GUSZTOS PÉTER
GUSZTOS PÉTER
GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Két nap múlva itt a holokauszt emléknapja, a magunkba néző emlékezés, az elpusztított milliók emléke előtti főhajtás napja. Két nap múlva valószínűleg sokan ott leszünk az élet menetén, azon a mára hagyománnyá vált fáklyás felvonuláson, amelyen az áldozatokra emlékezünk együtt a túlélőkkel. Fontos az emléknap, fontos minden megemlékezés, de sem a politikusnak, sem pedig a civil embernek nem szabad elfelejtenie azt, hogy a legemelkedettebb emlékezéssel sem oldotta meg azt a feladatot, ami a mindennapokban reá vár, hiszen a mindennapokban mind a civileknek, mind pedig a politikusoknak mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy ezeknek a borzasztó eszméknek a mai képviselői ne nyerhessenek újra teret Magyarországon.
Tudta ezt az a több ezer ember, akik pénteken eljöttek a Hollán Ernő utcába. Tudták, hogy meg kell magukat mutatniuk, meg kell mutatniuk, meg kell mutatnunk, hogy többen vagyunk, mint az a hangos, szélsőséges kisebbsége ennek az országnak, amely szélsőséges kisebbség újra a félelemkeltés politikáját akarja idehozni közénk; amely szélsőséges kisebbség újra a rasszistaalapú kirekesztés és a rasszistaalapú erőszak, agresszió fenyegető rémét testesíti meg Magyarország utcáin.
Megmutatta magát pénteken az európai toleráns, szabadságszerető és a szabadságot megvédő Magyarország. Újlipótvárosi, más fővárosi és vidéki polgárok, idősek és fiatalok, civilek, közéleti emberek, baloldaliak, konzervatívok, liberálisok, politikusok és szimpatizánsaik együtt voltunk - egy héten belül kétszer - háromszor annyian, mint a neonácik Budapest utcáin, és együtt mondtunk nemet a hazai neonáciknak. Azt gondolom, ez a demokrácia és a szabadság győzelme Magyarországon, minden egyes ilyen megmozdulás, minden egyes olyan megmozdulás, ahol a politika képes összefogni ebben a kérdésben, és a civilek képesek megmutatni saját erejüket, a demokrácia és a szabadság győzelmeként értékelhető.
A magyar politika hosszú ideje vitatkozik a gyűlöletbeszéd jogi szabályozásáról. Mi, liberálisok számtalan alkalommal elmondtuk, hogy nincs az a törvénymódosítás, ami olyan hatékony tudna lenni, mint amit pénteken láthattunk: a civil kiállás és a politika összefogása. Szélsőséges csoportok mindenhol akadnak, neonácik Európa majd’ minden országában felbukkannak, szélsőjobboldaliak nagyon sok helyütt masíroznak az utcán, de mondok mást, természetesen még antiszemita publicisztikák is megjelennek Magyarország határain kívül is, nem ez a kérdés.
(13.40)
A kérdés az, hogy hogyan reagál minderre egy ország, hogyan reagál erre egy társadalom. Többször elmondtam már itt a Ház falai között a prágai példát, ahol a szkinhedek, a neonácik a zsidónegyedben akartak felvonulni, és jobboldali, baloldali, liberális politikusok, egyházi vezetők személyesen álltak oda, és tiltakoztak ez ellen a maguk fizikai valójában és mindazzal az erővel, amit képviselnek az ottani közéletben.
A politika nem csaphatja be az embereket azzal, hogy majd az állami védelem minden ilyen helyzetet megold, a civileknek pedig nem szabad elfelejteniük azt, hogy teendőjük van ebben a dologban, és az ő bátor és méltóságteljes kiállásuk nélkül nincs az a jó szándékú politika, ami képes lenne megnyerni ezeket a társadalmi küzdelmeket.
Említettem, hogy neonácik masíroznak időnként máshol is, antiszemiták írogatnak is. Mondjuk, születésnapokra nem mindenhol hívják őket oda, de ez most egy másik kérdés. A lényeg most ott van, hogy az elmúlt egy héten két napon is Magyarország, ez a befogadó, toleráns, szabadságszerető ország képes volt megmutatni azt, hogy tudja, mit kell tenni ezekben a helyzetekben. Tudja, mit kell tenni, és azt is tudja, hogy hogyan kell ezt tennie. Civilek szervezték meg ezeket az utcai megmozdulásokat, és mutatták meg azt, hogy milyen az a helyzet, amikor egy spontán, alulról jövő kezdeményezés találkozik jó esetben a politika összefogásával, és ez hogyan képes egyértelmű és határozott képét adni annak, hogy ebben az országban a toleráns, befogadó, szabadságszerető és mások szabadságát is megvédő emberek vannak elsöprő többségben, s hogy a rasszisták és antiszemiták csak egy kicsi és hangos kisebbségét jelentik ennek az országnak.
Tisztelt Képviselőtársaim! A prágai példa után nekünk, magyaroknak is van már saját példánk, saját viszonyítási pontunk, ez a Hollán Ernő utca. Minden egyes alkalommal, ami a jövőben elkövetkezik - ne legyen illúziónk, lesznek ilyenek, sajnos -, ugyanígy meg kell mutatnunk magunkat (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és meg kell mutatnia a bátor, befogadó, civil Magyarországnak az erejét.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
