DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Amikor megláttam a törvényjavaslat címét, akkor megkíséreltem számba venni, hogy az elmúlt néhány hónapban hány alkalommal nyúltunk hozzá vagy próbáltunk hozzányúlni a büntető törvénykönyvhöz.
Elsőként Bárándy Gergely képviselő úr javaslata jutott eszembe, mely a gyűlöletbeszéd büntetőjogi szankcionálása érdekében módosította a Btk.-t, amelyet később az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek ítélt, és megsemmisített. Itt van aztán az a javaslat, melyet Latorcai János képviselőtársammal közösen nyújtottunk be a színesfémre és színesfémötvözetekre nézve elkövetett lopási és orgazdasági cselekmények büntetésének szigorítása érdekében. Mint ismeretes, a tisztelt Ház szocialista, szabad demokrata és MDF-es szavazatokkal a törvényjavaslatot lényegétől fosztotta meg, kivéve abból a szigorító rendelkezések túlnyomó többségét, mely miatt kénytelenek voltunk a már értelmetlenné vált javaslatunkat visszavonni. Ma reggel, a most tárgyalt napirend előtt kezdtük meg a közrend, valamint az igazságszolgáltatás működésének védelme érdekében szükséges egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat tárgyalását, amelyben szintén a Btk. számos rendelkezésének módosítására tett a kormány javaslatot. Köztudott, az imént el is hangzott Balsai István képviselőtársam szájából, hogy előkészítés alatt áll egy teljes egészében új büntető törvénykönyv megalkotása is.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nem biztos, hogy ennyi sínpárra, ennyi vágányra szükség van. Valamikor ezeknek a vágányoknak találkozniuk kellene. A törvényjavaslattal kapcsolatos első, egyben általános kritikai észrevételemet ebben a megjegyzésben kívántam kifejezésre juttatni.
Az, hogy egyes képviselők különféle irányból javaslatot tesznek a büntető törvénykönyv módosítására, a parlament törvényhozó munkájának szükségszerű velejárója. Ezek a javaslatok, mint láthattuk, lehetnek jók, rosszak, alkotmányszerűek vagy az alkotmánnyal ellentétesek. Közel négyszáz, önálló indítvány előterjesztésére jogosult képviselőnél szükségszerű az, hogy több a párhuzamos vágány olykor a szükségesnél.
Más a helyzet azonban, ha a kormány az előterjesztő. A racionális törvényalkotási munka megkívánná azt, hogy ha a kormány egy törvény módosítására több javaslatot tesz, azokat egy törvényjavaslatba egyesítse. Ehelyett kaptunk ma egy salátatörvényt meg egy másik törvényt, úgy, hogy mindkettőben ugyanazon törvény módosítására történik javaslattétel. Látszólag másodrendű kérdésről van szó. Valójában a törvények gyakori módosítgatásai a törvény hitelét, tekintélyét, a rendelkezéseinek helyességébe vetett bizalmat ássák alá. Különösen igaz ez egy olyan törvénynél, mint a büntető törvénykönyv, amiről joggal gondoljuk, hogy ősi erkölcsi parancsokon nyugvó, időtálló tilalmakat, szabályokat tartalmaz.
Mivel az új büntető törvénykönyv előkészítéséért a kormány a felelős, és ennek a nagy munkának a jelenlegi szakaszban történő áttekintésére igazán a kormánynak van lehetősége, joggal várnánk el, hogy a kormány elemezze a mostani javaslata és a készülő új büntető törvénykönyv egymáshoz való viszonyát. Az előttünk fekvő törvényjavaslatot a kormány - nem először - előzetes egyeztetés nélkül és viszonylag rövid ideig tartó előkészítés után nyújtotta be. Az, hogy egy ilyen törvényjavaslat kellő alaposságú áttanulmányozására az a nem egész egy hónap, ami a benyújtástól a mai napig eltelt, nem elegendő, egy külön kérdés. Talán még ennél is problematikusabb, hogy nem látjuk annak a megnyugtató jeleit, hogy akár a büntetőjogi kodifikációs bizottság, akár a szakma ezt a törvényt megvitatta és megerősítette volna.
(12.30)
Márpedig a büntető törvénykönyv szakmai megalapozottsága iránt hasonló súlyú és mértékű elvárások kapcsolhatók, mint amit a közelmúltban tárgyalni kezdett polgári törvénykönyvvel kapcsolatosan hangsúlyoztunk.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ebben a törvényjavaslatban a mi véleményünk szerint vannak támogatható és nem támogatható javaslatok. Az összbüntetéssel kapcsolatos új rendelkezésekkel lényegében semmi bajunk nincs, legfeljebb annyi észrevételt teszünk, hogy az új szöveg olyan evidenciákat tartalmaz, amelyek ezek tételes kimondása nélkül is természetesek. Nyilvánvaló, hogy a már kiállott szabadságvesztés még végre nem hajtott szabadságvesztésekkel nem foglalható összbüntetésbe, vagy a felfüggesztett szabadságvesztés utóbb elrendelt végrehajtása esetén az összbüntetésbe foglalásnak erre a büntetésre is kiterjed a lehetősége. Egy kicsit szájbarágósak ezek a szabályok, és akár az a kérdés is felvethető lenne, hogy egy törvénynek kell-e tankönyvbe való evidenciákat tartalmaznia. A lényeg azonban az, úgy gondoljuk, hogy ez a törvényi szabályozás helyes és elfogadható.
Egészen más a helyzet a bejegyzett élettársi kapcsolattal összefüggésben javasolt módosítások tekintetében. Nem kerülhető meg, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolat tekintetében rámutassunk arra: ez a jogintézmény valójában az azonos neműek számára kívánja a kvázi házasság lehetőségét biztosítani. Azok a különnemű élettársak, akik különböző megfontolásból eddig nem kívántak házasságot kötni, nem fognak a házasságkötéssel gyakorlatilag azonos következményekkel és formaságokkal járó eljárást igénybe venni, vagyis más elnevezés alatt mégis házasságot kötni. A Ptk. módosításával megteremtett új intézmény a gyakorlatban egyedül az azonos neműek számára kínál olyan lehetőséget, amely eddig számukra nem volt igénybe vehető, gyakorlatban a házasság lehetőségét. A büntető törvénykönyv mostani módosítása e tekintetben lényegében ezt a megoldást kívánja a hozzátartozók fogalmi körének módosításával, illetve a bigámia büntetésére vonatkozó rendelkezéseket érintően a büntetőjog világára kiterjeszteni.
A Kereszténydemokrata Néppárt ezeket a módosításokat elfogadhatatlannak tartja, mert az a szemlélet, mely a kérdés ilyenkénti rendezésében megnyilvánul, összeegyeztethetetlen a házasság intézményéről vallott felfogásával. Továbbá e vita során is hivatkozunk arra a korábban már többször kifejtett álláspontunkra, hogy a bejegyzett élettársi intézményt egyszersmind alkotmányellenesnek tartjuk, mivel az ellenkezik a házasság és a család védelmét kimondó alkotmánybeli rendelkezéssel. Emlékeztetünk arra, hogy ennek az új jogintézményt meghonosító törvénynek a megsemmisítése érdekében az Alkotmánybírósághoz fordultunk, de rajtunk kívül még számosan tették ezt. Miként azt a polgári törvénykönyv vitájában is kifejtettük, most is hangsúlyozzuk, hogy feltétlenül indokolt az ügyben az Alkotmánybíróság döntésének a bevárása, mivel el kell kerülni olyan helyzeteket, hogy egy törvényt alkotmányellenesség okából úgy kelljen megváltoztatni, hogy a tinta még meg sem száradt rajta.
A kormány ez irányú javaslata egyébként a bejegyzett élettársi kapcsolatban további problémákat is felvet. Mivel az eddigi jogi szabályozás a bejegyzett élettársi kapcsolat mellett a be nem jegyzett, azaz sima élettársi kapcsolatot is fenntartja - ami egyébként természetes is -, a most javasolt büntető törvénykönyvi szabályozás a hozzátartozók tekintetében megengedhetetlen diszkriminációt tartalmazna a bejegyzett és a nem bejegyzett élettársak között. A hozzátartozók körében a bejegyzett élettárs a továbbiakban minden tekintetben a házastárssal azonos megítélés alá esne, míg a be nem jegyzett élettársat ez a minőségű hozzátartozói pozíció nem illetné meg. Megválaszolásra vár a kérdés, miért illesse például több jog az azonos nemű bejegyzett élettársat a különnemű, be nem jegyzett élettárshoz képest.
Természetesen elfogadhatatlan számunkra a kettős házasság, azaz a bigámia büntetőjogi szabályának módosítása is. Mind alapvető értékeinkkel, mind pedig alkotmányos felfogásunkkal összeegyeztethetetlen, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolat a házassággal azonos büntetőjogi védelemben részesüljön. Már eleve azt is megkérdőjelezendőnek tartjuk, hogy kettős bejegyzett élettársi kapcsolat létesítésének van-e olyan társadalmi veszélyessége, amely szükségessé tenné ennek a magatartásnak a büntetőjogi üldözését. Bejegyzett élettársi kapcsolat fennállása alatt ugyanis újabb bejegyzett élettársi kapcsolatot érvényesíteni, létesíteni nem lehet, és a tiltó szabály megszegésének polgári jogi, illetve családjogi következményei megfelelő módon rendezik - feltételes módban mondom, rendeznék, ha ez az egész törvény persze hatályba lépne -, rendezik, rendeznék e magatartás következményeit. Ha pedig nem feltétlenül szükséges, fölösleges új bűncselekményeket kreálni.
Az elmondottakon túlmenően külön problémát vet fel, hogy ebben a szabályban is jelentkezik a bejegyzett és a nem bejegyzett élettárs közötti negatív diszkrimináció kérdése. Miért lenne eltérő a társadalmi veszélyessége a fennálló házasság alatt mással létesített élettársi kapcsolatnak és a fennálló házasság alatt létesített bejegyzett élettársi kapcsolatnak? Hiszen jogkövetkezményei a bejegyzett és a nem bejegyzett élettársi kapcsolatnak egyaránt vannak, még ha azok nem is ugyanazok. Azok az élettársak, akik nem akarnak házasságot kötni, gyakran hivatkoznak arra, hogy az érzelmi kapocs a lényeges, és emellett nincs szükség közöttük a külön papírra. Ha ezt a jog tolerálja, márpedig valóban tolerálja, akkor belehelyezkedve ebbe a logikába, feltehető a kérdés: miért tegye függővé a törvény egy magatartás bűncselekménnyé nyilvánítását egy papírlap lététől? Miért tekinti továbbá a bejegyzett élettársról kiállított papírt büntetőjogilag ugyanolyannak, mint egy házassági anyakönyvi kivonatot?
Tisztelt Képviselőtársaim! Külön szót érdemel a törvényjavaslat 4. §-a. Érdemes idézni az ehhez fűzött indokolást. Idézem: “A szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértése tényállását legutóbb a 2007. évi XXVII. törvény módosította 2007. június 1-jei hatállyal. A módosítás célja többek között az volt, hogy egyértelműen tűnjön ki a jogalkalmazó számára a korábbihoz képest változatlan jogalkotói szándék, miszerint valamennyi szerzői és kapcsolódó jogi, vagyoni jogi jogosultság megsértése büntetendő e tényállás alapján, feltéve, hogy valamennyi egyéb tényállási elem megvalósul.” Folytatva az idézetet: “A vádhatóság értelmezése szerint a tényállás azonban továbbra sem alkalmas arra, hogy valamennyi, a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvényben meghatározott díjigénnyel kapcsolatos jogsértés elleni fellépés alapjául szolgáljon. Erre tekintettel a javaslat ismételten módosítja a tényállást, és most már kifejezetten úgy rendelkezik, hogy az engedélyezési jog nélkül fennálló bármely díjigény megsértését a szerzői vagy ahhoz kapcsolódó jog megsértésének kell tekinteni.” Eddig az idézet.
Hát ez, képviselőtársaim, vicc, pestiesen szólva: kész röhej. Arról van tehát szó, hogy az igazságügyi tárca e feladattal megbízott kodifikátora képtelen volt a jogalkotói szándékot megfelelően megfogalmazni, és emiatt alig egy évvel a Btk. módosítása után újból módosítani kell a törvénykönyvet. Az ilyesfajta hibákért a hátát - a miniszteri felelősség intézményének megfelelően - a miniszternek kell tartania, és ez egy jól működő demokráciában a bársonyszékbe szokott kerülni. Az érintett miniszter egyébként már távozott, de nem ezért. Csak remélni merjük, hogy a mostani módosítás már pontosan kifejezi a jogalkotói szándékot, és nem kell jövőre azzal szembesülnünk, hogy újabb selejt született.
A törvényjavaslat további rendelkezéseihez nincs hozzáfűznivalónk. Az elítéltek, illetve a letartóztatottak véleménynyilvánítással kapcsolatos jogaira vonatkozó rendelkezéseket, illetve az ideiglenes kényszergyógykezelést érintő rendelkezéssel kapcsolatos módosítást támogatni tudjuk.
(12.40)
Tisztelt Országgyűlés! A törvény részünkről vegyes fogadtatásban részesült. Az általunk vitatott részeket illetően módosító javaslatainkat elő fogjuk terjeszteni. A szakma véleményén túlmenően ezek sorsától függ, hogy a törvényjavaslatot egészében tudjuk-e támogatni.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz, a KDNP és az MDF soraiban.)
