DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! (Zaj. - Az elnök csenget.) A csatlakozás időpontjában nagy reménységgel és nagy várakozással voltunk, és azt gondoltuk, ettől kezdődően nemcsak a külfölddel, hanem a belfölddel kapcsolatosan is a szélesebb körű, a biztonságosabb és az emberekhez elérő tájékoztatás alapkövetelmény lehet.
Nem szeretnék ünneprontó lenni, de el kell mondanom, hogy mint annyiszor már, nagy hangú, nagy erejű és erőteljesnek látszó környezet- és természetvédelmet érintő nemzetközi szerződések ügyében a teljesülés messze elmaradt a várakozásoktól. Nekünk, magyaroknak, úgy gondolom, különösen fontos lenne, hogy ezek a nemzetközi szerződések érvényesüljenek, segítsék azokat a jó ügyeket, amelyeket egyébként kormányoktól függetlenül oly gyakran kíséreltünk meg érvényesíteni.
(17.00)
Ugye, a közelmúltra mindenki jól emlékszik? Mekkora tehetetlenség - és hozzá kell tennem, a másik oldalon jelentkező elzárkózások miatti tehetetlenség - jelentkezik igen gyakran, amikor alapvető információkra lenne szükségünk, és utóbb derül ki, hogy a megszerzett információk nem pontosak, esetenként még gazdasági célok és érdekek miatt is falsak lesznek.
Hadd mondjam el, mert nagyon fontosnak gondolom: ha ezen a területen nincs változás, és csak kipipáljuk az ügyet olyan módon, hogy most mindenki jó akar lenni, megnyomjuk a gombot, hát végül is egy szükséges nemzetközi rendelkezés, szabályozás, egyezmény - valóban szükséges. De el kell tudnunk érni, és komoly nyomást kell kifejteni azért, hogy ez érvényesüljön a nemzetközi területen, és ami az információáramlást illeti, érvényesüljön a hazai területen is.
Hadd mutassak rá egy nagyon fontos anomáliára (Zaj. - Az elnök csenget.), amely rengeteg embert érint. Az elmúlt időszakban, az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk során nagyon sokszor úgy viselkedtünk, mint az a jó tanuló, aki úgy gondolta, hogy mindenkit túl kell licitálni, akkor leszünk mi a legjobbak, ha mindenben a legnagyobbat, mindenben a legtöbbet, azokat ígérjük, amelyek aztán utóbb teljesíthetetlenek. Hogy mire gondolok? Például a Natura 2000-re, ahol mi 21 százalékot bejelentettünk az Európai Uniónak, mondván, hogy ez aztán egy természetvédett terület lesz, de arról nem gondoskodtunk, hogy azoknak, akiknek a területét érinti, azoknak, akiknek ez az életét érinti, tudjanak is róla például, és a következményekről tudjanak.
Nem gondoskodtunk arról sem, hogy tudják, mik a következmények. Ma már ott tartunk, hogy nemcsak személyek, hanem önkormányzatok, települések, városok kerülnek olyan helyzetbe, hogy csak nagyon nehezen jutnak lélegzethez, mert későn és utólag vették észre, hogy be vannak zárva. Azt gondolom - és ezt a miniszter úrnak mondom, én az ő jó szándékában sosem kételkedtem, most sem -, azt már csak a jóisten tudja, hogy lesz-e ideje arra, hogy ezeken a területeken miféle változásokat lehet elérni. Az már nem a mi kompetenciánk, azt kell mondanom, a túloldal kompetenciája. De az igen, hogy amilyen lépéseket ezekben az ügyekben még meg lehet tenni, azt meg kell tenni. Világos és egyértelmű, hogy ha az információáramlás fontos nemzetközi területen, hatványozottan fontos itthon, amikor a sajátjainkról, a saját embereinkről, a magyar emberekről van szó.
Én ebben kérek összefogást, és abban reménykedem, hogy ma nemcsak a pusztába kiáltó szó volt, amit elmondtam, hanem lesz valamilyen változás, és ennek a változásnak el kell érnie addig is, hogy az a bizonyos 21 százalék derüljön ki, hogy mennyi abból a valós, derüljön ki, hogy mennyinek kell megmaradni, és aztán azt védjük meg. De ha olyanokat akarunk megvédeni, ami nem természetvédett terület, mondjuk ki halkan, csendben, nem képvisel ilyen értékeket, akkor nem fogjuk tudni megvédeni a valódi természeti értékeket sem.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
