TÓTH FERENC
TÓTH FERENC
TÓTH FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Úr! Az előbb ott hagytam abba, hogy milyen iszonyatos munkát kellett elvégezni ahhoz, hogy egyáltalán szóba jöhessen az atomerőművi üzemidő hosszabbítása; és akkor folytatva a gondolatot, ezek után jogos a kérdés, vajon a többi nagyberuházás, fejlesztés kérdésében miért nem kötelező ilyen gondosan eljárni. A nukleáris energia alkalmazásának veszélyeit mindenki ismerni véli. Miért vagyunk sokkal elnézőbbek, ha - és utalnék a tisztelt Ház által éppen elfogadott nemzeti éghajlat-változási stratégiára - a szén-dioxid-kibocsátást növelő nagyberuházásokról van szó, ami ezentúl még az egyoldalú földgázimport-függőséget is növeli? Miért hisszük ebben az esetben azt, hogy a piac és a szabályozás majd itt biztosítja a társadalmi érdek hosszú távú érvényesülését?
Úgy látszik, a dolgok szelektíven működnek, s bár félünk az atomerőművek potenciális veszélyeitől, nem tudatosult és nem tudatosítjuk eléggé a többi veszélyt is. A dolgokat igen körültekintően és minden hatására, potenciálisra és ténylegesre kiterjedően kell megvizsgálni, mielőtt egyik vagy másik technológia vagy műszaki megoldás támogatásáról döntenénk. Egyetértve a környezetkímélő energetikai technológiák támogatásával, nem mulaszthatjuk el a teljes körű hatásvizsgálatot akkor sem, ha a zöldnek, a környezetkímélőnek minősített technológiákról, projektekről van szó. Fatális hiba az, ha az adóforintokból támogatott energetikai célú növénytermelés esetleg élelmiszer-dráguláshoz vezet. Fatális hiba az, ha hungarikumokról döntünk, és elfelejtjük, pálinka addig lesz, míg lesz magyar gyümölcs, szőlő és hasonlóképpen tokaji aszú vagy szekszárdi kadarka.
Nem szabad a gazdálkodókat, a vidéki embereket félrevezetni. A biomassza-termelést, a biomassza-energetikával együtt az állam akkor és addig tudja finanszírozni, amíg van honnan elvenni a pénzt, különben csak az a technológia lesz életképes, amely gazdaságos, üzletileg önfenntartó. Nem szabad a környezetet, a természetet féltő polgártársainkat sem félrevezetni. A valójában hatékony, gazdaságilag életképes biomassza-termelés nem valósítható meg másképpen, csak intenzív monokultúrás gazdálkodással, tehát növényvédő szerekkel, műtrágyával, sőt az előbb volt róla szó, génkezelt fajtákkal, ahogy ez a bioüzemanyag termelésénél eleve így van.
Az ilyen mezőgazdaság nem lehet alternatívája a magyar búza-, kukorica-, szőlő- és gyümölcstermelésnek, s csak bizonyos területeken és feltételek mellett tartható fenn, hacsak nem valakik üzleti lehetőségeit akarjuk javítani a hazai termelés leépítésével. Ezen a területen sajnálatos módon azt kellene megtanulnunk az élen járó külföldi példákból, amelyeket annak idején minden magyar családi gazdaságban tudtak. Mindent hasznosítani kell, mezőgazdasági hulladékot, mellékterméket ott és úgy, ahogy keletkeznek, és a gyenge termőterületekre akácerdőt vagy a mai szóhasználattal energiaerdőt kell telepíteni. Az ilyen “mikroenergetika” mérlege pozitív, ezt kell támogatni, míg a száz kilométerekről szállított szalmatüzelésű erőműé negatív. Ha eltekintenénk az állami pénzektől, az üzleti mérlege is az lenne.
Nem lehet hiteles az a környezeti hatástanulmány és megvalósíthatósági tanulmány, amely figyelmen kívül hagyja a hatások és hatásviselők jelentős részét, és a divatoknak meg a beígért állami vagy a remélt uniós támogatást környezetvédelmi érvként akarja elfogadtatni.
Tisztelt Ház! Az energiapolitika éppúgy, mint a minap elfogadott nemzeti éghajlatvédelmi stratégia csak akkor valósítható meg, ha gondoskodunk arról, hogy az embereket ne tekintsék, kezelhessék csupán fogyasztói tömegként, hanem képzett, környezettudatos, érdekeiket képviselni, védeni tudó polgárokként viselkedhessenek. Ehhez becsületes tájékoztatás és oktatás kell, a célok megvalósításához pedig magas színvonalú szakképzés. Szűkebb pátriámban, ahol az atomerőművet annak idején kéretlenül és az emberek felkészítése nélkül telepítették, megélhettük, milyen lassan és mennyi munkával lehet az embereket egy újdonság, egy high-tech technológia elfogadására felkészíteni, milyen értéke, hatása van a nyílt tájékoztatásnak, a transzparenciának, a részvételnek. Ezt az átláthatóságot és részvételt kell biztosítani az energiapolitika megvalósítása során. Az embereknek joguk van tudni, mit és miért, illetve kit támogatnak a pénzükből az energiapolitikára hivatkozva. Nem hivatkozhat senki sem arra, hogy az emberek még azzal sem törődnek, mi van a villanyszámlájukra írva. Ez nem az emberek hibája, hanem azoké, akiknek a naiv fogyasztóra van szükségük. Ez ellen hasson a becsületes tájékoztatás és a felvilágosítás.
Azt is láttuk, milyen fontos volt, hogy az ország szak- és felsőoktatása megfelelő szakembereket tudott biztosítani az atomerőmű létesítéséhez és üzemeltetéséhez. Ha nem akarunk technológiák passzív befogadóivá válni, s ha nem csupán telephelyet akarunk adni beruházási projekteknek, akkor az energetikai szakképzést, a kutatás-fejlesztést támogatnunk kell. Ne minősíthesse senki a Ganz, a Láng képviselte ipar, a műegyetemi energiaoktatás és a magyar energetikai kutatás-fejlesztés egykori színvonalát ma már időszerűtlennek, elérhetetlennek, utópiának. Az atomerőmű példájából tudjuk: a társadalom, a környező közösségek bizalmát mindenekelőtt a szakemberekben érdemelte ki. A magyar emberek tisztelik a tudást, a szakértelmet, s gyanakodnak, ha valaki megdolgozni kívánja őket, nevezzük bár a meggyőzést kommunikációnak vagy marketingnek.
Tisztelt Képviselőtársaim! Itt térnék vissza arra, hogy mi az Országgyűlés szerepe, de megint kimentem az időből, ezért ezt majd két percben el kívánom mondani.
Köszönöm szépen.
