SIMON GÁBOR
SIMON GÁBOR
SIMON GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Szívesebben vettem volna, ha a képviselő úr inkább az interpellációját mondja el, amit ugyanezen témakörben nyújtott be, mert akkor hosszabb lélegzetnyi időnk lett volna, hogy beszélgessünk egy kicsit a szakmapolitikai kérdésekről. Viszont tisztelettel is köszönöm, hogy ön hozzászólt, ugyan nem szakpolitikus, de mégis, egy témához való hozzászólás lehetőséget teremt arra, hogy itt, a Házon belül érdemi párbeszédet folytassunk.
Két dolgot szeretnék önnek mondani, merthogy látom, hogy a KSH adatainak a meghivatkozása rendszeresen előfordul, és nem baj, ha néha pontosan is hivatkozzuk őket. Ha megnézzük a munkanélküliségi rátát, megnézzük az álláskeresők számát, akkor az előző hónapokhoz képest az ön állításával szemben azt tudom mondani, hogy 14 ezer fővel csökkent az álláskeresők száma. Nyilvánvalóan én is fel tudok mutatni ilyen távolságból papírt.
Felvetette ön a fiatal népesség foglalkoztatási rátáját. Szeretném önnek elmondani, hogy a KSH adatai szerint a 15-24 éves népesség foglalkoztatási rátája 1998 óta csökken folyamatosan, képviselő úr, 1998 óta, és ez a csökkenés az elmúlt időszakban lelassult. Tehát, míg a korábbi időszakban, ’98 és 2005 között - kérem, figyeljen rám - 12,3 százalékponttal esett vissza a fiatalok foglalkoztatási rátája, addig az utóbbi két évben mindössze 0,8 százalékkal. Azt hiszem, ez egy jelentős különbség a két időszak között. Mégis azt mondom önnek, hogy tökéletesen igaza van: bármilyen módon is, de erről a kérdésről érdemben kell szót váltani. Ezért is gondolom azt, hogy a foglalkoztatásban olyan programokat kell elindítani, ami egy-egy foglalkoztatási, munkaerő-piaci csoport helyzetének az érdemi javulását eredményezi. Ezért, amikor az “Út a munkához” programról beszélünk, akkor a munkaerőpiacon a leghátrányosabb helyzetű, halmozottan hátrányos munkaerő-piaci csoportok foglalkoztatásba való bekapcsolására törekszünk. Ez körülbelül 750 ezer olyan honfitársunk, akinek mint egy falat kenyér, szüksége van arra, hogy érdemi kormányzati intézkedések legyenek az ő foglalkoztatása ügyében. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
Tisztelt Képviselő Úr! Szívesen veszem, ha az interpelláció kapcsán is egy későbbi időben tudunk egymással szót váltani.
Köszönöm tisztelettel a kérdését. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
