DR. KÓKA JÁNOS
DR. KÓKA JÁNOS
DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ): Tisztelt Házelnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Magyarország kátyúba került, de semmi ok rá, hogy tartósan ott is vesztegeljen, a kormánynak ilyenkor mozdulnia kell. (Az elnök csenget.) A Gyurcsány-féle reformstop nyomán kialakult koalíciós válság, az ugyanerre visszavezethető, sorozatos nemzetközi leminősítések, a nemzetközi elemzők véleménye, a közgazdász szakma döntő többségének álláspontja, az OECD és egyéb nemzetközi szervezetek megállapításai álljanak össze most a magyar politikában egyetlen nagy felkiáltójellé, a kormány és a miniszterelnök vessen véget a kormányzat dermedtségének, kezdje el Magyarország gazdasági bajainak felszámolását. Ha nem megyünk ebben előre, újból megszorításokra lehet szükség ahhoz, hogy Magyarország növekedés nélkül is egyensúlyban legyen.
Ne féljünk dönteni, tisztelt képviselőtársaim (Az elnök ismét csenget.), a hitelesség erősítése és a kockázatok mérséklése érdekében legyünk még a tervezettnél is szigorúbbak a költségvetési hiány mérséklésében, a növekedés beindítása érdekében pedig határozzunk el közösen egy közteher-viselési reformot az állam költségeinek csökkentésével együtt. Egyszerűsítsünk, felezzük meg az adófajták számát, csökkentsük az adóbürokráciát, bővítsük tovább az adó- és járulékfizetők táborát, hogy többen fizethessünk egyenként kevesebb adót, és összességében csökkentsük az adóterheket.
Az 1988-as adóreform 20. évfordulóján kimondhatjuk, hogy Magyarországnak szüksége van a közteherviselés átalakítására és az ehhez szükséges szerkezeti átalakításokra is. Ha így döntünk, tisztelt képviselőtársaim, annak csak nyertesei lesznek. Nyer mindenekelőtt Magyarország, az adófizetők, a gazdaság szereplői, nyernek azok is, akik hosszabb távon a jóléti társadalom lehetőségeiben bíznak, mert csak egy erős, növekedő gazdaság képes kifizetni a rászorultak számláját. A legnagyobb nyertesek persze a gyermekeink, akikre kevesebb adósságot és több lehetőséget hagyunk.
A parlamenti pártok közül a legtöbbet talán a Szocialista Párt profitálhat ebből a programból, az ő kormányzásukhoz kötődne ugyanis egy olyan átfogó adóreform, amelyhez hasonló a régió országait is elindította a növekedés útján. Ha győzni akar 2010-ben, lesz mire büszkének lennie. Örülhetne a döntésnek a Fidesz is, gazdaságpolitikusaik is tudják, ez a helyes út, de mégsem nekik kell levezényelniük az állami költségcsökkentés nehéz programját, ráadásul felelős ellenzéki pártként tűnhet fel. Ha bízik a következő választásokon elérhető sikerekben, egy jobban működő országot vehet majd át. Az MDF is győztesnek érezheti magát, a konzervatívoknak kedves egy adócsökkentési program, ráadásul Dávid Ibolya elnök asszony hasonló szándékokat jelzett azzal, hogy pártja is támogatja az egykulcsos adó bevezetését.
A liberális szavazók elégedettek volnának, mert tudják, hogy azok az országok lehetnek sikeresek, ahol a versenyképesség és a szolidaritás értékei kerülnek a középpontba; ahol a felelősség, az öngondoskodás, a piacgazdaság előnyei érvényesülhetnek; ahol az állam nem szívja el a gazdaság pénzét, idejét, energiáit; ahol véget vetünk egy újsütetű és nagyon káros jelenségnek, ez pedig a magántőke-ellenesség, a gazdasági kirekesztés; ahol nem az állam növeli, hanem a piaci verseny csökkenti a közműszámlák összegét; ahol nem feléljük a jövő tartalékait, hanem megtermeljük a szolidaritás forrásait.
Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország mostani helyzete kísértetiesen emlékeztet Írország húsz évvel ezelőtti útkeresésére: magas hiány és államadósság, alacsony növekedés, kevés új munkahely jellemző mindkét helyzetre. Ott egy társadalmi és gazdasági szerződés segített a kilábalásban, mert a kormány és az ellenzék együttesen felismerték, hogy megállapodás híján Írország csak veszíthet. Magyarországon egy konszenzusos reformszerződés hasonló eredményt hozhatna.
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Egy ilyen szerződést már nem az SZDSZ-szel kell kötniük, mert hallottam azokat a nyilatkozatokat (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), amelyek arra mutatnak, hogy ilyen szándékuk van.
