DR. HOFFMANN RÓZSA
DR. HOFFMANN RÓZSA
DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Bár az iskolarendszer sikerességéről kívánok szólni, képviselőként nem tehetem meg, hogy hallgassak az elmúlt hetek közvéleményt felrázó, súlyos iskolai eseményeiről, annál is inkább, miután a dolgok szervesen összefüggnek.
A Kereszténydemokrata Néppárt álláspontját a tanárverésekkel kapcsolatban a következőkben szeretném összegezni rövid, távirati stílusban:
Először is: mindenféle agressziót elítélünk, kövesse el bárhol akár gyerek, akár felnőtt akárki ellen.
Másodszor: az agresszió bűn, amely mind pedagógiai, mind jogi kategóriák szerint büntetést érdemel, s a büntetés elmaradása megalázza az áldozatot, sérti a természetes igazságérzetet, tehát elítélendő.
Harmadszor: egyetértünk Újpest polgármesterével, aki a gyerekközösség védelme érdekében kizárta az iskolából a krónikus verekedőt.
Negyedszer: elítéljük azokat az úgymond szakemberi megnyilvánulásokat, amelyek az elharapódzó tanárverésekért magukat az áldozatokat, a vétlen tanárokat teszik felelőssé. Ellentétes a szakmai etika alapvető normáival minden olyan megnyilvánulás, amely névleg a tanárok képviseletében nagy nyilvánosság előtt a tanári tekintélyt súlyosan romboló kijelentéseket tesz.
Ötödször: osztozunk valamennyi pedagógus jogos felháborodásában és aggodalmában, és erőnkhöz mérten támogatást ígérünk nekik.
Hatodszor: üdvözöljük a házelnök asszony kezdeményezését; mind a közoktatási törvény felülvizsgálatát, mind az erkölcsi nevelés előtérbe helyezését jogos felvetésnek tartjuk, magunk is indítványozzuk mindkettőt.
Hetedszer: nem értjük, miért hallgat és nem ülésezik ilyen súlyos esetekben az Országgyűlés oktatási és tudományos bizottsága, és ha önmagától nem is, miért nem teszi meg akkor, amikor az Országgyűlés elnöke erre felkérte.
Az iskolai verekedések és tanárverések látleletet állítanak ki a társadalom egészségtelen állapotáról. A fékezhetetlen, társaik vagy tanáraik testi épségét veszélyeztető gyerekek maguk is betegek, lelki és sokszor testi értelemben is. És beteg maga az iskola intézménye, ahol e tűrhetetlen esetek már régóta meg-megtörténnek. Hogyan jutottunk idáig? - kérdezzük.
Mióta a koalíció kormányoz, mást sem hallunk az iskolákkal kapcsolatban, mint versenyképesség, esélyegyenlőség, modernizáció, tudásalapú társadalom, kompetenciák fejlesztése, digitális táblák, reformok és programok minden mennyiségben. Azt hinné az egyszeri ember, hogy ennyi csuda reform eredményeképpen minden szépen javul az intézményekben - s lám, épp az ellenkezője történik. Nemcsak az erkölcsi nevelés területén bénultak meg, hanem - amint azt a nemzetközi mérések igazolják - oktatási téren is. Vajon miért?
Nos, a kérdésre megbízható választ kaphatunk, ha elolvassuk a McKinsey & Company 2007 végén közzétett jelentését, amely a következő címre hallgat: “Mi áll a világ legsikeresebb iskolai rendszerei teljesítményének hátterében?” Ebben a jelentésben, amely 25 iskolarendszer elemző vizsgálatának eredményeit közli, nem kevesebbet állítanak a tudós szerzők, mint hogy a sikeres iskolához, az eredményes tanuláshoz elsősorban kiváló tanárok kellenek, akiket már a képzés elején alkalmasság szempontjából megfelelően kiválasztanak, akiknek a képzéséből nem sajnálják a gyakorlati foglalkozásokhoz szükséges sok pénzt, akiket jól megfizetnek, hogy vonzóvá és tekintélyessé tegyék a tanári pályát a legjobbak előtt, s akiknek a munkáját szakszerűen ellenőrzik, hogy a pedagógiai munka jó színvonala tovább emelkedjék.
A Kereszténydemokrata Néppárt, jómagam is többször kifejtettük itt, a Parlament falai között és máshol is, hogy az iskola javításához vezető út első lépése a tanárok felemelése. Az a liberális oktatáspolitika, amelytől hat év óta nyögnek az iskolák, a szülők, a tanárok, épp az ellenkezőjét tette annak, mint amit a McKinsey-jelentés szerint tenni kellett volna: csak romló teljesítményeket és tanárverő diákokat eredményezett. Itt az ideje, hogy változtassunk rajta!
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
