DR. NAGY KÁLMÁN
DR. NAGY KÁLMÁN
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Némi meglepődéssel veszem tudomásul, de elfogadom. Igazából a törvénytervezettel kapcsolatosan egy érdekes dolog, hogy sokan - beleértve a miniszter asszonyt is - arról beszélnek, ami a törvényben nincs benne. Nincsenek benne sem a génterápiával kapcsolatos problémák, sem olyan jellegű genetikai problémák, amelyek igazából egy új egyed létrehozására irányulnak.
A nyolcvanas években én abban az intézményben dolgoztam, ahol később létrehozták az első kísérletes génterápiát Európában, és ahol nagyobb beteganyagon hajtottak végre génterápiát; immunhiányos betegeken végeztek genetikai módosítást, és bizony a betegek 20 százaléka leukémiát kapott a génterápia eredményeként, ami azért elgondolkoztató. Szerencsére azért az orvoslás elég szabályozott működés, és Magyarországon is eléggé szabályozott. Tehát a törvény elég szűk keretek között mozog, azokat a kereteket vállalja föl, ami egyébként alapjában véve helyes is. Ezt a két szakmai előterjesztő, aki ezt csinálja, végiggondolta, tehát az alapok alapjában véve tiszták. Az már nem tiszta, hogy tulajdonképpen az itt tárgyalt dolgok két csoportra oszthatók.
Egyrészt szó van a humángenetikai vizsgálatokról általában, amely az országban több helyen van. A másik az, ami a biobankolásról szól, ami az adatok bizonyosfajta gyűjtése azzal a céllal, hogy megfelelő csoportosítással és újravizsgálással meg lehessen oldani azoknak az újabb kutatási eredményeit, tehát tulajdonképpen létre lehet hozni újabb kutatási eredményeket. Ezért mi a címet sem tartjuk jónak. Éppen ezért a címhez is módosító javaslatot fogunk beadni, aminek az első része azt tartalmazza, hogy a humángenetikai vizsgálatokról, azok szabályozásáról, a humángenetikai kutatásról, a második része pedig azt tartalmazza, hogy a biobankról mint intézményről, annak a működési rendjéről, az itt elvégzett kutatásokról legyen valamilyenfajta meghatározás.
Ez egy nagyon lényeges dolog, a kettő nem keverhető össze. Igazából azt kell mondanom, hogy a szórványos humángenetikai vizsgálatoknak bizony nem akkora nagy a jelentősége, de össztömegében bizonyos humángenetikai vizsgálatoknak valóban hatalmas jelentőségük van. Bizonyos országokban ez egy nemzeti cél. Két évvel ezelőtt Dublinban voltam a biobankok konferenciáján, ott például az egyik ország - a volt Szovjetunióhoz tartozó tagország - az egész országra kiterjedő vizsgálatot végzett el ezzel kapcsolatosan, hiszen hatalmas, olyan fajta anyagismeret birtokába jutnak így, amelyek birtokában tervezni lehet egy ország egészségügyét. Meg lehet határozni olyan jellegű irányokat, amelyek korábban nem voltak meghatározva, tehát ez egy rendkívül fontos cél.
De a kettő egymástól különválasztható, annál is inkább, mert a humángenetikai vizsgálatok közé tartozik például a transzplantációs egyezés vizsgálata, és ott is fura dolgokra kerülhet sor, például arra, hogy ki a természetes apa. És sok olyan jellegű probléma vetődhet fel, ami aztán később megjelenhet úgy, mint etikai kérdés. De azt gondolom, hogy éppen ezért ezt a kettőt élesen külön kell választani, meg kell jeleníteni a címben.
A másik, amit fontosnak érzek és nagyon lényeges elem, többen szóltak róla, részben egyesek azt mondták, hogy nem kell felülvizsgálni a törvényt időszakonként, mások azt mondták, hogy felül kell vizsgálni a törvényt. A törvényt felül kell vizsgálni! Nem azért, mint egyesek gondolják, hogy ne legyen állandóság a törvényben, hanem azért, mert például jelenleg már nem a gén a legkisebb biológiai adathordozó, van nála kisebb. Tehát előfordulhat az a helyzet, hogy az a törvény, amit mi csinálunk, már csak korlátozottan érvényes. Úgyhogy egy-két év múlva ismételten felül kell vizsgálni, mert akkor már ez a törvény alig mond számunkra valamit, sokkal kevésbé lesz informatív.
A harmadik dolog az, hogy sajnos Magyarországon jelenleg ezzel kapcsolatosan olyan jellegű lépések történtek, a biobankolás vonatkozásában is, ami abszolút nem helyes. Ilyen például a gyógyszerkutatásokkal kapcsolatos vizsgálatok. A klinikai kutatásokkal kapcsolatos vizsgálatoknál Magyarországon bevett gyakorlat volt az, hogy külföldi cégek, amelyek meghatározott gyógyszerkutatást végeztek, egy meghatározott klinikai kipróbálás végére hozzátettek egy külön beleegyező nyilatkozatot, ami nem volt összefüggésben azzal a klinikai céllal, amivel a kutatást végezték. Azt tették hozzá, hogy az egyén, aki a mintáját rendelkezésre bocsátja, kvázi engedje meg azt, hogy azt a mintát humángenetikai vizsgálat céljára felhasználják. Volt olyan vizsgálat, amely többszázas nagyságrendű volt. A cég gyakorlatilag többszázas nagyságrendű magyar genetikai mintához jutott hozzá egyszerre, mert az illető egy tollvonással aláírta mind a két vizsgálatot. Be kell tiltani! Külön be kell tiltani! Ennek most óriási jelentősége van. Pontosan azért, amit képviselőtársaim az előbb elmondtak. Sok olyan fajta dologra alkalmas egy nagy tömegű genetikai információ, amelyről jelenleg úgy ítéljük meg, vagy többségében úgy ítélheti meg a társadalom, hogy neki ebben védelemre van szüksége, ne legyen teljes mértékben kiszolgáltatott.
(19.20)
Én azt is hiányolom a törvényből, hogy nem korlátozza, nem szabja meg a saját határait. Nem mondja azt, hogy természetesen ez a törvény nem mindent akar szabályozni. És vannak olyan részek, amelyek szabályozatlansága további szabályozást, törvényi szabályozást igényel. És valóban így van. Ha azt gondoljuk, hogy ez elképzelhetetlen, akkor el kell mondanom azt, hogy Magyarországon bizony klónozással állatot már létre tudtak hozni, tehát létezik klónozott állat Magyarországon, vagyis elméletileg megvan a lehetősége annak, hogy akár olyan sejtvonalaknak az életben tartása, ami nemkívánatos, akár olyan biológiai vizsgálat és kísérlet, amelyek nemkívánatosak, amely etikailag nem összeegyeztethető a jelenlegi etikai felfogásunkkal, az Magyarországon ne történjen meg.
Idetartozik pillanatnyilag a génterápia is, amit nagyon-nagyon szűk keretek közé kell szorítani, meghatározott keretek köré. Az említett kísérlet után ugyanis, amit Franciaországban végeztek - óriási irodalma van -, betiltották az Amerikai Egyesült Államokban ezzel a génnel, az úgynevezett retrovírussal végzett genetikai génmódosítást.
Tehát nekünk bizonyos értelemben tág határok között mindenféleképpen meg kell határozni azt a keretet, amelyben a magyar kutatók, a magyar orvosok mozoghatnak. De úgy érzem mégis, hogy most született egy olyan jellegű törvény, amely egy bizonyosfajta alapszabályozásra lehetőséget ad, azonban magát a törvényt nem értékelném túl; mindössze annyit tud, hogy a humángenetikai vizsgálatokat szabályozza, és a biobankolás egyfajta módszerét szabályozza. Ennyi az összes, és nem több. És 25 oldalba nem is fér bele több.
Azt gondolom, hogy a módosító indítványokkal összességében a törvény javítható, valóban úgy van, hogy képesek leszünk olyat létrehozni, amit akár egységesen is el lehet fogadni a parlamentben. És őszintén remélem, hogy ez legalábbis lehetőséget ad arra, hogy a nemzetközi kapcsolatrendszerben Magyarországon dolgozó orvosok, kutatók úgy tudjanak bekapcsolódni, hogy egy önszabályozó folyamat révén maguk lehetőséget kapjanak arra, hogy meghatározzák azokat a kereteiket, amelyekkel az együttműködésben részt vehetnek.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
