KARSAI PÉTER
KARSAI PÉTER
KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Ha körbenézünk Európában, de még inkább a nagyvilágban, az élelmiszerárak drasztikus emelkedésének lehetünk tanúi. A világélelmezési program vezetői közgazdászokkal, élelmezési szakemberekkel egyetemben nemrég megkongatták a vészharangot. Felhívták a figyelmet arra, hogy az árrobbanás következtében drasztikusan nő világviszonylatban az éhezők száma. De nem csak a szegény országokat veszélyezteti az éhezés, a fejlett világban is egyre súlyosabb a probléma. Az emelkedő olaj- és energiaárak, a szállítási költségek megugrása, a bioüzemanyag-előállítás miatt zsugorodó termőföldek és a klímaváltozás okozta árnövekedés Keleten és Nyugaton egyaránt aggasztó.
Magyarországot sem kímélik ezek a folyamatok. Az élelmiszerár-emelkedés 2006 óta egyre gyorsuló ütemű. Az elmúlt egy évben az étolaj árnövekedése 52 százalék volt, a liszt 40 százalékkal lett drágább, a tej 21, a tésztafélék ára 25 százalékkal emelkedett 2007 márciusa óta. Az élelmiszerár-növekedés tavaly elérte a 11,5 százalékot, és Gráf József miniszter úr prognózisa szerint idén is 10 százalék körül várható. Az árak kezdték túlszárnyalni a lakosság lehetőségeit, a családi bevételek egyre nagyobb hányadát költjük élelmiszerekre.
De nem csak az elszegényedő lakosságot sújtja az élelmiszerár-drágulás, közvetlen elszenvedői a gazdák, akik az árak emelkedésének finoman szólva nem a haszonélvezői. Felmerül a kérdés, hogy a tavalyi több mint 10 százalékos áremelkedésből mi csurgott vissza a gazdáknak.
A drágulást nemcsak a fogyasztók érzik meg saját bőrükön, hanem a termelők is. Az emelkedő energiaárak őket sem kímélik, az élelmiszerek előállítása egyre többe kerül. Nehezíti a helyzetüket az utóbbi évek kiszámíthatatlan időjárása, a késői fagyok, az áradások és az aszály. Emellett versenyezniük kell más uniós országok könnyebb helyzetben lévő termelőivel. Ma Lengyelországban és Németországban is olcsóbb a takarmány, mint nálunk. A magas takarmányárak miatt a sertés- és szarvasmarha-állomány ellátásának költségei nőnek. Emiatt drágul a hús és a tej, a gazdák kiadásai nőnek, a bevételeik viszont nem. Az emelkedő élelmiszerárak a kereskedelemben jelennek meg, és nem a felvásárlásnál.
A mostani helyzetben igen nehéz, de rendkívül fontos a bölcs agrárpolitika; olyan agrárpolitika, amely nemcsak az uniós követelményeket tartja szem előtt, hanem az uniós lehetőségeket is, védi a magyar gazdák érdekeit, segíti a hazai termelőket az uniós források lehívásában, valamint abban, hogy termékeiket a legjobb áron tudják értékesíteni az európai piacokon. Olyan helyzet állt elő, amelyből Magyarország, a magyar agrárium profitálni is képes, de bölcs szakpolitika híján bukhat is rajta. Magyarország mezőgazdasága és versenyképessége, a hazai termelők túlélése és a lakosság életminősége szempontjából egyaránt fontos egy körültekintő agrárstratégia kialakítása és megvalósítása.
Így tehát kérdezem államtitkár urat, hogyan készül a földművelési tárca ezekre a kihívásokra. Szemmel tartja-e a hazánkon kívül zajló folyamatokat? Van-e megfelelő válasza az új nemzetközi helyzetre? Mert a világban helyzet van, és Magyarország nem engedheti meg magának, hogy kullogjon az események után.
(9.20)
Az Európai Unió legnagyobb agrártermelőjeként elsősorban Franciaország szorgalmazza a termelés növelését, de mások is osztják ezt a véleményt. Április 14-én, a mezőgazdasági miniszterek találkozóján megfogalmazódott, hogy az Uniónak növelnie kell a mezőgazdasági termelést a drasztikus áremelkedés és élelmiszerhiány miatt.
Kérdezem tehát: mi a magyar álláspont és szándék ezzel kapcsolatban? Látja-e a tárca szükségét vagy lehetőségét a termelésbővítésnek, vagy folytatódik az évek óta tartó csökkenő tendencia?
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MDF és a Fidesz padsoraiban.)
