GŐGÖS ZOLTÁN
GŐGÖS ZOLTÁN
GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Hogy ki mit mulasztott el, erről lehetne beszélgetni, azt gondolom, az elmúlt húsz év értékelésében. Ha mondjuk, a kilencvenes évek elején az akkori jobboldali kormányok a piaci és a működő rendszereinket nem rúgták volna szét, mint a házityúk a töreket, akkor lehet, hogy most egyszerűbb helyzetben lennénk, de nyilván ebben sok egyéb tényező is van, amiről kell beszélgetnünk.
Egyetértek abban, hogy kell egy stabil, erős agrárstratégia, de ez nem alapulhat egy háború előtti nosztalgián. Vagy figyelembe vesszük a világ folyamatait, és ehhez próbálunk egy modern, korszerű és a kor kihívásainak megfelelő agrártermelési szerkezetet csinálni, és nem keverjük össze a vidékfejlesztéssel ezt a történetet, mert szerintem ugyan összefüggő dolog, de nem csak ezen múlik a vidékfejlesztés, hiszen nem mehetünk vissza abba a korba, amikor azt mondtuk, hogy egy falu határa eltartotta a falut. Ez a világ messze nem ilyen. Aki ezt szeretné, azt gondolom, nagyon rossz úton halad.
Hogy a forrásokat jól használtuk-e fel, vagy nem, ezen megint lehet vitatkozni, de egyet igazolnak a tények: mi az összes lehetséges forrást lehívtuk, amely az előcsatlakozási és utána az NFT I.-es programból rendelkezésre állt, sőt általában 10 százalékkal még túl is igényelték a termelőink. A cél, ahova a forrásokat szántuk, biztos, hogy jó volt. Körül kell nézni az ágazatban, tisztelt képviselőtársaim: már messze nem Hoffer traktorokkal dolgoznak, úgy látom, és az állattenyésztésben is már az első pályázatok kapcsán megjelentek az európai és a világszínvonalat képviselő technológiák. Azt gondolom, hogy ezt kell folytatnunk. Abban is egyetértünk egyébként, hogy a birtokszerkezettel is foglalkoznunk kell.
Van itt rengeteg dolgunk, de azt is szeretném jelezni, hogy ezt az őrültséget, amit az osztatlan közös tulajdon jelentett, ezt sem mi találtuk ki. Most nyilván nekünk kell majd valamit kezdeni vele, hogy ne gátolja mondjuk, a földkoncentrációt és az olyan típusú csereügyeket, amelyek tényleg a normális birtokszerkezetek kialakulását jelentik. Azt hiszem, azok a megkezdett tárgyalások, amelyek a földtörvény esetleges korrekciója kapcsán elindultak, biztatóak ahhoz, hogy egy-két alapvető kérdésben megegyezzünk.
Nyilván nem fogunk tudni megegyezni abban, és le is vettük a napirendről, azt hiszem, ezt elég világossá tettük, hogy a magántulajdonon kívül lehet-e termőföld. Úgy látjuk, hogy emögött nincs társadalmi konszenzus, tehát ez a kérdés most nincs napirenden, és nem is lesz, várhatóan hosszú ideig. Viszont gondolom, abban is egyetértünk, hogy a hosszú távú tartós bérleti rendszer megerősítése és, mondjuk, a működő gazdaságok növekedésének az elősegítéséhez szükségesek azok a lépések, amelyekben egyébként alapvetően úgy látom, szakmai szinten meg is fogunk tudni egyezni, és talán lehet egy konszenzusos földtörvény-korrekció, amely persze nem mélységéig fogja eldönteni ezt a kérdést, de sok olyan dologra fog megoldást adni, amit a korábbi időkben nem sikerült.
Egyetértek abban is, hogy erősítenünk kell a biztonságos termelés feltételeit. Viszont az öntözés önmagában nem csodaszer, nyilván annak megvannak a korlátai - nagyon-nagyon sok pénzbe kerül. El is indítottuk az öntözésfejlesztési programot, de ehhez alapvetően víz kell, tehát ezt a kérdést valóban át kell gondolnunk, hogy milyen technológiával, milyen módszerekkel tudunk majd azokhoz a korszerű öntözőtelepekhez, amelyekre most óriási igény mutatkozik, megfelelő vízhátteret is biztosítani.
A másik: Karsai képviselő úrnak is mondtam, hogy sokat vitatkoztunk erről az Új Magyarország fejlesztési programról nemcsak itt a Házban, hanem az Európai Unióban is, ugyanis nem akarta megérteni az Európai Unió, hogy a korszerűbb és nagyobb volumenű termeléshez korszerű technológiák kellenek. Vért izzadtunk, mire elfogadták, hogy 48 százalék legyen az ÚMVP-n belül a modernizációs pénzek aránya. Ugyanis amikor még elkezdtük, akkor nem az volt az Európai Unió filozófiája, hogy Európa-szinten termelést bővítsünk, hanem az volt a filozófiája, hogy lehetőleg fogjuk vissza a termelést, és próbáljuk meg a felesleget kezelni.
Az idő ezt a kérdést túlhaladta. Nekünk azért nem kell véleményt változtatni, mert három éve mondjuk az európai illetékeseknek, hogy Európában komoly élelmiszer-termelési hiányosságok lehetnek, ha nem lépünk, és nem szabadítjuk fel azokat a kapacitásokat, amelyek rendelkezésre állnak. De ezzel a technológiai felkészültségünkkel és tudásunkkal szerintem tudunk még Magyarországon kívül is újabb potenciálokat behozni a rendszerbe, elsősorban Oroszországot és Ukrajnát említem, ahol a művelhető földterület nagyjából 8 százalékát használják ki, és iszonyatos tartalékok vannak. Úgy gondolom, hogy a világ élelmezési problémái megoldásának a kulcsa nem Magyarország kezében van, de segíthet azzal, hogy azok az országok, amelyeknek van kapacitásuk, tudjanak ebben időben lépni, és ne legyen az a probléma, hogy mondjuk, két héten belül duplájára nő a rizs vagy a gabona ára.
Ez egy olyan közös feladat, amelyben, azt hiszem, lehet jól együttműködni, és látok is erre most esélyt, látva az elmúlt hetek tárgyalásait, hogy talán meg tudunk egyezni támogatási rendszerekben és földkérdésekben is. Az az alapja egy hosszú távú agrárstratégiának.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)
