DR. ÁNGYÁN JÓZSEF
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Barátaim! Talán megbocsátják nekem, hogy bár a bizottsági vélemény kapcsán jó néhány gondolatot volt módom elmondani, mégis néhány kérdést szeretnék még egyszer egy normál felszólalás keretében ide, a Ház elé hozni.
Kicsit könnyű és egyben nehéz a helyzete persze annak, aki a vita vége felé kapja meg ezt a lehetőséget, hiszen nagyon sok olyan gondolat elhangzott, amit menet közben szinte kipipálhatott az ember, mert ő maga is beszélni szeretett volna róla. Köszönöm képviselőtársaimnak ezeket a gondolatokat. Ezekből én azt szűrtem le magamnak, hogy valóban egy nagyon fontos nemzetstratégiai kérdésben most már hosszú távon sikerül azt az ötpárti konszenzust fönntartanunk, amely nem pusztán itt, a falak között nyilvánul meg, hadd mondjam, hanem szakmai-tudományos körök állnak mögötte, és a civil társadalom is támogat bennünket, hogy ebbe az irányba menjünk tovább. Én ezt mindenekelőtt szeretném megköszönni mindazoknak, akik itt eddig hozzászóltak, még akkor is, ha időnként polemizálva, és bizonyos felmerülő kérdéseket természetesen fölvetettek.
Nem biztos - és talán innen kezdeném -, hogy a közvélemény tudja, hogy mi most miről vitatkozunk, ezért, ha megengedik, megengeditek, néhány dolgot szeretnék ismét idehozni, és leszögezni, hogy akik bennünket figyelnek, néznek, értsék, hogy miről folyik a vita, mi is a tét, miért mondjuk azt, hogy nemzetstratégiai kérdésekről van itt szó. Egyetértve azokkal a fölvetésekkel, hogy ez az álláspont, amit Magyarország képvisel, nem egy ab ovo, eredendően GM-ellenes, haladásellenes vagy technológiaifejlődés-ellenes irányvonal volna, ebből kiindulva szeretném nagyon határozottan leszögezni, hogy a véleményünk az, hogy mielőtt az új technológiákat bevezetnénk, minden szempontból meg kell vizsgáljuk, és meg kell nézzük, hogy azok az előnyök, amiket kínálnak ezek a technológiák, milyen arányban állnak azokkal a lehetséges kockázatokkal, amelyeket hordoznak ugyancsak ezek a technológiák és termékek.
Az országgyűlési határozat nem véletlenül mondja éppen ezért már a címében, hogy az elsőgenerációs GM-növények problematikájával foglalkozik, merthogy nincsen más a porondon. Ma elsőgenerációs növények vannak a porondon, és ezen belül is egy adott fajtakör van az európai fajtalistán. A többivel akkor lesz majd érdemes foglalkoznunk - amire szoktak hivatkozni biotechnológus barátaink, hogy mi mindent fog majd ez a technológia hozni -, akkor lesz értelme foglalkozni ezekkel a kérdésekkel vagy ezekkel a technológiákkal és termékekkel, ha itt lesz az asztalon, ha itt lesz a fajtajegyzéken. Előtte persze már meg kell vizsgáljuk a pró és kontra érveket, és ehhez bizony vizsgálatok kellenek, még mielőtt ezek a fajták a fajtajegyzékre kerülnek. De tény az, hogy akkor érdemes foglalkozni valamivel, ha az fajtában, fajtajelöltben manifesztálódik, és egyáltalán vizsgálhatók ezek a hatások.
A többi persze, hogy mi mindent kínálhat, nagyon fontos, és a tudományos gondolkodás kategóriájába tartozik. Mondhatnám úgy is - de tán megsértek vele valakit -, hogy a fantázia kategóriájába tartozik, hogy mi mindent kínálhat még ez a technológia. Valóban nagyon komoly lehetőségeket rejt, de az itt előttünk fekvő, elsőgenerációs GM-növények mindazt nem tudják, amiről általában egy adott tudóskörben, akik ezzel a technológiával foglalkoznak, beszélni szoktak.
Szögezzük le, hogy a bennünket nézők számára is világos legyen, hogy két dolgot tudnak ezek az elsőgenerációs növények. Az egyik kategóriájuk mérget termel, rovarölő méreganyagot termel, protoxint, egy előfehérjét, ugyanis egy olyan génszakaszt ültettek be a növénybe, ami ezt kódolja, ennek következtében ezeknek a fajtáknak minden egyes sejtje egy olyan fehérjét termel, ami a tápcsatornába kerülve direkt méreganyaggá válik. Hála a jóistennek, most már vannak tudományos vizsgálatok arra vonatkozóan is, hogy milyen mennyiségben termelik ezt a mérget ezek a növények. Az MTA, a Tudományos Akadémia növényvédelmi intézetének ökotoxikológiai osztálya vizsgálatai szerint ez a méregmennyiség az egyszeres rovarölő permetezés dózisához képest 1500-2000-szeres dózist termel minden évben minden hektár kukoricatáblán, akkor is, ha nincs molyfertőzés - merthogy ezzel molyrezisztenssé tesszük ezt a kukoricát - vagy nincs kukoricabogár-fertőzés a területen. És látjuk, hogy a biológia védekezik ez ellen; nem tudom, hogy mennyire közismert, de kibújik ez alól, és pillanatok alatt kialakul. Minél nagyobb ez a nyomás, ez a méregnyomás az életen, annál gyorsabban próbál kiszabadulni, és rezisztenssé válnak ezek a rovarpopulációk, tehát még a problémát sem oldja meg, amire vállalkozik, igazán hosszú távon. Ez az egyik fajtája.
A másik fajta elsőgenerációs GM-növény pedig képes túlélni a totális gyomirtó szereket. Érdekes maga az a folyamat is, ahogy kialakultak azok a cégek, amelyek ilyen fajtákat állítanak elő. Nem tudom, mennyire közismert - és a közvélemény számára is talán érdemes elmondani -, hogy multinacionális vegyi tőkeérdekeltségek, hadd mondjam így, eladhatatlan, totális vegyszereik eladhatóvá tétele érdekében olyan fajtákat állítanak elő, amelyek kibírják ezt a totális gyomirtó szert - ez a másik fajtája az elsőgenerációs növényeknek -, túlélik a totális gyomirtást is, miközben minden elpusztul a környezetében, azáltal, hogy képesek lebontani ezt a totális gyomirtó szert.
Ettől a pillanattól kezdve persze kiszolgáltatott a gazda, mert akkor érdemes ezt a fajtát egyáltalán alkalmazni, ha megveszi hozzá a vegyszert is. Így lehet elérni azt, hogy kapcsolt áruként a vegyszer is értékesíthetővé válik. No, ezért van, hogy vegyi konszernek valamikor a nyolcvanas években nemesítő cégeket vásároltak föl, fuzionáltak ilyen cégekkel, és így hozták létre a vegyszerrezisztencia-nemesítést, ami valahol a világ feje tetejére állítását jelenti: az én termékemhez állítok elő egy biológiai objektumot, és azt próbálom azután a gazdálkodásban elterjeszteni.
Ráadásul a probléma, amire ezek az elsőgenerációs növények megoldást kínálnak, Magyarországon gyakorlatilag gazdasági szempontból nem létező probléma, ugyanis molyproblémánk, amire ezek az elsőgenerációs növények jók, ha 8-10 évben egyszer előfordulnak, akkor tényleg azt mondjuk, hogy gyakori kártételről van szó, de ez is csak akkor fordul elő, ha a jó mezőgazdasági gyakorlatot félretesszük. Három-öt évig a kukoricában egyébként is - és ez a normális - különösebb problémánk nincs az egymás utáni termesztéssel.
Öt év után viszont egy tartós monokultúrában, ami teljesen ellenkezik a világ, a természet rendjével, fenntarthatatlan ez a rendszer, és próbál kibújni alóla, mindenféle betegségek, kártevők, kórokozók, gyomok támadják meg a kukoricát is. Értelmetlen maga az a technológia, amihez illeszti ezt a bizonyos, modernnek nevezett biotechnológiai eszközt, és fajtát állít elő egy ilyen egyébként megkérdőjelezhető, hosszú monokultúrás gazdálkodással kapcsolatban.
Tehát a gyomprobléma, a rovarprobléma csak olyan esetben fordul elő - talán a közvélemény számára is érdemes elmondani, hogy miért beszélünk mi erről ilyen sokat -, ha eltérünk a jó mezőgazdasági gyakorlat szabályaitól, és nem tartjuk be azokat az alapjátékszabályokat, amelyeket évszázadokon keresztül a magyar gazdaság mint az agrikultúránk része, fölhalmozott, és kitapasztalta, hogy hogyan is működnek a dolgok itt, a Kárpát-medencében, noha ettől eltérő problémák vannak, s ez ellen tiltakozik maga a természet.
Ráadásul ezek az elsőgenerációs növények rendkívül sok kockázatot hordoznak. Egyre többet látunk már ezekből.
(11.50)
Nemcsak egyszerűen arról van szó, hogy ez a méreganyag bekerül a talajba, és igazából nem tudjuk, hogy a talaj termékenységére milyen hosszú távú hatásokat fejt ki, hogyan veszíthetik el a talajok a termőképességüket egy ilyen erőteljes, perzisztens, sokáig a talajban megmaradó méregterheléstől, mint amit ezek a növények a bekerülő gyökér- és szármaradványokkal a talajra gyakorolnak, hanem azáltal is, hogy a génsodródásnak nevezett jelenség hatására ez a tulajdonság elterjed az egész rendszerben. A kukoricánál szerencsénk van abból a szempontból, hogy nem itt van a géncentruma. Tehát nem tud kivadulni ez a tulajdonság. De a repcénél már igen, és vannak itt repcék is a leendő fajtalistán, ott már bizony a keresztesek kereszteződnek, és utána a probléma az, és súlyosabb, mint az a DDT-probléma, amit Medgyasszay képviselő úr mondott vagy amire Orosz képviselő úr is utalt, mert ez aztán kivonhatatlan az ökológiai rendszerből, többet ez a tulajdonság nem visszavonható. A biológia az olyan: nem tudod kitisztítani. Vagy magától kivédi ezt a hatást, és elképzelhető, milyen előnybe kerülnek azok a növények, amelyek ölik a rovarvilágot, a többivel szemben, amelyek erre nem képesek. Vagy mi lesz a táplálkozási lánccal, az ökológiai rendszerrel, ha olyan nagy egységek, mint a rovarvilág, ebből kiesik? Végiggondolta ezt valaki? Na, ezekre vonatkoznak az igényeink, hogy ezeket kell végigvizsgálni. Minden egyes esetben, azt mondjuk, hogy esetről esetre kell a technológia termékeit megvizsgálni.
Miután látjuk, hogy különösebb előnyöket számunkra nem hordoz, ugyanakkor ökológiai, humán-egészségügyi, környezeti kockázatait vagy nem ismerjük, vagy amit ismerünk, inkább ne ismertük volna meg, mert olyan jelenségekre utalnak, amelyek feltételezhetően hosszú távon kedvezőtlen hatást fognak kifejteni és beláthatatlanok a következményei, no, ezért mondjuk, hogy nemzeti stratégiai kérdés, hogy mi ettől az elsőgenerációs GM-termékkörtől lehetőleg tartsuk tisztán az országunkat, mert mi jó minőségű, szermaradványmentes, egészséges, biztonságos élelmiszert akarunk előállítani. Ez a Kárpát-medence semmi másra nem alkalmas. Nem tömegtermelésre való, hanem ez a sokszínűség a termékek sokszínűségét jelenti, és ráadásul hál' istennek épp ez az, ami felértékelődik a piacokon is.
Tehát nekünk egy világos minőségi stratégiánk van, amibe egyszerűen ez a termék, ez a technológia nem illeszthető be. Ha majd a barátaink produkálnak olyan termékeket, amelyek ebben a minőségi stratégiaváltásban is értelmes és értékes tulajdonságokat hordoznak, akkor azt fogjuk megvizsgálni, és akkor azt kérjük, nézzük meg annak pozitív és negatív hatásait. Egyelőre az elsőgenerációs GM-növények számunkra hasznos tulajdonságokat nem hordoznak.
Nos, ha már ez így van, akkor miért ne definiálhatnánk világosan és egyértelműen a nemzeti érdekeinket? Emlékszem még, kedves Orosz Sándor képviselőtársam, te is emlékszel rá nyilván, amikor 2006-ban nekiálltunk egy géntechnológiai törvénynek. Némi meghökkenést okozott, hogy a mezőgazdasági bizottság visszautasította ezt a törvényt, visszaadta átdolgozásra. Ez volt az a pillanat, amikor először azt mondtuk, hogy nem feltétlenül kell nekünk mindent elfogadni, amit ránk próbálnak kényszeríteni. Ma is hall még az ember, bár hála a jóistennek, egyre ritkábban, olyan hangokat, hogy mi úgysem tudunk ennek ellenállni. Ha a mi nemzeti érdekeink mások, tessék mondani, ezt miért ne lehetne definiálni, és miért ne állhatnánk ki masszívan a saját nemzeti érdekeink mellett?
Végezetül hadd mondjak el még egy példát, hogy milyen módon értelmes kiállni a saját érdekeink mellett, akár az egész nemzet szintjén. Heszky professzor úr azon a nyílt napon, amikor a géntechnológiai törvényről beszéltünk, elmondott egy példát. Hadd mondjam, Heszky László akadémikus úr ugyanúgy géntechnológiával, molekuláris genetikával foglalkozik, mint azok, akik - szeretnék nagyon finoman fogalmazni - lobbitevékenységet fejtenek ki ezen technológia mellett. Heszky professzor úr ezen a nyílt napon mondta el azt a példát, hogy kint járt Amerikában egy géntechnológiai konferencián, ahol a szokásos nagy reklámmal vezették be egy GM-burgonyáját egy multinacionális érdekkörnek - nem mondom a cég nevét. Aztán hazajött, és néhány hét múlva nézte ennek a cégnek a portálját, és azt látta, hogy visszavonták ezt a fajtát. Egyetlen kommentáló mondat volt: az amerikai csipszkészítők nem mutatnak kellő érdeklődést a B. t. burgonya iránt. Pont. Ez elég volt ahhoz, hogy ez a technológia ne menjen tovább. Deklarálták az érdekeiket az amerikai csipszkészítők, amikor is azt mondták, hogy nem tudom eladni ezt a burgonyát, ami tele van B. t. toxinnal. Hát nyilván nem fogja a fogyasztó sem megvásárolni tőlük ezt a bizonyos csipszet, ha kiderül, hogy ők ilyen burgonyát forgalmaznak.
Amikor a géntechnológiai törvény előkészítése zajlott, talán szabad ezt is elmondani, engem is, mint ahogy nyilván sokakat megkerestek ezek a cégek, és mondjuk így, lobbitevékenységet próbáltak kifejteni. Én ezt a kis példát használtam, Heszky professzor úr példáját arra, hogy a mi érdekeink, nemzeti érdekeink mások. Tisztelettel kérjük őket, szíveskedjenek hazamenni és elmondani, hogy a magyarok nem mutatnak kellő érdeklődést a méregtermelő kukoricák iránt. De! Ha ezeket innen visszavonják, ezek a cégek vannak a vetőmagpiacon 90 százalékban egyébként is jelen. Három ilyen cég uralja a magyar vetőmagpiacot. Tudunk együttműködni velük a hagyományos fajták piacán, és még ennél komolyabb üzleti lehetőségek is nyílhatnak, csak értsék meg, mi a mi nemzeti érdekünk.
Meg lehet tehát állapodni, ezt szeretném mondani, a hitet szeretném erősíteni mindenkiben, meg lehet állapodni a gazdasági körökkel, ha mi is világosan definiáljuk az érdekeinket, és megkeresi majd az a cég, hogy hogyan tud részt venni ezen saját érdekeink mentén megfogalmazott stratégiánk végrehajtásában.
Ez az a jó irány, amit megerősít a határozati javaslatunk, és azt remélem, hogy ebbe az irányba fogunk továbbmenni.
Köszönöm szépen. (Taps.)
