ARATÓ GERGELY
ARATÓ GERGELY
ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Nem első alkalommal váltunk erről a témáról szót itt a parlamentben. Azt tudom csak megerősíteni, amit minden alkalommal elmondtam, hogy osztom és értem képviselő úr aggodalmait, értem a településeknek azt a törekvését, hogy két fontos célt akarnak összeegyeztetni egymással. Az egyik fontos cél az, hogy az iskola, az óvoda mint oktatási intézmény megmaradjon, megmaradjon mint munkahelyadó, megmaradjon mint a közösségi élet centruma, megmaradjon mint valamifajta szimbóluma az önálló települési létnek. Más oldalról az is fontos szempont, az is cél, hogy minden diák a lehető legjobb oktatást kapja meg, és bármennyire is van számos olyan kisiskola, amelyik kiválóan működik, az országos tapasztalat bizony nem ez. Az országos tapasztalat az - egy kétezres felmérés szerint, tehát ez bizonyosan nem a szociálliberális kormány aknamunkájának eredménye -, hogy a kistelepülésen élő szülők egynegyede magától elviszi a gyerekét ezekből az iskolákból, elviszi, mert jobb lehetőséget lát a városi iskolákban, jobb továbbtanulási lehetőséget, jobb oktatási körülményeket.
Amikor azt mondjuk, hogy csökkenteni kell azt a versenyt, amelyik elszívja a diákokat a kisebb településektől, csökkenteni kell azt a versenyt, amelyik nem szerencsés, amikor ilyen kisgyerekekről van szó, akkor azt is mondjuk, hogy együttműködésre van szükség, és ennek az együttműködésnek a kerete a kistérség, az a típusú önkéntes együttműködés, ahol a települések maguk állapodnak meg arról, hogy milyen módon működtetik tovább az oktatási intézményeiket.
Ez nem könnyű kérdés, nem könnyű vita. Mi határozottan azt mondjuk, hogy azokat az együttműködéseket támogatjuk - hozzáteszem, ez a költségvetés forrásaiból is világosan kiolvasható -, amiben az óvoda és az alsó tagozat lehetőség szerint helyben marad. Ezt támogatja többlettámogatással a kistérségi normatíva, ezt támogatják azok a szabályok, amelyek ezeknél az intézményeknél tulajdonképpen bármilyen méret esetén lehetővé teszik a működést. De azt is mondjuk, garancia kell arra is, hogy a diák ezekből tovább tudjon haladni. Garancia kell arra, hogy mód legyen olyan típusú modell kiépítésére, amelyben lehetőleg nemcsak nyolc évig, hanem tizenkét évig látja előre a szülő, hogy hova kerül a gyereke, milyen lehetőséget kap a gyereke, mert ez tudja megtartani az intézményben a gyereket, és ez tud megfelelő megoldást kínálni a szülők számára, hogy nyugodt szívvel írathassák a saját településük iskolájába a gyerekeiket.
Az szakmai vita - és ebben nem szeretnék feltétlenül állást foglalni -, hogy mi a legfontosabb tényező az oktatásban, hogy a csoportlétszám, az intézményi nagyság, a környezet közül melyik a legfontosabb. A kutatások azt mutatják - és személyes tapasztalatból is azzal értek egyet -, hogy a legfontosabb talán a pedagógusmunka minősége.
(9.40)
Ennek is sokfajta feltétele van, ezt persze jól tudom. De hát ez egy olyan vita, ahol el kell döntenünk, hogy mennyivel többet ér meg nekünk egy olyan gyerek, aki egy nagyon kis iskolában nagyon kis csoportlétszámnál tanul, merthogy a költségek a csoportlétszámtól függnek, megér-e kétszer-háromszor annyit ez a gyerek, mint egy másik társa az ország másik részén. Ez egy vita, egy erőforrásvita. El kell dönteni, hogy ha van 5-10-20 milliárd forintunk, amit oktatásra tudunk költeni, azt melyik feladatra irányítjuk, hova rakjuk.
Ma a költségvetés tervezésekor egyensúlyokat keresünk. Támogatjuk a kistérségi intézményekben működő kistelepülési iskolák megmaradását is, de nem kizárólag erre koncentrálunk. Különösen azért, mert a korábban működő anyagi ösztönzőrendszer nem bizonyult igazán hatékonynak - korábban is zártak be bizony bőségesen intézményeket, éppenséggel a ’98 és 2002 közötti időszakban is. Ezt csak azért említem meg, mert a képviselő úr is említette a templom és az iskola párhuzamát. Aligha gondolja bármelyikünk azt, hogy azért nincs ma minden településnek lelkésze, azért nincs ma minden településen pap, mert az egyházak nem látják el szívesen ezt a szolgálatot, vagy nem tartják ezt fontosnak. Bizony az egyházak is abba a helyzetbe kerültek, hogy ma már nem tudják minden településen biztosítani az önálló lelkipásztort. Nagyon hasonló helyzetben vagyunk az oktatásban is. Bizonyos méretek alá már nem lehet hatékonyan menni, vagy nem lehet jó minőségű oktatást teremteni.
Ezért, képviselő úr, bizony azon is gondolkoznunk kell, hogy azokon a településeken, ahol soha nem volt iskola, merthogy az 500 fő alatti települések jelentős része ilyen, vagy ahol átalakul az iskola, tagintézményként működik az iskola, milyen új lehetőségeket tudunk kínálni, ennek a forrásai elsősorban a LEADER-programban és az agrár- és vidékfejlesztési operatív programban vannak. Ott vannak olyan források, amelyek kimondottan a kistelepülések számára jelentenek több lehetőséget.
Végül, képviselő úr, sajnálom, hogy a kormány képviselőit nem hívták meg a szombati konferenciára. Természetesen örömmel nyitottak vagyunk minden érdemi szakmai párbeszédre.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)
