TATAI-TÓTH ANDRÁS
TATAI-TÓTH ANDRÁS
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A zárszámadási törvény oktatással, közoktatással és felsőoktatással foglalkozó fejezeteihez szeretnék néhány megjegyzést fűzni. A zárszámadási törvényből kitűnik, hogy a 2007. évben a közoktatás és a felsőoktatás finanszírozása a tervezettnek megfelelően történt. Kiderül az is, hogy a becsült létszámok és a becsült költségek egész pontosan megfeleltek a teljesítésnek, minimális eltérés mutatkozott ezek közül.
Új elem volt a 2007. évi gazdálkodásban a közoktatás új finanszírozási rendszere, amely a korábbi fejkvótás finanszírozási rendszer helyett bevezette a teljesítménymutatós finanszírozást, amelynek a lényege az, hogy a közoktatási törvényben megfogalmazott feladatok alapján számítja ki azokat a normatívákat, amelyeket a törvény meghatároz, tehát lényegesen jobban kötődik a ténylegesen ellátott feladathoz a normatíva, mint korábban. Az Állami Számvevőszék anyagában szerepel az a javaslat, hogy ehelyett a régi fejkvótás rendszer visszaállítását tartaná a Számvevőszék helyesnek.
Ugyanakkor elkészítette a Számvevőszék - talán márciusban vagy áprilisban - az Oktatási és Kulturális Minisztérium ellenőrzése során a jelentését, amely jelentésben viszont üdvözölte nagyjából az általam előbb elmondott indokok alapján a teljesítménymutatós rendszer bevezetését. Kimutatta azt, hogy jobban kötődik a ténylegesen ellátott feladatokhoz, mint a fejkvótás rendszer. Az oktatási bizottság ülésén ráirányítottuk a figyelmet erre az ellentmondásra, és tulajdonképpen a bizottsági ülésen a Számvevőszék és a bizottság kormánypárti tagjai között az a megállapodás született, hogy semmi akadálya nincs annak, hogy a következőkben a költségvetési törvény indoklásába bekerüljenek azok a mutatószámok is, amelyek fejkvótára vannak meghatározva, hiszen a teljesítménymutatóból pontosan meg lehet határozni, hogy egy óvodás gyerekre, egy általános iskolás első vagy második osztályos gyerekre vagy egy nyolcadikosra mennyi állami támogatás jut.
Természetesen ugyanúgy, ahogy a Pénzügyminisztérium reagált a Számvevőszék javaslatára, az oktatással foglalkozó szakpolitikusaink is azt az álláspontot képviselik, hogy a 2007 szeptemberétől életbe lépett új rendszer visszavonása nem indokolt. Egy egyszerű osztással egyébként kiszámítható bármely feladatra a fejkvóta is. Ez váltotta ki az egyik legnagyobb vitát egyébként az oktatási bizottság ülésén.
Szólni kell még egy másik vitatott pontról, ez az egyház-finanszírozás, egyházi iskolák finanszírozásának kérdésköre, amely szintén hosszas vitát váltott ki részben a már idézett tavaszi számvevőszéki vizsgálat alapján, amely a hatályos törvények, hatályos jogszabályok alapján kimutatta azt, hogy kevesebb támogatást kaptak a korábbi évben, 2006-ban az egyházi intézmények után az egyházak, mint amennyi a Számvevőszék számítása szerint megillette volna őket. Ugyanakkor a másik megközelítése ennek a kérdéskörnek a vatikáni megállapodás, amely szerint az egyházi iskolába járó gyermekek után ugyanolyan állami támogatást fizet a központi költségvetés, mint az önkormányzati intézményekben ellátott gyermekek után a központi költségvetés és a helyi önkormányzatok átlagosan.
Miután rendkívül sok intézménytípus van az országban, óvodától a két tannyelvű gimnáziumig, így ez a képzett átlag, ami például 2008-ban 217 ezer forintot tesz ki gyermekenként - ennyi kiegészítő normatívát kapnak az egyházi intézményekben tanuló gyermekek után a fenntartók -, ez egy átlag. Ez az átlagszám is sok vitára ad okot. Ahogy már említettem, a rendeletek, jogszabályok alapján: mi tartozik bele, mi nem az átlagszámításba? Évek óta tart ez a vita. Elkészült az Oktatási Minisztériumban az a jogszabálytervezet, amely talán a megoldás irányába, a hosszú távú rendezés irányába elviheti ezt a kérdéskört. Nevezetesen óvodás gyereket óvodással, általános iskolást általános iskolással, első osztályost elsőssel, nyolcadikost nyolcadikossal, kollégistát kollégistával, két tannyelvű gimnáziumban tanulót két tannyelvű gimnáziumban tanulóval, nemzetiségi iskolába járó gyereket nemzetiségi iskolába járóval, bejáró tanulók után adott támogatást a bejáró tanuló támogatásával - és így tovább - kell összehasonlítani. Egy kicsit többet kell számolni, de a mai informatikai háttér mellett ez nem jelenthet gondot, és akkor mindenki számára világos lesz, hogy az a gyermek, aki mondjuk, egyház által fenntartott gimnáziumba jár, ugyanazt a támogatást fogja kapni az államtól, mint az önkormányzati gimnáziumba járó társa a központi költségvetéstől és a helyi önkormányzattól együttesen.
Azt hiszem, hogy támogatandó az oktatási miniszternek ez a törekvése, hogy ilyen módon találjunk megoldást, megnyugtató megoldást az egyházi intézmények finanszírozására, hiszen nem tesz jót az államnak sem, de nem tesz jót az egyházaknak sem ez az állandó, anyagiakon folytatott és parttalan vita, mert ahogy látjuk, ma már az Állami Számvevőszék és például a Pénzügyminisztérium és az Oktatási Minisztérium értelmezése között is eltérés mutatkozik.
(17.40)
Összefoglalva a 2007-es költségvetés teljesítéséről az oktatási területet érintő beszámolóban szereplő adatokat, azt lehet elmondani, hogy pontosan a kormányzati programnak megfelelően történt a közoktatási intézmények finanszírozása. Talán még a Számvevőszéknek arra a megjegyzésére szeretnék reagálni, hogy a teljesítménymutató elfedte a normatíva, fejkvóta csökkenését. Vállaltuk azt a pedagógus-óraszám visszaemelésével, emlékeznek önök, hogy 2002-ben minden pedagógusnak 22 óraszáma volt, amikor az Orbán-Torgyán-kormánytól átvette a szocialista-liberális koalíció a kormányzást, és túlzottan optimistán visszavettük a tanárok óraszámát 20 órára. Túlzottnak bizonyult az optimizmusunk, ezért 2006-ban hoztunk egy intézkedést, 2007 szeptemberétől visszaállítottuk a korábbi óraszámokat. Ezt a népszerűtlen intézkedést nem azért tettük, hogy az intézményfenntartó helyi önkormányzatok terheit csökkentsük, hanem azért tettük a konvergenciaprogram értelmében, hogy a központi költségvetés terheit csökkentsük. Emiatt valóban a normatívákban jelentkezik az az összeg, amelyet 2007 szeptemberétől a megemelt pedagógus-óraszámunk miatt már nem kellett a helyi önkormányzatoknak bérként kifizetni a pedagógusoknak, és ezt az összeget nem is kapták meg az önkormányzatok. A pozíciójuk ezzel nem romlott, nem is javult. A központi költségvetés pozíciója viszont javult.
Tehát a kormányprogram, a konvergenciaprogram végrehajtása jegyében zajlott le a 2007. évi oktatási gazdálkodás. Még azt is hozzátehetem, hogy a normatívákon kívül különböző más forrásokból is, részben az Oktatási és Kulturális Minisztérium fejezetében tervezett összegekből jutott pénz a közoktatásba, de szeretném a figyelmet felhívni arra, hogy mintegy 10 milliárd forint a kistérségi társulásokon keresztül jutott el az oktatási rendszerünkbe, nem beszélve még arról, hogy az önhibáján kívül forráshiányos önkormányzatokat támogató keret nagy része is oktatási célokra fordítódott.
Ellentétben azokkal a vészjósló hangokkal, amelyeket hallottunk nagyon gyakran 2007 folyamán is, hogy összedől az oktatási rendszer, hogy tönkremegy, hogy finanszírozhatatlan, az iskolafenntartók természetesen a saját munkájukkal és az anyagi áldozatvállalásukkal is biztosították a közoktatás, illetve az állam biztosította a felsőoktatás megfelelő finanszírozását és működését 2007-ben. Ezért a költségvetésről szóló beszámolót, a zárszámadási törvényt a parlamentnek támogatásra és elfogadásra ajánlom.
Köszönöm szépen a figyelmüket.
