VÉGH TIBOR
VÉGH TIBOR
VÉGH TIBOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Parlament! Tisztelt előttem szóló Képviselőtársam! Végre egy pozitív hatásköri összeütközés! Ez egy jó hely, itt mindenki többet akar dolgozni, mint amennyit egyébként megkövetelnének tőle. Meg fogunk tudni egyezni, azt hiszem, a gazdasági bizottságban vagy a gazdasági bizottsággal arról, hogy ki milyen feladatokat fog végezni. Ez egyébként a törvénynek is jót fog tenni, meg nyilván a közbeszerzési folyamatoknak is jót fog tenni.
Tisztelt Parlament! 1500-2000 milliárd forint - ennek az összegnek az elköltéséről van itt most szó. Ezek adóforintok és uniós források. Ez a GDP 7 százaléka, és azt gondolom, nem mehetünk el amellett szótlanul, hogy ez egy rendkívül jelentős arány. Az Európai Unió tagállamaiban ez az érték rendre kevesebb, 2-3, maximum 5 százalék. Nálunk tavaly 9 volt, az idén 7 százalék, tehát elég jelentős pénzösszegről van szó.
Nagyon fontos az, hogy milyen versenyszabályok mentén költjük el ezt az összeget, az állam és az önkormányzatok hogyan költik el ezt a temérdek pénzt. Azt, hogy mire költjük el, azt a költségvetési törvény és a helyi rendeletek szabályozzák.
Azt, hogy hogyan, milyen intézmények felügyelete mellett, azt a versenyjogi törvények és a közbeszerzési törvény határozza meg. Erről szól a Közbeszerzések Tanácsának 2007. évi beszámolója.
2007-ben csökkent a beruházások összértéke mintegy 10 százalékos mértékben. Nyilvánvaló - gondolhatnánk -, hiszen csökkentek az állami megrendelések, az állami nagyberuházások. Nos, a dolog nem ennyire egyszerű. Amíg 2006-ban 2005-hoz képest jelentősen csökkentek az állami közbeszerzések és beruházások - lásd takarékossági intézkedések -, addig 2007-ben háromszorosára nőtt a központi költségvetés beruházásainak értéke. Ellenben 2006-ban a takarékossági intézkedések ellenére jelentősen nőtt az önkormányzatok beszerzési kedve, ez a kedv viszont 2007-ben jelentősen visszaesett.
Miről is van szó tehát? Ha beszéltetjük a számokat - ahogy ezt öreg könyvvizsgáló barátom szokta mondani -, akkor válik igazán bonyolulttá a sok vagy kevés kérdése. Két nagy állami beruházás, az M6-os és az M60-as utak 266 milliárd forint értékű közbeszerzése az, ami felborította a tavalyi arányokat, de így is jelentősen és szemmel láthatóan nőtt a magyarországi központi beruházások összértéke, magyarul: élénkültek a beruházások. Tavaly még csak az eljárások zajlottak le, idén és jövőre pedig várhatóan a konkrét vásárlások és kivitelezések tekintetében is.
Ezzel szemben az önkormányzatok a 2006. év jelentős fellendülése után - talán kijózanodva a csábító kötvénykibocsátások mámorából - ismét racionálisan és felelősen döntenek közbeszerzéseikről, és ennek megfelelően közbeszereztek. Elnök úr is és az előttem szólók is elmondták, hogy tavaly ismét csökkent a nyílt eljárások aránya a tárgyalásos technikák javára. Ez nem túl szerencsés, hiszen ez egy kivételes eljárás. Ez a kivétel ma már értékben a 60 százalékát jelenti az összes közbeszerzésnek, kétszer annyit, mint a nyílt eljárások.
Ez jellemző leginkább a közösségi értékhatárt elérő beszerzéseknél. Itt mintegy 80 százalék a tárgyalásos eljárások aránya, ezen belül is külön aggasztó, hogy kétszeresére nőtt a gyorsított tárgyalásos eljárások száma, ez pedig végképp nem szerencsés. Azért is nem, mert a rövidebb határidők miatt előnye lehet annak, aki korán odakucorodik a tűz mellé. A közvélemény kevésbé tudja a nyilvánosság kontrolljával ellenőrizni így a pénzek elköltését, és ahogy az életben nagyon sok dologhoz, ide is két fél kell. Egy jó tárgyaláshoz legalább két, jól felkészült fél kell, különben az egyik rendre jobban, a másik rendre pórabbul, rosszabbul jár. Nos, az ajánlattévők jól felkészültek.
Nem nőtt az előző évben a kis- és középvállalkozások aránya az értékek tekintetében. Államtitkár úr elmondta, hogy a beszerzések száma tekintetében mintegy 4 százalékos növekedés volt. Márpedig a kis- és középvállalkozások alkalmasak akár a nagy eljárásoknál, tehát a közösségi értékhatárt elérő eljárásoknál is, láthattuk, hogy a nyerteseknél a kis- és középvállalkozások átlagosan mintegy 460 millió forint, az idén mintegy félmilliárd forint értékben tudnak nyerni. Ez azt jelenti, hogy képesek és készek tehát a kis- és középvállalkozásaink a sikerre. Ezért aztán - ahogy azt a Közbeszerzések Tanácsa javasolja is - a közbeszerzési törvény parlament asztalán fekvő tervezett módosítása engedni fogja majd a beruházások bontását, preferálja majd a részajánlat benyújtásának lehetőségét.
Tisztelt Parlament! Tisztelt Országgyűlés! Szó esett arról, hogy mintegy harmadára csökkent a külföldi székhelyű vállalkozások aránya a közbeszerzések összértékében. Mondhatnánk azt, hogy ez egy kedvező folyamat, hiszen akkor nyilván előretörtek a hazai kis-, közép-, esetleg nagyobb vállalkozások. Pedig jószerivel csak arról van szó, amit az elnök úr is említett, hogy nem volt az előző évben olyan tender, ami különösebben felkeltette volna a külföldi székhelyű vállalkozások érdeklődését, ezért aztán van egy év laufunk arra, hogy itthon megerősödjünk a hazai vállalkozásaink tekintetében.
2007-ben a szűkülő piac ellenére nem nőtt a jogorvoslati eljárások száma, sőt 12,5 százalékkal csökkent, tehát gyakorlatilag szinten maradt az eljárások számához viszonyítva. Azért mondom, hogy nem nőtt, hiszen élesedik a verseny. Ilyenkor az ember azt gondolná, hogy természetesen növekedhet - mint ahogy a Gazdasági Versenyhivatal jelentésében is láttuk, hogy feltételes módon fogalmazott, hogy növekedhetett az eljárási szabálytalanságok száma -, nos, ez nem nőtt, 12,5 százalékkal csökkent. Emlékszünk rá, hogy 2005-ben még 1091, 2006-ban 858, 2007-ben pedig már csak 751 jogorvoslati eljárást folytatott le a Közbeszerzések Tanácsa.
Végezetül az OECD egy korrupciót vizsgáló tanulmánya, amely a tanács honlapján is fellelhető, és magyarul is olvasható, érdekes megállapításokat tesz a magyarországi viszonyokról. 125 országot vizsgált ez a tanulmány, és egy 1-től 7-ig terjedő skálán osztályozta őket, ahol a 7-es a jó szám. Magyarország 4,2 ponttal a jó közepes osztályzatot kapta, hasonlóképpen Csehországhoz.
De azért, kedves képviselőtársaim, vízszintesen még ne dőljünk hátra, van dolgunk bőven. Ahogy az előbb említettük, a törvénykezés asztalán van a közbeszerzési törvény módosítása. Érdekes tendenciára szeretném itt felhívni a figyelmet; remélhetőleg ez marad a következő 2 évben vagy a következő 6 vagy 10 évben, vagy nem tudom, mennyiben: tehát hogy a kormánypárt és az ellenzék közös módosítókat nyújt be a törvénytervezet módosításához, közösen készítjük el a kapcsolódó módosítókat a Göndör István képviselőtársam vezette albizottság segítségével, és ez, azt gondolom, ebben a tekintetben, ahol jelentős gazdasági lehetőségekről van szó, példa nélküli.
Azt csak üdvözölni lehet majd, hogy a javaslat sorsa nem aszerint dől el, hogy honnan érkezett a javaslat, hanem aszerint, hogy az mit tartalmaz. Azt gondolom, hogy a Közbeszerzések Tanácsának munkája kapcsán el kell mondanunk azt, hogy ha így folytatjuk, tudunk és merünk majd változtatni, akár a törvényen, akár ezeken a folyamatokon, nyilván a köz, a vállalkozásaink és az adófizetők érdekében.
Végezetül köszönöm a kormánypárt nevében a Közbeszerzések Tanácsának 2007. évi munkáját, és az ő munkájáról szóló 2007. évi beszámolót az Országgyűlésnek elfogadásra javaslom.
Köszönöm szépen. (Taps.)
(14.40)
