GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg nekem, hogy citáljak a múlt heti vitából egy mondatot: a zárszámadás mindig képet mutat egy kormány tevékenységéről. Egyetértek azzal a képviselővel, aki ezt elmondta.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon rossz, szerencsétlen megoldás - és ez már máskor is előfordult -, hogy a vezérszónoki rendszerből fakadóan, ha hosszú idő áll rendelkezésre, a vitát csak egy későbbi ülésnapon tudjuk folytatni. Ezért állhat elő az - én most némileg zavarban vagyok -, hogy olyan képviselő urakra és hölgyekre is fogok hivatkozni, akik éppen nem ülnek a teremben, de bízom benne, hogy majd a jegyzőkönyvből tájékozódnak.
A költségvetés egy mérleg. Egy mérleg, amelynek az egyik serpenyőjében a bevételek, a másikban a kiadások vannak. Amit mi, a kormánykoalíció terveztünk 2007-re, hogy közelítjük a kettőt egymáshoz, tehát az államháztartás hiányát csökkenteni fogjuk. Itt nyugodtan föl lehet tenni a kérdést, hogy sikerült-e, léptünk-e ebben érdemben előre valamennyit. Itt a múltkori vitatkozókkal szemben azt mondom, hogy igen, büszkék lehetünk rá, és köszönettel tartozunk mindazoknak, akik elviselték ezeket a terheket. Erre én külön ki fogok térni, de majd az egyes szakpolitikusaink az egyes fejezeteknél erről külön fognak beszélni. Azt gondolom, az embereket nem megbántani, megsérteni kell, és nem hamis illúziókat kelteni, hanem tényleg beszélni arról, amit egy költségvetés és annak zárszámadása jelent.
Szerintem a Ház falai között, és itt Tállai képviselő úrra hivatkozom… - én kíváncsi lennék, ha egy érettségi bizottságban vagy egy államvizsga-bizottságban ülne, és valaki az általa ismert és szerintem általa tudott összefüggéseket úgy használná föl, akkor milyen szemmel nézne az adott hallgatóra. Az államnak nincs jövedelme. Az a bevétel, ami a költségvetésben megjelenik, a vállalkozásoktól és a magánemberektől származik. Más jövedelem nincs. Tehát ha a bevételeket növelni akarjuk, akkor ez bizony azt jelenti, hogy az adóteher növekszik. Erről beszélt Keller államtitkár úr is, de ezt nem rejtettük véka alá, mert ez szerepelt a költségvetési tervben. Ami szerintem pozitív, hogy a bevétel túlteljesítésében az adóbevétel mindössze 35 százalékot képvisel. Ez azt jelenti, hogy itt nem egy váratlan és kiszámíthatatlan adóteher-növekedés következett be.
Viszont a kiadásoknál nagyon hosszasan mondhatnám a sort, hogy milyen kiadásokat követeltek rajtunk akkor ellenzéki képviselők. Az előbb említett bevétel-kiadásnál, miközben a bevételek közül még kivettek volna adótételeket, tehát ez a serpenyő még lejjebb megy, a kiadásba bepakoltak jó néhány tételt, tehát ez a serpenyő távolodik. Amire mi most büszkék vagyunk, az, hogy a 2007. évi államháztartási hiány kisebb, mint 2002-ben volt, kisebb, mint 1400 milliárd forint.
Megint vitatkozom Tállai képviselő úrral, mert azt mondja, 5,4 százalékos Magyarországon az államháztartási hiánynak a GDP-hez viszonyított aránya, és rögtön mellétette, hogy bezzeg ez az Európai Unióban 0,9 százalék. De a képviselő úr nem mond egy szót sem arról, hogy tisztelt hölgyek, urak, rádióhallgatók, tévénézők, az, hogy még 4 százalékot csökkentsünk, 900 és 1000 milliárd között van. Honnan lehet még ennyit elvenni?
Azt gondolom, nagyon hamis az az állapot, amikor megpróbáljuk, ha más nem megy, rontsuk el azzal a magyar emberek véleményét, hogy ugyan elértetek valamit, részesei vagytok egy közbülső sikernek, viszont még nagyon messze vagytok egy olyan valamitől, amit egyébként meg nem is kell hogy elérjünk, mert 3 százalékig elegendő, 3 százalék van a maastrichti követelményekben. Azt gondolom, ez reálisan megcélozható már az egész közeli jövőben.
Akkor, amikor a rövid távú bevételnövekedést adóterhelés-növekedéssel elértük, ugyanakkor a kiadásokat csökkentjük, amikor az átszervezés következtében több ezer állami alkalmazottól megválunk, pedagógusoktól megválunk, teljesen természetes, hogy nő a munkanélküliek száma. Én itt vitatkozok néhány képviselőtársammal, akik azt mondják, hogy az állam nem teremtett új munkahelyeket. Azt gondolom, piacgazdasági viszonyok között nem is az államnak kell. Az államnak ösztönözni kell a vállalkozásokat, hogy a vállalkozások fejlődjenek, menjenek előre és foglalkoztassanak több embert. A szakpolitikusaink fognak beszélni, képviselő úr, arról, hogy milyen sok intézkedést tettünk annak érdekében, hogy akár az 50 éven felüli munkavállalókat is foglalkoztassák. Ennek az eredményei láthatók, de sajnos alig néhány ezer főben, tehát még további lépések kellenek.
Szeretnék beszélni a hazai teljesítmények mellett az export-import kérdéséről. Igen, erre megint büszkék lehetünk mindannyian, hogy tartósan, több év óta az export gyorsabban növekedik, mind az import, még akkor is, ha Orbán Viktor képviselő úr azt mondta, hogy az nem a mi érdemünk, hanem a Magyarországra települt külföldieké. De én azt gondolom, ha ők egyre többet exportálnak, akkor egyre több lehetőségük van a magyar kis- és középvállalkozásoknak arra, hogy beszállítóként ők is növekedjenek. Ebbe az irányba kell hogy mozogjunk. Azt gondolom, ez a kérdés, az, hogy az import több mint 2 százalékkal lassabban növekszik, mint az export, lényegesen hozzájárul, hogy az áruforgalmunk mérlege úgy, ahogy a költségvetésben van írva, mindössze 300 millió euró negatív összeget tartalmaz a korábbi több milliárd euróval szemben.
Amikor kiadáscsökkentésről beszéltünk, és őszintén beszéltünk arról, hogy reáljövedelem-csökkenés lesz Magyarországon, és kevesebb lesz az állami megrendelés, akkor az teljesen természetes, hogy a gazdasági növekedésben egyfajta szűkülést jelent. Ezt szerintem mindenki tudja, csak van, aki ezt nem akarta és nem volt hajlandó beismerni vagy kimondani. Viszont az érdekes - és itt látható -, hogy ahogy az állam visszavonult, a vállalati beruházások növekedtek, tehát ez is egy klasszikus, amiért tesszük: az államháztartás hiányát csökkentjük, és forrásokat szabadítunk föl a vállalkozói szféra számára.
Vitatkoznom kell, mert Tállai képviselő úr a 2007. évi költségvetés 2006-os vitájánál az utolsó mondatai között - tehát nem ezzel zárta a vitát, mert ennél szörnyűbbet mondott - azt mondta, hogy nem lehet az a cél, hogy az államháztartás hiánya csökken, és hogy forrásokat szabadítunk fel a fejlesztésekre és az európai uniós források lehívására. Ehhez még hadd tegyem hozzá Pelczné képviselő asszony gondolatait, aki nagyon sokszor - hiszem, hogy önök is emlékeznek rá - azt mondta, hogy Magyarország nettó befizető lesz. Ha valaki most figyelmesen elolvassa az Állami Számvevőszék jelentését - mert azt gondolom, és ellenzéki képviselőink többször elmondták, hogy ez az a szervezet, amely hiteles, legitim, és neki el lehet hinni, amit leír -, a jelentésben az szerepel, hogy Magyarország 455 milliárd eurónyi pénzt tudott lehívni, és mindössze 189,5 milliárd eurót fizetett be.
(16.10)
De tessék megkapaszkodni: van egy olyan mondat, nem zárójelben, hogy több is lehetett volna az, amit lehívunk, ha a vállalkozói kör intenzívebben dolgozik, mert az intézményrendszer megvan, az intézményrendszer működik, sőt megerősítik azt, amit Bajnai Gordon sokszor elmondott interpellációs válaszban, hogy Magyarország az intézményrendszer létrehozásában és a pályázati kapuk kinyitásában az elsők között van az egész Unióban.
Tehát azt gondolom, nyugodtan kimondhatjuk azt, hogy a 2007. évi adatok alapján megállítottuk azt a sokszor hivatkozott, Varga Mihály által elmondott adósságspirált. Ez rettentően fontos.
Sokáig nem fordult elő az a magyar költségvetésben, hogy amikor év közben észlelték, hogy a bevételek a tervezetthez viszonyítva kedvezőbben alakulnak, akkor általában a kiadásokat is engedték. Annak az eredménynek, hogy mindössze 1361 milliárdos lett az államháztartási hiány, szerepe van annak, hogy a kormány nagyon szigorú kézzel tartotta kézben a kiadásokat, és nem engedte olyan ütemben növekedni, mint ahogy a bevételeknél a túlteljesítés bekövetkezett.
Azokat a kifogásokat, amelyeket képviselőtársaim elmondtak, hogy hol állunk a bizonyos rangsorokban, ezek tények. De az, hogy megtettük az első lépést, és 2008-ban az eddig, a mögöttünk lévő történések igazolják, hogy ugyanezen a pályán megyünk tovább, ez lehetőséget teremt arra, hogy további források szabaduljanak fel a vállalkozói kör számára.
Talán még egy gondolatot szeretnék itt betenni a vitába: az újraelosztás kérdése. Miközben Magyarországon 50 százalék körül van, az adóelvonás mértéke 39,5 százalékos, az EU-ban 40. Én most szívesen vitatkoznék Tállai képviselő úrral, aki a múlt héten erről beszélt, és azt mondta, hogy ez elviselhetetlen, még akkor is, ha mindössze fél százalék különbség van. Azt gondolom, hogy nekünk el kell dönteni és el kell határozni magunkat a Magyar Országgyűlésben, hogy az adóterheket hogyan osztjuk meg, mely területen és kik viseljenek mekkorát. Lehet beszélni arról, hogy ez az 50 százalékos újraelosztási hányad magas, legyen kisebb, legyenek kisebbek a bevételek, de akkor partnereknek kell lennünk abban, hogy a kiadást mely területeken lehet csökkenteni.
Szeretném példának hozni a társadalombiztosítási alapok ügyét. Talán emlékeznek képviselőtársaim arra, hogy az Állami Számvevőszék hosszú évek óta mindig szerepeltette azt, hogy a társadalombiztosítási alapoknál veszélyes, túl nagy a kockázat. 2007-ben a tb-alapok egyensúlya megteremthető volt. Igaz, hogy nem túl nagy összeggel, de pozitív szaldóval sikerült zárni. Tehát sikerült megfelelő mederben tartani a gyógyszerkasszát és egyéb más egészségügyi ellátásokat, és biztosítani azt a nyugdíjkorrekciós programot, annak a fedezetét, amelyet mi vállaltunk, és ami mellett kitartunk ma is, hogy a szociális kiadásokból átrendezni lehet, de csökkenést nem akarunk vállalni. Más területeken lehet, de a szociálist nem lehet.
Egyetértek azokkal az aggódó képviselőkkel, akik válságról beszéltek, és azt mondták, hogy gond lesz a nyugdíjasoknál, a családoknál. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha egyszer 4 százalékot meghaladó reáljövedelem-csökkenés van, akkor nem kellett különös képesség ahhoz, hogy valaki megállapítsa, hogy az emberek rosszabbul élnek majd akkor, amikor ez a költségvetés megvalósul. De volt eredménye, volt értelme, mert a kitűzött célt elértük. Tehát közelebb kerültünk az egyensúlyi állapothoz, és azt gondolom, hogy ez mindannyiunknak érdeke.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
