DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! 2007. október 30-án itt a Házban elmondtam, szándékom, és mindaddig, amíg lehetőségem van rá, minden hónapban szóvá kívánom tenni a Magyarországon élő mintegy két, két és fél millió szegény ember sorsát, azoknak a sorsát, akikről a politika hosszú időn keresztül megfeledkezett. Elmondtam és szóvá tettem még októberben, hogy tél következik, lehet, hogy nem nagy tél, de elégséges ahhoz, hogy emberek kihűljenek a saját lakásukban, és így korai halálukat leljék. Nem telt el tíz nap, a sajtó meghozta az első halálhírt.
Aztán elmondtam, hogy gondoskodni kellene arról, hogy azok, akik még a kistelepülésen dolgozni tudnak és akarnak, azok ne nehézségekbe, ne újabb és újabb akadályokba ütközzenek, hanem segítsék őket, próbáljuk meg lehetővé tenni, hogy az őstermelő eljusson a piacig, és a piacon el is tudja adni az áruját, hogy a piaclehetőségeket meg kell teremteni. Elmondtam, hogy tragikussá válik a helyzet, ha nem történik valamilyen központi intézkedés annak érdekében, hogy a megállíthatatlannak tűnő élelmiszerár-drágulás ne a legszegényebbeket sújtsa leginkább, és hogy itt kellene - igen, itt kellene - egy olyan áfa-csökkentést bevezetni, amely a szegények számára az élelmiszereket elérhetővé tenné. Arról is szóltam, tisztelt Ház, és már most, ma újra kell szólnom, hogy bizony ezeknek az embereknek az egészségügyi ellátása is veszélybe kerül.
Mindezekre a fölvetésekre - és engedjék meg, tőlem talán ritkán - személyes természetű nyilatkozatot is hadd tegyek. Az elmúlt hónapokban egyetlen pozitív, egyetlen olyan reakciót nem kaptam, amely jó szándékot tükrözött volna. Ellenkezőleg, kifejezetten elutasító, sokszor kioktató, hogy ne mondjam, gőgös válaszokat kaptam. Olyan válaszokat kaptam, amelyek szociális érzéketlenségről, arról tanúskodott, hogy nem érzik, még mindig sokan nem érzik, hogy mit jelent Magyarországon mélyszegénységben élni. Kioktattak, hogy én, a jómódú ügyvéd hogyan és mi jogon szólok a szegénységről. Elmondom önöknek most egyetlen mondatban, hogy a sorsnak talán kegyelméből olyan ifjúságom és fiatalkorom volt, amelyről Dickens is, azt gondolom, csak rémálmaiban álmodhatott. Olyan mélyszegénységből sikerült elindulnom, amiről a tsz-papák, a tsz-elnök papák, az államigazgatási papák nem tudtak, nem tudhattak. Igen, tisztelt Ház, úgy gondolom, a sors arra rendelt sokunkat, hogy egy pillanatig ne feledkezzünk meg arról, hogy honnan jöttünk, még akkor is, ha valahová eljutottunk.
Nos, az elmúlt hónapok arról szóltak, hogy egy szocialista, de mindenekelőtt liberális ámokfutás a magyar vidéken fölszámolja azt az egészségügyi alapot, amely az alapellátást jelenti, amely a legszegényebb emberek számára a biztonságot jelentette az egészségügyben. Az a körülmény, hogy ma 300 településen nincs háziorvos, és így mintegy 600 faluban nincs valódi alapellátás, az a körülmény, hogy ha nem is felszámolásra, de olyan mértékű csökkentésre kerültek a kórházba való eljutáshoz föltétlenül szükséges mentőjáratok, hogy egyes területeken, Békés megyében napokat vagy akár heteket is kellett várni, amíg a beteg eljutott valahová, az a körülmény, amikor teljes érzéketlenséggel úgy számolták fel a kórházi ágyakat, hogy az volt az indok, az volt az elmondott indok, kedves képviselőtársaim, hogy azokon az ágyakon olyanok fekszenek, akik nem is betegek, csak nem tudják önmagukat ellátni. Egyetértek, ne a kórházban feküdjön, de akkor meg kell teremteni a feltételét annak, hogy ezeknek az embereknek meglegyen az ellátása.
És akkor hadd szóljak valamiről! Ha figyelembe vesszük, hogy az az elöregedés, amely megállíthatatlannak látszik a falvakat ellátó háziorvosi hálózatban, nem állítható meg anélkül, hogy a fejkvótát elő ne vennénk; nem állítható meg anélkül, hogy a következő évi költségvetésben legalább 25 százalékos emelés, éspedig differenciáltan, a legnehezebb helyzetben lévőknél magasabb mértékben be ne következzen. Ezt mindenképpen meg kell tenni, közös érdek, bizonyosak lehetnek abban a szocialisták, hogy ebben támogatni fogjuk a költségvetési indítványukat.
És még valamit, kedves szocialista barátaim: azzal a szerencsével járt az elmúlt néhány nap, hogy az önök felelőssége az elkövetkezendőkben az egész kormányzati felelősség. Önöké az egész, élni kell vele, és ha tényleg komolyan gondolták, hogy önök szociálisan érzékenyebbek, ha tényleg komolyan gondolták azok a képviselőtársaim, akik közül többen a szocialisták közül, ismerem, hasonló sorsból érkeztek, akkor meg kell tenni azokat a lépéseket, amelyek a szegényebb néprétegek fölemelését kell szolgálják.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
(9.40)
