KORÓZS LAJOS
KORÓZS LAJOS
KORÓZS LAJOS szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Nagyon szépen köszönöm, hogy az idősek világnapja kapcsán szóba hozta azokat a kormányzati ügyeket, amelyek előttünk állnak. Ez lehetőséget teremt nekem arra, hogy tájékoztassam részben a tisztelt Házat, részben a magyar társadalom egészét, de leginkább azt a közel 3 millió embert, akiket most az idősek társadalma körébe sorolunk.
Kedves Képviselőtársaim! Szeretném, ha azokat a kihívásokat, amelyek előtt áll a magyar társadalom és az idősek társadalma, nem tragédiaként élnénk meg. Úgy gondolom, a demográfiai kihívás nem büntetés, nem átok, az lehetőség arra a magyar társadalom és a társadalomban a politika minden szereplője számára, hogy gondoljuk végig a jövőnket, hogy gondoljuk végig, mi a politika szerepe a társadalom formálásában. Hogyan képzeljük el az idősek társadalmát 5 év múlva, 10 év múlva, 20 év múlva, 30 év múlva Magyarországon? Annál is inkább, mert úgy látom, az itt ülők mindegyike érintett még abban, hogyan fog kinézni ez a társadalom 30 év múlva. Remélem, mindenki jó egészségnek örvendve még élni fog 30 év múlva.
Azt is pontosan tudjuk, hogy a nyugdíjrendszerünket legalább 50 évre tervezzük. Akkor ebből a tervezési stratégiából kiindulva azt gondolom, hogy néhány kérdést természetesen fel kell tenni, és a politika szereplőinek ezekre a kérdésekre igyekezni kell válaszokat keresni. A demográfiai kihívást, a demográfiai öregedést nem tragédiának fogom fel, hanem egy lehetőségnek, hogy gondoljuk végig ennek a társadalomnak a jövőjét.
(9.10)
A másik dolog, amit szeretnék megemlíteni: évek óta folyik egyfajta gondolkodás ebben a kérdésben. Tízéves, tizenegyedik éves az Országos Idősügyi Tanács. Ha emlékeznek képviselőtársaim, még Horn Gyula kormányfő hozta létre, ő volt az első elnöke. Nagyon kevés olyan ország van Európában, amelyik azzal dicsekedhet, hogy a nemzet kormányának elnöke az idősügyi tanács elnöke. Nem volt ez persze mindig így, mert volt négy év, amikor nem töltötte be egy bizonyos személy az Idősügyi Tanács elnöki posztját, sőt átadta a miniszterének, és a minisztere is továbbadta, és társelnöki rendszerben működtették, de erre nem szeretnék kitérni, mert sokkal fontosabb az a stratégiai gondolkodás, amiről most szeretnék szót váltani önökkel.
Kezdem azzal, hogy a miniszterelnök úr ez év tavaszán, márciusban az Országos Idősügyi Tanács előtt azt kérte a tanácstól, tessenek gondolkodni azon, hogy alkossunk meg egy nemzeti idősügyi stratégiát. Tisztelettel jelentem a Háznak és a hárommillió idős embernek, hogy az Idősügyi Tanács beleállt ebbe a feladatba. Az Idősügyi Tanács a nyár folyamán 14 olyan szakbizottságot hozott létre, amelyek elkezdtek gondolkodni azon, hogy hogyan tovább, magyar társadalom, az idősügyben. Tisztelettel jelentem, hogy azon túlmenően, amit professzor úr is említett, az idősügyi charta, a Kincs-program, amelyet annak idején megfogalmaztak, a nemzeti cselekvési programban mind-mind figyelembevételre fog kerülni.
Tisztelettel jelentem, hogy a szakembereink - akik között akadémikusok, tudósemberek és a praxisból jövő emberek vannak, akik mindennapi munkájukban az idősekkel foglalkoznak - egy olyan tudásbázist hoztak létre, amelyben többek között professzor úr tanulmányai is benne vannak, és ezek nagyon alapos megfontolást igényelnek arra nézvést, hogy kialakítsuk ezt a nemzeti stratégiát.
Tisztelettel jelentem önöknek, azon túlmenően, hogy megalakultak ezek a csoportok, meg kell határozni, melyek azok a fajsúlyos dolgok, amelyekkel foglalkozni kell egy nemzeti idősügyi stratégia kidolgozása kapcsán. Foglalkoznunk kell az időseknek nyújtott szociális ellátórendszerek áttekintésével, foglalkoznunk kell a társadalombiztosítási nyugellátások rendszerével, foglalkoznunk kell az egészségügyi ellátás rendszerével, foglalkoznunk kell a speciális képzési rendszerekkel, az időseket érintő jogharmonizációval és jogvédettségi rendszerekkel, foglalkoznunk kell a társadalmi részvétellel, az inklúzióval, az esélyegyenlőséggel, a generációk közötti együttműködéssel és a társadalmi szemléletformálással. Ez mind-mind ránk vár. Azt gondolom, hogy az ősz folyamán elkészül a nemzeti idősügyi stratégia, a jövő év tavaszán pedig az Országgyűlés elé kívánjuk hozni, hogy itt beszéljük meg, hogyan tovább, magyar idősek társadalma, tíz év múlva, húsz év múlva, harminc év múlva.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
