FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A magunk részéről le szeretnénk szögezni, hogy Magyarországnak nem érdeke a genetikailag módosított növények termesztésbe vonása és a termesztés megengedése. Amikor 2006-ban a sokat idézett koegzisztenciatörvény, a kormány által benyújtott koegzisztenciatörvény a bizottságok elé került, akkor már látszódott, hogy a magunk részéről egy nagyon komoly nemtetszést fejtettünk ki, amihez aztán kapcsolódtak a parlamenti pártok is. Ennek lett az eredménye az a határozati javaslat, amelynek jelentéstervezetét most vitatjuk.
Eközben, 2006 őszén egy másik, véleményem szerint fontos eseményre került sor, amiről már szintén említést tettek hozzászóló képviselőtársaim. Egy országgyűlési nyílt nap keretében 2006. november 22-én rendezvényt szerveztünk a mezőgazdasági géntechnológiáról, elsőgenerációs GM-növényekről. Erről a rendezvényről szó szerinti jegyzőkönyv készült, és egy könyv is kiadásra került, elektronikus változata pedig mind a mai napig a parlament, azon belül is a mezőgazdasági bizottság honlapján elolvasható. Akkor mint levezető elnök egy gondolattal nyitottam meg a rendezvényt, és innen, a 2006 őszi gondolatoktól akarok eljutni a mai napig, megerősítve azt, hogy miért nem érdeke Magyarországnak a genetikailag módosított növények termesztésbe vonása. (Felolvas a kiadványból.)
“Milyen kérdésekre keressük a választ? Én három kérdéskört írtam fel. Az egyik, hogy vajon milyen lehet a GM-növények általános termesztésbe vonásának az emberre és az emberiségre gyakorolt hosszú távú hatása. Milyen lehet ezen belül az allergén hatás? Kialakulhatnak-e rezisztenciák? Milyenek a mellékhatások? Számomra ez azért is izgalmas kérdés, mert tudjuk, hogy az első ismert GM-növény létrehozása és termesztésbe vonása között csak 13 év telt el mindösszesen. Hol van ehhez egy emberélet vagy egy emberöltő? Vajon elégséges-e ez az időszak a vizsgálatra? Mindenre megnyugtató választ tudunk-e adni?
A másik nagy kérdéskör számomra a gazdasági hatás. Vajon igazak-e azok a hírek, hogy akik e mellett a termesztés mellett kardoskodnak, és néhány európai ország ezt teljes egészében engedélyezte, hogy olyan gazdasági előnyökkel jár-e a termesztés, amelyekről a hírek szólnak? Megvizsgálták-e a fejlesztés gazdasági mellékhatásait? Miről beszélek? Például, hogy mekkorák lesznek a transzgének követésének költségei azok számára, akik éppen hogy nem szeretnék ezeket a növényeket termeszteni, de a sors fintora miatt nekik kell igazolni, hogy az őáltaluk előállított és termesztett növény mentes a transzgénektől. Aztán, hogy milyen külön kezelési szabályokat kell megalkotni egy-egy országban? Milyen új gazdálkodási formák, modellek fognak kialakulni e növények általános termesztésbe vonása mellett?
(12.00)
Vajon érdeke-e Magyarországnak a jelenleg GMO-mentes agrárkörnyezetünk feladása, amely talán kitörési pont lehet a gazdálkodók számára?
A harmadik nagy kérdéskör számomra az etikai, morális kérdéskör. Tudjuk, hogy itt komplett új élőlény keletkezik, olyan, amely termesztési körülmények között nem keletkezhetett volna a mai tudásunk alapján. Egy új élőlény, amely szabadalommal rendelkezik, és úgy néz ki, bármennyit tudunk belőle most már gyártani. És ekkor eljutunk addig a kérdésig, amelyet az egyik hírportálon olvasni lehetett a napokban: rendelve egy kék szemű, szőke hajú, rákos megbetegedéseknek ellenálló fiúgyermek. Hogy ez irányba halad-e az emberiség, nem tudjuk. Úgy néz ki, most már az emberiség kezében van egy komplett új élőlény előállításának a technológiája. De itt előkerül egy vallásetikai, morális kérdés is: a teremtmény lehet-e teremtő? Ez nagyon nagy vita azoknak, akik ezen a területen szoktak etikai, morális kérdésekkel foglalkozni.”
Meglepő módon a két éve felvetett gondolatokra ma már tudunk válaszolni. A rendezvény tartalmát azért is ajánlom mindenkinek elolvasni, mert Magyarországon még nem született olyan kiegyensúlyozott és minden oldalról érintett hozzászóló által létrehozott rendezvény, amely összefoglalva elolvasható. Közismert, hogy ezen a rendezvényen a fajtatulajdonosok is képviseltették magukat, és hozzászóltak ehhez a kérdéskörhöz.
Mint említettem, néhány kérdésre sikerült már választ kapni. Például arra, hogy megjelennek-e a rezisztens rovarok annak következtében, amiről Ángyán József professzor úr beszélt, hogy a Monsanto 810-esnél a bacillus thuringesis egyik génjét kapcsolták be a kukoricába, amely toxint termel a képviselőtársam által elmondottak szerint, és természetes - ezt mintegy egy hónappal ezelőtt lehetett olvasni a tudományos világban -, hogy a toxin elvégzi a pusztítást, amire előzőleg kitalálták, de megjelentek azok a rovarok, amelyekre már nem gyakorolja ezt a hatását. Magyarul, a természet megint túljárt a genetika eszén. Felgyorsította azt az ellenállási folyamatot, amit talán nem is kellett volna felgyorsítani, és megjelent az új, e toxikus hatást kikerülő rovar. De mi történt az előadásokban is hallható és olvasható kutatási eredmények alapján? Az, hogy minden más, egyébként a földben meglévő mikroorganizmusra súlyos csapást mért ugyanez a Monsanto 810-es kukorica és az általa termelt mellékhatások. Tehát arra a kérdésre, hogy felgyorsíthatjuk-e új rezisztens rovarfajok megjelenését ezzel a technológiával, azt lehet válaszolni, hogy igen. Ez történt, és ez nem egészen két év alatt bebizonyosodott.
A másik nagy kérdés, hogy - mint említettem - Magyarország számára nem érdemes a genetikailag módosított növények termesztése. Sajnos erre a kérdésre is megadta a választ az elmúlt másfél-két év: az élelmiszerbotrányokra gondolok. Ennek egyik következménye az lett, hogy az igényes fogyasztók egyre inkább elkezdték figyelni, mi található az adott élelmiszerben. Közismert, hogy ezekben megtalálhatók a tartósítószerek, az emulgeálószerek, az E-anyagok nagy csoportja, amitől már idegesek vagyunk, ha ezekből sok található egy-egy élelmiszerben. De a másik nagy csoport bizony a genetikailag módosított növények származékai; a fogyasztók azt is figyelik, hogy ezek is megtalálhatók-e az élelmiszerekben. És az igényes fogyasztó egyre inkább keresi a tiszta élelmiszereket.
Egyre több ország kapcsolódik Magyarországhoz abban a moratóriumban, amit meghirdettünk az elsőgenerációs genetikailag módosított növények esetében. Amikor ezt 2006 őszén megtettük, még majdnem fehér hollónak számítottunk. Ausztria és a skandináv országok voltak hasonló állásponton, és a bennünket körbeölelő országok, sőt nagy, neves, erős agrárlobbival rendelkező országok, mint például Németország és Franciaország is engedélyezték. Ma a legnagyobb mértékű termesztés Spanyolországban folyik a genetikailag módosított növények esetében.
Egyetértek Ángyán Józseffel abban, hogy ki fogja megvédeni a magyar érdekeket, ha nem mi. Azaz ha az az álláspontunk, ami - és ebben a meggyőződésünkben megerősített az ötpárti határozati javaslat, amiben hál’ istennek mind a mai napig kitartunk, bár Herbály Imre megszólalása egy kissé elbizonytalanított, ő mintha egy kicsit árnyaltabban látná ma már a kérdést; de bízunk benne, hogy a határozati javaslathoz ragaszkodunk, és hisszük, hogy ebben összhang van a pártok között -, nos, akkor látható, hogy ez a kiállás helyénvaló volt. Miért merem ezt mondani? Azért, mert aki az utóbbi napok vagy hónapok eseményeit figyelte - s erről itt ma már szintén szó került -, láthatta, hogy Franciaországban Sarkozy miniszterelnök úr megjelenésével megváltozott a genetikailag módosított növényekhez való hozzáállás, felfüggesztette azok termesztésbe vonását, egyelőre nem engedélyezi új genetikailag módosított növények franciaországi termesztését, és felülvizsgálását kérte a genetikailag módosított növények termesztésének, az ebből adódó hatások újabb teljes körű vizsgálatát kérte a köztársasági elnök úr. Ez egy nagyon súlyos területen való új látásmód megjelenése Franciaországban.
Aztán itt van a velünk együtt csatlakozó Lengyelország, ahol szintén a magyar modellt fogadják el, és egyelőre tartózkodnak a genetikailag módosított növények rendszerszerű termesztésétől. A legnagyobb változás pedig szerintem Romániában következett be. Románia európai uniós tagsága előtt már olyan genetikailag módosított növényeket is termesztett, amiket az Unió sem engedett meg. Tehát nemcsak a Monsanto 810-es kódjelű kukoricát, hanem más genetikailag módosított növényeket is termesztett. Amikor beléptek az Unióba, lehetőségük már csak az Unió által engedélyezett egy típusú növény termesztésére volt, ezért szűkítették a genetikailag módosított növények termesztési skáláját, a múlt héten pedig megtörtént az - amiről már szintén hallhattunk itt -, hogy Románia egyelőre moratóriumot hirdetett a Monsanto 810-es kukoricára is, és azt mondta, úgy néz ki, hogy a magyar modell érdemes.
Itt eljutunk a magyar agrár- és általános környezetvédelemhez, ahhoz a Kárpát-medencei ökoszisztémához - amit már többször fölvetettünk, s ide hál’ istennek már csatlakozhat Románia -, hogy Magyarországnak érdeke a Kárpát-medencei tiszta agrárkörnyezetet fenntartani. A magyar mezőgazdaság - s most csak e szempontból nézem - nem sok kitörési ponttal rendelkezik. Tudjuk, hogy nagyon jó adottságaink vannak, de nézzük a tényeket. Hihetetlen tőkeerővel rendelkeznek azok a nyugat-európai versenytársaink, akik már régóta az Unió tagjai. Most, hogy mi is tagok lettünk, most kezdik el csökkenteni a támogatásokat, vagyis úgy tűnik, hogy a versenykülönbség és a tőkekülönbség egyelőre nem fog nagymértékben csökkenni a régi és az új tagországok gazdálkodói között. Nagyon nagy küzdelemre számíthatunk, közismert a támogatásbeli jelenleg meglévő különbségünk is.
Keresni kell, hogy egyáltalán miben lehetünk versenyképesek, miben tudunk mást. Jobb a mi logisztikai termesztetőrendszerünk? Sajnos nem. Közismerten nagyon szeretnénk, hogy önkéntes termelői szövetkezések, tészek alakuljanak, amelyek a megtermelt árut közösen dolgozzák fel, és egy új logisztikai rend szerint viszik be a kereskedelmi helyekre, de Magyarországon ez sajnos még nem nyert teljes szimpátiát, miközben Franciaországban, Olaszországban és Németországban, tehát a nagy agrártermelő országokban ez a rendszer már általános, tehát sokkal jobb a marketingjük és a logisztikai rendszerük.
Akkor még mindig keresni kell, hogy mi lehet Magyarország kitörési pontja, hogyan lehetünk újra versenyképesek és olyan árut termelők, amelyekre azt mondják, hogy ja, azt az árut Magyarországról kell megvenni. Véleményem szerint a tiszta agrárkörnyezetnek ez a megőrzése jelentheti a kitörési pontot. Tiszta agrárkörnyezetben tiszta élelmiszert termelni: véleményem szerint ez a kulcsmondata az egész magyar agrárgazdaságnak, és ez lehet a jövőbeni kitörési pont.
Mint említettem, az igényes fogyasztó egyre inkább odafigyel arra, hogy mit fogyaszt. Már nem arról van szó, hogy a mezőgazdaság mint élelmiszer-termelő az emberiség éhszükségletét elégíti ki - vannak ilyen országok, esetleg Távol-Keleten vagy Afrikában, ez az ő problémájuk -, itt már arról van szó, hogy milyen minőségű élelmiszert fogyaszt az emberiség, és ezen élelmiszerek elfogyasztásával vállal-e valamilyen rizikófaktort az egészségét illetően, amikor elfogyaszt egy nem egészen ismert élelmiszert. És erre egyre nagyobb az igény a fogyasztók részéről, hogy tisztában legyenek vele, milyen élelmiszert fogyasztanak. Magyarországnak véleményem szerint ezen a területen lehet kitörési pontja, hogy tiszta agrárkörnyezetben tiszta élelmiszert termelünk, és ha a tiszta agrárkörnyezetet megőrizzük a genetikailag módosított növényektől is, akkor komoly centrum lehetünk egy még nagyobb minőségi termelés felé, a bionövények és az ebből előállítható élelmiszerek előállítása terén, ami teljes egészében ellentétes lenne a genetikailag módosított növények nagyarányú termesztésének bevezetésével.
(12.10)
Ahogy Orosz Sándor mondta, hogy ha az a legnagyobb veszély, amiről nem beszélünk, csak úgy hallgatólagosan elmegyünk mellette, hogy hát igen, az is van, itt meg szeretnék említeni egy kényes kérdést. Látható, hogy az elmúlt években a szántóföldi növénytermesztésben nagyon komoly változás állt be, azaz egy jövedelmezőségi szintugrás következett be, duplájára nőttek a gabonaárak a világpiacon, röviden összefoglalva. Ez generálja most az embereket, hogy még több szántóföldi növényt kellene termelni, de ez generálja azt a problémát, hogy a bioetanolt gyártó cégeknek nem lesz alapanyag. És előjött az a ravasz gondolkodás, hogy uraim, akkor osszuk ketté a termesztést, genetikailag módosított növényeket engedjünk meg termelni, de ezeket a növényeket csak a bioetanolgyárak számára lehessen fölhasználni, a többiek, meg akik élelmiszert akarnak termelni, azok továbbra is a hagyományos, konvencionális növényeket termesszék.
Ezt a nagyon rafinált gondolkodást szeretném a gyökerénél fogva megragadni, és azt mondani, hogy nem, nem igaz ez a logikai gondolkodás, mert a sokak említett génmegszökés, a porzás és minden egyéb, a méhek tevékenysége következtében lehetetlen elkülönített helyen termeszteni genetikailag módosított növényt úgy, hogy azt majd csak a bioetanolgyárak használják föl alapanyagként. Ezzel természetesen tönkretesszük teljes egészében a hazai tiszta környezetünket, ezzel természetesen lesüllyesztjük arra a sajnálatos színvonalra az agrárkörnyezetünket (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.), amibe már Dél-Amerika, az USA és Kanada területe sajnos lesüllyedt. Ettől kell Magyarországot megmenteni.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
