KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Remélem, Göndör képviselőtársam, frakcióvezető-helyettes úr megbocsátja nekem ezt a beelőzést, hiszen úgy ítéltem meg, végighallgatva a vezérszónoklatokat, hogy a kormány nevében mindenképpen szükséges reagálni a múlt héten elhangzott vezérszónoklatok néhány mondanivalójára. Szeretnék kitérni egy-két gazdaságpolitikai vetületre, és bővebben válaszolnék egyes ellenzéki képviselők által felvetett, önkormányzatok gazdálkodását érintő kritikákra is.
Tisztelt Ház! A vitában többen érintették a szélesebb értelemben vett makrogazdasági folyamatokat, illetve hogy ezek alakulásában milyen szerepet játszott és játszik a gazdaságpolitika. Előrebocsátanám, hogy amint azt a valóság már többszörösen igazolta, a gazdasági folyamatok területén is nagyon szigorú törvényszerűségek, összefüggések hatnak, amelyeket nemigen lehet megkerülni. A mostani zárszámadási vitában több ellenzéki képviselő, amellett, hogy igazán kevés szót vesztegetett az államháztartási hiány rekordméretű javulására, az ország sorsának további végzetes leromlását próbálta vizionálni abból a tényből, hogy eközben valóban alacsony volt a GDP növekedési üteme, és az előző évekhez képest magas az infláció. Félreértés ne essék, ez utóbbiakat senki nem tartja a gazdaság és társadalom szempontjából kedvezőnek.
Ugyanakkor nagyon határozottan le kell szögezni: a költségvetési konszolidációt végrehajtani ilyen mellékhatások jelentkezése nélkül nem lehet. Ilyen helyzetben az várható el, hogy e káros jelenségek csak ideiglenesek legyenek, és minél hamarabb megszűnjenek. A 2007-ben tapasztalható folyamatok minősítésénél tehát célszerű egy pillantást vetni ugyanazok 2008-as viselkedésére is. A növekedési ütem az időközben a magyar gazdaságtól független külső körülményekben történt jelentős negatív változások mellett is a tavalyinál gyorsabb lesz, egyben a várható EU-átlagnál magasabb, az infláció üteme pedig csökkenő, miközben az EU-tagok zömében idén ezzel ellentétes tendencia bontakozott ki. Ezeket azért jó lenne figyelembe venni a 2007. évi gazdaságpolitika eredményességének - vagy ahogy az ellenzéki képviselők mondják, eredménytelenségének - értékelésekor; mint ahogy jelentős, függetlennek tekinthető nemzetközi szervezetek, illetve maga a pénzpiac is valószínűleg ezt teszi.
Az EU pénzügyminisztereinek tanácsa 2006 szeptemberétől benyújtott konvergenciaprogramjainkra nem mondta, hogy abban nem látja a koncepciót, vagy hogy a bennük lévő koncepció megvalósíthatatlan vagy káros lenne. Ellenkezőleg: azt szögezte le többször is, hogy az adott helyzetben e program szükséges, annak megvalósítása jó úton halad, az eddigi eredmények alapján összességében reálisan végrehajtható. Emellett 2007-ben megállt a forint árfolyamának gyengülése, sőt jelentős és tartós erősödés történt. A kormány által a konvergenciaprogramban is előrejelzett növekedéslassulás pedig elsősorban az állami ágazatokban - a közigazgatás, az oktatás, az egészségügy - meghozott hatékonyságjavító intézkedések és az állam beruházási kiadásainak visszafogása miatt következett be.
A magánszféra teljesítményét ezek az egyensúlyjavító intézkedések csak mérsékelten érintették - itt a növekedés 2007-ben is megközelítette a 4 százalékot. A valóban magas, 8 százalékos inflációs szint ideiglenességét pedig az garantálja, hogy ez a mérték döntően a bevételek növelését eredményező egyszeri adóemelések következtében alakult ki. A kormány is tisztában van azzal, hogy az igazi egyensúlyjavításnak alapvetően a kiadási szint mérséklésén kell alapulnia, de a 2006-ra kialakult helyzetben gyors, érezhető nagyságrendű változásra volt szükség, ezért a kezdeti szakaszban nem volt nélkülözhető a költségvetési bevételek növelése sem.
Hallgatva múlt héten az ellenzéki képviselőket, azt tudom mondani, hogy nem igaz, hogy az ellenzéki képviselők nem tudják, hogy nekik is komoly, súlyos felelősségük van abban, hogy 2006-ban gyors, érezhető nagyságrendű változásra volt szükség. (Dr. Pósán László: Ki kormányzott?) Ezt azért mondom, mert 2002-től kezdődően valóban a kormányzat tette meg a kezdeményező lépéseket éppen azért, hogy a szociális deficitet a lehető leggyorsabban próbáljuk mérsékelni, de ebben az ellenzéki pártok támogatói voltak - kivéve az MDF - a kormánypártoknak, a koalíciónak, sőt volt olyan időszak, amikor már túllicitálták volna mindazt, amit a kormánypártok kezdeményeztek. (Dr. Pósán László: Szegény kormánypártok!)
(15.50)
Ezért tudom azt mondani, hogy nem lehet a felelősséget elhárítani, és csak a kormánypártokra tolni az ellenzéki pártok részéről. (Dr. Pósán László: Ki kormányoz?)
Az egyensúlyjavítás azonban már 2007-ben sem kizárólag a bevételek növelésén keresztül valósult meg. Lényeges, és az ellenzéki képviselők állításával szemben nem kimondottan fűnyírószerű lépések történtek a kiadások növekedésének visszafogása, csökkentése érdekében. Ezek közé tartozik a költségvetési területen foglalkoztatottak számának jelentős csökkentése, a közszféra bérköltsége 2007-ben a GDP arányában több mint fél százalékponttal mérséklődött, a központi közigazgatásban átszervezés révén a 415 központi költségvetési szervből 176 maradt. Jelentősen átalakult a gáz- és távhő-támogatási rendszer, valamint a gyógyszertámogatás mechanizmusa, az ebből adódó megtakarítás a GDP-hez viszonyítva meghaladja a fél százalékpontot.
Szeretnék röviden reagálni a közszférában lezajlott reformlépésekre vonatkozó kritikai felvetésekre. A közigazgatásban az intézményrendszer racionalizálása nem magától indult meg. Ehhez kormányzati beavatkozásra, intézkedésekre volt szükség, különösen az intézkedések súlypontját jelentő és egyébként is szinte mindenki által különlegesen szorgalmazott közigazgatási területen. A sok ellenérdekelt számára népszerűtlen, de az ország javát szolgáló intézkedések megtételére ennek a kormánynak volt bátorsága.
Az átalakításoknak valóban fontos eleme volt a regionális működésre való átállítás. Itt nem érdemes újra megnyitni a vitát, hogy egy ekkora országban szükség van-e megyei tagozódású közigazgatásra, mert az intézkedések nem erről szólnak, hanem a hálózatos szervezetrendszerek racionálisabb, költséghatékonyabb működéséről. Ez a racionálisabb működés megkívánta a széttagolt intézményrendszerek központosítását, a felszabaduló párhuzamos kapacitások leépítését. Ez megtörtént, és a hálózatok fennakadás nélkül tovább tudtak működni, a közérdeket egyértelműen szolgáló átalakítások előnyeit mind a szakmai, mind pedig a gazdaságossági eredmények igazolták.
Az már sajnálatos, hogy az ellenzék nem partner ezekben a hatékonyságjavító intézkedéseknek nemhogy a kidolgozásában - ez talán megérthető, hiszen ez elsősorban a kormányzat feladata -, de még a segítésében sem, s ez már nem akceptálható, minthogy ily módon a közérdek érvényre jutása elé gördít akadályt. Hiányolható, hogy hasonló eredménnyel járó más, alternatív szervezeti intézkedésekre nem hangzott el még javaslat sem az ellenzék részéről.
Megjegyzem, hogy a tartalmában regionális átalakítást gyakorlatilag valamennyi nagy hálózatnál végrehajtottuk: Magyar Államkincstár, APEH - átvéve az illetékhivatalok feladatait -, ÁNTSZ, Országos Mentőszolgálat, munkaügyi központok, nyugdíj-biztosítási igazgatóságok, egészségbiztosítási pénztárak és közlekedési hatóságok. Nem kicsi a sor, tisztelt képviselőtársaim. Gondolják végig mindazt, ami ezen átalakítások mögött meghúzódott! A jövőben reményeim szerint valamennyien az érdemi változásokra tudunk koncentrálni, és az adófizetők érdekeit szolgáló intézkedéseinkhez támogatást kapunk az ellenzéki pártoktól is.
Tisztelt Ház! Több ellenzéki képviselő foglalkozott a zárszámadási törvényjavaslat kapcsán az egészségügyi reformmal. Hozzászólásukban felvetették, hogy a fekvőbeteg-ellátó kapacitások és az Egészségbiztosítási Pénztár által finanszírozott szolgáltatások szűkítése csökkentette a fogyasztó, a beteg szolgáltatásvásárlási jogát, és megerősítette a helyi monopóliumok pozícióit. Véleményem szerint azonban, ha csak ez történt volna 2007-ben, az valóban negatív lenne, de valójában a következő folyamatok zajlottak:
1. Az aktív fekvőbeteg-ellátás kihasználatlansága olyan mértékű volt, hogy a kapacitásszűkítés önmagában nem járhatott a verseny szűkítésével.
2. Egyes aktív fekvőbeteg-ellátó részlegek, egységek megszűnésével egy időben a krónikus kapacitások, az ápolási osztályok területén, illetve a járóbeteg-szakellátásban rendkívül jelentős fejlesztések történtek; az átalakítások zöme a valós szükségletek irányába hatott, tehát a korábbinál kedvezőbb versenyhelyzet jött létre.
3. Az új struktúra területi megoszlása a korábbinál egészségesebb, ami a lakosság hozzáférhetőségi esélyeit növeli.
4. S végül a 2007. évi kiegészítő finanszírozás számos olyan hatást közvetített, ami a teljesítményfinanszírozás merevségét oldotta, elősegítve a jól teljesítők elismerését.
A várakozási idők kialakulását nem lehet kizárólag az elmúlt év strukturális átalakítási intézkedéseiből levezetni, ezek okai sokkal régebben fennállnak. A reform egyik eredménye az, hogy felszínre hozta, mérhetővé, nemzetközileg összehasonlíthatóvá tette az esélyegyenlőtlenség egyik súlyos megnyilvánulási formáját, lehetővé téve a lehetséges és szükséges beavatkozást, amire a 2008. évi finanszírozási intézkedések keretében már találhatók példák. Miután a költségvetési egyensúly javítása szempontjából alapvetően fontos intézkedések a gyógyszer- és gyógyászati segédeszköz-ellátás területén piackonform lépésekkel történtek, indokolt lett volna ezeket a pozitív lépéseket is értékelni. Az egészségügyi reform 2007. évi lépéseinek többsége tehát az egyensúlyi követelmények érvényesítését elősegítő, a költséghatékonyságot és az ellátásbiztonságot szolgáló intézkedésekből állt.
Tisztelt Ház! Szeretném megragadni az alkalmat, hogy ismét szót ejtsek Magyarország Európai Unióhoz fűződő pénzügyi pozíciójáról. Az európai uniós költségvetési kapcsolatok 2007. évi mérlege az előző évekhez hasonlóan ismét jelentős aktívumot mutatott. Különleges volt ugyanakkor a tavalyi év abból a szempontból, hogy a 2004-ben megnyíló források folytatódó felhasználása mellett megkezdődhetett az új, 2007-2013 közötti időszak forrásainak felhasználása is. E hétéves időszak alatt strukturális fejlesztésekre Magyarországon a hazai társfinanszírozással együtt mintegy 8000 milliárd forint áll majd rendelkezésre az Új Magyarország fejlesztési terv keretében. A program végrehajtásában, a források fogadására való felkészülésben jelentős előrelépések történtek: Magyarország elkészítette és benyújtotta az Európai Bizottság részére a fejlesztési terv részleteit tartalmazó operatív programokat, amely 2007. szeptember 13-áig valamennyit el is fogadta.
Az Új Magyarország fejlesztési terv indításától kezdődően 185 pályázati kiírás jelent meg, amelyek alapján 140 milliárd forint értékben történt kötelezettségvállalás. A legnagyobb arányú kötelezettségvállalás - több mint 61 milliárd forint - a gazdaság fejlesztését célzó operatív programok keretében történt. Így bár a program kifizetései valóban jelentősen elmaradtak a tervezettől, Magyarország a tervezéssel, programozással és a pályázatok indításával előkelő helyet foglal el az uniós tagországok között.
Kitérnék néhány, az elkülönített állami pénzalapok gazdálkodását érintő felvetésre. Ami a Munkaerő-piaci Alapot illeti, a passzív ellátások kiadása 2007-ben 9,2 milliárd forint volt, a teljesített kiadás így 11,4 százalékkal elmaradt az előirányzattól. A passzív ellátások előirányzattól való elmaradását elsősorban az eredményezte, hogy egyes ellátási formákban alacsonyabb lett a résztvevők tényleges létszáma a tervezés során figyelembe vett létszámnál.
A Munkaerő-piaci Alap teljesítette a 2007. évi költségvetésről szóló törvény 68. § (5) bekezdésben előírt 113,3 milliárd forint befizetési kötelezettségét, így az alap befizette a munkanélküli-ellátó rendszer változásával összefüggő 61,3 milliárd forintot, amellyel hozzájárult a rendszeres szociális segélyben részesülők ellátásához, valamint a közcélú foglalkoztatáshoz. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
Ezen felül az alap által befizetett 52 milliárd forint a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatásának támogatására szolgált. Az alap befizetése tehát egy finanszírozási mód, ezeket a feladatokat nem ő látja el, hanem hozzájárul e feladatok megoldásához.
Úgy látom, elnök úr azt jelezte, hogy fejezzem be a mondanivalómat.
