GŐGÖS ZOLTÁN
GŐGÖS ZOLTÁN
GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Ma lesz jó húsz percünk beszélgetni erről a dologról, mert Jakab Istvánnak is - gondolom - hasonló felvetései lesznek.
A képviselő úr alapvetően pontosan elemezte a világban zajló folyamatokat, és köszönöm a korrektségét, mert nem mondta, hogy a határokon ezt meg lehet állítani. Tehát itt más módszereket és más technikákat kell alkalmazni, és nem mondhatjuk, hogy ezt majd Magyarországon alapvetően adófizetői pénzekből rendezzük, hogy ne legyenek tovább élelmiszerár-emelkedések. Ezt már valamikori kormányok próbálták, csakhogy ez nem igazán sikerül egy ilyen folyamatban.
Hogy a gazdák nem igazán haszonélvezői ennek a történetnek, azt is elfogadom, és elég pontosan fogalmazott. Ennek Magyarországon az egyik legnagyobb baja az, hogy a termékpálya összetétele és szerkezete nem igazán szerencsésen alakult. Az, hogy a ’90-es évek elején a magyar feldolgozóipar nem a termelőkhöz, hanem - úgymond - termeléstől független rendszerekhez került, már eleve kódolt egy olyan problémát, hogy nyilván az ott képződő nyereség egy része nem tud visszaosztódni, ami a nagy európai országokban nem így van. Tehát Hollandiában, Dániában ez nem így van.
Ezért folytatni akarjuk azt a technikát, azt a módszert, amit elkezdtünk alapvetően a tejágazatban, a borágazatban - Izsák, a Parmalat kapcsán, de volt a baromfiágazatban is -, hogy ahol nehéz helyzetbe kerülő feldolgozóüzem van, de úgy látjuk, hogy működőképes, ott mindenképpen termelői továbbműködtetést szorgalmazunk, és ehhez megfelelő állami támogatásos hitelkonstrukciókat is szeretnénk alkalmazni. Erre lesz példa a következő időszakokban is, várhatóan a sertéságazatban is.
A másik az, hogy van egy óriási verseny. Azért is ellentmondásos a történet, mert miközben azért valóban igaz, hogy nem olyan mértékben nőttek, mondjuk, a húsárak, mint a gabonaárak, ennek az az oka, hogy igen intenzív tenyészállat-kivágási folyamat indult meg egész Európában, ez most fog lecsengeni. Tehát várhatóan a termelői árakban is vissza kell hogy jelentkezzen ez a történet, ugyanis eddig például a húsfélékben kínálat volt a piacon.
Ha a képviselő úr megnézi az árak alakulását, például a húsárak messze nem mentek olyan szinten feljebb, mint például a gabona és a tej ára, ahol hirtelenebben, gyorsabban lett hiány a világpiacon. Itt a tenyészállat-kivágás egyfajta felesleget is generál rövid távon - nyilván néhány hónapig vagy egy fél évig - a piacon. Ez volt az a dolog, hogy miközben igen-igen megnőttek az energia- és takarmányárak, például a sertésfelvásárlási árak nemhogy nőttek volna, hanem éppen csökkentek. De ennek az volt az oka, hogy egész Európában kivágási folyamat indult el. Ennek a végén járunk, ez látszik most már, Németországban is kezd lecsengeni a folyamat. Ha azt mondom, hogy 300 millió sertés van például Európában, és ebből nálunk van 3,5-4, akkor jól látszik, hogy nem igazán mi vagyunk a meghatározói ennek a történetnek.
De továbbra is azt gondolom, és majd nyilván itt a másik felvetés kapcsán is lesz erről módom beszélni, hogy az ágazatnak egy esélye van arra, hogy ne a termelők legyenek ennek az ügynek az elszenvedői, és lehetőleg próbáljuk azért normális szinten tartani a drágulást, hogyha energiatakarékosabban, kevesebb takarmánnyal tartjuk például az állatainkat. Ennek egyetlen lehetősége van, a fejlesztés, a modernizáció, ami nem igazán történt meg ebben az országban. Voltak különböző hullámzások, különböző próbálkozások, de valahogy ez nem volt sikeres.
Azt gondolom, most van erre elég forrás, és egyértelműen vissza is igazolja az élet, hogy találkozott az az elképzelés, amikor az állattartás modernizációját hirdettük meg a tavalyi évben, hiszen a nagyjából fejlesztésre szánt forrásainknak - ami olyan 600 milliárd forint ebben a hétéves ciklusban - a termelőink körülbelül a felét első körben leigényelték, és ez alapvetően állattenyésztési célú fejlesztésekre fordítódik; részben olyanokra, amelyeket környezetvédelmi okból kell megtenni - amelyek persze nem termelő beruházások, de itt magasabb a támogatásintenzitás -, részben pedig olyanokra, amelyek a technológiaváltást segítik.
Kicsit vitatkoznék abban, hogy itt az ipari felhasználás volt a döntő. Azt gondolom, az természetes dolog, hogy ha nőnek az energiaárak, akkor olyan új alternatív energiahordozók is bejönnek a rendszerbe, amilyeneket korábban nem érte meg gyártani. Viszont azért az alapanyagárak itt is nagyon korlátozzák, hiszen Magyarországon is a befektetők kivárásos alapon vannak például az etanol témájában, mert nem látják biztosítva a viszonylag olcsóbb alapanyagot, hiszen óriási verseny indult el.
Ennek ellenére Magyarországnak az az esélye, ha magasabb feldolgozási fokú termékeket visz a világpiacra, hiszen logisztikai szempontból sem állunk jó helyen. Azt gondolom, van most fejlesztési mozgásterünk. Nem látok más esélyt, csak azt, hogyha olcsóbbá és korszerűbbé tesszük a termelésünket, ennek meg kell látszani az élelmiszerárakban is.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)
