DR. MIKOLA ISTVÁN
DR. MIKOLA ISTVÁN
DR. MIKOLA ISTVÁN, az egészségügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A kisebbségi véleményt azzal kezdeném, hogy továbbra sem értünk egyet e törvény alapirányultságával. Meglepett Kökény elnök úr néhány mondata, amit az előbb hallottunk a szájából, miszerint arra nem látunk okot, hogy a törvény alapkoncepcióján változtassunk. Nem tudom, mi a törvény alapkoncepciója, de a kezemben van egy 2007. januári dokumentum a biztosítási piac megnyitásáról - ma is rajta van az Egészségügyi Minisztérium honlapján -, ahol azt írják a szerzők, Mihályi Péter, Molnár Lajos, Bauer Tamás, Bokros Lajos, Csillag István, Surányi György - óriási névsor -, hogy az egész változásnak csak akkor van értelme, ha ez belátható időn belül, egy rövid egy-két éves átmeneti periódus után együtt jár az egészségbiztosítási csomag további differenciálásával, megbontásával. Ha semmilyen módon nem differenciálhat a biztosítottakat terhelő díjak tekintetében, akkor a további átalakítást nem szabad megcsinálni.
Hát, kérem szépen, ha ez az alapkoncepció, akkor Magyarországon e törvény megvalósulása Európa legszegregáltabb egészségügyét, szegényt és gazdagokat külön-külön ellátó, az esélyegyenlőséget nyomokban sem tartalmazó egészségügyét hozza létre. Ennyit az alapkoncepcióról.
A kisebbségi véleményt talán néhány pontban összefoglalva kitérnék a köztársasági elnök úr véleményére, értékelésére, legalábbis annak néhány pontjára. Továbbra sem értünk egyet a törvény megalkotásának a módjával, és ezt most már az új törvény módosító javaslatokkal történt kezelésére is értem. Nem utólagos magyarázgatásra van szükség, hanem az emberekkel meg kellene értetni, hogy ez a törvény, amely rengeteg átalakuláson ment keresztül - tessék csak végiggondolni -, több-biztosítós rendszer volt, többpénztáras rendszer volt, most már egy ellátásszervezésről és irányított betegellátásról szóló olyan heterogén rendszer szerepel ebben a törvényben, amely a különböző, a világban és Európában ma működő egészségügyi szisztémáknak a legnegatívabb tulajdonságait ötvözi. A kormány pedig nem felvilágosítást folytat, hanem kampányol, olyan kampányt látunk napjainkban a plakátokon a józan ész nevében meg mindenféle módon, amely egyszerűen hamis adatokat és megtévesztő információkat tartalmaz.
Továbbra sem látszanak a betegellátás szempontjából létkérdésszámba menő garanciák. Továbbra sincsenek végrehajtási rendeletek, nincsenek hatástanulmányok, így az egész törvénytervezet most már a módosításokkal is, azt kell mondjuk, teljesen kiszámíthatatlan helyzetet szül. Az állampolgárok bizalmát nem sikerült megszerezni, sőt azt mondom, hogy ezzel a durva kormányzati kampánnyal, közpénzekből folytatott kormányzati kampánnyal további embereket bizonytalanítanak el és fordítanak önmagukkal szembe. A szakma támogatásának a megszerzését meg sem kísérelték, a politikai pártok konszenzusáról pedig nincs szó.
A miniszter asszony mondata meglepett: “államilag működtetett társadalombiztosítás nem tud eltávolodni a napi politikától”. Milyen érdekes, hogy Franciaországban el tudott! Franciaországban a világ legjobbnak minősített egészségügyi ellátórendszere működik, szigorúan állami kézben tartott rendszer, három nagy ágazati jellegű biztosítóval, külön nagy biztosítójuk van a munkavállalóknak, külön a vállalkozóknak és külön a mezőgazdasági dolgozóknak. Állami rendszer, ahol nem kell vizitdíjat fizetni, a világ legjobban működő rendszere, amiben direkt, közvetlen politikai behatásokkal nem kell és nem is lehet számolni.
Sajnos azt kell mondjam, ebben az új törvénytervezetben sincs valódi, a betegek jobb ellátásáért folyó versenynek a nyoma sem. Először is a piacra lépést korlátozzák, utána pedig, azt kell mondjam, a közfinanszírozás állami garanciája és a pénztárak szerződéskötési monopóliuma mellett nincs is semmiféle verseny, de legalábbis a betegért folyó verseny nem képzelhető el. Még azt is megkockáztatom, hogy a profitért folyó verseny sem képzelhető el, hiszen ezek a magánpénztárak - vagy nem is tudom most már, hogy nevezzem -, magánirányított betegellátást folytató, 20 millió forintért megalapított kis egységek, amelyek százmilliárdos forrásokat kezelnek, nyilvánvaló, hogy kartellekbe fognak tömörülni, és nyilvánvaló, hogy megegyeznek egymás között, majd a megegyezést követően a hatalmas érdekérvényesítő képességüknél fogva mindent el fognak érni, amit akarnak, kisebbségi tulajdonosi státusukban is, de nem sok idő kell ahhoz, hogy megszerezzék a többségi tulajdont, és visszaálljon az eredeti koncepciónak megfelelő állapot - ezt Kökény Mihály úrnak szeretném mondani -, az eredeti állapot a több-biztosítós rendszer, amely sehol a világon nem vált be, és óriási pénzfelhajtó, forrásfelhajtó hatása van.
Nagyon komoly aggodalmat jelentett a bizottsági vita kapcsán is - és nem oszlott el ez a korábbi aggodalom bennünk -, hogy kevesebb pénz fog jutni az ellátásra. Egy nagyon egyszerű ki számítás: a törvény 2 százalékos profitot enged meg a magánbiztosítóknak, illetve ebben maximálja a profitképzés lehetőségét, a saját működési költsége 3,5 százalékig mehet, ha ehhez hozzáveszem még a biztosításfelügyelet körülbelül 1 százalékos hozzájárulását a működési költségekhez, akkor azt mondom, hogy legalább négyszeresére fog emelkedni a rendszer működési alapköltségvetése, költsége, ami annyit jelent, hogy a jelenlegi 1,5-1,6 százalékos saját működési költséggel dolgát végző OEP helyett egy négyszeres forrásigény jelentkezik, ami legalább százmilliárdos többletkiadást jelent.
Persze felvetődik a kérdés, hogy honnan fogják ezek a magán- vagy magánszektort is tartalmazó pénztárak ezeket a többletforrásokat nyerni. Hát, ha a nemzetközi gyakorlatot nézzük, akkor a következő helyekről. Az első a lefölözés - nyilván a hosszú távú, egészségre számítható, nagy kiadásokat még nem indukáló tagokat fogják maguknak megszerezni. Miért ne tennék? Hiába állít garanciákat a törvény, Amerikában is állít, máshol is állít, mégis a lefölözés rafinált módszerekkel mindenhol folyik. Az elégedetlen tagok átléptetése, főleg azon elégedetlen tagok átléptetése, akik nagy ráfordítási igényű betegségben szenvednek, ugyancsak egy forráskímélés lehetősége ezeknek a pénztáraknak. Végül a tömeges alulkezelés, amit a világon sok helyen látunk, az úgynevezett egymással versenyző biztosítók megszállta egészségbiztosítási piacon.
Ha ezek a kartellek létrejönnek, akkor pedig nyilván el fogják érni a járulékemelést - jókat mosolygok azon, hogy nem lesz járulékemelés. Hát, már volt, 7 százalékkal nőttek az egyéni egészségbiztosítási járulékok az elmúlt esztendőben. Tehát nem kell a népet ezekkel áltatni. Nyilvánvaló, hogy a nagy érdekérvényesítő képességű magánszektor ki fogja hajtani a járulékemelést. Az ellátások árát le fogják szorítani, ami tönkre fogja tenni a normatív finanszírozást, főleg a fekvőbeteg-ellátásban. Egyébként csak zárójelben jegyzem meg, de ez már túlságosan szakmai vonatkozás, hogy a homogén betegcsoport finanszírozása, a normatív fekvőbeteg-finanszírozás, amely soha nem ráfordításarányos, egyszerűen értelmezhetetlen a piaci körülmények között.
(13.30)
Tehát a törvény alkotói végig se gondolták, hogy amennyiben életbe léptetik ezt a kodifikált anyagot, akkor mélyenszántó változásokat kell a teljes finanszírozási rendszerben eszközölni, például a fekvőbeteg-ellátás normatív finanszírozása piaci körülmények között ebben a formában, ahogy ez ma történik, nem folytatható.
Nyilvánvaló, hogy az önrész növelése is egy forrásteremtési lehetőség ezeknek a biztosítóknak; az önrész növelése érdekében, ennek a megalapozásaképpen vezették be nyilvánvalóan a lakossági sarcokat: a vizitdíjat és a kórházi napidíjat.
Nagyon nagy gond, és a kisebbségi véleményhez tartozik, hogy továbbra sem látjuk a kötelező általános egészségbiztosítás szolgáltatási tartalmának a definícióját. Én erről többször beszéltem itt, a parlamentben, nem akarok most kitérni erre, inkább azt hangsúlyoznám, hogy amennyiben nem határozzuk meg, hogy a járulékfizetés fejében mi tartozik a kötelező általános egészségbiztosítás gyógyító-megelőző szolgáltatásai közé, vagyis a biztosítási csomagot nem határozzuk meg, akkor nem tudjuk meghúzni azt a határvonalat, amelyik a járulékfizetés fejében járó kötelező szolgáltatások és a direkt fizetőképes keresletre épülő kiegészítő szolgáltatások között van. A nemzetközi gyakorlat azt bizonyítja, hogy ha ez a határ nincs élesen meghúzva, akkor áttolják a biztosítási alanyokat, a biztosítottakat a kötelező rendszerből a fizetőképes keresletre épülő kiegészítő rendszer irányába.
Végül azzal fejezem be: a legnagyobb baja ennek a törvénytervezetnek, hogy semmiféle népegészségügyi megalapozást nem tartalmaz. A fejkvótarendszerben, a fejkvótaszámításokban fel sem merül az, hogy a Magyarország különböző térségeiben észlelhető, regisztrált megbetegedési, halálozási, születéskor várható átlagos élettartam-, csecsemőhalandósági és egyéb epidemiológiai, népegészségügyi adatokat kellene figyelembe venni. Ha ez utóbbit nem tesszük (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), nagyon súlyos esélyegyenlőtlenség támad az egészségügyi szolgáltatások területén.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
