HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Ma is egy folyamatosan aktuális társadalmi kérdésről szeretnék szólni, viszont két konkrét politikai megnyilatkozásra is kell hivatkoznom: a Magyarországról szóló OECD-jelentésre és az “Út a munkához” címet viselő kormányprogramra.
Az említett jelentés sötét képet fest hazánkról, magas adóterhekről beszél, a munkavállalást gátló szabályozásokról, az egyeztetés hiányáról, sőt, az egészségbiztosítás piacosításának a veszélyeiről is, de a legfontosabb mondanivalója az, hogy a költségvetés egyensúlyának a hiányát ki kell küszöbölni. Valahogy úgy fogalmazhatjuk meg a mondanivalóját, hogy ha ilyen teljesítményre képes a magyar gazdaság, és ennyi a bevétel, akkor a kiadást csökkenteni kell, vagyis húzni a nadrágszíjon.
Mielőtt felszisszennénk, gondoljunk bele, hogy ebben a mondatban van egy másik mondat is, egy másik következtetés, amit most fogalmazunk meg. Ez így hangzik: ha nagyobb a bevétel, akkor nem kell a nadrágszíjat meghúzni. Mikor nagyobb a bevétel? Ha elhárítjuk a gazdaság útjából az akadályokat. Úgy tűnik, hogy erre nem volt képes éveken keresztül a jelenlegi kormány, ezért stagnál a gazdaság, nem keletkeznek új munkahelyek, és nyilván nincs nagyobb bevétel. A kulcsszó tehát az új munkahelyek, ezt mondja ez a jelentés. S ezzel arra a kérdésre is válaszoltam, ami implicite benne volt a felszólalásom címében, hogy a magyar gazdaság problémáinak a megoldása is ugyanaz, ami a szociális kérdések megoldása: a munka, a munkahelyteremtés, illetve a munkára késztetés.
Engedjék meg, hogy a másik megnyilatkozásról, az “Út a munkához” címet viselő kormányprogramról is szóljak néhány szót, hiszen ez is a munkahelyekkel függ össze. Úgy tűnik, a kormányzat végre elfogadta azt - legalábbis szavakban -, amit mi már legalább tíz éve mondunk: lehetetlen állapot, hogy életerős emberek munka helyett segélyből éljenek. Nemcsak mondjuk, de a polgári kormány idején lépéseket is tettünk ebbe az irányba. Ezek az első lépések voltak, aminek aztán a későbbi kormányzati ciklusokban nem volt folytatása. Hármat hadd említsek meg; az első a munkajövedelemhez kötött családi támogatás. Itt gondolok a gyermekek utáni adókedvezményre.
(13.30)
A következő kormánynak szinte az első intézkedése volt, hogy ezt eltörölte.
Másodikként az iskoláztatási támogatást említem, azt a támogatást, ami akkor adott családi pótlékot a családoknak, ha elemi kötelességüket, az iskoláztatást teljesítették, és ezzel megpróbálta helyrehozni azt a problémát, hogy a papa ne a kocsmába vigye azt a családi pótlékot, amit gyermekre kellett volna költeni. Mi történt ezzel a támogatással, ezzel az intézkedéssel? Ugyanúgy eltörölték, mint az előbb említettet.
2000-ben magam terjesztettem elő egy olyan javaslatot, törvénymódosítást, amely munkavégzéshez kötötte a rendszeres szociális segélyezést. Sajnos, a következő kormányok nem követelték meg ennek a végrehajtását, de ma végre szóban, úgy tűnik, hogy elfogadták ezeket a törekvéseket, és reméljük, hogy ez nem jut a többi ötlet sorsára, hogy mielőtt kivitelezésre kerülne a sor, elhal, hogy helyet adjon egy újabb ötletnek.
Tehát gazdasági, pénzügyi, foglalkoztatási problémáinknak egy megoldása van: a munka, a munkahelyteremtés és a munkára késztetés.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
