SIMON GÁBOR
SIMON GÁBOR
SIMON GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Köszönöm a képviselő úr felvetését, és azt is, hogy ez egy érdemi, szakmai attitűddel párosult, ahol nem pusztán a problémáról beszélt, hanem annak néhány megoldási elemében, ha úgy tetszik, akkor tárgyalóképes irányokat vagy javaslatokat tett meg. De mielőtt belemennék részletekbe is, szeretném önt néhány dologban megnyugtatni, hogy az ön által felvetett úton elindultunk a szabályozásokban. Azért egy dolgot az elején fölvetnék, amire ön is indított néhány gondolatot.
A felelősség, a pályaválasztás felelőssége egy olyan döntés a fiatal, a család részéről, ahol egy nagyon komoly együttműködést kell megvalósítani információátadással, orientációval; az együttműködésben az intézmény, szakmai szereplők, jogalkotó és sok mindenki partnerként kell hogy álljon, hogy az adott család, az adott fiatal az életének az elkezdésekor egy jó és egy olyan döntést hozzon, ami a saját karrierjének, életkarrierjének a megtervezéséhez hozzájárul.
Éppen ezért azt gondolom, hogy az egyik legfontosabb elem, ami a szakképzés, felnőttképzés területén megjelenik, hogy olyan lépéseket, olyan intézkedéseket hozzunk, ami a pályaválasztásban erre a területre, ebbe a szakmai irányba, ebbe a képzési formába belépő fiatalok számára az érdemi, tartalmi tudást és a továbblépés lehetőségét teremti meg. Ilyennek gondoljuk egyébként a területi integrált szakképző központok létrehozatalát is. Ilyennek gondoljuk például azt, hogy ennek a törvényi oldalán, a törvényi szabályozásával egy olyan intézményfenntartói, intézményi hálózatnak a létrehozatalát segítettük, ami a szakképzési feladatellátás regionális szinten való koordinációját, vezérletét teszi lehetővé.
Szeretném elmondani önnek, hogy az egész gondolatkörben, a kormányzati megközelítésben az alap az volt, hogy a gazdaság szereplőit, kamarákat, szakmai szervezeteket, a munkaerőpiac tényleges elvárásait megpróbáljuk a képzési szerkezethez, a képzési tartalomhoz közelebb hozni, hiszen az a tudás a legértékesebb, amely tudás egyébként a munkaerőpiacon való elhelyezkedést, a boldogulást teszi lehetővé.
Éppen ezért a regionális fejlesztési és képzési bizottságokban, az RFKB-kben szerettük volna meghatározó szereppel felruházni a gazdaság szereplőit, hogy legyenek olyan együttműködők, legyenek olyan érdemi befolyásolói a képzés tartalmának, a képzési szerkezet alakításának, ami ténylegesen azt mondja, hogy a gazdaságnak van hatása arra, ami ezen a téren történik.
Szeretném ebben megerősíteni önt, hogy ezt a folyamatot továbberősíteni kívánjuk, szeretnénk, ha az RFKB-k a hatáskörüket bővíthetnék. Például a bővítés területén a bizottságok döntenek a regionális szakképzés-fejlesztés céljairól, a képzési alaprész decentralizált pénzügyi keretéből nyújtható fejlesztési támogatásokról, javaslatot tesznek a fenntartó számára a fejlesztési támogatás közti elosztásra, együttműködnek a regionális fejlesztési tanáccsal, és állást foglalnak a fenntartói megkeresés esetén a szakképzést érintő fenntartói döntések regionális munkaerő-piaci kereslettel összefüggő megalapozottságairól, forrásról, irányokról, intézményi együttműködésről, képzés tartalmáról.
Külön szeretném kiemelni az Országos Képzési Jegyzék átalakítására, megújítására tett lépéseinket. Tegnap egy kérdésben elmondtam, hogy ez egy kompetenciaalapú és moduláris szakképzési rendszer bevezetését jelenti, ami véleményünk szerint hozzájárul ahhoz, hogy megújítható legyen a képzési struktúra; hogy ez a képzési struktúra - pontosan az általam említett két kulcsszó, hogy kompetencialapú és moduláris - lehetővé teszi, hogy a modulok átjárhatóvá tegyék a képzést, hogy rokon szakmákban is az adott szakmai ismeret felhasználható legyen, ezzel egy felfrissíthető, gyorsított eljárásban egy nagyobb szabadságot tudjon biztosítani. Ezek egymásra épülnek, az adott szakterületen a továbblépést, a magasabb kvalifikáció megszerzésében a lehetőséget, a szakmák közti átjárhatóságot biztosítja.
Szeretnék még két programot említeni. Az egyik a szakiskolai fejlesztési program. Különösen a hátrányos helyzetű, tanulási nehézségekkel küzdő fiatalokat és az ő iskoláikat kívánja ez a program támogatni. Az a tapasztalatunk, hogy ezekben a programokban részt vevő intézmények bázisán tanuló fiataloknál a lemorzsolódás csökkent, ugyanakkor a létszámcsökkenés is megállítódott, tehát van egy érdemi előrelépés.
Végül szeretném az ön számára is felidézni, hogy 2007 elején a szociális és munkaügyi miniszter és a Magyar Kereskedelmi Kamara egy aláírásra került egyezménnyel ezt az együttműködést kívánta erősíteni.
Köszönöm a kérdését. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a kormánypárti oldalon.)
