DR. OROSZ SÁNDOR
DR. OROSZ SÁNDOR
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor elfogadtuk a koegzisztenciatörvényt, és ezzel párhuzamosan elfogadtuk azt az országgyűlési határozatot, amelynek a kormány általi végrehajtásáról most szól ez a parlamenti döntés, akkor fontos döntéseket hoztunk. Nem biztos persze, hogy a bennünket néző vagy hallgató állampolgárok, választó polgártársaink értik is, hogy most miről beszélünk. Én is gondolkodtam rajta, hogy vajon hogyan lehet közelebb vinni hozzájuk ezt a témát, és megmondom őszintén, más nem jutott az eszembe, mint egy híres magyar rajzfilm, a Mézga család, talán több képviselőtársam is látta ezt. Ennek volt egy olyan epizódja, amikor a Köbükitől kapott maggal vagy vegyszerrel sikerült óriási gyümölcsöket, óriási zöldségeket előállítani, és Mézga Géza nagy boldogan ment volna szüretelni, majd előkerültek ebből az óriás, Mézga Géza nagyságát is meghaladó hernyók.
Természetesen ez a kép, mint minden ilyen játékfilm, rajzfilm, eltúlozza a valóságot. De amiről beszélünk, éppen azok a nem várt, nem látható veszélyek, amelyek ha vannak, nagyon komoly kellemetlenséget okoznak, tehát ezeket akadályozzuk meg.
(Az elnöki széket dr. Világosi Gábor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Ezért is fogadta el az Országgyűlés azt a két dokumentumot egymásra tekintettel, amiről itt eddig is szó volt, és amelyek keretei között most a jelentést, illetőleg az ennek elfogadásáról szóló bizottsági indítványt tárgyaljuk.
Maradi vagy progresszív lépés volt-e? Azt hiszem, hogy a beszámoló, a jelentés arra is alkalmas, hogy igenis mindig nézzük végig, hogy amit akkor hoztunk döntést, az úgy helyénvaló volt-e. Nem feltétlenül csak azért, mert ahogy leírja a jelentés is, az üggyel foglalkozó döntéshozók mintha egyre szélesebb körben hasonlóképpen kezdenének gondolkodni, mint a Magyar Országgyűlés, annak pártjai és a magyar kormány. Ez is azt mutatja, hogy ebben azért lehet valami. Ettől még lehet, hogy ez maradi döntés volt annak idején. Én azt gondolom, ez egy progresszív lépés volt, hiszen - és ez ügyben a végrehajtás hiányosságaira hívja föl a figyelmet a bizottsági indítvány - nevesen forszírozni akartuk az üggyel foglalkozó, no nem fejlesztő kutatásokat, hanem egyéb környezeti monitoringrendszereket és technológiákat előállító kutatásokat.
Azt gondolom, hogy az a döntésünk, amelyiket a genetikailag módosított növények szántóföldi termesztésével kapcsolatosan mi meghoztunk, kifejezetten progresszív a tekintetben, hogy inspirál olyan kutatási ágakat, amelyekről kiderült az akkor és ma is aktuális problémáinkban, hogy bizony nem elégséges információkkal rendelkezünk. Nyilván ennek oka, hogy ilyen adatok nem állnak a rendelkezésünkre. Márpedig, és én ezt nagyon fontosnak érzem, ha mi a pannon geográfiai régiót értéknek tekintjük, én személyesen annak tekintem, és őszinte örömömre szolgál, hogy ugyanígy vélekedik a kormány, sőt nemcsak az eddig elfogadott dokumentumok kapcsán gondolom így, ugyanúgy értéknek tekinti valamennyi politikai erő. Ennek az értéknek a fenntartása, megőrzése nemcsak szándék, hanem tudás kérdése is.
Márpedig itt is folytak tudományos kutatások, többek között megnézték, hogy milyen hatással van az egyébként kukoricamoly ellen kifejlesztett - csúnya kifejezéseket mondok - növény más élőlényekre. Aztán azt találták, hogy úgy általában nincsen hatással, de hopp, hopp, találtak egy bagolypillét, ami viszont ugyanúgy viselkedett, mint a kukoricamoly. Amire a tudósok azt mondták, hogy nincs ezzel semmi baj; nem is biztos, hogy a tudósok mondták, lehet, hogy a gazdálkodó mondta: nincs is baj ezzel, az is árt a növénynek. De én erre fölemelem az ujjam, és mindenkitől azt kérem, hogy tegye föl a mutatóujját, tegyünk ki nagy felkiáltójelet, tegyünk ki nagy kérdőjelet, és kérdezzük meg: vajon itt megáll a sor? Vajon ez az egyetlenegy olyan faj, amelyikre nem tudottan, nem szándékoltan hatást gyakorol az adott növény? Azt gondolom, hogy közelebb áll az igazsághoz az, aki azt állítja, hogy biztos, hogy nem itt van a sor vége. Nézzük meg! Nézzük meg, tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy minél többet tudjunk meg és minél távolabbra lássunk ezekben az ügyekben!
Én akkor végeztem már az iskoláimat, amikor a DDT-t már betiltották. Elnézést kérek képviselőtársamtól, egy másik ügy kapcsán éppen ki kellett mennem, úgyhogy nem tudom, hogy megemlítette-e. (Dr. Medgyasszay László: Megemlítettem, Sanyikám.) Köszönöm. Még most is küzdünk vele. Nem szeretnénk olyan új küzdenivalót hagyni unokáinkra, amivel nem biztos, hogy meg fognak tudni küzdeni. Ezért is helyénvaló a kellő óvatosság, az elővigyázatosság elvének az érvényesítése, és ez nem maradiság, hanem progresszivitás, mert a jövő nemzedék nem maradi, az a mi jövőnk, az a progresszió.
Maga az országgyűlési döntés nagy segítséget adott a kormánynak, hogy aktuális ügyeinket elrendezze. A moratóriumunkat sikerült érvényesíteni, tudomásul vették az Európában legszigorúbb koegzisztenciatörvényt, de volt nekünk egy olyan döntésünk, hogy azt még kívánnánk tovább szigorítani. Nem értek egyet Karsai úr mondandójával, amely nem tudott dologról direktben kijelenti, hogy az úgy biztosan nem úgy van, tehát hogy átszáll az a pollen - nem tudjuk halál precízen. Nézzük meg, sokkal inkább ezt gondolom a helyénvalónak. De igyekeztünk ehhez képest a legszigorúbb törvényt alkotni. Az akkori lehetőségek határáig elmentünk, de igényt formáltunk arra, hogy ezt tovább szigorítsuk. E tekintetben, mondjuk úgy, hogy nagy előrehaladásról nem tudunk most számot adni.
Fölvethető ezzel kapcsolatosan az a kérdés, hogy jó-e egyáltalán az a rendszer, hogy küzdünk, és keresünk magunknak társakat. Ezért is fontos, hogy a mostani döntésünk tartalmazza azt, hogy örömmel látnánk, ha ezekben az ügyekben nem az Európai Bizottság, hanem az Európai Parlament lenne az, aki osztja az észt - bocsánat a talán nagyon pórias megfogalmazásért.
(11.10)
A mi szándékainkat sokkal inkább egy, a lobbiérdekek által kevésbé megérinthető fórum és a választói akaratokhoz közelebb álló fórumok talán jobban szolgálják. Nagyon helyes tehát, hogy ezt rögzítenénk most az országgyűlési döntésünkben, ugyanakkor jó lenne, ha az EU általában is változna. Vélhetően ez az az út, ami elvezethet oda, hogy visszaállhassunk egy olyan gondolkodásmódra, ami akkor volt, amikor beléptünk az Európai Unióba, mert szeretnék mindenkit figyelmeztetni arra, hogy ez az egész szabályozási kényszer azáltal adódott elő, hogy egy korábban jó EU-szabályozást váltott fel egy rosszabb szabályozás. Megítélésünk szerint vissza lehetne ezt rendezni.
Felvethető a kérdés, hogy nemcsak hogy kutatásellenes, hanem GM-ellenes is ez a gondolkodás. Biztos vagyok benne, hogy nagyon sokan kifejezetten GM-ellenesek. De hát - hogy mondjam? - az emberi élet előítéletek sokaságával van tele. Szokásaink, félelmeink biztos tudásokon és előítéleteken nyugszanak. Tehát biztos vagyok abban, hogy akik úgy döntenek, hogy nagyon szigorúan kell szabályozni, azoknak a jelentős része kifejezetten GM-ellenes is. A fogyasztók egy jelentős része is GM-ellenes.
Ugyanakkor azt gondolom, hogy nem feltétlenül kell előítéletesen ellenes magatartást feltételezni akkor, amikor valaki a szigorú szabályozás mellett van. Nézzük meg a dolog másik oldalát! El akarja adni? Ehhez bizalmat kell teremteni. Amit mi kérünk, mi igénylünk, az verifikál igazságokat, és ha neki ad igazat, akkor az a bizalom megteremtését is szolgálja. Tehát azt gondolom, hogy már ilyen megfontolások okán is helyénvaló, hogy azon az úton haladjunk tovább, amit elkezdtünk, és amit a kormány is, örömteli módon, csinál.
Persze, ennyi sok pozitív dolog után azért fölvethető az, hogy ez a fene nagy politikai egyetértés valós-e. Aki hosszú ideje van benne egy folyamatban, az már több mindent megélt. Emlékszem arra, hogy választási időszakban, éppen az általam képviselt párttal, a Magyar Szocialista Párttal szemben azzal érveltek választási szituációban, hogy hát ha ezek maradnak, akkor ezek majd el fogják intézni, hogy a genetikailag módosított növényeket itt lehessen termeszteni, aztán ehetitek azt; talán emlékeznek erre.
Azért hívom fel erre talán ilyen szókimondóan a figyelmet, mert ennek a veszélye mindig fennáll. Higgyük el, ha van fontos nemzeti kérdés, amiben egyetértünk, nincs értelme egyetlenegy választási szirénhangra sem hallgatnunk. Fogadjuk el, hogy ebben egyetértünk. Ne akarjunk kampányolni, ezzel ugyanis nehezebb helyzetbe hozzuk a mindenkori végrehajtó hatalmat, és a mindenkori, különböző nemzetközi döntéshozó fórumokon részt vevő magyar feleket, hogy most akkor te melyik oldalon is állsz. Magyar álláspont van ebben, ezt a látszatot tartsuk is fenn a jövőt illetően is.
Ezért is örömteli, hogy a hagyományokat is követve, a jelentéssel kapcsolatosan beterjesztett országgyűlési határozati javaslat megint konszenzust élvez. Egyhangúlag fogadta el az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága. Én most itt az idők forgatagában nem vagyok tagja ennek a bizottságnak, de a környezetvédelminek igen, és ott is megtárgyaltuk. Néhány, ha úgy tetszik, finomító módosító indítványt a környezetvédelmi bizottságban mint bizottságban szeretnénk beterjeszteni. Ebben bizonyos kormányzati érzékenységeket szeretnénk kezelni, de semmilyen körülmények között nem szeretnénk, hogy lepuhuljon.
Itt egy nagyon fontos elemre szeretném felhívni a figyelmet. Majdnem mindenki, aki előttem szólt, emlegette a közreműködést, az együttműködést, a biotechnológiai cégek, fajtatulajdonosok együttműködési ügyeit. Rendkívül fontosnak tartom. Tehát egy dolog az, hogy igen, növelni kell a kutatásokhoz szükséges pénzeket, hogy ehhez mozgósítani lehet és kell ilyen-olyan csatornákat, ezzel is egyetértünk. De mit kutassunk akkor, amikor nem tudjuk még csak - hogy mondjam? - kísérleti területen sem biztosítani az ehhez szükséges alapanyagot, azt a növényt, annak a magját, amiről éppen szó van? Hát akkor ilyennek a hiányában erről ismereteket szerezni nem lehet! Ezen a helyzeten mindenképpen oldani kell.
Hozzáteszem, hogy valószínűleg a genetikailag módosított ügyekkel kapcsolatos társadalmi elfogadottság, ha tetszik, befogadóképesség is nagymértékben tudna változni, a közvélemény is másként tudna viszonyulni, ha együttműködést tapasztalna e tekintetben. Erre szeretném felhívni a figyelmet. Ebben igenis dolgunk van; keményebb, ha tetszik, ezt kikényszerítő szabályozást el kell tudnunk érni.
Persze mindig felmerül a kérdés - Mézga kapcsán is hatalmasról beszéltünk -, hogy mi végre is. Most több lesz ez a hozam? Amennyire mi most látjuk, többlethozam nincsen benne. Egy aszályos vagy egy esősebb év nagyobb hozamingadozásokat tud produkálni, mint a konkrét ügyben szereplő néhány fajta. Éppen ezért azt gondolom, hogy a szirénhangokat, ne csak politikailag, hanem gazdaságilag is próbáljuk meg elhallgattatni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) - én is egy pillanaton belül befejezem -, ehhez pedig jól szolgál az, ha ezt a jelentést és az országgyűlési határozatot a parlament, úgy, ahogy eddig, egyhangúlag támogatja.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
