TELEKI LÁSZLÓ
TELEKI LÁSZLÓ
TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! “Képzéseken át vezet az út a munkához” - ezt a címet adtam a mai felszólalásomnak, azért, mert azt gondolom, hogy a magyarországi cigányság helyzete egy teljesen más dimenziót tartalmaz, mint az egyéb más munkavállalóké. Mondom ezt azért, mert nagyon sok esetben a munkához jutást nemcsak a szakmaiság és nemcsak a tudás, hanem a bőrszín is néha behatárolja. Ezért azt gondolom, hogy azt a hátrányt, amivel a magyarországi cigányság nagyon sok esetben küzd és kell harcolnia, azt elsősorban a tudással tudja megalapozni, ezért nagyon fontosnak tartom azt a programot, amelyet a kormány az elmúlt időben társadalmi vitára bocsátott, a “Munka, tudás, tulajdon” programot; mind a három elem nagymértékben hozzátartozik a magyarországi romák integrációs lehetőségeihez.
Azért tartom fontosnak mind a hármat megemlíteni, mert hogyha arról beszélünk, hogy a tudás mit jelent a magyarországi cigányság számára, akkor azt kell mondanom, hogy hosszú távon mindent jelenthet. Nem szeretem és nem tudom elfogadni azt, hogy a kormányok mindig csak megpróbálják azt a koncepciót végrehajtani, amit éppen kitalálnak, és egy rövid távú koncepciót próbálnak meg felvázolni annak érdekében, hogy a romák foglalkoztatási esélyei tudjanak nőni. Ezért tartom fontosnak, hogy a tudást már a bölcsődétől egészen az egyetemig megpróbálja behatárolni az a program, amit magunk előtt láthatunk, mert akkor hosszú távon próbál meg befektetni a legnagyobb kisebbségbe, a roma kisebbségbe Magyarországon, azért, hogy az egyetem, a szakközépiskola, a szakmunkásiskolák kellő súllyal és kellő mértékben legyenek elvégezve. Ezáltal természetszerű, hogy az elsődleges munkaerőpiacra sokkal rugalmasabban tudnak eljutni, mint amit most láthatunk és tapasztalhatunk.
Ezért fontosnak tartom egy hosszú távú cselekvési terv megjelenítését akár a “Roma integrációs évtized” programban a foglalkoztatást, akár ebben a “Munka, tudás, tulajdon” programban, mert mind a kettő hosszú és középtávú lehetőségeket biztosít az oktatáson keresztül. És hogyha az oktatást már úgy látjuk, hogy kezd elindulni és kezd rendeződni, akkor hozzá kell nyúlnunk ahhoz, ami egyébként égetően nagy probléma: a munka.
És komolyan gondolom azt a címet, amit adtam, hogy a szakképzésen keresztül lehet igazán jól a munkához eljutni, mégpedig azért, mert az elmúlt időszakban nagyon sokszor láthattuk azt, hogy a képzések nem egy olyan EU-konform szakmát biztosítottak nemcsak a romák számára, hanem általában a célcsoportnak, amellyel igazán nem tudtak elhelyezkedni, sőt ellenkezőleg, ugyanúgy újabb képzéseket kellett bevállalniuk annak érdekében, hogy esetlegesen valamilyen költségtérítésben részesüljenek. Ezért gondolom azt, hogy ha most ez a program megvalósul, akkor az esélyegyenlőség olyan szempontjait is figyelembe veszi, amely benne van a programban, hogy olyan szakmákat biztosít a roma lakosságnak és a halmozottan hátrányos helyzetű lakosságnak a 33 és a 14 kistérségben, amely mindenképpen megadja azt a lehetőséget, hogy az elsődleges foglalkoztatásban ott tudnak lenni, és messzemenőkig tudnak elhelyezkedni.
Mire gondolok? Nyugat-Dunántúlon működik egy koncepció a regionális munkaügyi központ és a regionális átképző központ együttműködésével és a kisebbségi önkormányzatok és a cigány civil szervezetek bevonásával. Egy közös együttműködés indult el annak érdekében, hogy olyan képző, átképző központok alakuljanak ki, amelyek többnyire romák segítségével tudják azokat a szakmákat feltérképezni, amelyben a munkaadók, a munkavállalók egységesen meg tudnak jelenni.
Ezért tartom fontosnak azt, hogy ebben a régióban elindult ez a jelenség, mert most már azt lehet mondani, hogy közel száz főt juttattunk ebben az egy évben szakmához a Nyugat-Dunántúlon, és ebből a százból mintegy 70-80-nak tudunk munkát is biztosítani csupáncsak azért, mert nemcsak odáig tartott az út, hogy a szakma megszerzése a fontos, hanem ezen felül is a munkaadókkal is folytattunk olyan tárgyalásokat, amelyek azt eredményezték, hogy ha a szakmunkásvizsgát leteszik, akkor abban az esetben nagyon szívesen foglalkoztatnak különböző csoportokat, különböző személyeket ebben a struktúrában. Tehát én azt gondolom, mindenképpen fontos megjeleníteni azt, hogy a szakma megszerzése fontos prioritás lehet ahhoz, hogy eljussunk a munkahelyekhez, és az elsődleges munkaerőpiacon tudjunk helyt állni.
Természetesen, amikor a tudásról van szó és a munkáról, akkor mellette a tulajdon is ugyanolyan fontos, és ezt említettem már. Azért tartom fontosnak, mert enélkül viszont nagyon nehéz predesztinálni egy kisebbséget arra, hogy igazán jól és hatékonyan viselkedjen az oktatásban vagy a foglalkoztatásban, hogyha tulajdoni hányadrészében ő nem érzi otthon magát, ezért nagyon fontosnak tartjuk tehát a “Munka, tudás, tulajdon” program elindítását, és ezért kérem a parlamentet, hogy amikor kell, akkor nagymértékben szavazzák meg és támogassák ezt a programot, amely a kormány programja.
Köszönöm szépen a tisztelt figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
