VELKEY GÁBOR
VELKEY GÁBOR
VELKEY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ha visszatekintünk az elmúlt napokra, hetekre vagy hónapokra, bizonyosan állítható, hogy itt a parlamentben - akár ellenzéki, akár kormányoldalról - a legtöbbször felvetett kérdés a foglalkoztatás problémaköre volt. Mindez nem véletlen. Valóban súlyos foglalkoztatási problémák jellemzők ma hazánkban.
Bár a problémakör rendkívül összetett, az azonban vitathatatlan, hogy mind az okok, mind a megoldási lehetőségek között hangsúlyosan jelenik meg a képzés, szakképzés, felnőttképzés ügye. A hazai szakképzési, felnőttképzési rendszer az elmúlt 15 év szinte permanens változtatásainak ellenére súlyos strukturális problémáktól terhelt. Nem véletlen, hogy szinte minden kormányzati ciklus kiemelt programként fogalmazta meg az átalakítás szükségességét, és nem véletlen az sem, hogy ebben a parlamenti ciklusban is a Ház elé került a kérdés.
Ha röviden össze kellene foglalni ennek okát, vagyis a rendszer legfontosabb problémáit, a korai, nem megfelelően megalapozott pályaválasztással kell kezdenünk. Majd azzal folytatni, hogy az intézményi érdekek miatt, amely a tanulók megszerzésében és mindenáron való megtartásában jelenik meg, rendkívül korlátozott a szakképzési szakasz megkezdésekor az átjárhatóság, amely egyrészről a korai pályaválasztás legfontosabb korrekcióját jelenthetné, másrészről pedig a rövidebb képzési idő okán biztosíthatná azt, hogy a gazdaság munkaerőigényét a képzési irányok meghatározásában jobban figyelembe vennék.
Nagyban segítené ez a hatékony forrásfelhasználást is, a csoportlétszámok növelése és az infrastruktúra kihasználtsága miatt. Ez utóbbit akadályozza még a szétaprózódott intézményi struktúra és a párhuzamos képzések megléte. Mindemellett esetlegesek a munkaerő-piaci kapcsolatok, a képzési irányok és a képzés tartalma tekintetében alig érvényesül a megrendelői oldal igénye, a tanulószerződéses képzéseknél jelen van a korrupció, a kiszolgáltatott szülők és a tanulók kihasználása.
A problémaleltár tehát súlyos. A rendszer pénzügyileg pazarló, nagy arányban termel pályakezdő munkanélkülieket, és egyúttal egyes szakmákban nem képes a meglévő munkaerőhiány oldására. Indokolt és szükséges volt tehát a szakképzési rendszer elmúlt évben történő áttekintése, újragondolása.
Az akkor elfogadott módosítások lényege három fő irányt célzott. Egyrészt elindított egy tudatos szervezeti összevonást, amely nagyobb intézmények létrehozása, szervezeti akkumuláció irányába tolta a rendszert. Másrészt a fejlesztési források akkumulációja révén megpróbálta erősíteni a gazdasági szereplők szerepét, egyúttal kikényszerítve a rendszer regionális összehangolását és a struktúraváltást, a modernizációt.
Harmadrészt pedig a képzés rugalmassá tétele érdekében oldotta a képzési szintek közötti merev határokat, ezzel segítve a csoportszervezés hatékonyságának növelését, amit segíthet a nagyobb egységben való szervezés kényszere is. Mindezt úgy tette meg, hogy a szövetkezés, együttműködés megszervezésével meglehetős szabadságot biztosított a képzésben részt vevő valamennyi szereplő számára.
A módosítás elfogadása óta eltelt időt intenzív előkészítő munka, rengeteg egyeztetés, gondolkodás jellemezte, és most a napokban, hetekben hozzák meg a végső döntéseket a fenntartók. Az eredményből egyelőre kevés látszik, de követve az előkészítő munka folyamatát, olvasva a híreket, bizonyos tendenciák egyértelműen érzékelhetők.
Az átalakításnak ebben az első szakaszában a fenntartókat elsősorban az motiválta, hogy jó eséllyel vegyenek részt az intézményeik a regionális forrásokért folyó versenyben. Ez az intézmények érdeke is, így az intézmények könnyebben tudomásul vették az összevonási kényszert.
(9.30)
A megfelelő nagyságú szervezeti keretek létrehozásán túl azonban többségében nem történnek lépések, mert ez már az intézmények érdekeivel szemben lévő lenne, ami vitát jelent, és ezt a fenntartók nem szívesen vállalják. Mindez azt a veszélyt vetíti elénk, hogy az összevonások nem eredményezik ebben a lépésben a képzési szerkezet, a képzési tartalom megváltoztatását, vagyis a lényeg változatlan marad, mindössze a forma változik. Ezen a helyzeten elvileg változtathat a fejlesztési források szétosztásának új rendszere, de látva az ebben meglévő hazai gyakorlatot, erős a félelmünk, hogy a szakmai elveket és célokat felülírják a területi és települési lobbiérdekek.
A múlt évben elfogadott célok megítélésünk szerint helyesek, a gyakorlat azonban aggodalomra ad okot. Ezért arra kérjük a kormányt, az érintett tárcákat, hogy a napi szinten meglévő eseményeket kövessék, és ha szükséges, minél előbb vegyék elő, tűzzék napirendre a folyamatok finomhangolását, a szabályozás áttekintését. A gyors korrekció sokat segíthet a célok elérésében, és megakadályozhatja azt, hogy a nem megfelelő új struktúrák bemerevedjenek.
Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypárti oldalon.)
