” program, amely egy valódi hosszú távú befektetés, a 0-6 éves korú gyermekek és családjuk számára ad segítséget ahhoz, hogy a hátrányos helyzetben élő gyermekek életének legkorábbi, legfogékonyabb időszakában kapjanak esélyt arra, hogy testi, értelmi és szociális fejlődésük a többiekéhez hasonló legyen. Ez a program 2003-ban indult el modellkísérletként, 2006-ban jutott el odáig, hogy országos kiterjesztésű programmá vált, és még ebben a nagyon nehéz évben, a 2007. évben is továbbfolytatódott, szélesedett ez a program. A kidolgozott programtervek alapján 43 helyi “Biztos kezdet” elindítását támogatta a kormány, és forrást biztosított nemcsak a személyi szükségletekhez, nemcsak azokhoz, akik ezt a programot végezték, hanem minden eszközhöz és minden helységhez, ahol ezt megtehették.
Többször elhangzott már a Házban, kedves képviselőtársaim, ma is, hogy a 2007. év nagyon nehéz év volt, nehéz év, amelyet már 2006-ban láttunk, tudtunk és megmondtunk előre. Tehát ennek a 2007. évnek célja volt, célja volt ennek a költségvetésnek, és nem szeretném ismételni, hiszen az is többször elhangzott, hogy ezt a célt nagymértékben elérte, még az előrejelzést meghaladó mértékben is javította mindazokat a feltételeket, amelyeket a konvergenciaprogramban arra az évre, a 2007. évre vállaltunk.
De azon túl, hogy ez a költségvetés a gazdaságpolitika által megjelölt célt, nevezetesen a hiánycsökkentést elérte, úgy a kormány ezzel együtt, mindeközben még a társadalompolitikai kötelezettségeinek is eleget tett, tekintve, hogy a szociális támogatásokat, a családi pótlékot, a gyermekeknek járó juttatásokat, valamint a munkanélküli-ellátások jogcímén folyósított összegeket is a törvénynek megfelelő módon emelte.
Nem győzzük hangsúlyozni, itt és most is köszönet jár valamennyi magyar állampolgárnak. Külön kiemelem a nyugdíjasokat azért, hogy átvészelték a kiigazítás nehéz évét, mert tudjuk, hogy ezek a növekvő kiadások mindenképpen nehezítették a megélhetésüket, még akkor is, amikor a kormány a konvergenciaprogram végrehajtása érdekében sem csökkentette a nyugdíjakat, nem állt el attól, hogy a szociális támogatásokat megfaragja, és megfelelően folyósította, emelte mind a nyugdíjakat, köztük a tizenharmadik havit. Már azt is hallottam a mai nap folyamán, hogy töretlenül folytatta azt a nyugdíjkorrekciós programot, amelyet elkezdett három évvel ezelőtt, és ott sem történt megtorpanás.
A 2007. évben valamennyiünknek csökkent a reáljövedelme, a nyugdíjak vásárlóértéke átlagosan 2,2 százalékkal, a kereseteké 4,8 százalékkal. Az összefüggés a nyugdíjasok és az aktív dolgozók keresete között nagyon szoros, hiszen a nyugdíjakat nemcsak az infláció, hanem a reálkereset-növekedés alapján állapítják meg, ez az úgynevezett vegyes indexálás, így a nyugdíjasok is részesülnek a gazdaság eredményeiből, ugyanakkor vitathatatlan, hogy a hátrányait is érzik. De mindez így is lényegesen nagyobb nyugdíjat és nyugdíjemelkedést jelent, minthogyha csak az infláció mértékével növelnénk, ahogyan ezt nem olyan régen az ellenzék vezére mondotta. A nyugdíjak reálértéke az utóbbi években közel 30 százalékkal nőtt, ezért vagyunk mi a vegyes indexálás mellett.
A Nyugdíj-biztosítási Alap egyensúlyáról nagyon hosszasan beszélt Béki Gabriella képviselő asszony, ezért erről most nem szólnék. Egyetlen dolgot emelnék ki: ennek az egyensúlynak a megőrzéséhez az is hozzájárult, hogy abban az évben, 2007-ben majdnem 600 ezer embernek sikerült a járulékfizetését rendezni, sikerült bevonni őket a közfizetésbe. Magyarán szólva a gazdaság fehérítését célzó politika eredményei már ezekben a számokban is megmutatkoznak.
A nyugellátásokról akkor nem beszélnék. Azt említette képviselőtársnőm, ha jól emlékszem, hogy még ebben a nehéz évben is megtartottuk a méltányossági nyugdíjemelést, a méltányossági nyugdíj-megállapítást, és a tervezettnek megfelelően mind egy fillérig erre a célra ki is fizettük.
(17.10)
Hogy kivételes emelésben hány ember részesült, ezt is elmondta képviselőtársnőm. Én azért még egyszer szeretném kiemelni, hogy a vizitdíj kompenzációjára ebbe a nyugdíjalapba még körülbelül 2 milliárd forintot tettünk akkor bele.
Áttérnék a családtámogatási rendszerre, amelynek a 2006-ban történő átalakítása után 2007-ben a főbb ellátások között érdemi átrendezések nem történtek, a jogosultsági feltételek lényegében változatlanul maradtak, így nem volt már mit tennie a kormánynak, mint növelni ezt az ellátást. Nem állom meg, hogy ha a családi pótlékról beszélünk, mindig el ne mondjam, hogy volt négy év 1998-2002 között, amikor évről évre változatlan maradt az ellátás összege.
2007-ben, a kiigazítás nehéz évében a családi pótlékokat emeltük, a családtámogatást átalakítottuk. A családi pótlékra fordított kiadások mintegy 30 milliárd forinttal, százalékban kifejezve 9,5 százalékkal emelkedtek 2007-ben, amelyből 6,2 százalék volt a családi pótlék mértékének inflációt követő átlagos emelése, a többi létszám és strukturális hatás.
A többi családtámogatási elem közül kiemelném a gyes előirányzatát, amely kissé alulteljesült, ellenben a gyed, tehát a gyermeknevelési díj 2,7 százalékkal került többe, mint a tervezett. Egy nagyon, mondjam így, figyelemre méltó adat, hogy lényeges elmaradás van viszont a gyet vonatkozásában, azaz az úgynevezett főállású anyaság, tehát a három vagy több gyermeket otthon nevelő édesanya vonatkozásában; évről évre egyre kevesebb szülőt vonz, azt gondolom, hogy alaposan át kell tekintenünk ezt az intézményt, hogy tudunk-e ezen változtatni.
A jövedelempótló és jövedelemkiegészítő ellátások emelésére a nyugdíjemelésekkel azonos módon került sor ugyanezzel a 6,5 százalékkal. Meg kívánom jegyezni, hogy ebben a társadalmi rétegben is megtörtént, az akkori még élő vizitdíj-kompenzáció beépült az ellátásba.
A nyári gyermekétkeztetésről szólnék még, hogy az általános tartalékból tervezte be a költségvetés az 1,2 milliárd forintot, és ez körülbelül 1,1 milliárdra teljesült, tehát azt remélem, hogy azért ennek az összegét majd a következő költségvetésben emelni tudjuk. Óriási szükség van rá, és jól hatályosul ez az ellátás.
A rendszeres szociális segélyezettek száma valamennyivel növekedett a 2007. évben, és ez meglátszik természetesen az erre fordított összegekben, ugyanilyen inflációkövető mértékben emeltük ezt is. Nem mehetünk el a gázár- és a távhőtámogatás finanszírozása mellett. Bizony ez volt a szociális tárca egyik fő kiadási tétele, ami annyiban változott, hogy ezt megelőzően az energiatámogatási rendszer minden fogyasztót megillető úgynevezett volumentámogatás volt, és 2007. január 1-jétől került sor arra, hogy a jövedelmi szinttől függő kompenzációt tudjuk adni a lakosoknak. Ebben az évben 2,1 millió háztartás részesült támogatásban, túlnyomó többségük, 1 millió 700 ezer a gázfűtésben és 328 ezer a távhőtámogatásban kapott némi segítséget a kiadásaihoz. Összességében 112 milliárdos volt 2007-ben ez a kassza.
Az önkormányzati fenntartású intézményekről, azt gondolom, hogy sokszor lesz még szó. Én ebből egyetlen momentumot emelnék ki, ami a számokból látszik. Amikor az ellátásról beszélünk, akkor sokszor alapellátást és szakellátást különböztetünk meg, és mindig mondjuk, hogy az a legjobb ellátás, ami legközelebb van az illető ellátandó lakoshoz, ezért azt szorgalmazzuk, hogy inkább az alapellátást bővítsük, és minél később kerüljön sor arra, hogy valakinek intézményi ellátást kelljen igénybe venni. Úgy tűnik a számokból, hogy valóban sikeres ez a mozgás, lényegesen többet tudtunk fordítani alapellátásra, nem kellett olyan mértékben a szakellátást támogatni.
A szociális szolgáltatások finanszírozása egy nagyon érzékeny területe ennek az anyagnak. Bizony 2007-ben lényeges változások történtek itt is. Ezek az úgynevezett kapacitásszabályozás bevezetését alapozták meg. A szolgáltatások ugyan az utóbbi években fejlődésnek indultak, de azt látnunk kell, hogy az ellátottság területileg rendkívül egyenetlen, bizony a szolgáltatások színvonalában is óriási a differencia, és bizony nem mindenhol felel meg az előírásoknak ez a színvonal. Ezért a kapacitásszabályozás első lépéseként 2007. január 1-jétől egyes új szolgáltatások, ellátottak után a fenntartó alanyi jogon a normatív hozzájárulás 50 százalékára volt jogosult, amelynek további 50 százalékára pályázati lehetőség volt adott.
Ezek az érintett ellátások a következők. A jelzőrendszeres házi segítségnyújtás, a támogató szolgáltatás, a közösségi ellátás, utcai szociális munka s a többi. Bizony ezen a területen, azt gondolom, lesz még miről vitatkoznunk; nem a zárszámadás folytán, hiszen mint tudjuk, ezek a tényszámok, amelyek a tisztelt Ház előtt állnak, hanem majd a következő költségvetés tervezésénél.
Ha szabad még, tekintettel arra, hogy maradt időm, én külön nem álltam volna fel reagálni az általam nagyra becsült Béki képviselő asszonynak egy mondatára, ami így szólt, hogy azért léptek ki a koalícióból, mert a kormány behúzta a féket, és nem folytatja tovább a reformokat. Én úgy gondolom, hogy ezt a féket nem a kormány húzta be, hanem az emberek, a polgárok, a lakosság, ez a hárommillió ember, aki elment és népszavazott, és ezzel közölte, hogy köszöni, ez az út számára nem megfelelő. Azt gondolom, kedves képviselőtársnőm, hogy ezen az úton így továbbhaladni nem bátorság lett volna, hanem vakság.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)
