POKORNI ZOLTÁN
POKORNI ZOLTÁN
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Miniszter Úr! Nem tartozik a napirend előtti felszólalásom tárgyához, de nem állhatom meg szó nélkül: szerintem nem helyes, nem méltó, hogy ön az előbb azzal vádolta meg Hoffmann Rózsa képviselő asszonyt, hogy egyenlőségjelet tesz a romák, illetve az iskolai agresszió között. Pont az ellenkezőjéről beszélt a képviselő asszony. Ön nyilván figyelt, s talán más magyarázata van annak, hogy ezt az egyébként fontos kérdést ezzel a - mondjuk ki - alantas váddal kívánja félrevinni. Szögezzük le, ez helytelen dolog, és térjünk fontosabb kérdésekre.
Az én hozzászólásom tárgya nem olyan izgalmas, mint amiről Kuncze Gábor és Dávid Ibolya az előbb beszélt, mondhatnánk azt is, hogy unalmas régi történet, de fontos, mert 650-700 milliárd forint szerződés szerinti értékről van szó. A felsőoktatásban megvalósulandó vagy már megvalósult úgynevezett PPP-s beruházások háttere ennek a története. Nem akarok senkit untatni ennek a négy-öt éve zajló történetnek a részleteivel, ezért csak a legutolsó felvonásra szorítkoznék. Tavaly év végén vitatkoztunk a Közgázon, ahol átadtam önnek egy levelet abban a reményben, hogy talán máshogyan jár el, mint elődje, Magyar Bálint, akitől többször kértük ezeket a szerződéseket, de egyszer sem volt hajlandó nyilvánosságra hozni azokat. Ön akkor ígéretet tett rá, hogy ezt meg fogja tenni.
Ennek ellenére én egy levelet kaptam az ön aláírásával, amelyben az alábbiak szerepelnek: a szolgáltatási szerződéseket az autonóm felsőoktatási intézmények kötik a szolgáltatóval, azokat a minisztérium csak ellenjegyzi annak érdekében, hogy az általa vállalt bérletidíj-hányad az intézménnyel kötött megállapodásban foglaltaknak megfelelő-e. Amint látja - azaz én látom -, a szerződő felek között a minisztérium nem található, tehát joga sincs a szerződéseket átadni.
Mi következik ebből a néhány sorból? Először is az, hogy az ön tárcájánál megvannak ezek a szerződések. Másrészt az, hogy a tárca, az Oktatási Minisztérium ellenjegyezte, enélkül azok érvénytelenek lennének. Harmadrészt az, hogy a tárca valójában szerződő fél, kötelezettségvállaló maga is, hiszen az általa vállalt bérletidíj-hányad vonatkozásában mindenképpen ilyennek minősül. S következik ebből még egy negyedik dolog is: abban sincs vita közöttünk, hogy ezek a szerződések, az abban foglaltak - még egyszer, 650-700 milliárd forint közpénz szerződéséről van szó - közérdekű adatot tartalmaznak.
Így már csak egy kérdés lehet, ami elválaszt bennünket, mégpedig az, hogy a minisztériumnak van-e joga kiadni ezeket a szerződéseket. Azt gondolom, a válasz erre aránylag egyszerű: nemhogy joga, hanem kötelezettsége a szerződések nyilvánosságra hozatala, hiszen közérdekű adat nyilvánosságra hozatalát bárki kérheti, akinek ez az adat a birtokában van. Önöknek ez az adat a birtokukban van, de ön szomorú módon Magyar Bálint útját folytatja, és ezeket nem hajlandó nyilvánosságra hozni, legalábbis a mai napig nem tette meg, noha szerintem ez fontos lenne az intézmények szempontjából.
Látni kell, látni szeretnénk, hogy az intézmények milyen kötelezettséget vállalnak, finanszírozhatók-e, a költségvetésüket egyenesben tudják-e tartani, a következő húsz évre milyen terhet ró ez a Magyar Köztársaság költségvetésére. Indokolt, hogy lássuk ezt, mert az Állami Számvevőszék az ez évi költségvetés vitájában eléggé nyilvánvalóan leírta, hogy nem látja garantáltnak ezeknek a szerződéseknek a gazdaságosságát, nem látja a jogi hátteret. S hadd mondjak önnek még egy érvet. Draskovics Tibor szintén leírja, hogy egy korábbi, kedvezőbb gazdasági körülmények között köttettek, ezért a felülvizsgálatuk szükséges. S én indokoltnak látom most már a nyilvánosságot kikényszeríteni, mert olyan állhatatosan takargatják ezeket a szerződéseket, ami gyanúra ad okot.
(13.40)
Ezek után, miniszter úr, világos és egyértelmű választ szeretnék öntől kapni: megvannak-e a minisztériumban a szerződések, hajlandók-e azokat nyilvánosságra hozni? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Egyúttal szeretném jelezni, hogy amennyiben ezt nem teszik, úgy a Fidesz más jogi lépéseket kénytelen megtenni.
Köszönöm a figyelmét. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
