ARATÓ GERGELY
ARATÓ GERGELY
ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Biztosan van olyan dolog - és talán ez a legfontosabb -, amiben egyetértünk. Ez pedig az, hátrányos helyzetű gyermekeknek több lehetőségre, több támogatásra, több segítségre van szükségük az oktatásban. Ugyanakkor nem titkolhatom azt, hogy képviselő asszony számos nézetével, elképzelésével vitatkoznom kell. Vitatkoznom kell elsősorban azért, amit képviselő asszony is számon kér, mert azt gondolom, hogy tiszta beszédre, tényeken alapuló, érdemi párbeszédre van szükség.
Képviselő asszony azt említi, hogy mennyire hatástalan például a kormánypolitika a munkahelyteremtés területén - csak egy példát ragadok ki -, de nem vesz arról tudomást, hogy ma 55 ezerrel többen dolgoznak, mint 2002-ben.
Képviselő asszony azt mondja, hogy nem működnek az integrációs programok; mert csak azt a kutatást olvassa el, amelyik egyébként nem az integrációs programok hatékonyságát mérte, hanem azt, hogy milyen attitűd, milyen mentalitás volt a program kezdetén 2003-ban az integrációs programokkal kapcsolatban - erre majd a végén visszatérek. Ugyanakkor képviselő asszony nem vesz tudomást azokról a kutatásokról, amelyek valóban a hatékonyságát mutatják ezeknek az integrációs programoknak, és amelyeknek az a tapasztalata, hogy azokban az osztályokban, azokban az iskolákban - azonos helyzetű intézményekkel összehasonlítva természetesen, mert így érdemes vizsgálni -, ahol bevezették ezt a programot, javult nemcsak a hátrányos helyzetű tanulók teljesítménye, de javult a nem hátrányos helyzetű tanulók teljesítménye is, vélhetően azért, mert korszerűbb, jobb pedagógiai eszközöket kaptak a pedagógusok a kezükbe. S természetesen az a tapasztalat, ami szintén nem mellékes - éppen azok miatt a példák miatt, amelyeket képviselő asszony is említett -, hogy növekedett a diákok egymás közötti és a pedagógusok és a diákok közötti bizalom, csökkentek az előítéletek. Ezek fontos eredmények.
Lehet azt mondani, hogy lehet ezeket az integrációs programokat jobban csinálni. Biztos lehet, hiszen ezt a programot 2003-ban kezdtük el, és képviselő asszony is jól tudja, hogy egy pedagógiai módszer esetében bizony hosszú idő az, mire kiépül, felépül egy ilyen típusú pedagógiai módszer. De azt el kell mondanom, hogy az integrációnak nincs alternatívája. Mert mi is az az alternatíva, amit azok kínálnak, akik az integrációs módszereket kritizálják? Az, hogy rakjuk külön a hátrányos helyzetű gyerekeket? Az majd jó lesz nekik? Ha majd külön iskolába rakjuk a hátrányos helyzetű gyerekeket, ha külön iskolában lesznek a problémás gyerekek, ha külön iskolában lesznek a roma gyerekek, az jó lesz nekik? Az megoldja a problémát? Vagy éppen ellenkezőleg: az ilyen iskolák, ezek az iskolák lesznek aztán azok, ahonnan használható tudás nélkül kerülnek ki a diákok, anélkül kerülnek ki a diákok, hogy lenne ismeretük arról, hogy milyen a többségi társadalom, anélkül kerülnek ki a diákok, hogy esélyük lenne a célra, a valódi társadalmi integrációra; mert az oktatási integráció valóban eszköz, képviselő asszony, ahogy ön mondja. Az oktatási integráció eszköz, és nem cél. A cél a társadalmi integráció. A cél az, hogy minden gyerek esélyt és lehetőséget kapjon a közoktatásban.
Tudjuk, hogy ez nem könnyű. Azoknak az országoknak, akik ezen a területen 20-30-40 évvel előttünk vannak, ma is rengeteg vitájuk van, de vannak eredményeik is, és ezek az eredmények azt mutatják, hogy egy hátrányos helyzetű társadalmi csoport integrálásának, a társadalomban való esély megkapásának egyetlen útja egy integráló és szakmailag jól felkészült oktatási rendszer.
Sokan vannak az integráció bírálói, néha kényelemből, néha megszokásból, néha politikusok népszerűség-hajhászásból, az előítéletekre való rájátszásból, de bizony a szakmai érvek olyan színvonalúak, mintha valaki azért bírálná a gépkocsikat ma, mert nagyon sokat kell kurblizni őket.
(9.30)
Persze, kezdetben minden új elképzelésnél vannak nehézségek, de az a feladat és az a mi közös dolgunk, hogy jobb megoldásokat találjunk a tapasztalatok alapján. Én is járom az iskolákat, képviselő asszony, nem csak ön, és nekem az a tapasztalatom, hogy nagyon sok helyen úgy érzik a pedagógusok - azok a pedagógusok, akik nagyon nehéz helyzetben, hátrányos helyzetű gyerekekkel, hátrányos helyzetű térségekben dolgoznak -, hogy végre eszközt és lehetőséget kapnak az integrált pedagógiai módszerrel arra, hogy eredményesek és sikeresek legyenek. Mert ők is sikeresek szeretnének lenni, ők is sikeressé szeretnék tenni a tanítványaikat, nem csak az elit iskolák tanárai.
Tisztelt Képviselő Asszony! Az a kutatás, amit ön említett, és amelyből annak idején az egyik napilap szemezgetett, mint említettem, a mentalitásról szólt. Arról szólt, hogy az integrációs programok sikeréhez elengedhetetlen az, hogy olyan társadalmi környezet alakuljon ki, amelyik minden diákot értékesnek tekint, olyan iskolai kultúra alakuljon ki, amelyik minden diákért meg akar küzdeni. Azt gondolom, nekünk politikusként az a dolgunk, hogy segítsük és támogassuk ezt a szemléletváltást.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)
